BS - vallásról, istenről, hitről, hívőkről

BS - vallásról, istenről, hitről, hívőkről

A vallásosság újratermelődéséről - A teizmus kritikája és kikerülhetetlen szükségszerűsége - (X)

2012. október 12. - aforizmágus

http://www.clipartguide.com/_small/0808-0711-0714-5557.jpgA vallásosság jellege olyan, hogy valamilyen formában újratermelődik a társadalomban – ahhoz túl mélyen gyökerező okai vannak az emberben.

Felmerülhet kérdés, hogy "Mik lehetnek ezek a "túl mélyen gyökerező okok", amelyek az újratermelődést generálják?"

Az ember és az emberi társadalom bonyolultabb annál, mint hogy leegyszerűsítő sémákkal, sztereotípiákkal "kezelni lehessen"; az ember azonban kényszeresen igyekszik mindent minél egyszerűbb kategóriákba belegyömöszölni (lásd. "kognitív fösvénység").

Az ember csak nem túl nagy, kiscsoport szinten tud biztonsággal kezelni embereket (lásd. a vallási parancsolatokat kiscsoport szinten vagyunk képesek megtartani); azonban a létfenntartási biztonságunk biztosítása érdekében kényszeresen igyekszünk nagyformákat kialakítani (lásd. tömegtársadalom), ami fölött azonban egy idő után (nagyon hamar) már nem tudunk megnyugtató áttekintést kapni.

A társadalmi problémák és dilemmák minden megszülető és felnövő nemzedékkel újratermelődnek, így folyamatosan ugyanazok a problémákkal kell megküzdeni, amellett, hogy az életterünket technikai környezetté alakítottuk (=civilizáció), és ez egyre gyorsuló ütemben változik (lásd. nemzedéki szakadékok).

A jó szándék a tömegtársadalomban már nem tud globális méretekben működni, mert a közösségi határokon elkerülhetetlen érdekütközésekhez vezet: bárki bármit tesz, bármilyen jó szándékkal, azzal valakinek az érdekét sérti, akár a jelenben, akár a jövőben.

Mindezek egyrészt arra ösztönzik az embert, hogy az előtte lévő problémát is megoldja, másrészt pedig igyekezzen ezeknek a rövidtávon működő stratégiáknak a hosszútávon való hátrányait is kiküszöbölni. A jelenlegi, legalábbis a civilizált modern világ azzal a stratégiával él, hogy igyekszik bizonyos problémákat minél alaposabban megoldani, másokat elodázni; azonban a fókuszban éppen nem tartott problémák folyamatosan újratermelődnek, és folyamatosan újak képződnek, amiket a civilizált világ hoz felszínre.

A hétköznapi élet annyira elbonyolódott, hogy az ember már inkább kiszolgálója a technikai civilizációnak – ez jelenleg egy új vallási formát, a technoteizmust hívta életre: az élet olyannyira bonyolult a modern világban, mint korábban a természeti törvényeket nem ismerő ember számára volt, így az akkori mintára, ma is antropomorfista szemmel tekintünk a technikai világ produktumaira. A technikai környezet, és a modern világ nem pótolhatja semmiféle nevelés, és intim emberi bánásmód szükségességét, ami a felnövekvő nemzedéknek a számára ma is éppoly' fontos, mint több százezer évvel ezelőtt is volt – a technikai környezet kiszolgálása azonban újra nem hagy időt, még az erősen leszűkült utódszám megfelelő gondozására sem: korábban a zord természeti feltételek miatt volt magas a utódhalandóság, amit mára kompenzáltunk, azonban a pszichikai szükségletek legalább annyira sérülnek ma is, mint korábban a létfeltételek. Hiába felvilágosultak a szülők, a gyermekek nem öröklik a szerzett tulajdonságokat, így az intellektuális érdemek és eredmények csak művekben, és nem az utódokban élnek tovább.

A tömegtársadalom és a technikai civilizáció a puszta tényével termeli újra azt az alapvető bizonytalanságot, ami arra készteti az embert, hogy erősen egyszerűsítő sémákkal igyekezzen megoldani a nyugtalanítóan átláthatatlan bonyolultságot.

A vallásosság korábban a felfokozott arousal melletti tudatlanságból eredt; míg ma elsősorban annak köszönhető, hogy a minket elborító információs tömegből kénytelenek vagyunk szelektálni – van, aki inkább tompítani igyekszik a nyugtalanítóan magas arousalt (alkohol, kábítószerek, stb.); van, aki használni igyekszik, és sokszor a túlintellektualizálás hibájába esik; van, aki egyszerűsítő sémákat alakít ki, vagy vesz át másoktól (vallások, ideológiák, stb.); és van, aki ezeket felismerve igyekszik józanul mérlegelni ezen lehetőségek között: nem túl tudatos, nem túl intellektuális, nem túl sematikus módon vezetni az életet, egy dolgot mindenek elé helyezve: hogy az életet élvezni kell, amíg lehet, mivel az ember csak annyit tudhat biztosan, hogy az élete az elejétől a végéig tart.

A bejegyzés trackback címe:

https://bs-vallas-isten-hit.blog.hu/api/trackback/id/tr124834807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása