BS - vallásról, istenről, hitről, hívőkről

BS - vallásról, istenről, hitről, hívőkről

TÍZPARANCSOLATOK BIBLIÁJA (54-64) – avagy: Ezt olvasd, ne a BIBLIÁT!

2013. május 24. - aforizmágus

ten commandments of sales.jpgÁttekintés napjaink 10 (és néha több) Parancsolataiból… (Brain Storming internetes gyűjtése, forrásmegjelölésekkel – 101 tételben, több mint 1000 parancsolat a létező világra vonatkozóan)

Előző részek:

"10-parancsolatok 10-parancsolata"

TÍZPARANCSOLATOK BIBLIÁJA (1-29)

TÍZPARANCSOLATOK BIBLIÁJA (30-53)

TÍZPARANCSOLATOK BIBLIÁJA

***

Tartalom

 

54. A társkeresés tízparancsolata

55. A demagóg, populista diktatúrák tízparancsolata

56. A siker 10 parancsolata

57. Az egyszerűség tízparancsolata

58. A jó egészség 10 parancsolata

59. A nők elleni erőszakról szóló beszámolók "tízparancsolata"

60. A talpon maradás 10 parancsolata

61. A SEM Affiliate 10 parancsolata

62. A tömegmédia 10 parancsolata

63. Labdarúgó Sportkör Elnökök 10 parancsolata

64. A gyermeknevelés tíz parancsolata

*** *** ***

--54. --

A társkeresés tízparancsolata

1.

Legyünk őszinték, amikor bemutatkozunk. Sokan úgy gondolják, hogy ezideig azért nem találtak társat, mert őszinték voltak és a környezet csupa jót várt tőlük, míg ők a hibáikat is megmutatták. Mások éppen ellenkezőleg, úgy vélik, hogy kezdetben jól induló kapcsolatukban a másik hozza ki belőlük rossz tulajdonságaikat. Vannak, akik úgy érzik, több esélyük van társat találni, ha rózsaszín felhőbe öltözve mutatkoznak be leendő partnerjelöltjüknek. Valójában egy fontos döntésnél mindenki jó néven veszi, ha informálják mindarról, ami a döntéshez szükséges számára. Szívesebben döntünk valakinek a hibái mellett, mint utólag tudjunk meg előre nem várt kellemetlen dolgokat a másikról. A szerelem furcsaságai ehhez a ponthoz még hozzáadják a maguk sajátosságait, nevezetesen inkább a másik gyengéibe szoktunk beleszeretni, mintsem az erényeibe, éppen ez a szerelem csodája, ami megszépíti a másik emberi gyarlóságait. Ahhoz, hogy esélyünk legyen egy teljes értékű, szerelmi kapcsolatra, fontos, hogy legyünk őszinték már akkor, amikor bemutatkozunk.

2.

Ne állítsunk többet egy érzelemről, mint ami valójában. A kapcsolatokban elszenvedett csalódások jelentős része származik abból, hogy úgy érezzük, becsaptak bennünket, vagy éppen a másik fél érzi magát becsapva, mert mást ígértünk egymásnak a kapcsolatban, mint amit valójában érzünk. Egyes kapcsolatok az első látásra szerelembe esés minden örömét és kínját tartalmazzák, míg mások óvatos ismerkedések nyomán kialakuló bizalom talaján válnak mély érzelmi kapcsolattá, gyakran forró szerelemmé. A kapcsolat kialakulásának természetes menetébe avatkozunk bele, ha olyasmit állítunk érzelmeinkről, ami nem valós, hiszen a másik fél is érzi a csúsztatást és a későbbiekben kevesebb hitellel bír a hitegető, pedig addigra talán valóban kialakultak nála a viszonzást szomjazó mély érzelmek. Saját érdekünk tehát és a kapcsolat érdeke is az, hogy ne állítsunk többet egy érzelemről, mint ami valójában.

3.

Ha már tudjuk, hogy nincs közös cél, ne áltassuk a másikat, ne kerteljünk. Sok kapcsolatban és ismerkedési próbálkozásban kerülnek a felek olyan helyzetbe, amikor közös terveikről, céljaikról kell számot adniuk. Bár a magány is fenyegető gondolatként jelenik meg olykor egy-egy konfliktus idején, mégis fontos szabály az egymás iránti bizalom és megbecsülés fenntartása érdekében, hogy tájékozódni tudjunk egymás elképzeléseiben. Mivel a kapcsolat kétszemélyes működésmód, így kommunikálatlan elképzeléseivel mindenki óhatatlanul magára marad, ezért célszerű, hogy elképzeléseinket, terveinket - ha vannak - éppúgy megosszuk egymással, mint ezek hiányát. A közös cél hiányának felvállalásával tudunk esélyt adni egymásnak a közös megoldás megtalálására éppúgy, mint az önértékelési sérülésektől mentes elválásra. Akármelyik megoldásra jutunk is, saját lelki békénk és a kapcsolatban lévő mindkét fél érdeke, hogy ha már tudjuk, hogy nincs közös cél, ne kerteljünk, ne álltassuk a másikat.

4.

A másik embert akarjuk megismerni, ne egy ideálhoz hasonlítgassuk. Változó, versenyző világunkban azt tapasztaljuk, azt látjuk magunk körül, hogy mindenből a legjobb, a legszebb a nyerő. Ha vásárolunk, igyekszünk felmérni a piacot, hogy jó vásárt csináljunk. Sokan, akik magányosak, hasonlóan gondolkodnak a párkeresésről is. Azt mondják, szeretnének minél több emberrel megismerkedni, hogy el tudják dönteni, melyik a legjobb választás. Azt gondolják, az első benyomás, a másik első hangulata, reakciója, az első találkozás vagy a külső megítélése elegendő alapot ad az összehasonlításhoz. A pártalálásban ez a módszer nem vezet eredményre. Ezzel a gondolkodásmóddal mindig keresni lehet egy jobbat, az ideálisnak tartott partnerhez - aki természetesen nem létezik - hasonlóbbat, izgalmasabbat. Ezalatt a keresés alatt pedig állandósul a magány, romlik az önértékelés és nő a kudarcok száma. A sikeres pártaláláshoz a másik megismerésén keresztül vezet az út. A közös tapasztalatok, élmények, benyomások, a másik megismerését lehetővé tevő beszélgetések, közös tevékenységek, együtt töltött idő ad alapot arra, hogy valódi érzések, igények, értékrendek alapján dönthessük el egy kapcsolatkezdeményről, hogy lehet-e a másikból társ vagy barát, hogy tudunk-e egymással mit kezdeni, tudunk-e egymásnak párjává válni. A sikeres társtalálás feltétele, hogy a másik embert akarjuk megismerni, ne egy idálhoz hasonlítgassunk.

5.

Tartsuk szem előtt, hogy mindenki szeretetre vágyik. Az ember társas lény, egymás szemében, mint élő tükörben szemlélve magunkat, a kapcsolatokban ismerjük meg önmagunkat igazán. A magány, a partnerkapcsolat hiánya a társadalmi sikertelenség érzésével is gyakran társul. Hosszabb egyedüllét után sokan érzik úgy, hogy nem kellenek senkinek, ezért nehezebben oldódnak fel, mikor valóban bíztató lehetőség kínálkozik egy jó kapcsolatra. Ismerkedéskor éppen ezért, de a kapcsolat során a későbbiekben is fontos szem előtt tartanunk, hogy nemcsak mi magunk, hanem társunk is szeretetre vágyik, ezért ne fukarkodjunk érzelmeink kinyilvánításában.

6.

Ne kritizáljuk a másikat, nekünk se esne jól. Egymás megismerése során óhatatlanul szembesülünk értékrendbeli, véleménybeli különbségekkel. Rá kell jönnünk, hogy a másik sok szempontból más, mint amilyennek mi reméltük, vagy amilyennek látni szeretnénk. Noha egy kapcsolat során a partnerek egymásra hatnak, akaratlanul is egymást formálják, fontos tudnunk, hogy együtt úgy tudunk haladni, ha egymás mellé állunk és nem kell úgy megélnünk a társunkat, mint aki folyton szemben áll. Mindenki társat remél a partnerében, nem bírát, ezért mi magunk is úgy viselkedjünk, úgy igyekezzünk elfogadni társunkat, ahogy nekünk is jól esne, ha mód van rá, ne kritizáljuk egymást.

7.

Bízzunk meg egymásban, így nem megyünk el a szerencsénk mellett. Megismerkedéskor mindenképpen idegen emberrel találkozunk. Érhetett korábban csalódás, szenvedhettünk el kudarcokat, mégis úgy döntünk, hogy újra próbálkozunk, társra vágyunk, nem zárkózunk be végleg a magány biztonságába. Ehhez elengedhetetlen, hogy bár tanultunk a múlt kudarcaiból, mégis bizakodva álljunk a megismerkedés, a társtalálás lehetősége előtt. Ha azt gondoljuk, hogy minden férfi/nő olyan, mint akiben csalódtunk, nem adjuk meg a másiknak és magunknak az esélyt, hogy megtapasztalhassuk, élvezhessük mindazt, amire pedig olyannyira vágyunk. A kapcsolatteremtés során éppúgy, mint minden kapcsolatban nélkülözhetetlen a bizalom, a bizakodás abban, hogy jól alakulnak a dolgok, hogy elfogadva egymást, egyre közelebb is kerülünk egymáshoz. Ahhoz, hogy sikeres, kiegyensúlyozott kapcsolatot tudjunk kialakítani, fontos, hogy bízzunk meg egymásban. Így nem megyünk el a szerencsénk mellett, amit egy társ megtalálása jelent.

8.

Adjunk időt az érzelmek kifejlődésének. Az első látásra szerelem ritka, mint a fehér holló. Honnan is tudhatnánk, hogy a vonzó mosoly, az érdeklődő tekintet vagy a szimpatikus külső milyen embert takar. Az évek során egyre óvatosabbá válunk, tudjuk, hogy a külső és a belső tulajdonságok nem feltétlenül passzolnak. Ne gondoljuk hát, hogy első látásra, apró mozaikok megismeréséből hiteles képet tudunk kialakítani a másikról. Szánjunk időt, energiát a kapcsolat kialakulására, egymás megismerésére. Engedjük meg magunknak és a másiknak az érzelmek kifejlődését, és adjunk egymásnak ehhez elég időt és alkalmat is.

9.

Ha társat találunk, örüljünk neki és a jelenben éljünk. A sikeres társtalálás öröme sokszor idővel elhalványul. A hétköznapok szürkébbek, a konfliktusok is könnyen elveszik a kapcsolat kezdeti fényét. Fontos azonban a mindennapok örömeinek megélése és a gondok átvészelése. Ehhez a múltból bátorságot meríthetünk, a jövőben reménykedhetünk, de élnünk a jelenben kell, nem halogathatjuk a vágyainkat egy majdani beteljesedésre hivatkozva, hiszen a jövő sosem jön el, mindig csak a jelen van itt. Örüljünk hát egymásnak és éljük meg a jelen pillanat örömeit.

10.

Ápoljuk a már megtalált kapcsolatot, de ne zárjuk kalitkába a másikat. Egy kapcsolat kialakulása rendkívül fontos esemény, ám a megtartása, ápolása éppolyan fontos a tartós boldogság megtalálása érdekében. A kapcsolat is, akár az autó idővel amortizálódik, a kezdeti fénye megkopik, a motor sem pörög már olyan könnyen és a kerekek is meglazulnak. Az autót, ha nem fordítunk rá gondot folyamatosan, idő előtt eldobhatjuk. Ugyanígy járhatunk a kapcsolatunkkal is, ha nem fordítunk rá kellő gondot. Fontos, hogy legyenek olyan közös élményeink, amelyek visszaadnak valamit a kezdeti fényekből; legyenek olyan célok, amelyek pörgetik a hétköznapokat és legyenek olyan szokások, értékek, amelyek összetartják, egy irányba hajtják a kapcsolatban részt vevő partnereket. A közös élményeken túl viszont az is fontos hajtóereje egy kapcsolatnak, hogy a partnerek a személyes fejlődésüket külön-külön is megélhessék a kapcsolatban, önmagukat megvalósíthassák. A tartósan jó kapcsolatban élő párok külön érdeklődési körökkel, tanulási életutakkal, barátokkal is gazdagabbá, tartalmasabbá tudják tenni kapcsolatukat, együttlétüket. Mindezeket szem előtt tartva ápoljuk a már megtalált kapcsolatot, de ne zárjuk kalitkába a másikat.

***

--55. --

A demagóg, populista diktatúrák tízparancsolata

1. Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2. A népnek úgy kell tekintenie politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3. A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezeknek karöltve azon kell munkálkodniuk, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentse a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4. A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek: évszázadokon keresztül hajlandók benyelni és elfogadni ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”).

5. Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetőknek egyszerűen kell megfogalmazniuk üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naiv lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6. Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7. Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

8. A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

9. A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

10. Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Titkos nyilvántartásokat kell létrehozni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani.

***

--56. --

A siker 10 parancsolata

1.

LEGYÉL TISZTA, ELEGÁNS ÉS MOSOLYOGJ! Bárkivel beszélsz, akár telefonon is, a mosoly bizalmat ébreszt.

2.

Tanulj meg KÉRDEZNI és embereket MEGHALLGATNI! Mindig az van nyerő pozícióban, aki többet tud a másiktól.

3.

NE BESZÉLJ A PROBLÉMÁIDRÓL: oldd meg őket! Panaszkodni annyi, mint dicsekedni a kudarcainkkal. Ha mégis segítségre vagy tanácsra van szükséged, csak magasabb szinten állóhoz fordulj!

4.

NE KRITIZÁLJ! A kritika, az intrika, a pletyka demoralizál, bomlasztja a csapatszellemet. Figyeld meg másnál is, magadon is: mindig az kritizál, akinek nincsenek sikerei.

5.

VEDD ÉSZRE A SIKEREDET ÉS ÖRÜLJ NEKI, bármilyen kicsi is: a legnagyobb ház is apró téglákból épül fel. Örülj a más sikerének is! Váljon szokásoddá a dicséret, a köszönet, főleg a csapatodban! Használj gyakran pozitív jelzőket, mellőzd a negatívokat!

6.

VEDD ÉSZRE MAGADON A MEGHÁTRÁLÁS JELEIT, mert néha nagyon csábító más útra lépni. De hidd el, az is tele van akadályokkal! Inkább TANULJ A HIBÁIDBÓL!

7.

NE VITATKOZZ! Legyél szerény, alázatos, a partnert nem legyőzni kell, hanem megnyerni! Az erőszak a gyenge és türelmetlen emberek fegyvere.

8.

Ugyanakkor LEGYÉL HATÁROZOTT, CÉLTUDATOS, kerüld a locsogást, a mellébeszélést, a bizonytalanságra utaló szavakat! Használj magabiztosságot kifejezőket! Legyél ÖNTUDATOS: ne engedd, hogy sértegessenek azért, amit csinálsz: ez a munkád, amit szeretsz.

9.

KERESD A POZITIV ÉLMÉNYEKET, a pozitív emberek társaságát és KERÜLD A NEGATIV HATÁSOKAT: ne mérgelődj olyasmin, amin nem tudsz változtatni, és ne legyen időd meghallgatni a sopánkodást! Hidd el: minden sikeres ember mögött tömegesen állnak, akik próbálják visszahúzni.

10.

LEGYÉL LELKES, és ezt ne szégyelld kimutatni! Lelkesedés nélkül minden szürke, hétköznapi, a lelkesedés ad szint az életnek.

***

--57. --

Az egyszerűség 10 parancsolata

1.

Tulajdoníts értéket az egyszerűségnek!

2.

Eltökélten keresd az egyszerűséget!

3.

Légy pontosan tisztában a helyzettel!

4.

Dolgozz ki alternatívákat!

5.

Kérdőjelezd meg a meglévő mintákat és vesd el őket!

6.

Légy kész az újrakezdésre!

7.

Gondolkodj koncepciókban!

8.

Ha szükséges, bontsd a dolgokat kisebb egységekre!

9.

Légy kész más értékek feláldozására az egyszerűség elérése érdekében!

10.

Tudnod kell, hogy kinek az érdekeit szolgálja az egyszerűség!

***

--58. --

A jó egészség 10 parancsolata

1.

Ne dohányozz.

2.

Érd el optimális testsúlyodat és őrizd meg azt.

3.

Kiegyensúlyozottan táplálkozz: kevés lipid, sok rost, vigyázni a sóval!

4.

Rendszeresen mozogj, végezz valamilyen sportot, akár amatőr szinten is elég.

5.

Ellenőrizd vérnyomásodat.

6.

Csak mértékletesen fogyassz alkoholt.

7.

Kerüld a drogokat.

8.

Ügyelj a biztonságos szexre.

9.

Kapcsold be az autóban a biztonsági övet.

10.

Rendszeresen keresd fel háziorvosodat.

***

--59. --

A nők elleni erőszakról szóló beszámolók "tízparancsolata"

1.

Az alábbi kifejezések használata javasolt: nők elleni erőszak, gender-alapú (nemi alapú) erőszak, szexista erőszak.

2.

A nemi alapú erőszak bűncselekmény, amelyet meg kell előzni, illetve büntetni kell. Társadalmi probléma, a nők élethez, méltósághoz, fizikai és pszichológiai integritáshoz való joga elleni támadás -- alapvető emberi jogi kérdés.

3.

Nem használjuk a "szerelmi gyilkosság" kifejezést, amikor a nemi alapú bűncselekmények áldozatairól beszélünk. Nincs "szerelmi gyilkosság".

4.

Jelezzük, milyen viselkedési módok és helyzetek kockázatosak az erőszakos kapcsolatban élő nőkre nézve, hogy tudatosabban láthassák a helyzetüket!

5.

Egyes információk árthatnak az áldozatoknak és családjuknak. Sértő az áldozatok keresztnevét, becenevét használni.

6.

Nem próbálunk indokolni, "okokat", indítékokat keresni olyan tényezőkben, mint az alkohol, a viták, veszekedések, a féltékenység, a válás, a hűtlenség, stb. Ezek csak elvonják a figyelmet a központi problémáról: az erőszakról. A nemi alapú erőszak oka az, hogy egyes férfiak kontrollálni akarnak nőket, illetve uralkodni akarnak fölöttük.

7.

Alapvetően fontos a tények ellenőrzése.

8.

Irányítsuk a figyelmet arra, hogy elutasítjuk az erőszak minden formáját: a lelki, gazdasági és érzelmi erőszakot is, amelyek a gyilkosságokat megelőzik. Az esetet a maga egyediségében írjuk le, de említsük meg azokat az elemeket is, amelyek minden ilyen esetben közösek.

9.

Átgondoltan válasszunk illusztrációt, kerüljük a szexista sztereotípiákat és a szenzációhajhászást!

10.

Cikkeinkben mindig leírjuk egy ingyenes hívható telefonos segítő szolgálat számát, illetve bármilyen más információt, ami hasznos lehet a nemi alapú erőszak áldozatai számára.

***

--60. --

A talpon maradás 10 parancsolata

1.

Ne törekedj a forgalom mindenáron való növelésére! Bölcsebb dolog a tisztes, de biztos haszonra koncentrálni.

2.

Ne végy fel több hitelt!

3.

Ha mégis több pénzre van szükséged, inkább bocsáss ki értékpapírt, vagy keress más forrásokat!

4.

Készíts túlélési tervet. Ne feledd, a likviditás most sokkal fontosabb, mint a profit. Halaszd el hosszú távú fejlesztési elképzeléseid megvalósítását, hogy rövid távon gondolkodhass az életben maradásodról. Vedd fontolóra a létszámcsökkentést, a veszteséges részlegek leállítását, irodák bezárását.

5.

Mondj le kockázatos elképzeléseid megvalósításáról, még akkor is, ha eddig sok pénzt költöttél rájuk!

6.

Csak akkor fizess, ha muszáj! Inkább folytass tárgyalásokat a kifizetések elhalasztásáról.

7.

Csökkentsd készleteidet, és újra gondold át vásárlási kötelezettségeidet! Csak a legszükségesebb anyagokat, alkatrészeket rendeld meg! Ne engedj a termeléscsökkentés csábításának, ehelyett készleteidet használd föl!

8.

Könyörtelenül kutasd föl adósaidat!

9.

Mindenről tájékoztasd hitelezőidet! Ha ezt elmulasztod, könnyen elveszítheted bizalmukat.

10.

Támaszkodj könyvelőid, jogászaid, számlavezető bankod szakmai segítségére!

***

--61. --

A SEM Affiliate 10 parancsolata

1.

Ne legyen más keresőmotorod a Google mellett! - Ha belekezdesz az SEM-be, a kampányodat először is a Google-nál indítsd el. A Yahoo-val, MSN-nel és Miva-val később is foglalkozhatsz, ha az AdWord-kampányaid már jól futnak.

2.

Ne élj vissza a látogató szemével! - Ne építs csúnya, visszataszító, ízléstelen Affiliate-oldalakat! A “Fogok valami Template-et, aztán belepakolom az Affiliate-linkjeimet” című nóta nem jön be a SEM-területen! Sokba fog kerülne az áhított traffic. Épp ezért különösen fontosak a jó kattintási és konverziós mutatók a Landing-oldalaitokon. Tehát készítsetek szép Landing-oldalakat! Vegyétek a fáradságot, hogy szép legyen a design, illeszkedjenek az oldalatok tematikájához. A tapasztalatlan felhasználó is észre fogja venni a különbséget, és hálás lesz érte.

3.

Tartsd szentnek a Quality Scorer-t! - Szoktassátok hozzá magatokat a következő gondolatokhoz: előbb vagy utóbb valaki a Google részéről megnézi az AdWords-kampányotokat és a Landing-oldalaitokat. Egészen ódivatú módon, manuálisan. A Quality Scorer arra van kitalálva, hogy óvja a keresési eredmények minőségét – kvázi őrzi a grált. Nem csak a SEO-ban, hanem éppenséggel a SEM-ben is! Képzeljétek magatokat az ő helyébe, ha a Rater ellenőrzi a keresési eredményeket bizonyos kulcsszavak szerint. A Google nem fogad el a keresési olyan értéktelen affiliate-oldalak tömegét, amelyek semmiféle többletet nem nyújtanak a látogató számára. Tehát kínáljatok többletértéket a felhasználónak, és ezzel meggyőzitek a Scorer-t is!

4.

Tisztelt apádat és anyádat – és ne zavard össze őket! - Az oldalaitok ne csak szemrevalóak legyenek, hanem felhasználóbarátok is! Ügyeljetek a jó használhatóságra, azaz az egységes oldalszerkezetre, az újra és újra megtalálható menükre, közkeletű megnevezésekre, nagy button-okra, stb. Tegyétek fel önmagatoknak a kérdést: azok a látogatók is el fognak igazodni a honlapotokon, akik NINCSENEK napi 28 órában online? Mi magunk előszeretettel teszteljük az affiliate-hálózatainkat egészen személyes környezetünkön (apa, anya, nagynéni, nagybácsi, barátnők, barátok stb.) s figyeljük, hogyan reagálnak az oldalra. Később aztán A/B- és multivariáns tesztek jelentik a professzionális módszert.

Ügyeljetek a konkrét cselekvési felszólításokra! A hirdetési szövegekben és az oldalaitokon egy olyan célra, akcióra, cselekvésre irányulóan írjatok, amelyre a látogatót bíztatjátok. Menjetek elébe az elvárásainak és mondjátok meg a látogatónak, mit tegyen.

5.

Ne ölj (legalább is az elején ne)! - Azaz: maradj mindig fair, ez a legjobb a kármádnak is. Ne kattints a konkurencia hirdetéseire csak azért, hogy így felverd a költségeket, kezdetben ne keveredj ajánlattevői-csatába, ne kezdj akadályokat görgetni versenytársaid útjába. Ezek a piszokságok végül nem visznek előrébb! Inkább arra fordítsátok a drága időtöket és energiátokat, hogy saját projektjeiteket még jobbá tegyétek!

6.

Ne használd a Google Content-hálózatot. - Most komolyan, ez a legtöbb esetben semmi hasznot nem hoz. Nagy impresszió, kevés kattintás és még kevesebb értékesítés. Gondoljátok csak végig, miből is áll a Content-hálózat: megint csak affiliate oldalakból, hasonlóan a sajátotokhoz! Kezdetben a látogatóikat egyenest a Google-ből szerezzétek. Az ember hajlamos ilyenkor megfeledkezni arról, hogy a megfelelő „pipát” kivegye az AdWords-interface-ben (ez a „kampány-beállítások” pont alatt található). Később, ha jól fut a kampányotok, akkor indíthattok egy másodikat, és azzal próbálkozhattok a Content-hálózatban pár százalékkal magasabb forgalmat elérni.

7.

Ne lopj – tartalmat se! - Az ugye világos, hogy ezzel nem szereztek magatoknak barátokat? Legtöbb esetben maradandó, tartós sikert sem hoz az ilyesmi! Képzeljétek el, hogy egyetlen Keyword-on egy jó affiliate-oldal 3 klónja is fut: mit gondoltok, mit szól ehhez a Quality Scorer? Emlékezzetek a 3. parancsolatra

8.

Ne tégy hamis tanúságot – azaz ne ígérj semmit, amit az oldalad nem tud betartani! - Különösen a hirdetési szövegekre érvényes ez a parancsolat. Ne próbáljátok azzal növelni a kattintási mutatótokat, hogy megígéritek a látogatónak a csillagokat az égről. Legkésőbb a honlapotokon rá fog jönni, hogy tulajdonképp nem is azt kínáljátok, amit ő keres. Ez csak fölösleges költségeket okoz, és nem javítja a ti teljesítményeteket. Emlékezzetek a 4. parancsolatra is!

9.

Ne kívánd meg felebarátod házát – tehát gyűjts magadnak saját adatokat! - Ne kérdezz más affíliate-eket jó kulcsszavakról, senki sem fogja elárulni a saját piaci rését, amit talált. Találd ki te magad, mi működik a te oldaladon és mi nem. Használd ehhez a Keyword Tracking Tool-okat!

10.

Kívánd meg felebarátod asszonyát – a nők jó célcsoport! - Ezt persze kacsintva értendő: egyszerűen fontold meg, ki dönti el nálatok otthon, hogy mit vesztek! Többnyire életed párja, a jobbik feled. Kinek okoz nagyobb örömöt a bevásárlás, a nőknek vagy a férfiaknak? Épp ezért: a nők igen konzum-érzékeny célcsoport és mindig megéri, hogy Landing-oldalt készíts nekik!

***

--62. --

A tömegmédia 10 parancsolata

1.

Dolgozz a nézőknek! - Szempontunkból a 20. századot a korábbiaktól a tömegmédia különbözteti meg, a maga passzív olvasóival, hallgatóival és nézőivel. „Az egyének és a közösségek viszonya a kulturális termékekhez megváltozott: társalkotókból és újramesélőkből passzív fogyasztókká váltak. Azt az időt, amikor az idősebbek történeteket mondtak egymásnak, a gyerekek produkálták magukat a felnőttek előtt, a társaság pedig együtt énekelt, most a rádió, a lemezjátszó vagy a tévé háttérzenéje tölti ki.” - Ha úgy döntesz, hogy művészként leválasztod magad az adófizetők emlőiről, tudnod kell, hogy ki a megbízód. Ha közvetlenül a hírnévre hajtasz, referencia-megbízód a tévénéző – de legalábbis a tömegmédia-közönség. „Manapság valamennyire bárki híres lehet (bár ez csak talmi hírnév, és nem tart sokáig), nemzedékekkel ezelőtt viszont a piaci hatások lassan érvényesültek, az információ mennyisége korlátozott volt és az is viszonylag lassan jutott el az emberekhez.” - Ne aggódj: a pop, eltérően a kultúrpolitikusok és a művészeti szakszervezetek szimbiózisától, a századforduló művészeti főáramába tartozik: „– Mennyi popkultúrát képes egy kortárs intézmény tolerálni? – Ez a kérdés már maga is nosztalgikus. A popkultúra minden kulturális intézményt bevett. Mindazok, akik tudatosan »sok popkultúrát« akarnak »elfogadtatni« egy intézményben, popkultúra-ellenes helyzetbe kerülnek a popkultúrán belül. Vagyis az ár ellen úsznának. A popkultúra az esztétikai megfontolások alapja és horizontja: csak akkor válik normatív kultúrává, amikor a tolerálhatatlanságot naivul nosztalgikus projektekkel kapcsolja össze. A popkultúra az »itt és most«, abban az értelemben, hogy popkultúrából az intézményeknek semmi sem sok. Különösen Németországban.” Jobban futó piacok szereplői a nézőnek/olvasónak dolgozást adottként, határfeltételként, követelményként kezelik, és tevékenységüket mindannyiuk érdekében ennek tudatában hangolják össze. „A fiatal művészek, az új galériák és a régi múzeumok vállvetve veszik ki részüket ebből a fausti szerződésből: tengernyi publicitás, a kortárs művészet emelkedő árai, és kiállításokra özönlő tömegek cserébe azért, amit egy angol kritikus, William Feaver, »szalagcím-művészetnek« nevez.” A profizmusnak meg is van az eredménye: „Az aukciós eredmények azt mutatják, hogy a fiatal angol művészek jóval magasabb árat érnek el, mint amerikai vetélytársaik: [Damien] Hirst és az angol festő, Chris Ofili művei több mint 1 millió dollárért kelnek el, amivel egyetlen 40 év alatti amerikai művész sem büszkélkedhet.”

2.

Nyomulj a mogulokra! - „A technikai reprodukció […] korlátot állít […] a szétszórt individuumok és a kultúratermelésre való képesség közé. Ehhez jönnek még az elõállítási költségek, a produkció értéke, és a sztárrendszer teremtette korlátok, s mindez együtt azt eredményezi, hogy az egyedi mûalkotás bálványozását felváltja egy új, de épp ilyen magas korlát, amely az embereket elválasztja a részvételtõl a kultúra létrehozásában.” Ez alapján azoknak, akik a tömegmédiához (és így nagyrészt a közvetlen hírnévhez) való hozzáférést kontrollálják, éppúgy fel kell keltened a figyelmét, mint azoknak kellett, akik az adófizetõktõl beszedett pénzeket osztogatják. Mindez bizony önreklámot és nyomulást jelent.

3.

Lepj meg, bébi! - Ha a rokonság pozíciója vagy hírneve nem biztosít közvetlen hozzáférést a tömeghez, akkor valakiket, valahol meg kell nyerned magadnak. Azt a döntést ugyanis, hogy valami érdemes-e a figyelmünkre, a tömegmédiában valaki más hozza meg helyettünk. „[A] szűrés és a meghatalmazás funkciója az ún. »megbízó és ágense« problémával terhelt. Amilyen mértékben a szerkesztõ [az ágens] értékrendszere eltér a felhasználók [a megbízók] értékrendszerétõl, a szerkesztõ saját preferenciái és tervei szempontjából releváns információk olyan mértékben akadályozzák a felhasználók autonómiáját. Mindezt oly módon teszik, hogy az életvezetésüket megszabó döntésekkel kapcsolatban a szerkesztő azokat az információkat erõlteti a felhasználókra, amelyek a saját preferenciái szerint kiválasztott döntés elõsegítése szempontjából relevánsak. Hasonló a helyzet a meghatalmazással is. Nem szükségszerû, hogy egy szerkesztõ a legokosabb vagy a legtájékozottabb kommentátorokat dolgoztassa, hitelesként kezelheti azt is, akinek nézetei vagy stílusa nagyobb közönséget vonz. Elegendõ bizonyság erre a tévében felbukkanó hírolvasók és riporterek széles minõségi skálája.” Ezért van az, hogy ha a hírnevet direktben akarod, akkor erõs külsõ vagy belsõ késztetést érzel a szopásra.

Amint a nézõknél tartasz, már rájuk koncentrálhatsz. Itt használhatod kíváncsiságukat és a meglepetések iránti folyamatos igényüket. „A […] kíváncsiság […] a látásról és nem a látott megértésérõl gondoskodik, azaz ahelyett, hogy a látotthoz viszonyuló létre tenne szert, csak néz. Csak ezért keresi az újat, hogy ettõl újólag tovaszökkenjen az újhoz. E látásnak nem az a gondja [nem arra fordít gondot], hogy megragadjon és tudón az igazságban legyen, hanem lehetõséget keres arra, hogy átengedje magát a világnak. Ezért a kíváncsiságot a legközelebbinél való sajátos nem-idõzés jellemzi. Ezért nem a szemlélõ idõzés épülését keresi, hanem a nyugtalanságot és izgalmat, amelyet a mindig új, valamint az útjába kerülõ váltakozása vált ki. A kíváncsiság nem-idõzésében a szórakozás állandó lehetõségérõl gondoskodik. A kíváncsiságnak semmi köze a létezõre rácsodálkozó szemléléshez, […] számára nem az a fontosa, hogy a csodálkozás révén a nem-értésbe jusson, hanem gondoskodik egy tudásról, de pusztán azért, hogy tudottként bírja.”

Végül pedig, ha képes vagy rá, lepd meg a szakmát is. Ahogy tetszik.

