BS - vallásról, istenről, hitről, hívőkről

BS - vallásról, istenről, hitről, hívőkről

Kritikus gondolatok a bibliai házasságtörésről, törvénymagyarázatról és ítélkezésről

2012. szeptember 01. - aforizmágus

Összefüggéstelen összefüggések, avagy: János8.1.-11.=Jézus és a házasságtörő asszony; Törvénymagyarázat, Máté7.1.-5.=A képmutató ítélkezés

 Kép forrása: (a P-Dox szellemiségét ide idézve!)

János 8 (1-11): Jézus és a házasságtörő asszony

Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek*, középre állították, és így szóltak Jézushoz: "Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték.* Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz? Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik:"Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.**" És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: "Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?" Ő így felelt: "Senki, Uram." Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva ne vétkezz!"

*Nocsak - az asszonyka éppen javában törte a házasságot, amikor tetten érték. Szép - ezek alapján már akkor is dúlt a hímsovinizmus: egy árva szó vagy említés sincs arról, hogy KIVEL művelte a jóasszony a házasságtörést! Ha tetten érték, akkor ott egy férfi KEZE (vagy valami mása) kellett, hogy legyen a "dologban". A házasságtörést az akkori mércék alapján tehát férfiak, és megkövezni való nők művelték? Hát, ez is remek példa a keresztényi szellemiségű humanizmusra, de még a kereszténydemokratizmusra is.

**Aztán ott a másik remek szólam, amit akár humanistának is lehetne nevezni, DE - ez megint csak tipikus önfelmentő formula; és ez itt konkrétan is, mivel Jézus eleve E/1.sz-ben fogalmazta meg.

Ezzel szemben mit olvashatunk a törvénymagyarázatban?:

"Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére*. Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj. Bizony mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is."

Továbbá:

"Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára."

*Szóval a házasságtörő asszonyt engedjük el (persze jaj, szó ne essen a partneréről, ha férfi, akkor meg pláne nem!), azon az alapon, hogy bizony mind bűnösek vagyunk, mire fel akarunk mi büntetni?; … de ha valaki haragszik valakire, vagy ostobának, vagy bolondnak nevezi akkor ítélkezési, főtörvényszéki eljárásra, sőt: még a gyehenna tüzére is méltó! Ez aztán a kiegyensúlyozott eljárásmódú szemlélet! Vagy már megint hímsovinisztáskodunk? Ha egy férfi házasságot tör egy nővel, akkor kövezzük meg a nőt – hogy van ez? Itt egyértelműen felmentjük a férfit, és a nő, mint bűnbak viszi el a másik büntetését is. Ezek alapján a „Ne paráználkodj!” aligha vonatkozott már akkor is a férfiakra. Vonatkozott persze rájuk is, de büntetéskor szóba sem kerültek! Ami fura, mert a törvény magyarázata meg azt írja, hogy „aki kívánsággal tekint egy asszonyra” és szépen kezdi felsorolni a csonkításos mulatságokat: szemkivájás, karlevágás … Ez itt egyértelműen a férfiakra vonatkozik, de az említett Olajfás esetben egy szó sem esik a férfiról.

De visszatérve: az a felvetés a Bibliában, miszerint mind bűnösek vagyunk, így mi alapján ítélkeznénk mások felett, ugyanúgy abszolutizálja a „ bűnt”, akár az „ igazságot”, vagyis bűn és bűn között mintha nem tenne különbéget. Az emberi erkölcsi tartást kártyavárként képzeli el, ami teljesen összeomlik egyetlen, bármilyen „ bűnnek” minősíthető cselekedet által. Érdekes módon a paráznaságról írt törvénymagyarázatot szinte arcul csapják az Olajfánál történtek – mondhatják a nagy bibliarajongók, hogy a biblia képletesen magyaráz, mondhatni sztoriba-ágyazottan, példabeszédekkel, de itt egymásnak igencsak ellentmondó dolgokat tapasztalhatunk. Ez megint csak azt a hatást válthatja ki, hogy a hívő megzavarodik, mivel a törvénymagyarázatban foglaltakat felülírja egy másik elv, vagyis egyszerűen kijátszza önmagát. Mi ennek az eredménye? Felteszem csakis az, hogy a hívőnek lehet tudomása bizonyos dolgokról, megítélésekről, de nem fog merni ítélkezni – igaz, szinte már ez is tiltott dolognak számít a következők alapján:

Máté 7 (1-5) A képmutató ítélkezés
"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek*! Mert amilyen lélekkel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek**. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.***"


* Vagyis ítélkezés = inkább semmiféle, azon az alapon, hogy a bonyodalmakat elkerülni igyekezzünk.


** Mértéket aztán végképp nem adnak az egymásnak ellentmondó példabeszédek.


*** Ez pedig azt akarná jelenteni, hogy ha valaki bűnét akarnám megítélni, minősíteni, stb., akkor előbb meg kell vizsgálnom saját magam, hogy nem-e nálánál sokkal nagyobb bűnöm van – és kell, hogy legyen, mert kötelező keresni!

Egyenes út a döntés-képtelenséghez… persze mezei hívők esetében. Aki eléggé beleásta magát mind az igeversek káoszába (a Bibliában kb. 30-35 ezer közül lehet válogatni, kívánság szerint!), és megtanulta, hogyan kell a homályos fogalmazásokat a saját ízlése szerint ráhúzni az adott helyzetekre (mert ítélkezési tilalom ide, ítélkezési tilalom oda, a lelkes hívők egyfolytában igyekeznek osztani az észt, mintha az alapján, hogy töviről-hegyire ismerik a Bibliát, ez egyszersmind intelligenssé, és jó ítélőképességűvé és tapasztalttá is tette volna őket), mert ezt az egyet megtanulják – mi mást is várnánk tőlük, hiszen lelkesedésükben éppen a Bibliát forgatják a legtöbbet, és számukra az a minden kérdésre választ adó varázsdoboz. Persze, ha úgy közelítenek hozzá, hogy „Ebben nekem választ kell találnom!”, akkor fognak is; akár a szétszórt tealevelekben, akár a halak beleiben turkálva, akár a csillagos ég alakzatait lesve, és még sok egyéb módon teszik egyesek.

Szóval a kereszténységben a mezei hívőknek természetesen nem lehet igaza, csakis minimum a papság valamely tisztes tagjának, vagy azon fölül – amit a hierarchia diktál. Az egyház részint annak is betudhatja térvesztését, hogy az embereknek a javaik gyarapodásával egyre több tennivalójuk, és lehetőségük adódott – és a hétvégéket már nem akarództak eltölteni a „teológiai igazságosztó”-ban, vagyis a templomi miséken… akadt jobb dolguk is! És ezt talán amiatt is megszenvedik, mert az emberek immár maguk értelmezgetik a Bibliát, méghozzá „hivatalos” támogatás nélkül. Ez valahol egy egészséges folyamat: a központosított egyházi hatalomra addig volt szükség, amíg ideológiai támaszt kellet nyújtani az uralkodó elitnek. Ezek a formák felbomlottak és nincs központi értelmezés: a keresztény kisegyházak és szekták értelmezés kérdésében is önállósodtak – a Biblia végre megmutathatja, hogy mi mindenre jó, és tényleg remek alapot ad a legkülönfélébb csoportosulásoknak, sőt még a politikai pártoknak is, egyfajta árukapcsolásos PR-marketing stratégia részeként. Az egyház immár mamutként tengődik egy neki nem megfelelő kulturális klímában, és éppen a humanizmus, az általa annyira kihasznált humanista eszme – amit egyébként meg hivatalosan szinte tagad! – tartja életben, és persze a demokrácia is, no meg a jogállamiság, mivel a vallásszabadsággal egyetemben az sem tilos, hogy valaki hülye legyen – azzal a kitétellel, hogy másban ne tegyen kárt. Az egyház tehát egyfajta „rossz gyerek” a mai társadalomban, aki mindent igyekszik megtenni, hogy észrevegyék; de hasonlíthatnám egyfajta kivénhedt kulturális prostituálthoz is, aki ahelyett, hogy felfogná, hogy le kellene már tennie a lantot, még igyekszik próbálkozni, de persze röhejbe fulladnak a megmozdulásai… de a humanizmus kiáll mellette, mert a kort azért tiszteli, bármennyire szenilis is.

Az ember szemében maga az egyház a gerenda, amit nem vesz észre!

***

Folyt. köv.!

A bejegyzés trackback címe:

https://bs-vallas-isten-hit.blog.hu/api/trackback/id/tr344745081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása