Azt hiszem itt az ideje, hogy a megboldogult pápa elleni vatikáni összeesküvést is elemezzük – média szemszögből. (Kieg.: Gondolatok II.JPP nyelvi kvalitásairól.)
Kép forrása:
http://www.karikatura.hu/karikaturak/janos_pal_papa_karikatura_caricature_2.jpg
***
II János Pál pápa életének utolsó hónapjairól a wikipédia így ír:
„Jóllehet IX. Piusz 1846-os megválasztása óta ő volt a legfiatalabb pápa, huszonöt év és két merénylet után egészsége már nem volt a régi. 1991-ben állapította meg egy orvos, hogy a pápa Parkinson-kórban szenved (a Vatikán csak halála után erősítette meg a hírt.) Ő azonban nem volt hajlandó lemondani, úgy érezte, Isten dönt arról, meddig kell betöltenie hivatalát.
2005. február 1-jén a pápát kórházba szállították, mert influenzától és torokgyulladástól szenvedett. Bár ebből még felépült, pápasága óta először nem tudott részt venni a hamvazószerdai szertartásokon. 2005. február 24-én belázasodott és nehezen kapott levegőt, emiatt újra kórházba szállították és gégemetszést hajtottak végre rajta. Március 13-án visszatért rezidenciájába. A húsvéti misét nem tudta pontifikálni, csak integetni tudott a hívek ezreinek.
Március 31-én egy fertőzés következtében belázasodott, de kérésére nem vitték kórházba, mert a Vatikánban szeretett volna meghalni. Április elsején állapota egyre rosszabbodott. Ugyanezen a napon szívrohamot is kapott. Délután öt óra körül elveszítette az eszméletét, és április 2-án 21 óra 37 perckor elhunyt. A halálhírt Joaquín Navarro-Valls vatikáni szóvivő jelentette be. Temetésére április 8-án került sor a vatikáni Szent Péter-bazilikában. A szertartást a bíborosi testület dékánja, Joseph Ratzinger vezette.
Hívek egy csoportja kezdeményezte a pápa szentté avatását. Ennek első lépcsőfokát, a boldoggá avatási ügyet 2005. június 28-án megnyitották, és két évvel halála után az egyházmegyei szakasz le is zárult (az ügyirat ünnepélyes aláírására április 2-án kerül sor). A szentté avatások szabályai szerint öt évet kell várni valakinek a halála után, hogy megkezdhessék a szentté avatási procedúrát, azonban ettől az előírástól el lehet térni. Erre példát adott maga II. János Pál is, amikor idő előtt engedélyezte az eljárás megkezdését Kalkuttai Teréz anya esetében, és őt halála után alig valamivel több mint hat évvel, 2003. október 19-én boldoggá is avatta.”
***
Április 15-én, a pápa haláláról szóló médiahírek figyelése közepette a következők jutottak az eszembe…. :
***
1. Egy szenvedő pápa képe fenomenális jelentőségű volt a Vatikán számára – egy merényletnél meglőtt, majd gyógyíthatatlan betegségben is dolgozó pápa remek mártírképet fest a katolikus egyháznak.
***
2. Csak a halála után derült ki, hogy már a betegsége kezdetén erősen fontolgatta a visszavonulását. Miért ekkor derül ez ki? Valószínűleg PR okokból.
***
3. Hogyan adhatott volna olyan tiszta elmére utaló utolsó üzenetet a pápa, közvetlenül az agyvérzése után? Amikor már beszélni sem tudott? Írt volna? Azt nem tudott már valószínűleg jó régóta a betegsége miatt! PR, megintcsak.
***
4. Miért éjszaka 3/4 10kor jelentik be a halál beálltát? Ekkor már három napja volt ott a tömeg – szombat volt? Most hirtelen nem ugrik be, de tuti hétvége! Kapóra jöhet a tömeg – ha már úgyis ott állnak tízezerszámra – jelentsük be most. Akárcsak valami modern buliban – ahol ugyebár 10 előtt soha nem kezdődik komoly mozgás. És 10kor mit tesz az európaiak nagy része? ÜL A TV ELŐTT! Médiaszempontból csúcsidő – a legfontosabb reklámok mindig ekkor mennek!
***
5. Lehet, hogy pápát szentté fogják avatni – de nem lehet elfelejteni azt, hogy amikor végigrobogott Afrikán, a tömegrendezvényeken végig az óvszerhasználat ellen kardoskodott – még azokban az országokban is, ahol az AIDS-es árvák száma az egekbe szökik!
***
6. A végrendeletében meghagyta, hogy a szülővárosában temessék el – nos, az a pápa, aki már beszélni sem tudott, és agyvérzése volt... A Vatikánnak az volt az érdeke, hogy a történetében 3. leghosszabb ideig uralkodó pápa ne egy hatodrangú Közép-európai országban legyen eltemetve – abban nekik ugyan semmi üzlet nincs! Naná, hogy ott kell eltemetni, hogy a zarándokok oda járjanak, és a Vatikánnak ebből legyen bevétele, adományokból, stb.
***
7. Ha a pápa annyira római-katolikus szellemiségű lett volna, akkor nem lengyelül írta volna meg a végrendeletét (hanem mondjuk a Vatikán hivatalos nyelvén: latinul!) – szerintem ez is határozottan utal arra, hogy igenis ott, mármint Lengyelországban akart örök nyugalmat találni! Az meg hogy "problémáik vannak a végrendelet fordításával"! Röhej – annak a pápának a végrendeletét nem tudják lefordítani, akiről azt mondták, "legendázták" hogy hány nyelven tud! Persze tudott, papírról üdvözléseket felolvasni. (Lásd részletesebben a Kiegészítés-ben!)
***
8. A pápa nem volt nagy ember – csak úgy élt a médiákkal, mint a politikusok. De nem túl nagy sikerrel – az ő pápasága alatt hatalmasat esett Európában a katolicizmus tekintélye, bármennyire is sokat utazott – az utazásai a legtöbb ember számára nem jelentett többet, mint a híradó bejelentése.
***
9. A Vatikán most nagy fordulóponthoz érkezett – a média központi témájává tette, de nem a szellemisége, hanem a szervezeti folyamatai miatt. Ha IIJPP-t szentté avatják, az csakis a média miatt fog megtörténni, hogy "még egy bőrt lehúzzanak róla", ami viszont nagyon nem fog jót tenni a következő pápának. Ha az új pápa radikális lépést tesz – pl., eltörli a cölibátust – akkor a katolicizmust alapjaiban fogja megingatni, tehát valószínűleg jó ideig nem tehet ilyesmit. Állandóan IIJPP-hez fogják hasonlítani, és ez nem tesz jót a tekintélyének. Paparazzik fogják üldözni őt is.
***
10. Európa azonban fellélegezhet, bár még nem teljesen! Amikor Bush a szept.11-ei merénylet után azt találta mondani, hogy az afganisztáni missziójuk a keresztény és a z iszlám világ összecsapása is lehet, nos akkor sokakban megállt az ütő. Ha ezt akkor a szélsőségesek komolyan vették volna, akkor most igencsak rezelhettünk volna, és talán van is okunk! A vallási fanatizmusukról híres iszlamisták most arra gondolhatnak, hogy a katolicizmus olyan bizonytalan átmeneti állapotban van, hogy pl. szektákkal, kulturális támadásokkal behatolhatnak Európa szívébe, és a szélsőséges iszlám csírákat terjeszthetik. No, nem akarok nekik ötleteket adni – de jelképességénél fogva nem lett volna meglepő egy a pápa temetésén elkövetett merényletkísérlet sem.
***
Radikális gondolatok? Nem, szerintem sajnos ezek levonhatók az eseményekből. A Vatikánnak óriási, ámde olyan látszólagos hatalma van a tömegek felett, aminek könnyen behódolhat bárki, aki hagyja magát.
***
Cikk forrása (az azóta egyszer megszűnt, majd az újraindítási próbálkozás után újra megszűnt): www.vasarhely.us/phpforum Reklámelemzések topicomban tett hozzászólásom: http://www.vasarhely.us/phpforum/viewtopic.php?t=251&postdays=0&postorder=desc&start=210 Pént. Ápr. 15, 2005 3:46 pm
Az utolsó napok krónikájáról még részletesebben:
http://www.evelet.hu:8080/ujsagok/evelet/archivum/2005/15/061
*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***
Kiegészítés – avagy:
Gondolatok II.JPP nyelvi kvalitásairól
II. János Pál pápáról a wikipédián:
http://hu.wikipedia.org/wiki/II._J%C3%A1nos_P%C3%A1l_p%C3%A1pa#.C3.89rdekess.C3.A9gek
Érdekes módón itt egy szóval sem említik a pápa legendás nyelvtehetségét.
Mint ahogyan Lomb Kató könyvében (Bábeli harmónia – Interjú Európa híres soknyelvű embereivel) sem tudunk meg túl sokat a pápa nyelvi kvalitásairól, ahol a nyev(tanuló)zseni így ír:
„(…) Régóta csodáltam a rádióban II. János Pál pápa nyelvi bravúrjait: a sok nyelven elmondott karácsonyi üdvözleteket, a szovjet újságíróknak adott orosz nyelvű interjúját… Addig biztatgattam magam, míg elég bátorságot merítettem egy szerénytelen lépéshez. A pápa környezetéhez fordultam: támogatást kértem, hogy a katolikus egyház fejétől is feleletet kaphassak a kérdéseimre. A Római Magyar Pápai Intézet főtisztelendő rektora hajlandó volt közbenjárni az érdekemben. Nem rajta múlott, hogy a találkozásra a kívánt formában nem kerülhetett sor. Néhány hetes várakozás után közölték velem, hogy kérésem – a pápa rendkívül nagy elfoglaltsága miatt – nem teljesíthető. A levél, amelyben a Vatikáni Államtitkár ezt az egyszerű „nyet”-et a kérés közvetítőjével közölte, a diplomatikus udvariasságnak olyan tanulságos dokumentuma, hogy érdemes eredetiben és lefordítva is közölni e könyvecskében. Még akkor is, ha annak küldője valamilyen okból engem meg nem illető és sohasem vindikált címmel-ranggal ruházott fel:
’Főtisztelendő Úr!
E hó 8-án kelt levelében eljuttatta Államtitkárságunkra a közeljövőben Rómába érkező Katharina Lomb professzor üzenetét, amelyben a docensnő kifejezi azon óhaját, hogy a Szentatyával találkozzék, vagy legalább érdemi választ kapjon egy, az idegen nyelvek ismeretére és tanulási képességére vonatkozó kérdőívére.*
A pápa őszentsége nagyra értékeli a megtisztelő gondolatot, és felkéri önt, hogy buzdító szavaival együtt fejezze ki háláját az iránta tanúsított figyelemért. Ugyanakkor örömmel küldi áldását a kedves hölgynek.
Ami a hozzánk juttatott kérését illeti, megbíztak azzal, hogy közöljem: a kérést kellő figyelemmel megvizsgáltuk, de a legjobb akarat mellett sem látunk lehetőséget annak teljesítésére. Arra kérve önt, hogy az üzenetet az arra alkalmas formában a kérés hozzánk juttatójával közölje, megköszönöm szíves közreműködését, és örömmel ragadom meg az alkalmat arra, hogy őszinte tisztelettel üdvözöljem.
Őszinte híve:
Colasuono’
***
*A megválaszolandó kérdések a következők lettek volna:
1. Mikor mondhatjuk, hogy tudunk egy nyelvet?
2. Mi a fontosabb eleme a nyelvtudásnak: a nyelvtan, a szókincs vagy a jó kiejtés?
3. Milyen módszerrel tanulta a nyelveket?
4. Előfordult, hogy belekezdett egy nyelv tanulásába, de nem tudott vele megbirkózni?
5. Milyen összefüggést lát az életkor és a nyelvtanulási képesség között? Csökkennek-e ismeretei a kor függvényében?
6. Van-e a latinnak jelene? Lesz-e az eszperantónak jövője?
7. Léteznek-e „könnyű” és „nehéz”, „gazdag” és „szegény”, „szép” és „kevésbé szép” nyelvek?
8. Mire jó a poliglottság?
Sajnos Lomb Kató már nem lehet közöttünk, sem a pápa, így mindkettejük távollétében próbálok választ adni a nyelvzseninek, hogy miért is nem kapott a „legjobb akarat mellett sem lehetőséget kapni kérése teljesítésére”:
Röviden – minden bizonnyal azért nem, mert szó sem volt a pápa nyelvi bravúrjairól!
- Nyilvánvaló, hogy a Szentatya nem lehetett büszke, a világi dolgokban hiú, így nem mondhatta magáról, hogy tud egy nyelvet is, legfeljebb a saját anyanyelvét. Ha azt állította volna, hogy „tudja azokat a nyelveket, amiken üdvözleteket mond”, akkor ez már kétségeket ébreszthetett volna azon a magasztos képen, amivel a híveke áltatják – még nyelvkönyvet is kellett volna kiadnia, amin aztán kiderült volna emberi hiányossága…
- Még csak az kellett volna, hogy állást foglaljon egy ilyen világi részletkérdésben. Egy pápának amúgy sem lehet világi dolgokban magánvéleménye…
- Még csak az kellett volna, hogy erre feleljen – ha a hívek tömegei kezdték volna utánozni, és nem ment volna nekik, akkor csorba esett volna az isteni kegyelem tökéletességén…
- Ez egy tökéletlenséget sugalló kérdés – erre egy isteni helytartónak elvből nem szabad válaszolnia…
- Ha elmondta volna, hogy bizony bizonyos szavakat már nem tudnak bizonyos nyelveken elmondani, vagy nem emlékezne olyan dolgokra, amikre korábban remekül tudod dolgozni… ezzel emberinek mutatta volna magát, holott a papság lényege részben éppen az isteni kegyelem általi emberfelettiség…
- Ha belement volna a latin katolicizmus és kereszténységgel párhuzamos térvesztésébe, az egyházat valamiféle hanyatló intézménykövületnek mutatta volna be… ezt a főnök mégsem teheti meg!
- Ha erre válaszol, akkor megint csak szubjektivitásba torkolt volna a válasza – a latin mellett nem érvelhetett térvesztése miatt, és az angolt sem minősíthette a kereszténynek tartott Amerika miatt… másik dolog, hogy ez is emberinek mutatta volna, amit a keresztény elit nem engedhet meg magának…
- Erre valószínűleg azért nem lett volna praktikus válaszolnia, mert nem volt poliglott, és azt fellebbenteni, hogy mások több nyelvet tudnak, mint ő, azt mutatta volna, hogy isten legfőbb helytartója a világi dolgok tekintetében összehasonlítható más halandókkal, ez pedig megint csak nem vette volna ki jól magát, mivel ez is emberinek mutatta volna…
Egy Pontifex maximus mégsem mutatkozhat emberinek, hiszen akkor már nem lehet ő az, aki egyengeti a hidat isten és ember között.
Másik tényező, hogy a katolicizmus hagyományosan diszkriminatív a nőkkel szemben, így szegény Lomb Katónak csupán amiatt sem volt sok esélye arra, hogy kérdései választ kapjanak, hogy nő volt…..
***
BRAIN STORMING, 2005
