… A félelem meggátolja, hogy megismerjük a dolgokat, hogy azok közelébe kerüljünk. A FÉLELEM LEGYŐZÉSÉBEN SOKKAL NAGYOBB SZEREPE VAN A FÉLELEM TÁRGYÁVAL VALÓ AZONOSULÁS KÉPESSÉGÉNEK! …
Kép forrása:
http://resources1.news.com.au/images/2007/12/17/va1237283005689/Spider-5804853.jpg
Rövid megjegyzés (1996-ból, az „AMIEL” c. esszé-naplómból) Marilyn Hickey: Ne félj, csak higgy!* c. könyvéhez (A HIT-Gyülekezete gondozásában jelent meg M.o.-on, 1994-ben)
*** *** ***
... Mi a hit? Bátorság?
Csak félelmükben nem csatlakoznak sokan valamely vallási csoporthoz? Nem hiszem. Az emberek többségét a kérdés többnyire hidegen hagyja. Sőt! Amíg nem tanulmányozzák racionálisan – NEM FŐKÉPPEN A TANT, HANEM A KÖVETKEZMÉNYEIT, addig vakmerőség lenne, sőt OSTOBASÁG hívő kijelentést tenni.
Szóval szerintem ebben az esetben A HITET A VAKMERŐSÉGGEL LEHET AZONOSÍTANI.
A bátorság egy racionális viselkedés. Valós alapokkal, megfelelő indítékkal. A bátor el tudja képzelni a cselekvést és a következményeit, ezekkel tisztában van. A vakmerő nem.
Aki HISZ, az NEM TUD, nem látja a lényeget a cselekvésben, az VAK és így, mivel HISZ, ezért a FÉLELEMNÉLKÜLISÉGGEL olyat is meg MER tenni vagy próbálni, amit látva nem – ezért a hívő, a fanatikus = VAKMERŐ.
Marilyn a félelemről ír, sőt, konkrét tanácsokat ad arra nézvést, hogyan küzdhetjük le a félelmünket. Ismerős? Hát, persze! A „tiszta élmény” és annak egy konkrét dologhoz kötése.
Sajnos elfeledkezik arról, hogy az életben sokféle félelem van. Ennek ellenére ő egy konkrét dologhoz köti: avagy „hogyan küzd le a félelmedet, ami segít téged az üdvözülés elnyerésében”.
DE! Félő, hogy közben arra gondolt, hogy az életben minden félelem a vallásban való elköteleződéstől való félelemtől származik.
Ezzel új félelemre tanít meg: a félelemtől való félelemre.
„Küzdjük le a félelmünket az ige által.”- írja.
Ez eléggé irreális követelmény.
Amikor valaki fél valamitől, akkor a félelemtől való megszabadulásban komoly hátrány, hogy valami más is van a tudatban, ami viszont pont a félelemről szól.
„Nem félek. Miért? Mert hiszek. DE érzem a félelmet! Nem hiszek eléggé? Erősebben kell tehát koncentrálnom a hitre!” - Nem irreális feltételezés egy ilyen magándialógus a félelem felmerülésének alkalmával.
A félelem meggátolja, hogy megismerjük a dolgokat, hogy azok közelébe kerüljünk. A FÉLELEM LEGYŐZÉSÉBEN SOKKAL NAGYOBB SZEREPE VAN A FÉLELEM TÁRGYÁVAL VALÓ AZONOSULÁS KÉPESSÉGÉNEK!
A hitre koncentrálás eltávolít a félelem tárgyától, az azonosulásra törekvés közelebb hozza azt, miközben megpróbáljuk elérni, hogy tudatunkat, észlelési mezőnket teljes egészében a félelem tárgya töltse be.
Régóta ismert tény – sajnos nem általánosan! – hogy a koncentrálóképesség csökkenti a félelmet. Már csak talán azért is, mert a kettő nem szokott együtt előfordulni. Elég – a fentiek szerint – tehát csak dönteni: átadjuk-e magunkat a tárgy bennünk való tükröződésének, vagy megpróbálunk azonosulni vele.
A külvilág tükröződésénél az út kívülről befelé tart, míg a koncentráció belülről kifelé, de fordítva is említhettem volna.
Tükröződésnél – a tárgy csupán felvillan, a továbbiakban pedig a gondolatok veszik át az irányítást – az azt megelőző élmények berobbanhatnak az elmében önálló életre kel a tárgy, esetleges utálatosságával együtt. Így, féléskor saját gyengeségünktől is irtózhatunk, hogy nem bírunk el magával a tárggyal.
Koncentráláskor – a tárgy nem csupán bevillan, hanem állandóan előttünk van, „feldarabolva” engedjük csak be az elmébe, így „darabonként” nem tűnik olyan szörnyűnek. Amire teljes valójában beér az elmébe, már különválasztottuk a kezelhetőt a veszélyestől, és így már valamilyen stratégiánk is van a leküzdésére.
A félelemnél a tárgy egyszerre tódul be az elmébe, és a veszélyt jelentő tudattartalma eltakarja magát a tárgyat.
A koncentrációnál a tárgynak előbb az ismert részei, azonosítható részletei jönnek be és idomulnak az előismerethez – szinte enciklopedizáljuk a félelemkeltő részleteit különválasztva a kezelhetőt a veszélyestől. Így a tárgy nem puszta veszélyforrás lesz csupán, hanem egy számos tulajdonsággal bíró dolog, aminek egyik tulajdonsága olyan, amit ajánlatos elkerülni.
A félelemnél így magától a tudattartalomtól is irtózni fogunk – félelmeink java a fejünkben alakul ki(!) és nem pedig valós tapasztalatokhoz kapcsolódik(!) – a gondolattól, a képétől, a modelljétől, a nevétől, stb. minden hozzá hasonlótól.
A koncentrációnál a tárgy puszta tulajdonságok sora, amik között van egy, amit kerülni, vagy a kezelhetők segítségével, kezelni kell.
Láthatjuk tehát, hogy a félelem legyőzése SOHA NEM LEHETSÉGES A FÉLELMET ELŐIDÉZŐ TÁRGY (JELENLÉTE) NÉLKÜL, vagyis ANÉLKÜL, AMIHEZ A FÉLELEM KAPCSOLÓDIK.
Marilyn esetleg az feltételezi – a sok keresztény, stb. gondolkodóhoz hasonlóan –, hogy van az elmében egy kis terület a FÉLELEM címkével jelölten, és ezt pusztán a hit által egyszer s mindenkorra száműzni lehetséges. /Így képzelik el az „igazságosságot”, és sok más jellemvonást is, mintha a hit szabadítaná fel ezek valódi tartalmát./ Sajnos azonban ilyen nincs, azaz a dolgot magát így nem szerencsés elképzelni.
Mindig egyedi aktusokban jelentkezik a félelem, és nincs általános recept arra, hogyan lehet bármilyen félelmet eredményesen legyőzni. Talán csak egy ilyen lehet.
AHHOZ, HOGY MEGTANULD KEZELNI A FÉLELMET (bizonyos filozófiák ezt nagyon helyesen „félelemnélküliségnek” hívják – ott persze nem a mai, hétköznapi félelem a fő motívum, hanem a halálfélelem, ami régen még hétköznapos volt!) SOKAT KELL FÉLNI!
Vagyis sok-sok félelmet keltő tárgyat kell „legyőzni”, azaz megszabadulni attól, hogy elménket a hatalmukban tartsák.
Segíthet még az is, ha nemcsak általános félelmeket győzünk le, hanem választunk magunknak ún. félelem-tárgyat is.
Ilyenek az egyensúlyozás, szokatlan társasági szituációk vizsgálata, stb.. Ezek fokozottan „kierőszakolják” azt a hozzáállást, amivel ÓRIÁSIT NYERHETÜNK A HÉTKÖZNAPOKRA VONATKOZÓAN IS!
Ahogy a korok változnak, úgy lesznek újabb és újabb tárgyai is a lehetséges félelemnek.
Nem hinném, hogy a Biblia példát tudna nyújtani arra a sokféle félelemre, amik manapság előfordulnak és előfordulhatnak. A fődolog mégis az, hogy manapság már eléggé fejlett szellemiséggel, méghozzá hozzáférhető szellemiséggel rendelkezünk ahhoz, hogy ne egy olyan kor példáit idézzük magunk elé, amikor még viselkedésünket nem lehettünk képesek olyan intenzíven átlátni és megfigyelni, mint a jelen lehetőségekkel.
El kellene hinteni, hogy az emberi viselkedés megismerhető annyira, hogy felismerjük, mikor esünk gondolkodási folyamataink áldozatává – és nem pedig még tápot is adni a félelmeinket kialakító és fenntartó mechanizmusoknak, és minél jobban eltávolítani az embereket ettől a lehetőségtől.
Brain Storming, 1996.
*Az idézett könyv:
