„14.§. A nagyobb képesség több jogot ad, de a nagyobb képesség hite pedig azt a hitet adja, hogy több joga van mint amit mások hisznek róla.”

Mottó: "Mi töltjük be ezen a földön a mindenható Isten helyét" (XIII. Leó 1894. június 20.-ai Enzyklikájából.)

*******************************

Egy vallással kapcsolatos vitában írták nekem:(a BS: utáni idézőjeles részt tőlem idézték!)

"(BS:)Ha valakinek hatalom van a kezében, és emellett vallásos is, vissza fog élni vele". Vitapartnerem írta: Másutt Hitlert, mint vallásos vezetőt ítélsz meg. Mi a helyzet Leninnel, Szálinnal, Maoval, Rákosival? Mint a vallás fő képviselői! A hatalom önmagában meg tud őrjíteni az embert, és nem a vallás tesz rá rossz hatást.

Ehhez a következőket tudtam hozzáfűzni:

A vallásos gondolkodás épen a miatt keletkezett, mert az ember befolyásolni akarta a természet erőit. Előbb megszemélyesítette, személyként képzelte el /ez a tendencia, az antropomorfizmus mindenkiben benne van, különben miért haragudnánk tárgyakra, miért szitkozódnánk egy nem működő, vagy egy lerobbant gépre, stb./ majd megpróbált kommunikálni vele, mint egy személlyel – az analógiához nem is kellett messzire mennie.

Vagyis – a megszemélyesítés által az az illúziója támadt, hogy megszerezte a hatalmat a természet felett. Az áldozatok bemutatása is tkp ajándékot jelentett, hogy cserébe a természet is tegye meg, amit az ember szeretne.

Emiatt a vallásosság és a hatalom képzete nagyon is közeli rokonságban vannak – még akkor is, ha az egyénben semmiféle ilyen konkrét érzés ki sem alakul. De nézzük csak meg mi lesz azzal a nyugodt, csendes személyiséggel, akinek megkérdőjelezik a hitét, vagy kétségbe vonják a „felsőbb hatalom”-mal kapcsolatos elképzelését – még akkor is, ha semmiféle érdeke nem csorbul, megpróbálja megvédeni, éppen úgy, mintha egy hozzátartozóját akarná megvédeni.

De leírom, hogyan vezettem ezt le:

A hatalom + vallásos gondolkodás = visszaélés lehetősége.

1.§.

Vallásos, elsősorban istenképben való hit = felsőbb hatalomban való hit.

2.§.

Ha ezt megszemélyesítjük, akkor emberinek képzeljük el. ( antropomorfizmus; az én rendszeremben „egoteizmus”, és „szocioteizmus” is)

3.§.

Ha emberinek képzeljük el, akkor ez által emberi módon befolyásolhatónak is.

4.§.

Ha emberi módon befolyásolhatónak képzeljük, akkor emberi mivoltunkból eredően a befolyásolására is képesnek érezzük magunkat.

5.§.

A rítusok ezt a képességet jelenítik meg, szimbolikusan, analogikusan.

6.§.

Ha befolyásolni tudom a (leg)felsőbb hatalmat, akkor azt is elhihetem, hogy olyat is megtehetek, amire alapjában semmi képességem, sem jogom.

(Valahonnan innen származhat az a mondás, hogy „Segíts magadon, Isten is megsegít!”)

7.§.

Ha a rítusokkal befolyásolni tudom az istent, akkor egyben isten szószólójának, Isten kezének is tekinthetem magam – mert ekkor már isten tkp eszköz a kezemben a vágyaim, és szükségleteim valóra váltásához.

8.§.

Ha Isten útjai kifürkészhetetlenek előre, de ugyanakkor minden az ő akarat szerint történt, akkor utólag van mód arra, hogy megállapítsuk, hogy isten mit is akart.

9.§.

Ez azt jelenti, hogy előre nem mondható meg, mit akart isten – nem jósolható meg, mi lesz isten akarata szerint, vagyis = isten szándéka nem egyértelmű.

10.§.

A tudás értéke éppen az, hogy általa megtudható, mi fog történni (~ megjósolhatóság).

11.§.

A teológia részben annak is tudománya, hogy utólag képes legyen isten akaratát kimutatni valamilyen eseményben, jelenségben.

12.§.

Az istenre való visszavezetés képessége azonban éppen hogy a világ valódi természetét takarja el az ember szeme elől.

13.§.

A visszaélésre ott hatalmazza fel magát az ember, amikor azt hiszi, hogy többet tud, többre képes, mint valójában.

(Tkp Tudja magáról, hogy hisz, de csak hiszi azt, hogy tudja, ismeri a világot. Vesd össze – „ha úgy érzem, hogy ismerem a legalapvetőbb kérésre a választ, akkor minden kérdésre tudom a választ.”)

14.§.

A nagyobb képesség több jogot ad, de a nagyobb képesség hite pedig azt a hitet adja, hogy több joga van mint amit mások hisznek róla.

15.§.

Így akkor is többre van joga, amikor szerinte a kívülállók szemében látszólag nincs többre joga.

A politikai vezetőkre időnként ez a gondolkodásmód éppen úgy ráillik, mint a vallásos gondolkodásúakra. Mindez napjainkban is a szemünk előtt játszódik le – csak meg kell nézni, hogy ki az, aki a hatalommal, és a hatalom megtartására játszó eszközökkel véli elintézhetőnek a dolgokat. A mágikus gondolkodás ott is működik, miszerint „csak akarni kell, és úgy lesz!”

– A politikában csak az a gubanc, hogy ott úgy módosul a szlogen, hogy:

„Csak akarnotok kell, hogy úgy egyen, amiről azt hisszük, hogy nektek jó lesz, és akkor úgy lesz!”;

vagy egy másik változat:

„Csak akarnunk kell, hogy ti is akarjátok azt, amit mi akarunk tőletek, és akkor úgy lesz!”

vagy még tovább:

„Csak akarnunk kell, hogy ezt megteszitek, és akkor úgy lesz – ha meg nem teszitek meg, vagy nem lesz úgy, akkor az a ti hibátok, és mi megbüntetünk!”

***

BRAIN STORMING, 2007