Köves Slomó rabbi mondta egy riportban, hogy "Én azt gondolom, hogy senki nem születik antiszemitának, senki nem születik rasszistának..."

Kedvelem a fiatal rabbi nyilatkozatait, szimpatikus fiatalember, de ebben sajnos nem értek vele egyet. Másik, általam igen nagyra becsült, és a (fiatalkori) gondolkodásomat meghatározó személy, Rousseau szerint is "Az ember eredendően jó.", mégis a rabbi szerint is elsősorban az ismerethiány vezet a fenti előítéletekhez, és Rousseau az Emil-ben is tkp azt fejti ki, hogy helyes nevelés nélkül az ember előítéletek csapdájában fog felnőni... Én úgy gondolom, hogy sajnos az ember erős hajlama a rasszizmusra (az antiszemitizmust most hagynám, mert az egy "oldalág", és csak a konkrét célzatossága miatt van "jobban és aprólékosabban kidolgozva") éppen abból ered, hogy biológiailag sajnos az ember szociális gondolkodásában meghatározó elem a nem saját csoportba tartozók erős megkülönböztetése és esetenként diszkriminálása. Ennek minden bizonnyal túlélést elősegítő szerepe lehetett a Homo Sapiens szociális fejlődésében a kisközösségi lét idején (pár százezer évig), amit a nagyobb társadalmi formák hatékonysága felváltott, csak éppen a szociális sajátosságain nem követték le teljes mértékben ezt a változást. Amellett, hogy az emberi faj kivételesen jól teljesít az együttműködésben, a többi csoporttagokkal való ellenségeskedést én mégis ösztönösen meglévőnek látom - lévén evolúciósan még nem szelektálódtunk a nagy társadalmi formákban való együttműködésre... ha egyáltalán valami ilyesmi lehetséges.

BRAIN STORMING, 2015.02.12.