Létezik = véges. Nem létezik = „végtelen”.

(Rajzoló: Brain Storming)

(Valláskritikai tanulmány 1996-ból.)

Ha Ő teremtette, akkor miért tette, ha már eleve mindent betöltött?

Volt Ő és volt a Semmi rajta kívül?

Ez azt jelentette volna, hogy nem volt korlátlan, tehát határai voltak, vagyis korlátokkal rendelkezett. Ez viszont istenségének ellentmond.

Aztán: Hogyan teremthette a maga képére az embert, ha egy mindent betöltő dolog volt?

A lét(ezés)ből következik a nem-lét – éppen korlátlansága miatt nevezzük a létezőt létezőnek. Mert a létezőről csak egy attól külön álló létező szerezhet tudomást, vagyis a létezés megállapításának alapfeltétele az lehet, ha egy másik létezőről szerzünk tudomást.

A „nem-létezőnek” nincsen kiterjedése, ami azonos a végtelen fogalmával, és ezért különbözik a létezőtől, aminek kiterjedése van – vagyis korlátozott!

A „nem-lét(ező)ből” azonban nem következik semmi sem. A nem-létezőség nem tételez fel egy másik nem-létezőséget, mivel nincs kiterjedése – végtelen, így a semmibe, azaz a semmi, a nem-létező mellé nem helyezhetünk egy másik nem-létezőt.

A létezés tehát korlátozottságot jelent!

Továbbá azt, hogy a létezést csak egy különálló létező állapíthatja meg, és nem önmagáról (legalábbis első alkalommal). Ebből a szempontból igazoltuk Descartes híres megállapítását is, miszerint „Gondolkodom, tehát vagyok”.

Röviden tehát: Létezik = véges. Nem létezik = „végtelen”.

Menjünk tovább…

Egy mindent betöltő lénynek van, vagy lehet tudata?

Csak akkor lehet (ön)tudata, ha érzékszerveit maga felé fordíthatja és a külvilág felé is (egyszerre). Szükséges egy központ /az észlelés tudatosítására/ és olyan periféria, amiről reflektálhat. … Ha mindezt a szokásos istenkép-felfogásban, vagyis antropomorf módon képzeljük el.

Jelen gondolatmenet egy dolgot – ha nem is igazolt, de azért – bemutatott: isten létezésének fogalma már ott kétségessé válik, ha feltételezzük, hogy a semmiből teremtette a világot.

***

BRAIN STORMING, 1996