Részlet
NAGYPÁL SZABOLCS: AZ EGYHÁZBAN NINCSENEK TABUK (BY: REAKTOR.HU 2021. JÚL 16.) riportjából:
(…) Mitől lesz valaki ateista? Akár velünk is történhet olyan dolog, ami miatt a személyes hitünk meginoghat Istenben?
N.SZ.: Hitvalló ateistával ritkán találkozik az ember, én magam igen keveset ismerek. Inkább a vallásosan közömbös réteg a jellemző, illetve még eggyel továbbmenve a maguk módján vallásosaknak a csoportja. A hitvalló ateizmushoz valami borzalmas élmény szükségeltetik, ugyanakkor sokan, amikor valamilyen megrázkódtatás éri őket az életben, akkor nem elfordulnak a vallástól, hanem éppen a vallásban keresnek vigaszt. Az emberi életben átmeneti állapotnak tekinthető keresztény vagy vallásos szempontból az ateizmus. Abban reménykedünk, hogy majd talán történik velünk valami, és ebben nekünk is van felelősségünk, ami az istenszerelem felé billenti az illető embert.
De az is előfordulhat valakivel, hogy csak pusztán tudományos meggyőződésből válik ateistává? Tehát kvázi ez lesz az új vallása?
N.Sz.: A vallás és a tudomány nem áll ellentétben egymással, sőt évszázadokon keresztül a tudománynak és a természettudománynak a művelői igen szorosan kötődtek az egyházhoz. És ma is szép számmal találunk vallásos embereket a természettudósok között. Az ateizmust mint vallást, én nem látom teljesen kifejlett és érett dolognak. Sokszor egyfajta lázadás a vallásossággal szemben.
(…)
BS: Aki istenhívő alapon gondolkodik, annak a számára magának a létezésnek az alapja, a dobbantó, az "atya-méh" az, hogy isten létezik, és ami létezik, az Őtőle létezik - ebből a szempontból ordít az a gondolati éretlenség, hogy egyszerűen nem képesek, vagy nem MERNEK kilépni ebből az álláspontból. Ez egy eléggé primitív elhárító mechanizmus, még szerintem a kisközösségi, a törzsi gondolkodásmódból ered. És ebből a kiindulásból "megérthető", de el nem fogadható ez a "nem isteni alapon gondolkodik, tehát nem gondolkodik" logika. Az esetükben nem az az érdekes, hogy miért hisz valaki istenben, hanem az, hogy miért nem hisz istenben. "Ha nem hisz, akkor annak biztosan valami tragikus oka lehet, mert alapból borzalmas dolog, ha valaki nem hisz istenben." Amennyire faék-egyszerűségű ez a világnézet, annyira erősen rá tud telepedni az ember agyára. Kb. annyira primitív ez a jelenség a gondolkodásban, mint a túlevésben a cukor fogyasztása - szeretjük az édeset, de az édes íz további, felesleges evésre sarkall (ami evolúciósan hatékony túlélési stratégia volt, de a modern civilizációban már nem az). A más törzsekből mindenkit kizáró szoros törzsön belőli kötelék is hasznos volt jó sokáig, de a mai, világnézetileg átitatott vakcsoport formáció már óhatatlanul ok nélküli ellenségeskedést szül, aminek az ilyen "ha nem úgy gondolkodik, mint mi, akkor nem olyan mint mi, ergo nem normális" fázisa az első lépcsőfok, és csak egyre csúnyábbra fordul, amikor hatalommal párosul.
Brain Storming, 2021-07-18.
