BS - vallásról, istenről, hitről, hívőkről

BS - vallásról, istenről, hitről, hívőkről

Anne Graham (Billy Graham, TV-evangelizátor lánya) „híres rádióriportjának” elemzése

2012. szeptember 02. - aforizmágus

„Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Tanuló.” És a válasz? „Kedves Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten.”

Kép forrása:

 

Isten inkább engedelmeskedik az ateista rendelkezésnek,

mint a híveivel szembeni gondoskodásnak?

Sok sok évvel ezelőtt, 1989 Július 29-én, még egy Junoszty TV-ről vettem fel egy kezemben tartott mono Unitra magnóval Billy Graham evangelizátor Budapesten, a Budapest Népstadionban tartott, tolmácsolt igehirdetését, amit dr. Haraszti Sándor tolmácsolt. Akkoriban nagyon benne voltam az angoltanulásban, és számtalanszor meghallgattam a felvételt… és talán ez is lehetett részben az oka annak, hogy éppen azidőtájt fordultam a vallások, a vallásosság felé – akkor még érdeklődően, naivan, egyáltalán nem kritikai szemlélettel. (Meg is lett az eredménye, amiről későbbi írásaimban még sokszor lesz szó!)

Következő alkalommal Harvey Mackay(*): Óvakodj a pucértól, aki az ingét kínálja neked (Park Kiadó, Bp. 1993.) című könyvében olvastam róla. Kissé furcsálltam, hogy egy ilyen könyvben olvastam róla, méghozzá „AZ ELADÁS BAJNOKAI” című fejezetben, abban is „A világ legjobb üzletkötője” című alfejezetben. Mackay lelkesen írt Billy Graham-ről, de mint rendkívül hatékony üzletkötőről, üzletemberről, akinek történetesen a vallás, a hit és a vallásosság az árucikke. Ezt már érettebb fejjel olvastam, és csak a marketing szempontból érdekes részeket jelöltem be ebben az alfejezetben – egy alapos tanulási periódus kellős közepén voltam ekkor, amikor részletesen tanulmányoztam a meggyőzési módszerek megjelenési formáit az emberek között.

Aztán telt múlt az idő (akár a mesében), és egyszer csak azt olvasom, hogy több helyen is idéznek az interneten egy Anne Graham-től származó rádióriportot, és ahol megemlítik, hogy az illető hölgy bizony Billy Graham lánya. Érdeklődéssel olvastam a riportról készült leírást, és a hozzá fűzött véleményeket… de egy pillanatig sem tudtam elfelejteni, hogy Anne Graham annak a Billy Grahamnak a lánya, aki százezres tömeg előtt tart stadionokban igehirdetéseket, és látványosan vesz rá megtérésre tömegeket… és ezzel hatalmas összegeket keres! Olyannyira sikeres üzletember, hogy még az egyik legnépszerűbb szakíró is beveszi példaképként a könyvébe…

Alapos okom volt ezután arra, hogy tüzetesebben is elolvassam, áttanulmányozzam, részletekbe menően megvizsgáljam Anne Graham riportjának szövegét, amitől sok hívő szinte elalél, annyira meggyőzőnek találják a benne foglalt érvelési módot.

Amikor először ugrottam neki a témának a www.vasarhely.us/phpforum -on(*), akkor elsősorban arra koncentráltam, hogy az illető hölgy Billy Graham lánya, s mint olyan, valószínűleg nem mentes az apjához hasonló beállítottságtól (amire egyértelműen, és ordítón utal a riport szövege is!), és ha az apja körüli ügyeket sikerül megvilágítani, akkor ezzel képet kaphatunk az apja árnyékában, ámde ugyanazzal, és az ő kvalitásaihoz méltó módon érvelő hölgy hitelességéhez is. … Aztán rájöttem, hogy Billy Graham maga is „megér egy misét”, így az ő személyével külön tanulmányban fogok foglalkozni.

Mivel az általam elemzett írást itt a Virtuson valaki már megjelentette a cikkében, teljes (pontosabban a magyarul is ismert) terjedelmében leközölve azt, így én ehelyütt nem idézem teljes egészében, csak az éppen megvizsgált részleteket illesztem be az írásomba.

Az eredeti íráshoz így az olvasónak javaslom, hogy keresse fel a következő helyet:

Vélemény Rovat - A Bibliáról másképpen - Utolsó napok

Hansági - 2008.01.01 12:45

Következzen hát a vizsgálódás!

„A utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban” eleve úgy hangzik a kérdés, hogy „Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?” Nos, fantasztikusan jó lenne, ha lenne egy hatalmas istenség, akire rábízhatnánk magunkat, de sajnos a világban lévő rosszat nem a vele való kapcsolatunk elhalványulása okozza, mint ahogy az egymással megteendő jóban sem közreműködik.

Persze Anne remek reklámszöveget kanyarintott belőle, nagy valószínűséggel „apuci bizniszének” a megtámogatására:

Pl. ő honnan tudja, hogy „Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik,…”, de hopp, csak most látom, hogy NEM TUDJA, hanem pusztán hiszi.

„évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből.” – Nocsak, annyi ember imádságát nem hallgatja meg, nem teljesíti kívánságaikat, de annak, hogy ne legyen az iskolában, a kormányban, az életben … azt teljesíti? Nem lehet, hogy éppen a nemtörődömsége miatti csalódásában kérte tőle az ember, hogy akkor inkább ne is legyen ezeken a helyeken, ha eddig szerettük volna, hogy ott legyen, de mégsem volt?

„És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.”

Ó, könnyű akkor csendben hátrahúzódni, ha eddig is nem létezőként volt „jelen”…

„Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén?”

Elképzelhető, hogy éppen azért szólítjuk fel, hogy hagyjon minket békén, mivel eddig nem is törődött velünk, míg papjaink állandóan arról „papoltak”, hogy ő szeret minket, és ha mi szeretjük őt, akkor részesülünk áldásában és védelmében? Hja, hogy ő majd ezt eldönti, és nem számít neki, mit teszünk? Hol a cselekedeteink számítanak neki, hol a hitünk csupán? Lehet, hogy a világ teremtő ura, de végtelenül határozatlan is…

„O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.”

Nono – ebből vajon mit olvasson ki az istenfélő? Akár azt is, hogy „ha azt mondjuk, hogy nem akarunk imádságot az iskoláinkban, akkor meggyilkolnak minket”? No, de „rendben??? Mi van itt rendben? Az, hogy valakinek a halálát az iskolák isten-mentesítével kapcsolatos kijelentéséhez kötjük? Hiszen ezzel ok-okozati kapcsolatot létesítünk a két dolog között?

Persze, ne feltételezzük, hogy azok gyilkolták meg, akik nem értettek vele egyet – mi volt ez akkor, isteni ítélet?

„Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.”

Itt Anne Graham belesik abba a hibába, amibe a lelkes hívők általában szoktak: amikor érdekeiknek megfelelő igeverset találnak, akkor úgy tesznek, mintha semmi más nem lenne a Bibliában. „Ne ölj, ne lopj, és szeresd felebarátodat, mint magadat!” Igen, ezek megszívlelendő erkölcsi tiltások… ámbátor a harmadik magában foglalja az első kettőt is. Sok hívő vitatkozna ezzel az idézésmóddal, mivel ez méltatlanul kihagyja az első négy parancsolatot, ami kizárólag isten dicsőítésével foglakozik (ami mintha azt sugallná, hogy az ember egyrészt csak azért ne legyen önző, szeszélyes, beképzelt, stb., mert ezek isteni jellemzők; másrészt pedig felszólítás arra, hogy mivel az Úr a maga hasonlatosságára alkotta az embert, így ezek a jellemvonások nem elítélendők a szemében, ha ezek az ő érdekében felhasználhatók… égy ugyanez vonatkozik a többi parancsolatra is!), és puszta erkölcsösködő kioktatósdivá alacsonyítja isten szavát, elfeledve, hogy ezek a keresztények szerint honnan származnak.

Visszatérve a fenti idézetre… A fentiek mellett a Biblia azt is mondja, hogy „ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?” (Jób,2,10), amivel a rossz dolgokba való beletörődést propagálja. Persze Anne Graham is úgy tesz a nyilatkozatában: kilencszer említi „királyi többesben”, egyetértően, hogy „Rendben”. Mire is utal mindez? Igen, arra a gondolkodásról lemondó attitűdre, amely azokat jellemzi, akik másokra bízzák magukat, félreteszik a józan ítélőképességüket, és a helyzetről-helyzetre való értékelési hajlandóságukat, mintha csak azt mondaná: „Mi nem vállalunk felelősséget a tetteinkért; azt tesszük, amit ti mondotok nekünk; abba egyezünk bele, amit felajánlotok… hiszen mi igazából csak hinni tudunk, hinni akarunk, dönteni, saját gondolatainkat felvállalni nem!” Igen, ez „jó keresztényre” vall, arra, aki jámbor, és engedelmes. Természetesen ez a cél: annak demonstrálása, hogy „Lássátok csak, eddig kinek voltatok engedelmesek – akik kitiltották istent az iskolákból, a kormányból, az életünkből …

De a Biblia mondja még azt is Saul történetében, hogy aki irgalmat gyakorol ellenségein, az kitagadják; ír Mózesről, aki vérfürdővel kényszeríti engedelmességre a népét; maga az ószövetség hívei hívják fel a figyelmet a kötelező félrevezetésre, amikor így írnak a talmudban: „a törvény szövege megváltoztatható, amikor arról van szó, hogy fenn kell tartani Izrael istenének dicsőségét, s félő, hogy nevét meggyalázzák.”; de beszél Jefte esetéről is, aki saját lányát áldozza fel saját dicsőségéért; vagy Elizeusról, aki medvékkel tépet szét 42 gyermeket, akik csúfolódnak rajta; Dávid Királyról pedig, akit a Szentírás „isten kedvére való embernek” nevez azt írja, hogy pl. Rabba város lakóit vasborona alá vetette; másokat téglaégető kemencébe égetett meg; leghívebb emberét a halálba küldi, feleségét elcsábítja; öregkorában pedig pedofiliát is megengedi magának….

Persze, igazából mindegy, mit mond a Biblia, hiszen Szent Ágoston szerint: „a Szentírásnak mindenféle értelem adható, amely nem ellentétes a vallásossággal.”

Az interjú következő részében úgy tűnik, hogy egy érvelési sorral állunk szemben, ahol egyre gyűrűzik az istentelen engedetlenség, amire azt mondjuk jóhiszeműen, hogy „Rendben”, és ami egészen a Pokolig vezet majd!

A lépéseket itt röviden áttekintjük:

1. Ha rosszak a gyerekeink, nem fenekeljük el őket.

2. Ha rosszak az iskolában, nem szólunk rájuk.

3. Hagyjuk a diáklányokat abortuszt végezni a szüleik tudta nélkül.

4. A fiú diákoknak óvszert adunk a szüleik tudta nélkül

5. Mindegy, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat.

6. Gyermekpornográfia terjesztésének megengedése.

7. Erőszak, erkölcstelenség, tiltott szex beengedése a médiába.

8. Zenék forgalomba engedése, amik bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és amik a különböző sátáni témákat(?) dolgoznak fel.

Anne szerint a fentiek eredményeképpen:

= Gyermekeinknek nincs lelkiismerete.

= Nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között.

= Nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat.

Miért is? Erre a válasz a Gal. 6,7: …mert „amit vet az ember, azt aratja”?

Arra a kérdésre, hogy miért nem mentette meg isten egy meggyilkolt kislány életét, isten részéről megfelelő válasznak tartja azt, hogy „Ki vagyok tiltva az iskolából.”

A végeredmény – „a világ megy a pokolba.”

Valahogy nem lehet nem észrevenni, hogy itt nyíltan a fiatalság vallásos nevelése oldaláról közelíti meg azt az alapkérdést, amit azonban a szeptember 11-ei terrortámadás kapcsán tettek fel neki, miszerint: „…az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban
hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?”
A WTC és a Pentagon elleni támadást még az USA elnöke is óvatlanul „keresztény-iszlám” szembenállásként aposztrofálta egy nyilatkozatában, és szélsőségesen torzított leegyszerűsítéssel sajnos így is lehet szemlélni ezt az eseményt. Ezzel kapcsolatban nem elképzelhetetlen, hogy Anne Gharam-et zavarhatja az, hogy az iszlám mennyire szilárdan tartja magát, és hogy a terrorizmus is javarészt a súlyos szegénységgel párosult vallási fanatizmus eredménye – holott mindez párhuzamba állítható az édesapja tevékenységével, aki tulajdonképpen ugyanazt teszi, csak pénzügyi síkon: a problémákra való erőteljes figyelemráirányítással félelmet kelt az emberekben, majd azt hirdeti, hogy a hit és a vallásosság az, ami ebből az állapotból kivezethet. (Billy Graham tevékenységével egy későbbi cikkemben fogok részletesen értekezni!)

Keresztényi stílusú biblikus leegyszerűsítésekkel operálva tekint  A.G. a gyereknevelésre: „ha rosszak, akkor nem fenekeljük el őket, nem szólunk rájuk”. Miért is? Mire hivatkozik az első esetben? Dr. Benjamin Spock-ra, a XX. sz. egyik legnagyobb gyerekneveléssel foglalkozó szakírójára. És hogyan hivatkozik rá? Úgy, hogy a terjedelmes életművéből kiragad egy momentumot, persze itt is erősen leegyszerűsítve, jó keresztényi stílusban. Nos, legalább annyira hibás érvelési mód a biblia egyetlen igeversével alátámasztani valamit, mint egy életmű egyetlen momentumát kiragadva, arra hivatkozva azt mintegy alapjává tenni annak, hogy „a világ megy a pokol felé”. Persze riogatásnak ez is remek módszer – pláne úgy, hogy ezután megemlíti (ál-jelentéktelennek feltüntetve a megjegyzést), hogy Spock fia öngyilkos lett. Had reagálja erre keresztényien biblikus stílusban: igen, öngyilkos lett, de nem Spock ölte meg, mint ahogy a lányát Jefte(x), és nem is áldozta fel, mint ahogyan Ábrahám tette volna, levágva a fiát, mint egy disznót, isten parancsára.

Az iskolai fegyelmezési problémákkal kapcsolatban A.G. szintén azt mondja: „Rendben!” Gyakorló pedagógusként és szülőként erre részemről első nekifutásban csak azt tudom mondani, hogy mindez sajnálatosan szűklátókörű és merev szemléletről tanúskodik.

Furcsa módon, abban, hogy a kereszténység államvallássá lett a Római Birodalomban, továbbá, hogy Európa feudális uradalmi rendszerének alapja lett, sokban segítette az, hogy erősen merítettek a görög filozófiából és a római államrendszerből… érdekes módon mindez csak az ideológiai hatalom megszilárdulásában volt számára fontos: a nevelési szemlélet, és általában a civilizáció alapjául szolgáló tudományos gondolkodás átvételét már nem szorgalmazta, sőt – az államhatalom támaszául szolgáló egyház számára fontos volt, hogy nem művelje a népet, és ezzel évszázadokra biztosította a hitben megerősített alattvaló tömegek utánpótlását. Egészen Rousseau-ig kellett várni, hogy a „gyermeket újra felfedezzék” – persze ez sem meglepő, hogy ennek ideje is a felvilágosodásnak, és annak a Francia Forradalomnak a környékére esett, amikoris a régi abszolutista rendszert, amely az egyház tekintélyére alapozottan tarthatta csak meg hatalmát, végleg megbukott.

A tekintélyi elv, mint olyan, azonban az oktatásban továbbra is fennáll(t), mivel azon alapul(t), hogy a tanár tud valamit, amit meg is tud tanítani (ezért TANÁR és nem csak egyszerűn SZAKEMBER) annak a diáknak, aki azt nem tudja, és a társadalom, de a későbbi életmód, és az annak történelmi alapot is nyújtó előzményekkel kapcsolatos tudatosság, stb. is megköveteli, hogy a felnövekvő generáció mindezeket tudja, ismerje, vagyis: a tanulónak tanulnia kell a tanártól, figyelnie kell a tanárra, és a kettejük között lévő tapasztalatban és tudásban való különbség következtében tisztelnie is kell a tanárt. Mindez azonban még így is erősen leegyszerűsítő szemlélet, mivel a tanár egyszerűen csak többet tud egy bizonyos téren a szülőnél – a szülő ugyanúgy részt kell vegyen a gyermeke iskolai előmenetelében, mint a tanárnak! (xx)

Nem pusztán az iskola teszi a gyerekeket olyanná, amilyenek, és nem csak a szülői ház teszi a gyerekeket olyanná, amilyenek, hanem a baráti kör, a média, és még sok egyéb tényező kapcsolata. Mindebből csak a negatívumokat kiragadni, és egy érdeknek megfelelő magyarázatot ráhúzni… több, mint manipulatív spekuláció. A.G.-nek az iskolákkal kapcsolatosan valószínűleg csak az lebeg a szeme előtt, amit többször is felemleget, és a riport elején az első helyen említi, hogy „istent kitiltottuk az iskoláinkból…” – sajnálatos módon elfeledkezik róla, hogy a középkorban azért zuhant vissza a tudományok fejlődése, karöltve a technika és úgy általában a szaktudományok fejlődésével, és ennek következtében az életfeltételek ezért ragadtak le és néha süllyedtek mélyebbre az addig elért színvonalnál, mert az egyház tartotta a kezében az oktatást, ahol elsősorban „kereszténnyé nevelés” folyt, nem pedig oktatás. Az oktatási rendszerről pedig tudni kell, hogy mindig is a legproblematikusabb terület, ami a maradandó értékek és tudásanyag, és az új eredmények átadásán ütközőpontja, ahol néha markánsabban mutatkoznak meg a nemzedéki ellentétek, mint otthon. Az, hogy az oktató-nevelő testület nem mindig tud ennek optimálisan megfelelni, nem csodálkoznivaló. Sokkal inkább az a helyzet, hogy roppant nehezen lehet összhangba hozni a különböző követelményeknek való megfelelést. … És még sokáig lehetne folytatni – röviden tehát: azt állítani, hogy a mai oktatási rendszer problémái alapvetően onnan erednek, hogy „istent kitiltottuk az iskolákból”, istentelenül beszűkült szemléletre utal.

A 3. és 4. pontja ennek az érvelési sornak, amit A.G. cinikus „És azt mondtuk, rendben” formulával zár le ismét, a következők:

„Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.


Érdekes, hogy mindezt a kereszténység „sarának” is vehetnénk, mivel a testiséget, a testi örömöket, a szexualitást, mint BŰNT tüntették fel mindig is, és évszázadokon át (de mondhatunk 2000 évet is!) csak és kizárólag az utódnemzésben való „megjelenését” „engedélyezték”, „nézték el”, stb.. Felvethető, hogy mindezt többek között azért is tették, mert az embert a természetes ösztönigényeinek kielégítése terén lehet a leginkább manipulálni, így ha beszabályozzuk a nemiséget, akkor a tudatlan népet tetszés szerinti egyéb területre küldve „szublimáltathatjuk” velük a felgyülemlett libidójukat. A kielégítetlen emberben feszültség keletkezik, amit pl. vagy úgy tud levezetni, ha valamiben „kiéli”, ami akár mások irányítása is lehet, akár a másoknak való tevékenységgel párosuló engedékenyesség.

Az egyháznak soha nem is a szexuális vággyal volt problémája, hiszen a kielégületlen tömegekkel tetszése szerint eljátszogathatott, hanem inkább azzal, hogy a szükségleteiben kielégült ember kevéssé irányítható – ami érthető: ha megszűnik egy kínzó feszültség, akkor az embert nem hajtja a kényszer. Legyen az akár egy kiadós étkezés, akár egy kielégülést nyújtó enyelgés. Sajnálatos módon az abszolutista gondolkodásmód az étkezésben csak a mértéktelen zabálást vagy a koplalást látja, míg szexuális téren a totális prüdériát, az életfogytig tartó szüzességet és a szexre gondolást, mint bűnt; vagy ennek ellenpólusaként a totális aktust, és a válogatás nélkül mindenkivel való szexelést, és az ennek alávetett életvitelt tudja elképzelni. Emellett pedig egyfajta negatív szómágia okán úgy vélték, hogy ha nem veszik a szexualitással kapcsolatos ismereteket az életvitel szempontjából fontos ismeretek közé, akkor azzal nem is kell foglalkozniuk; vagyis: „Ha nem beszélünk róla, akkor az nincs is”, vagy „Ha nem tekintjük problémának, akkor nem is az.”. Nos, az egyház számára nem is volt probléma, hogy a korai feudális társadalomban a nagy születésszám mellett igen magas volt a gyerekhalandóság is. Ez részben annak is volt köszönhető, hogy a kereszténység által szellemileg uralt feudális államberendezkedés idején, vagyis „a római birodalom bukása és a keresztény egyház hatalmának megszilárdulása után a tudományra gyászos időszak következett. Nagy Konstantin és utódai egymás után tiltották be a különböző orvosi iskolákat, mert ezekben az egyház ellenségeit, a pogány filozófia fenntartóit és terjesztőit látták.  Az egyház azonban nemcsak a tudományok fejlődését, a természet megismerésére irányuló törekvéseket gátolta, hanem az orvosi gyakorlatot is szinte lehetetlenné tette. Az orvosi tevékenységet a szerzetesek és papok gyakorolták. A gyógyítás fő eszköze ismét az imádság és az ördögűzés lett. Ettől az időtől kezdve – egészen a reneszánsz hajnaláig – Európában semmi haladás nem történt a gyógyszertan terén, sőt az ókor eredményei is feledésbe merültek. Az értelem helyébe ismét a babona lépett. A tudományos kutatást az ördöggel való cimborálás eszközének tartották, megtiltották a boncolást, tűzzel-vassal üldözték mindazokat, akik nem az egyház dogmáit, hanem valamilyen más gondolatot próbáltak hirdetni. VII. Gergely pápa kancellárja szerint a világi tudás butaság és bolondság, a tudomány művelése pedig pusztán a tudás, a megismerés kedvéért -  a pogányság jele.” (xxx)

Nos, ebben a légkörben maga a mezőgazdaságban szükséges emberi munkaerő utánpótlása természetesen azt tette szükségszerűvé, hogy a hiányos és elégtelen egészségügyi feltételek mellett minél több utód szülessen, mivel javarészük nem érte meg az 1-2 éves kort. Így a szexualitás, amellett, hogy örömforrás is volt, biztosította a mortalitás ellentételezését. Egy gyermek elvesztése, halála azonban mindenképpen tragédia volt bármennyi gyermek is volt a családban – ezt az egyház általában „az Úr adta, az Úr elvette” szólammal le is zárta. Nyilvánvaló, hogy a gyógyászat elsősorban azon a téren alkotott nagyot, hogy egyrészt a születésszabályozásban ért el hatalma eredményeket, másrészt pedig olymértékben leszorította a csecsemőhalandóságot, hogy ma már szinte nem is hallani olyat, hogy egy megszületett csecsemő nem marad életben, esetleg még kisgyermekkorában valamely betegség miatt elhalálozik – ezek manapság mindig a vezető híreknek számítanak, és hatalmas közfelháborodás kíséri őket, éppen amiatt is, mivel annyira ritkák… ma.

Vagyis – maradt a probléma: a szexualitást, elsődleges funkciójában utódnemzésnek tekinteni, csak behatolásos aktusként, és védekezés nélküli hüvelybe ejakulálásként elképzelni igen szűklátókörű szemlélet. Talán túlegyszerűsítésnek tűnik, és ez látszólag fel sem tűnik A.G. riportjában, azonban ő maga rögtön a közepébe vág, és a fiatal diáklányok abortuszáról beszél, vagyis a fenti, igen lényegre törő leírás következményeként előálló nemkívánatos terhességet hozza szóba. De mintha itt is csak az az egyszerű képlet jelenne meg, hogy a lányok abortuszt csináltatnak maguknak úgy, hogy nem szólnak a szüleiknek; továbbá az  a problémája, hogy a fiúk pedig óvszert kapnak… Furcsa ördögi kör kezd kibontakozni: nem azt tartja problémának, hogy a fiatalok nem úgy élvezik a szexet, hogy a lányok ne essenek teherbe, hanem ha már teherbe estek a lányok, akkor kifogásolja az abortuszt – emellett pedig azon élcelődik cinikusan, hogy a fiúknak óvszert osztogatnak, éppen azért, hogy ezeket a nem kívánt terhességek megelőzhessék… Akkor itt összegezhetünk: szerinte a fiúk ne kapjanak óvszert; emellett pedig a lányok ne akkor csináltathassanak abortuszt, amikor akarnak, és szóljanak erről a szüleiknek… És mintha fel sem merülne a megfelelő felvilágosító munka szükségessége!

Olybá’ tűnik, hogy itt mintha a szabad akarat egyfajta kihasználást kifogásolja, holott a szabad akarat képzetének eredete éppenséggel arról szól, a pedagógiailag tapasztalatlan szülő-nevelő nem hajlandó vállalni a felelősséget a gyermekeivel történt kellemetlenségekért. (xxxx) Ez nagyban vonatkozik a szexuális nevelésre is!

„Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat.

Újból egyetértve velük(7), azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.”

Aztán a következő pont – kényes pont: a magánélet! Hát igen – az embert a legelemibb ösztöntörekvéseinek kontrollálásával lehet elsősorban úgy irányítani, hogy elhitetjük vele, hogy amikor önmaga van, akkor is „figyeli valaki”, és semmiféle tette nem marad következmény nélkül… Az „igazságos világ hipotézisében” ez mint „immanens igazságosság” jelenik meg, mely szerint: „a rossz cselekedetekért járó büntetés abszolút és elkerülhetetlen, hogy még a titokban maradt rossz cselekedetet is valamilyen megtorlás követi, balesetek, vagy balszerencse formájában, amelyet egy magasabb hatalom, például Isten hoz a vétkesre.” Mit lehet ezzel elültetni az emberek fejében? Egyszerűen azt a manipulatív lehetőséget, ami alapjában véve arról szól, hogy ha valami számunkra, vagy a mi ügyünk számára kedvezőtlen dolgot tesz valaki, akkor azzal lehet fenyegetni, hogy ezért később büntetésben fog részesülni (ez különösen akkor fontos, ha a dolog nem rejti önmaga büntetését magában, mint pl. a fizikai törvények „megsértése”, figyelembe nem vétele, akár szándékosan, akár figyelmetlenségből, akár tudatlanságból). Mindennek hangoztatása azokban az esetekben fontos, amikor egy szimbolikus jelentőségű rituálét, előírást nem teljesít valaki, esetleg egy olyan közösség belső előírásai alapján, amelynek az illető nem is tagja, stb.. Mindennek a saját csoport összetartásának megerősítésében van jelentősége, mert a közösséget részben a közösen vállalt és levezetett rituálék tartják össze. Minél összetartóbb egy közösség, vagy minél sajátságosabbak a szertartásaik, ez annál inkább megkülönböztetést jelent a nem csoport, nem közösség tagok számára. Ha ennek a közösségnek olyan általános előírásai vannak, amely az ember ösztöntörekvéseit is érinti, pl. táplálkozás (pl. a Ksrna-tudatos hívőknél a vegetáriánus étrend előírása, vagy a kóser-előírás a zsidóknál, stb.), vagy a szexualitás, esetleg bizonyos rituálék elvégzése a napi teendők során, stb. akkor a közösség szempontjából a kívülállók jelenléte mindezt „megzavarhatja”, vagy azért, mert megjegyzéseket tesznek; vagy mert folyamatosan kíváncsiskodnak, érdeklődnek, és a rituálé végzésnek magyarázata sokszor nem elégíti ki őket; vagy mert éppen akadályozzák a rituálé vagy előírás betartását. Sokszor éppen a legelemibb és leghétköznapibb előírások okozzák a legmélyebb súrlódásokat – érdekes módon mégis vannak olyanok, akik igen szigorú életvezetési előírások közepette is remekül beépültek a „normál” társadalomba amellett, hogy belső előírásaik igen szigorúak, és számos bírálat éri őket. Ilyenek pl. a Nazarénusok, vagyis a Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezetek. Ez a keresztény felekezet mindig is nem kis mértékben állt és áll szemben a katolikus egyházzal – ők mégis éppen arra szolgáltatnak példát, hogy rendszerint példamutató munkaerőként említik meg őket, és a „normális”, velük rendszeresen, napi kapcsolatban lévő társadalom ezért nem szentel különösebb figyelmet a „magánéletüknek”. Furcsa, hogy a modern társadalom nem diszkriminálja a vallásokat és azok követőit, sőt: a vallásszabadság, a szólásszabadság és maga a diszkrimináció ellenes törvényekkel igyekszik visszaszorítani bárminemű ilyen tendenciát – sok vallásos hívő, és itt példaként említhetjük a középkorban az államhatalom alapjául szolgáló ideológiai támaszt nyújtó kereszténység követőit is (elterjedtségénél fogva is), hibául rója fel a modern társadalomban, hogy a törvényei elégtelenek, mivel a tagjai lépten nyomon megszegik őket… de ilyenkor elfelejtik egyrészt a teljes ószövetség által leírt történet-rendszert, aminek alapja éppen a mózesi törvények be nem tartása, továbbá az újszövetség azon momentumát, hogy abban az ószövetségi kiválasztott nép megváltója hal gyalázatosan erőszakos halált, ami szintén nem éri el azt a globális eredményt, amit neki tulajdonítanak. Ha úgy lett volna, ahogy a keresztények tartják, ma nem lennének olyanok, akik még mindig várnák a megváltást… Vagyis – a modern társadalom ma már nem hirdet diszkriminációt, legfeljebb egy dolog ellen: maga a diszkrimináció ellen. G.A. magánélettel kapcsolatos véleményét is nyílt ambivalencia jellemzi, hiszen burkoltan elítéli ugyan a félrelépő Clinton-t, azonban rögtön visszatáncol azzal, hogy mindezt a közvélemény nem tekinti akkora problémának, mint ő (vagy itt talán a saját felekezet nevében is beszél), „ha elvégezzük a munkánkat”, vagy, ha mindez felsőbb körökben történik, de „ha van munkánk és a gazdaság jól működik”, akkor nem csinálunk ebből problémát.

„Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten.

És mi azt mondtuk: rendben(8), a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.”

Ebből az érdekes, valószínűleg valamiféle szimpátia keltő, burkolt és visszafogott PR elnök kritikáról azonnal egy súlyos dolog felé tesz azonban egy aránytalanul nagy és rosszindulatú lépést: a magánélet szentségét hirdető modern társadalmi berendezkedésben kiválaszt egy valóban aberrációt is magában hordozó elemet, a pedofíliát, amelyet a legtöbb államban (éppen azokban a fejlett államokban, ahol elterjedtek és megfizethetőek a színes magazinok, és amelyekben az internet már legalább annyira elterjedt, hogy azt magánemberek is nagytömegben használják otthonaikban – ezt itt azért kell különösen hangsúlyozni, mivel G.A. is arra hivatkozik, hogy ezeket a képeket valaki „publikálja, és elérhetővé teszi az interneten”!) szigorúan büntetnek és üldöznek!

Azt nem tudni, hogy G.A. honnan veszi, hogy minderre a szólás szabadsága adna lehetőséget és jogot (talán arra gondolhat itt, hogy vannak jogvédő szervezetek, amelyek vitatják egyes pedofíliával kapcsolatos büntetőjogi előírásokat), de tény, hogy ma a pedofília sehol sem elfogadott, támogatott és népszerűsített „szexuálkulturális irányzat”, nincs divatja, és igen ritka kivételektől eltekintve egészséges embereknél nem fordul elő. Mellesleg a pedofília elsősorban pszichiátriai és büntetőjogi téma – egyáltalán nem kapcsolódik szervesen ahhoz a témához, amiből levezethetőnek eredezteti.

„És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák.

És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel.
És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.(9)”

G.A. a szórakoztatóipart itt azzal vádolja, hogy mintegy reklámozza az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet, és a megfogalmazás módjából kiindulva mindezt a „szórakoztatóiparra” akarja kenni… És én nem értem, hogy miért! Egyetlen társadalom sem marad fenn sokáig, ha az erőszakot és az erkölcstelenséget, gyilkosságot és öngyilkosságot reklámozza, hirdeti. Jó keresztény-propagátor módjára itt is túlzásokba esik – úgy tesz, mintha a kereszténység szentjeinek történetei, szent-kultúrája nem csupa olyan erőszakos, erkölcstelen tettek tömegéből állna, amely mindössze az egyház szemében, a hit védelmében lehetett csak hasznos, hasznot hajtó, míg sokakat szerencsétlenné tett, megölt, más népeket leigázott.

Eszébe sem jut, hogy a szórakoztatóipar alapjában véve nem módszeresen felépített ideológia-iskola, nincsenek hosszú távú céljai, hanem egy egyszerű szemlélet alapján működik: szórakoztat, mint ahogyan Chaplin is mondta „Én csak nevettettem… nem rossz az.” Az más kérdés, hogy minderre ráépült egy fogyasztói társadalmat kihasználni igyekvő marketingipar is, de itt az egyház legfeljebb csak a nála hatékonyabban működő versenytársat láthatja: a szórakoztatóiparra épült kereskedelem olcsó árukat ad el nagy bevétellel, mivel a vevők szemében a kellemes perceket szerző élmények tárgyi vonatkozása ugyanúgy megnövekedett értéket képvisel, mint a kereszténység kegytárgyai, a nyakbavaló keresztek, a házi oltárok, stb.. Ha úgy vesszük, akkor a Bibliában olvasható, a benne tálalt istenképhez való hűséget hirdető cselekedetek időnként sokkalta erőszakosabbak, mint az akciófilmek véres jeleneti. Az egyház kb. 1000 éves feudalizmust uraló és ideológiailag alátámasztó történelme ebben a vonatkozásban sokkal kegyetlenebb és sötétebb volt, mint az ipari forradalom óta történt, akár lokális-, akár világ-háborúk.

A mai szórakoztatóipar tehát elsősorban szórakoztatni akar – míg a kereszténység nem ezt tette a Biblia alapján, hanem hirdette azt az eszmét, ami már a Biblia lapjain is tömegek halálát jelentették, és ami aztán megjelent a kereszténység által uralt történelemben is. És mindebben nem lehet semmit sem mondani a Biblia mellett – mivel történeteit nem szórakoztatásnak szánták, így az abban leírt kegyetlenségek nem múló árnyékként vetültek mindig is akár a híveikre, akár azokra, akik emiatt olyanokat láttak és látnak bennük, akik egy erőszakos és kegyetlen, szeszélyes istenséget követnek.

És ezek után jön a konklúzió:

„Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat?”

Anne Graham-nak igen rossz véleménye van a „gyerekeinkről”, ha az előbbiekből kiindulva azt a következtetést vonja le, hogy:

– „a gyerekeinknek nincs lelkiismerete” – mert igenis van, mert ha nincs, azt bizony tőlünk, felnőttektől tanulják, és nem az iskolában elsősorban, hanem a való életben;

­– „nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között” – de, nagyon is őszintén tudnak különbséget tenni, pontosabban, mint a felnőttek. Nekik azonban nehezebb a helyzetük, mivel a felnőttek által alkotott világban kell a gyermeki ártatlanságukkal dönteni;

– „nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat” – Nem tudom, miből általánosítja ezeket a jellemzőket a gyerekek társadalmára. A jelek szerint még az a csipetnyi pedagógiai és pszichológiai érzékenysége és alapismerete sincs meg, amivel tudhatná, hogy a gyerekek a felnőtt társadalom tükörképei, mivel ahhoz a világhoz kell alkalmazkodniuk, amilyet mi, felnőttek hoztunk létre a számukra. Ha úgy tetszik – ha a mai gyerekekről ilyen képe alakult ki, akkor teljesen vak, ha nem veszi észre, hogy mindezt a felnőttektől tanulták.

Természetesen, jó keresztény módjára semmiféle felelősséget nem tulajdonít a maiakat megelőző KERESZTÉNY generációknak abban, ami ma van, mert akkor nem mondaná a következőket:

„Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.”

A szekularizálódó világban egyre kisebb szerepe van az egyházaknak a közoktatásban – de vajon miért? Ha a hitoktatásnak a keresztények szerint vitathatatlanul előnyös hatásai vannak az erkölcsre, akkor miért szorult ki a közoktatásból? Talán Isten is csak azt kapta, amit a korszakokon átívelő hatásai miatt megérdemelt… vagyis istenre is vonatkoztatható a keresztények „ki mint vet, úgy arat” szabálya.

És elérkeztünk az „elfogott levélváltáshoz” egy kisgyerek és Isten között:

'Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban?

Tisztelettel, egy Érintett Tanuló'

És a válasz?

'Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából.

Tisztelettel: Isten.'

Isten – szokásához híven – nem válaszolt a feltett kérdésre, csak magyarázkodik, hogy miért nem tett semmit a rossz ellen. A kérdés arra vonatkozott, hogy miért nem mentette meg a kislányt, akit megöltek. Az eredeti szövegből sem egyértelmű, hogy az iskolában történt-e a gyilkosság, aminek áldozatául esett. Abban az esetben, ha nem az iskolában történt a haláleset, akkor nem releváns az iskolából való kitiltottságra való hivatkozás. Ha az iskolában történt a gyilkosság, akkor feltehető a kérdés, hogy ha Isten mindenható, akkor miért engedelmeskedik a nyilvánvalóan benne nem hívő ateisták rendelkezéseinek. Ehhez kapcsolódik az is, hogy Istenen természetesen akkor lehetett volna a kislány megmentését számon kérni, ha az illető kislány hitt volna benne. Ha hitt benne, akkor újabb kérdés merül fel: Isten inkább engedelmeskedik az ateista rendelkezésnek, mint a híveivel szembeni gondoskodásnak?

Mit vonhatunk le ezekből? Semmi mást, mint azt, hogy Isten nem létezik, mivel semmiféle hatóerővel nem rendelkezik, és a hívei is csak abban hihetnek, hogy „nagyon jó lenne, ha lenne”!

Brain Storming, 2009

******************************

Megjegyzések, Kapcsolódó Irodalom, Források

A cikk eredeti angol verziója:

***

Harvey Mackay az egyik legnépszerűbb marketing szakíró, akinek menedzsereknek írt könyveit több mint 10 millió példányban, 37 nyelvre lefordítottan, 80 országban értékesítették.

***

A Vásárhely.us Fórumon innentől! (a weboldal már megszűnt!)

***

Madalyn Murray O'Hair

Madalyn Murray O'Hair (April 13, 1919 – September 29, 1995) was an American atheist and activist.

In 1960, O'Hair (on behalf of her son Bill) filed a lawsuit to stop daily Bible readings in the public school which her son William attended. This suit, Murray v. Curlett, after consolidated with a similar lawsuit, led to a landmark Supreme Court ruling which ended the practice of daily prayer in American public schools. O'Hair later founded American Atheists and became so controversial that, in 1964, Life magazine referred to her as "the most hated woman in America."

O'Hair, her son, Jon Garth Murray, and her adopted daughter/granddaughter, Robin Murray-O'Hair, disappeared in August 1995. Their remains were found in 2001 after David Roland Waters, a former employee of American Atheists, led police to a shallow grave on a Texas ranch. Waters, along with known accomplices Danny Fry and Gary Karr and possibly other unknown conspirators, had kidnapped the trio in an extortion attempt. The three were held captive for over a month, then murdered on or shortly after September 29, 1995 by strangulation. Waters and Karr killed Fry a few days later by gunshot. All four bodies were dismembered. Fry's body, with the exception of his head and hands, which were found on the ranch, was taken to another location, in Dallas, Texas and abandoned.

***

American Atheists

American Atheists is an organization in the United States dedicated to defending the civil liberties of atheists and advocating for the complete separation of church and state. In addition it provides speakers for colleges, universities, clubs and the news media as well as publishes books and a monthly American Atheist Magazine.

***

Dr. Benjamin Spock-ról bővebben:

***

(x)

Mivel ez a Biblia fejezet nem annyira ismert, és a Biblia szószólói nem is hozakodnak elő vele, így ennek ide vonatkozó részét meg is osztom az olvasókkal:

Bírák könyve – XI. fejezet (Bír11)

30. És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait: 31. Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul. 32. És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velök, és kezébe adá néki azokat az Úr. 33. És veré őket Aroertől fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai megaláztattak az Izráel fiai előtt. 34. Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: ímé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; ez volt az ő egyetlenegyje, mert nem volt néki kivülötte sem fia, sem leánya. 35. És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza. 36. Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, a mint megfogadtad, miután az Úr megadta az ellenségeiden: az Ammon fiain való bosszút.

***

(xx)

Tisztelt Osztályfőnökök! Levél a "Szülő-Gyerek-Tanár - Háromszögről" (A weblap megszűnt!)

Brain Storming - 2006.10.17 00:20

Jelen levelet 2004-ban írtam és osztottam ki a munkahelyemen egy szülői értekezlet előtt minden osztályfőnök kollégának… talán jelez valamit, hogy alig jeleztek vissza bármit!

***

Brain Storming - 2007.06.15. (Az idézett weblap megszűnt!)

"Az egyetlen lehetséges, és hatékony természetvédelem az emberi szaporulat visszafogása, és a népesség csökkenésének* tervbevétele lenne. Egy ilyen terv** elfogadása a jelenlegi tőkés szabadpiaci világrendben gyakorlatilag véghezvihetetlen. Jelenleg sem a vezető világhatalmak, sem az ENSZ szervezetei*** nem jelölik meg a túlnépesedést a világ legsúlyosabb problémáinak sorában. Így földünk megmentésének esélye a valódi demokrácia világméretű**** megteremtésében rejlik."

*Itt felteszem a "csökkentés" lett volna az értelmes kifejezés, mivel a "csökkenés" spontán jelenségre utal, és azt nem lehet ill. nem kell tervezni.

***Valószínűleg azért nem, mert az emberi szaporodásba beleszólni ma, éppen a demokrácia és a humanista elvek mellett inhumánus beavatkozás lenne az ember egyik legbensőbb magánügyébe. Másik dolog, hogy a népesség változásának ütemét eddig nemigen lehetett konkrétan a népességre változására, változtatására vonatkozó intézkedésekkel befolyásolni. Az 1965-ben Belgrádban tartott ENSZ-konferencia éppen ezt fogalmazta meg a következőképpen: "... a születések számának nagyobb mértékű csökkentése a nyugati világban, egyetlen országban sem volt valamely kormányszerv szervezett születésszabályozó programjának az eredménye. Oka az egyéni elhatározásban rejlett..." Vagyis lehet, hogy azért nem veszik a legsúlyosabb kategóriába, mert ezt aztán végképp nem érzik egyértelműen befolyásolhatónak, és pláne nem etikusnak, ha rendeletileg igyekeznének befolyásolni - ami nagyon is helyes, mert ez alapjaiban korlátozná az egyéni szabadságot. ****Ebben a vonatkozásban (véleményem szerint) a legnagyobb badarság "világméretű demokráciáról" beszélni, mert az legalább akkora illúzió, hogy az majd korrigálja ezt a problémát, mint h rendeletileg, vagy valamiféle szociális erre irányuló programmal lehetséges lenne.

**Mégis lehetséges lenne talán egy TERV, ami mindezt csökkentené, ehhez azonban megvalósíthatatlan etikai jellegű, vallásos megalapozású szemléletet kellene váltani. Ha a szaporodást vesszük problémának, akkor tkp a szaporodáshoz, a megfoganáshoz vezető aktus kerülését kellene előtérbe állítani, mert aki szexel, az többnyire nem a szaporodásért teszi, hanem élvezetből. Ezt az élvezetet kellene a megoldás kulcsaként kezelni, és fogamzást nem eredményező módok felé "terelni" (persze itt már kútba esik a dolog!:) Ebből a szempontból a nem erőszakos szexuális "eltévelyedésnek" minősített ÖRÖMSZERZŐ formák a nyerők, amik nem vezetnek fogamzáshoz és így vezetik le a szexuális indíttatásokat. (Ezzel persze nem kell létjogosultságot adni sok perverziónak, ami azonban megintcsak igen kényes definíciós probléma, merthogy "Pervezió csak mások számára létezik!" (BS, Hepilepszia)!)

Ha idejekorán rendeződött volna a kérdés, és nem kap etikai hatalmat e téren az nyugati világban pl. az egyház, akkor ez itt nemigen lenne probléma. Talán ideje lenne "átfogalmazódni": "Élvezkedjetek, de ne sokasodjatok!"

***

Somfai Béla: Szexuális etika jegyzet, 1999

„A házasság célja nem a szexuális aktivitás törvényessé tétele, hanem a gyermeknemzés volt.”

„Pál tanításából ugyanis jogosan leszűrhették azt a következtetést, hogy a szexuális magatartás erkölcsi kérdései nem tartoznak a legfontosabb közösségi problémák közé.”

„Korintusban ugyan egy évet töltött, de úgy látszik hogy ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozott. Ebben a levelében, melyet Efezusban írt meg, emlékeztette ugyan korinthusi híveit arra a tanításra, amit már átadott nekik (1Kor 11,23-25), és a válásra vonatkozó hagyományt is megemlítette (1Kor 7,10-11), de anélkül, hogy hivatkozott volna idevonatkozó megelőző tanítására. A szexuális etika kérdéseiről a korinthusiak előzőleg nem hallották Szent Pált.”

***

„A tisztaság a legnépszerűtlenebb a keresztény erények közül. Pedig a keresztény felfogás szerint nem lehet eltérni tőle: "Vagy a házasság, tökéletes hűséggel házastársad iránt, vagy a teljes önmegtartóztatás." Nos, ez oly nehéz és annyira ellentétben áll ösztöneinkkel, hogy nyilván vagy a kereszténység téves, vagy jelenlegi szexuális ösztönünk romlott meg. Egyik vagy a másik. Mint keresztény természetesen azt gondolom, hogy ösztönünk romlott meg.”

„(…)az emberek gyakran félreértik, amit a pszichológia tanít az "elfojtásról". Azt tanítja ugyanis, hogy az "elfojtott" szex veszélyes. Azonban ebben az alkalmazásban az "elfojtott" szakmai kifejezés: nem jelenti azt, hogy "elnyomott" abban az értelemben, hogy "megtagadott" vagy "akadályozott" volna. Az elfojtott vágy vagy gondolat az, amelyet (rendszerint nagyon fiatal korban) a tudatalattiba utaltunk, és most csak álcázott vagy felismerhetetlen alakban jut eszünkbe. Az elfojtott szexualitás egyáltalán nem tűnik szexualitásnak a beteg ember szemében. Amikor egy fiatalember vagy egy felnőtt elkezd ellenállni valamilyen tudatos vágynak, akkor nem az elfojtással van dolga, s a legcsekélyebb veszély sem forog fenn, hogy maga is egy ilyen elfojtási esetté váljék. Ellenkezőleg, azok, akik komolyan megpróbálják a tisztaságot, tudatosabbak és igen hamar sokkal többet tudnak saját nemiségükről, mint bárki más. Olyan jól megismerik vágyaikat, mint Wellington ismerte Napóleont, vagy mint Sherlock Holmes ismerte Moriarty-t; vagy mint a patkányfogó a patkányokat, és a vízvezeték-szerelő a lyukas csöveket. Az erény - még a megkísérelt erény is - világosságot hoz; a kielégülés homályt.”

***

(xxx)

Dr. Kelemen Károly – Kelemen Eszter: A boszorkánygyökértől a penicillinig. Medicina Kiskönyvtár, Bp., 1962.

***

(xxxx)

A teizmus kritikája és kikerülhetetlen szükségszerűsége - viii.

Brain Storming - 2006.11.03 02:15 (Az idézett weblap megszűnt!)

VIII. A „SZABAD AKARAT” képzete, mint a keresztény-ideológiai családmodell egyik következménye - (...) "Alapkérdéseink: 1. Hogyan alakulhatott ki, és 2. mi szolgáltatta hozzá az analógiát?" (...)

***

Krisztusban Hívő Nazarénusok Gyülekezete

***

1998. október 01.

Medián-felmérés a Clinton-botrány magyarországi fogadtatásáról

***

Pedofília

A bejegyzés trackback címe:

https://bs-vallas-isten-hit.blog.hu/api/trackback/id/tr724748214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sághy Balázs 2012.10.19. 10:12:27

Az Anne Grahammel készült interjú kemény kivesézését olvasva ambivalens érzések támadtak bennem. Bizonyos pontokon még egyet is értek a hozzászólóval, ahol a megfogalmazások túlzott direktségét kritizálja.
A legnagyobb problémám mégis az, hogy a szemmel láthatóan nagy munkával összeállított kritikai munka egy soha el nem hangzott interjút boncolgat. Valóban köröznek egy ilyen szöveget az interneten, amit angol nyelvű oldalakról fordítottak minden kritika és ellenőrzés nélkül magyarra. Aki azonban rászán pár percet, hogy utána járjon, rájön, hogy az egész idézetből mindössze néhány sor származik valóban Anne Grahamtől. Ezek pedig a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követő interjúban egy egészen más kontextusban hangzottak el.
A nevezett amerikai prédikátor soha nem beszélt pl. Dr. B. Spock fiának öngyilkosságáról, mint hogy az nem is lett öngyilkos. Valójában Spock unokája lett öngyilkos 1983-ban. Ehhez képest a cikk írója így fogalmaz: "...Spock fia öngyilkos lett. Had reagálja erre keresztényien biblikus stílusban: igen, öngyilkos lett, de nem Spock ölte meg..." A helyesírási problémáktól eltekintve is elég nagy igénytelenségről és kritikátlanságról tanúskodik az a cikkíró, aki ilyet publikál, és ezen az alapon fejti ki vallásksirikáját. Ez egyben az egész weboldal és annak szerkesztőinek is a szégyene, hiszen olyan igénnyel próbálnak fellépni, mintha az igazságot próbálnák "sine ira et studio" felmutatni, de közben hamis információkra hagyatkozó gyűlölet beszédet visznek az internet közönsége elé. Ezt nevezik jó magyar nyelven félrevezetésnek és manipulációnak.
Tiszteletben tartva mindenki vallásos és valláskritikus, esetleg ateista nézeteit is, óvnék az ilyen fajta publicisztikától.

Tisztelettel:
Sághy Balázs evangélikus lelkész

Sághy Balázs 2012.10.19. 10:15:48

Az Anne Grahammel készült interjú kemény kivesézését olvasva ambivalens érzések támadtak bennem. Bizonyos pontokon még egyet is értek a hozzászólóval, ahol a megfogalmazások túlzott direktségét kritizálja.
A legnagyobb problémám mégis az, hogy a szemmel láthatóan nagy munkával összeállított kritikai munka egy soha el nem hangzott interjút boncolgat. Valóban köröznek egy ilyen szöveget az interneten, amit angol nyelvű oldalakról fordítottak minden kritika és ellenőrzés nélkül magyarra. Aki azonban rászán pár percet, hogy utána járjon, rájön, hogy az egész idézetből mindössze néhány sor származik valóban Anne Grahamtől. Ezek pedig a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követő interjúban egy egészen más kontextusban hangzottak el.
A nevezett amerikai prédikátor soha nem beszélt pl. Dr. B. Spock fiának öngyilkosságáról, mint hogy az nem is lett öngyilkos. Valójában Spock unokája lett öngyilkos 1983-ban. Ehhez képest a cikk írója így fogalmaz: "...Spock fia öngyilkos lett. Had reagálja erre keresztényien biblikus stílusban: igen, öngyilkos lett, de nem Spock ölte meg..." A helyesírási problémáktól eltekintve is elég nagy igénytelenségről és kritikátlanságról tanúskodik az a cikkíró, aki ilyet publikál, és ezen az alapon fejti ki vallásksirikáját. Ez egyben az egész weboldal és annak szerkesztőinek is a szégyene, hiszen olyan igénnyel próbálnak fellépni, mintha az igazságot próbálnák "sine ira et studio" felmutatni, de közben hamis információkra hagyatkozó gyűlölet beszédet visznek az internet közönsége elé. Ezt nevezik jó magyar nyelven félrevezetésnek és manipulációnak.
Tiszteletben tartva mindenki vallásos és valláskritikus, esetleg ateista nézeteit is, óvnék az ilyen fajta publicisztikától.

Tisztelettel:
Sághy Balázs evangélikus lelkész

Sághy Balázs 2012.10.19. 10:18:06

@Sághy Balázs: Hoppá, véletlen kétszer küldtem el. Bocs, nem vagyok túl nagy blogger.
SB

aforizmágus 2012.10.23. 21:04:19

@Sághy Balázs: ..."Ehhez képest a cikk írója így fogalmaz: "...Spock fia öngyilkos lett. Had reagálja erre keresztényien biblikus stílusban: igen, öngyilkos lett, de nem Spock ölte meg..." A helyesírási problémáktól eltekintve is elég nagy igénytelenségről és kritikátlanságról tanúskodik az a cikkíró, aki ilyet publikál, és ezen az alapon fejti ki vallásksirikáját*...."

* Azt hiszem, ezzel a helyesírási témát ki is egyenlítettük. ):o)

A hsz tartalmáról: Az egy dolog, amit A.G. a valódi interjúban elmondott; másik dolog, hogy mit szerkesztettek belőle. Az én elemzésem erről a másik dologról szól - felteszem, akik ezt a szerkesztett interjút olvasták, azok abból vontak le következtetéseket, és ezeket a következtetéseket nem lehet azzal figyelmen kívül hagyni, hogy "Áááá, nem is ez van az eredetiben!".
Az elemzésem arról az anyagról szól, ami az interneten magyar nyelven kering - a hsz alapján javallom, hogy ezért érdemes úgy tekinteni rá, mint az azoknak szóló kritika, akik az eredeti interjút ilyen formán zanzásítottak.

Továbbá - se szeri, se száma azoknak az írásoknak, amik logikai bukfencekkel, félrevezető csúsztatásokkal, az analógiás gondolkodásra építő igazolásokkal igyekeznek modern és logikus köntösbe öltöztetni az istenhiten alapuló diktatórikus szellemiséget... Bizony ingerlő és bosszantó, amikor ezeket a manipulációs fondorlatokat valaki kibontja, és megmutatja, hogy valójában mi is van mögötte.
Csatlakozom az előttem szólóhoz, és kérném, h ő maga is lépjen fel az A.G. interjúhoz hasonló irományokkal szemben.
Köszönöm. ):o)

Sághy Balázs 2012.11.07. 22:37:15

1. A helyesírási hibát illetően: tényleg sikerült elbénáznom, és ettől elég groteszk lett ez a kritika, de attól még igaz. Ráadásul érzek némi fajsúly különbséget egy 10 oldalnyi érvelés és egy komment között. Én legalábbis igyekszem a médiában megjelenő írásaimat egy kicsit átfésülni.

2. A tartalmat illetően: továbbra is úgy gondolom, hogy ha az író komolyan gondolja, amit a cikkben leír, hozzá kell tennie, hogy az általa elemzett szöveg csak zanzásítása egy eredeti interjúnak, amiben súlyos tárgyi tévedések vannak. Azt meg teljesen biztosan korrigálni kell, ahol maga az író is tévedéseket közöl. Ezek talán kukacoskodó megjegyzésnek tűnnek, de úgy gondolom, hogy bizonyos formai keretek betartása nélkül nem vehető komolyan semmilyen érvelés - legföljebb a kocsmai, primitív vitázás szintjén. (Hiszen az író sem venné komolyan azt az írást, amelyben az ő nevére - már ha tudnánk a nevét :-p - hivatkozva valaki dühödten védené a Mária kultuszt. Egyszerűen nevetségesnek és alaptalannak érezné az ilyen koholmányt.)

3. az üzenet tekintetében: el kell ismernem, hogy mind az interneten, mind a nyomtatott sajtóban a történelmi egyházak és a szekták keretein belül is rengeteg téves, mi több, krisztusiatlan bizonyságtétel található. Ezek erőteljesen rontják a hitelünket, és ezért nem is vállalhatok közösséget velük. De a cikk írója is hajlamos a túl direkt érvelésre. Ezt látom például a korábban már idézett részletben is:
"Nos, legalább annyira hibás érvelési mód a biblia egyetlen igeversével alátámasztani valamit, mint egy életmű egyetlen momentumát kiragadva, arra hivatkozva azt mintegy alapjává tenni annak, hogy „a világ megy a pokol felé”. (...) Had reagálja erre keresztényien biblikus stílusban: igen, öngyilkos lett, de nem Spock ölte meg, mint ahogy a lányát Jefte(x), és nem is áldozta fel, mint ahogyan Ábrahám tette volna, levágva a fiát, mint egy disznót (sic!), isten parancsára."

Egyrészt egyetértek: valóban hiba, ha kiragadunk egy részletet valakinek az életművéből, vagy akár a Bibliából, és azzal példálózunk úgy, hogy egy teljesen más kontextusba állítjuk.
Másrészt bukik az érvelés: mert az író is kiragad egy bibliai történést, aminek nyilvánvalóan nem az az üzenete, hogy Ábrahám vérszomjasan le akarta vágni a fiát, mint egy disznót. Ezzel a megfogalmazással pontosan abba a hibába esik, amiért a vélt AG-féle szöveget kritizálta.

Sok mindennel vitatkoznék még a cikk üzenetét illetően, de nem látom értelmét. Vallási meggyőződés kérdésében alapvetően reménytelennek érzem a vitát. A magam részéről tiszteletben tartom a cikk írójának hitét. Csak arra kérném, hogy az igazság elkötelezett keresése közben vigyázzon, hogy valóban objektív tudjon maradni az Isten-kérdés vizsgálása közben.
Baráti köszöntéssel:
S.B.

aforizmágus 2013.01.01. 02:27:30

a 2-esre:
A kritikai elemzés azoknak szólt, akik a magyar nyelvű szöveget olvasták. Ha ebben a szövegben írnak hülyeséget, arra is lehet kritikával reagálni. Ennyi. S.B. - szíveskedjen az eredeti riport szövegéből idézve cáfolni az írásomat illetően, akkor reagálok arra is.

a 3-asra:
Gondolom ha MA valaki isteni sugallatra hivatkozva megölné a fiát, nincs az a keresztény, vagy krisztusi elveket valló istenhívő, aki igazat adna egy ilyen szülőnek... Függetlenül attól, hogy a bibliában mi áll erről.
"Ezzel a megfogalmazással pontosan abba a hibába esik, amiért a vélt AG-féle szöveget kritizálta." - Örülök, hogy észrevette ennek a típusú érvelésnek az értelmetlenségét és tarthatatlanságát.

"A magam részéről tiszteletben tartom a cikk írójának hitét. Csak arra kérném, hogy az igazság elkötelezett keresése közben vigyázzon, hogy valóban objektív tudjon maradni az Isten-kérdés vizsgálása közben."

A cikk írójának nem hite van, hanem meggyőződése, többek között abban is, hogy fel kell hívni a figyelmet a vallási fanatizmus táplálta manipulatív érvelési hibákra. Az isten-kérdés vizsgálatában pedig sztem egy istenhívő ne emlegessen objektivitást, ha ő maga hit-alapon érvel... :)
süti beállítások módosítása