K.S.: „A béketűrő viselkedés („ha megdobnak kővel,dobd vissza kenyérrel”) megtiltja a provokáció megtorlását,és lerombolja a kölcsönösség alapját. A keresztény doktrínában van egy anarchista vonulat.”
Máté5 (3-12)
Kik a boldogok?
"(3) Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
Hát, akkor talán ennyit a sokat emlegetett lelki gazdagságról…
***
(4) Boldogok, akik sírnak, mert ők megvígasztaltatnak.
Tehát irigyeljük azokat, akik sírnak, mert relatíve nekik majd úgyis jobb lesz? Ez nonszensz – ez egyszersmind oda vezethet, hogy nem egyszerűen irigyelni fogjuk a sírót, szenvedőt, hanem úgy tekintünk rá, hogy „Jó neki, mert jobb lesz neki!”. E mellett még nevetséges is ez a hozzáállás, mivel nem veszi figyelembe, hogy az illető miért sír – tartalomtól függetlenül értelmez egy külső megnyilvánulást. Talán azért van ez, mert a vallásosságban ezek szerint a külsőségességet emelik ki?
A fentiek még odáig is elmehetnek, hogy a szenvedést látva még örülünk is, egyfajta bizarr módon annak, hogy a másik szenved, és ezt egy emberbaráti érzelemnek is tekinthetjük.
***
(5) Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
A szelídek fogalma itt sem egyértelmű – itt biztosan arra utal, amit itt ír: Máté 5 ( 17-48 ) ' A törvény magyarázatában':
(5/a)"Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el."
Hogyan örökölhetnék azok a földet, akik nem képesek a saját érdeküket, önbecsülésüket, önérdeküket, de még a puszta létüket is megvédeni, és direkte arra vannak felszólítva, hogy ha kegyetlenkednek velük, akkor még segítsenek is az erőszaktevőnek … ez egyszerűen a biológia alapelveinek, az önfenntartási ösztönnek mond ellent – igaz, a keresztények nem hisznek az evolúcióban sem, mert ugye azt hiszik, hogy ezt majd ők hit alapon megítélhetik… Ebből a szempontból természetes lehet, hogy az élet alapvető követelményeivel is szembe mennek. A kereszténység ezek szerint nemcsak inhumánus, hanem még életellenes is!
Tökéletesen ide illik, amit Karl Sigmund ír „Az élet játékai – kalandozás az ökológia, az evolúció és a viselkedés világában” című nagyszerű könyvében:
„A szelídek fogják veszélybe sodorni a Földet” fejezetben (242.o.):
(..) A kizsákmányolókkal szembeni ellenállás képességének elvesztése veszélyes dolog. Ha az ember megengedi, hogy kizsákmányolják, akkor nemcsak a saját helyzetét rontja: a kizsákmányolók eltartásával az egész közösséget veszélyezteti! Egy csupa önző egyedekből álló társadalomban a hasonló eszközökkel való visszavágás brutálisan egyszerű stratégiája szinte mindig együttműködéshez vezet, míg a visszavágás magasabb elvek alapján való elvetése éppen ennek az együttműködésnek az esélyét ássa alá!
A béketűrő viselkedés („ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”) megtiltja a provokáció megtorlását, és lerombolja a kölcsönösség alapját. A keresztény doktrínában van egy anarchista vonulat. Valójában az evangéliumok túlfeszített tanításait valószínűleg nem a tartós rend alapjainak szánták. A korai keresztényeknek számára a világvége küszöbön álló esemény volt, így a túlvilági élet jutalma /miatt nem is ige foglalkoztak azzal, hogy hosszútávon ép ésszel el lehet-e viselni, a hétköznapi életben kivitelezhetőek-e az evangéliumok elvárásai. – szerk. kiegészítése/
Úgy tűnik, hogy a megtorlás kemény törvénye volt az alapja nagyon sok – vagy talán az összes – stabil társadalomnak. „Szemet szemért, fogat fogért!”: az ilyenfajta zord ügyletek biztosítják a tisztességes üzletelés kialakulását. Persze mindez nem jelenti azt, hogy a megtorlás lenne a „bölcsek köve”.”
***
(6) Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.
Legalábbis elhitethetjük ezt velük. Különösen úgy, ha az igazság fogalmát abszolutizáljuk, és önálló entitásként vezetjük elő, és persze azonosítjuk istennel. Ergo: „ha hiszel istenben, akkor tudod az igazságot, lehetsz akármennyire tanulatlan is.”
***
(7) Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Lásd a 5-ös pont megjegyzését!
Kiegészítésképpen még hozzátehetnénk, hogy ez itt mintha megintcsak tartalom- és szituáció ismeret nélkül írna elő olyan kötelességet, amit egy érett embernek tudnia kell megítélni. De nem! A kereszténység abszolutizálja az irgalmasságot – engedjük el a bűnöst és a büntetést. Egyenrangú keresztények között ez rendben van – de azonnal értelmetlenné és meddővé válik a dolog, ha átgondolás nélkül alkalmazzák. Erről azonban szó sincs, ebben a „fantasztikus igehirdetésben”!
***
(8) Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.
A kérdés a következő – vajh kik a tiszta szívűek, és ki állapítja ezt meg?
***
(9) Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.
Hát ebben éppen hogy nem a keresztények jeleskednek. Ha így lett volna, az egyházi uralom idején nem lettek volna háborúk – ha már egyházi jóváhagyású uralkodó elit vezette őket.
***
(10) Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.
Miért ötlik az én eszembe azonnal az ennek az olvastán, hogy az, hogy valakit üldöznek, csakis annak lehet öröm és boldogság, aki eleve üldözéses paranoiában szenved, és végre lelkendezhet, hogy „ugye, megmondtam!”
***
(11 ) Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. (12) Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek."
„Gyalázás, üldözés, rágalmazás” – jézus eleve mazochistákra írta ezt a beszédet? Semmire sem jó ez, csakis arra, hogy fanatizálja a hívőket. És a megfogalmazásból is egyfajta egoista megalománia sugárzik.
***
Folyt. köv.
