Az egyház csecsemő-, és kisgyermek-keresztelési gyakorlata számos kérdést vet fel, amik megkérdőjelezik ezen szokás „ártatlanságát”…
***
Olvasom a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia honlapján a következő oldalon:
Kereszteli ügyintézés
I. atya, 2005, február 21 - 12:13 Ügyintézés
Kisgyermek megkeresztelésére legalább 1 hónappal előbb kell jelentkezni.
Feltételek:
- a szülők egyházi házasságkötését igazoló irat(1),
- szülők rendszeres vallásgyakorlata(2),
- keresztelési engedély a lakhely szerinti plébániától, igazolás a két (szükség esetén elegendő egy) keresztszülő részére, hogy keresztszülői megbízatást vállalhat.(Keresztszülő csak vallását gyakorló katolikus keresztény lehet, aki elsőáldozó volt, bérmálkozott, szentségi házzaságban él, vagy még szabadállapotú.(3))
5 éves kor fölötti gyermeknek fel kell készülnie a keresztségre.(4) Legalább 2 év hittan után kerülhet sor a keresztelőre az elsőáldozással együtt.
Felnőttkeresztelés
Katekumenek, azaz felnőtt hitjelöltek(5) részére kétéves, csoportos keresztségi felkészülés szükséges. Ez heti egy estén jelent kb. 1-1,5 órás elfoglaltságot, illetve elvárás a rendszeres otthoni egyéni felkészülés.(6)
****************
Elgondolkodtam, és a következők jutottak eszembe:
(1)
Ilyen sokszor nincs, ezt pótlandó külön költségként rendezni kell a házassági formát - felteszem ennek is külön költsége van.
***
(2)
Mit jelent a rendszeres vallásgyakorlat? Felteszem a gyakorló hívők tevékenységét, erről azonban itt, pl:
ezt írják:
„A megkereszteltek számát tekintve ma a katolikusok alkotják a világ legnépesebb egyházát. A hitüket valóban gyakorló, rendszeresen templomba járó, ún. gyakorló katolikusok azonban kisebbségben vannak, sokkal nagyobb azoknak a száma, akiket a keresztségen kívül semmilyen egyéb kötelék nem fűz a katolikus egyházhoz.”
...vagyis a rendszeres vallásgyakorlás égbekiáltó hiánya már sántít a csecsemőkeresztelések ügyében - itt valószínűleg erősen engedékeny az egyház, ami érthető: neki a megkeresztelés a fontos, mert akkortól már kereszténynek számítják az embert, és ők taglétszámra hajtanak...
(Továbbá lásd a terjedelmesebb cikkrészletet jelen írás végén!)
***
(3)
Ez megint sántít – ilyen még kevesebb lehet, mint az egyházi házasságkötésben élő házas ember...
***
(4)
Hogy lehet az, hogy a csecsemőket csak úgy meg lehet keresztelni, de ha a gyerek elmúlt 5 éves, akkor 2 éves felkészülésre van szükség. Persze, meggyőzés szempontjából ez is érthető: egy csecsemőként megkeresztelt ember már azzal a tudattal nő föl, hogy ő meg van keresztelve, katolikus, református, stb.... Ugyanúgy megszokja a tudatot, mint a saját nevét. 5 éves korban, vagy azután valószínűleg már érezné a gyermek azt a kontrasztot, ami a keresztelésből eredő keresztényiség és a valós élet között van - így az ő agyukat puhítnai kell, őket már valóban bele kell nevelni abba, hogy kereszténynek tekintsék magukat.
Az egyháznak ezzel ugyan hívebb, vagy engedelmeskedőbb vallásos réteget sikerülhet nekik kialakítani, de nekik ez már külön munka, így számukra praktikusabb a csecsemőket megkeresztelni; lehet, hogy éppen ezért állítanak 2 éves felkészülési periódust a gyerekek elé: sokan nem vállalják a gyerekeik részére sem ezt a hosszadalmas felkészülést, amit csecsemőkorban egy alkalommal "le lehet tudni".
No és miért kötik össze az elsőáldozással a keresztelést? Ezt sem ördöngösség megfejteni – az elsőáldozás egyfajta hitmegerősítés, ünnepélyes alkalom, ahol a gyerekek a központi szereplők, a pap a karmester; a gyerekek ugyanúgy szeretik az ünnepségeket, mint ahogy a szülők is szereti, ha a gyerekeik valamilyen ünnepélyes alkalommal központi szerepet játszanak. Vagyis az elsőáldozás vonzereje valószínűleg olyasféle, mint pl. az óvodából, iskolából való ballagás ünnepségének, vagy bármilyen ünnepségnek; vagy hasonlíthatjuk egy karácsonyi ünnepséghez is, vagy bármely nemzeti ünnep alkalmával tartott ünnepség vonzerejéhez.
Lásd még:
„Azon hittanosaink számára nyújtunk lehetõséget az elsõ szentáldozásra, akik legalább 2 évet jártak hittanra. Az elsõáldozás alsó korhatára a harmadik osztály.”
„Az elsõ gyónásról és szentáldozásról
Az elsõ gyónás és szentáldozás - és ahol szükséges, a keresztség - felvételére a felkészítés a plébániánkon kétéves ciklusban történik. Ennek rendes ideje az általános iskola második és harmadik osztálya, amit a szentségek felvétele követ.
A szentségek felvételének alapfeltétele:*
- a hittanórákon való rendszeres részvétel, valamint
- a vasárnapi szentmiséken való részvétel.
A szentmiséken való rendszeres részvételt a második osztályosok számára ajánljuk, a harmadik osztályosok esetében pedig ez is feltétele a szentség felvételének.”
* Vagyis itt még azt is kiemelik, hogy 2 éven át nemcsak a hittanórákon kell rendszeresen részt venni, hanem a vasárnapi szentmiséken is! Ezzel kapcsolatban lásd a korábbi idézett megjegyzést a (2)-es pontban!
***
(5)
Nem értem teljesen a „hitjelöltek” kifejezést; itt pontosabbnak érezném a „hívőjelöltek” megnevezést, mivel személyekről van szó.
***
(6)
Számoljunk! Két év=104 hét; 104 x 1, 1.5 óra =104 – 156 óra. Adjunk hozzá az elvárt rendszeres otthoni egyéni felkészülésként heti összesen 1 órát, ami alig 10 percet jelent naponta(!), vagyis így 208 – 260 órát kapunk. Vagyis – felnőttek esetében is min. 200 órás felkészülési időt szánnak a keresztség felvételére… és ennek ellenére Szent Ágoston óta szorgalmazzák a mára már néphagyománnyá avatott csecsemőkeresztelést; karöltve azzal, hogy ma már az egyháznak elsősorban a megkereszteltek számának gyarapítása érdekében van szüksége a minél előbbi megkeresztelésre – a feudális időszakban a feudális uralkodók az egyháztól kapták a hatalmukat, az igazolta azt a társadalmi rendszert; akkor érdekében állta hatalomnak is, hogy ha az uralkodó az egyháztól kapta hatalma igazolását, akkor praktikus volt számára az, hogy ez közvetlenül jelenjen meg a nép körében is: akitől ők a mennyországi, és egyéb ígéreteket kapják, az a fölöttük hatalmat gyakorlók hatalmának adományozója is – ergo: ha a nép megkeresztelt tagja kívánja magának az egyház által megígért minden jót, ehhez elsősorban jó alattvalónak kell lennie.
Mi a helyzet ma? Az egyház igyekszik egyfajta áll-tömeget létrehozni, amit elsősorban a csecsemőkereszteléssel érhet csak el, és amivel az állam felé jelezheti, hogy a társadalom megkeresztelt, vagyis keresztény emberekből áll túlnyomórészt, így van értelme a költségvetésből hatalmas összegeket áldozni az egyházi intézményrendszer és annak tagjai fenntartására.
***********
CSATLAKOZZON ÖN IS EGYETÉRTÉSÉVEL
A CSECSEMŐKERESZTELÉS GYAKORLATÁNAK ELTÖRLÉSÉHEZ!
Egyetértését, vagy ellenkezését jelezze ill. fejtse ki a cikk Társalgójában!
********
A (2) pont kiegészítése:
Csökken a templomba járók és bérmálkozók száma
Dátum: 2007-09-17 12:54
Horvát Róbert albári-alistáli plébános összehasonlította, a lakosság hány százaléka jár rendszeresen vasárnap misére az osztrák, a magyarországi, a szlovákiai és a csehországi katolikus hívők közül. Elszomorító körképet kapunk: csökken a megmaradók és a bérmálkozók száma is ...
„Az osztrák fiatalok 14-24 évesek 70% hisz Istenben! A 70% egytizede imádkozik rendszeresen.
Vasárnap az Úr napján csak 5%-kuk jár templomba a 70%-ból rendszeresen! (a 14-24 évesek 3,5%-a!)
Az elmúlt években, Szlovákiában is csökkent a megmaradók száma és a bérmálkozók száma is.
A bérmálkozó fiatalok azelőtt a bérmálkozás után 10-15%-uk járt vasárnap rendszeresen templomba. Mára ez az arány 3-10%-ra csökkent a bérmálkozás utáni miselátogatás az ifjúság körében alacsonyabb.
A hittanos ifjúság közül is egyre kevesebben miselátogatók vasárnaponként.
A plébániákra mindez Dél-fölvidéken, sőt az ún. stúri Szlovákia területén is érzékelhető, néhány elszigetelt térséget kivéve.
...
A nagyvárosokban még rosszabb a helyzet, ott a hívek száma 5% vagy alatta mozog. Kevés az új templom, és ha nincs a közelben, általában nem látogatják.
Magyarországon az összes hivő 18%-a járt néhány éve vasárnapi misére, mára ez csökkent tovább néhány százalékkal, most 12%-os az összes hivőből a miselátogatás vasárnaponként.
Szlovákia is csak néhány százalékkal áll jobban, ha a nagyvárosokat beszámitjuk, hisz Pozsonyban lakik Szlovákia lakosságának egytizede.
Nagyjából az elmúlt években 19-21%-ra becsülték a rendszeres miselátogatókat vasárnaponként.
Mára az arány 15-18%-ra becsült!
Évente 1-1%-nyi veszteség van, hisz kihalóban van az 1953-ig felnövekedett vallásos közeg, 1953-1989 között kevesen részesültek hitoktatásban és nevelésben. Ez a réteg nem vallásosnak mondja magát.
Az azóta vallásos fiatalok között korunkban kevesebben miselátogatók.
A csökkenés nagyjából a 2005 utáni generációkat és kimondottan az iskolásokat sújtja jobban.
1989-2005 között 10-15% maradt meg.
2005 óta 5-10% marad meg.
A vallástalan szülők gyermekei most kezdenek kijönni az iskola padjai közül, ez a többedik generáció a jelenség oka. Ez gyakorlatilag utóhatása az ateista nevelésnek és a közömbösségnek, amely eluralkodik nemcsak a politikában, hanem a vallás területére is mindez kihat.
VÁRHATÓ, HOGY LEGKÖZELEBB KEVESEBB KATOLIKUS LESZ A 2011-ES NÉPSZÁMLÁLÁSON.
A miséken és látogatottságukon ez a jelenség már megfigyelhető.
Csehországban nagyjából 1% a katolikusok illetve a nem hivők közti különbség.
A megkereszteltek egy idő után már nem hivőknek mondják magukat.
Hasonló jelenség várható Szlovákiában és a magyarok által lakott területeken is.”