4.

Sokkolj! - Engedd, hogy témádat a nézõ, azaz a médiatömeg határozza meg! Egyrészt a tetszésével, másrészt a felháborodásával. Egy ártatlanabb, tömegmédia-mentes korban „Petõfi is kezdett magának új divatokat. Egyszer Csokonai prémes mentéjét vevé fel, s viselé világ bámulatára; másszor eszébe jutott virágos atlaszból varratni, atillát, hozzá mondvacsinált hallatlan formájú, pörge, de mégsem pörge kalapot tenni fel, úgy hogy Pálffy egyszer azt mondá róla: »Mikor ez a Sándor elénk jön, mindig van rajta valami, hogy az ember vele álmodik.«” Egy kevésbé ártatlan korban: „A múlt században […] nem egyszer elõfordult, hogy egy-egy jelentõs mû sokkolta a közönséget, a nézõk gyakran ízléstelennek és közönségesnek bélyegezték, vagy egyszerûen tréfának tekintették azokat. Sok esetben e mûvészek hallgatása vagy a vicc lehetõségének komolykodó kizárása robbantott ki vitákat arról, hogy komolyan kell-e venni ezeket az alkotásokat. A témával foglalkozó mûvészettörténészek és kritikusok gyakran jutottak arra a következtetésre, hogy tudatos mûvészi stratégiáról van szó. Eszerint a mûvészek azt a taktikát alkalmazzák, hogy ha egy radikális mû kezdetben felháborodást és vitákat kelt, akkor vagy nem kelnek a védelmére, vagy pedig nyilvánvalóan ironikus kijelentésekkel teszik ezt. E stratégia eredménye az alapvetõ kétértelmûség, és sikerének mértéke a kérdéses mû jelentõségérõl vitatkozó csodálók és becsmérlõk a száma. […] Duchamp és követõi sokszor a fiatalságuk, tettetett naivitásuk és a tradíciót illetõ tudatlanságuk aduit játszották ki, hogy minél pimaszabbnak, arrogánsabbnak és botrányosabbnak lássa õket a közönség.” A tömeget viszonylag egyszerû kielégíteni. Még az is lehet, hogy külön-külön nem a punciról szól az élete. De ha már elé nyomják színesben-szagosban, akkor tömegében nem kapcsol el róla.
És ez elég is egynek.

5.

Légy csavardi! - Mutasd fel, hogy milyen összetett és jelentõségteljes vagy! Válj ki a nézõk-követõk tömegébõl! Alkoss! Mutass teret nekik: újíts! A múlt századi mûvészet története az innovátorok története. „A [20.] század 15 leghíresebb mûvésze közül kilenc olyan konceptuális újító, aki életének korai szakaszában, húszas és harmincas éveiben alkotta meg fõ mûveit, hat pedig olyan kísérletezõ újító, aki negyven-ötven felé járt, Mondrian pedig már hetvenéves is elmúlt, amikor elõrukkolt legismertebb mûveivel. Ellentétben számos humanista vélekedésével, a tankönyvek [szövegeinek mennyiségi elemzései] azt mutatják, hogy a mûvészetben, akárcsak a többi szellemi foglalkozás esetében, az innováció a legfõbb értékmérõ.”

6.

De legalábbis légy 2értelmû! - Semmiképp se légy didaktikus! Az áthallás, a kétértelmûség mint forma a szocializmus óta nálunk is jól olvasható: elég, ha csak a tartalmon változtatsz. Most ez a fasz magányosan áll, vagy idézõjelek között? Ez itt a pina állítása vagy tagadása? Kétségbeesett baszás? Élvezett megerõszakoltság? Szarmûvészet? „A vita minden […] esetben a mûvész késztetései és õszintesége körül forgott. A mûvész, mint tréfamester 20. századi találmány. […A]hogy a futuristák felfedezték, hogy a mûvészeti kiáltvány, mellyel konceptuális mûalkotásaiknak komplex szellemi hátteret teremtettek, a közönség figyelmének felkeltésére is alkalmas, a múlt század innovatív mûvész-tréfamesterei arra jöttek rá, hogy a kétértelmûség, és az ebbõl adódó vita mûveik jelentéstartalma és õszintesége körül az, ami mûvészetüket vonzóvá teszi számos kritikus és gyûjtõ számára.” Azért alkotásod kétértelmûségétõl még nem kell, hogy magasan hordd az orrodat: „Kétértelmûen a jelenvalólét [az ember] mindig »jelen« van, vagyis az egymássallétnek abban a nyilvános feltárultságában, ahol a leghangosabb a fecsegés és a legleleményesebb kíváncsiság tart »üzemben« mindent, ott, ahol mindennaposan minden, de alapjában véve semmi sem történik. Ez a kétértelmûség mindig a kíváncsiság kezére játssza azt, amit keres, és a fecsegésnek azt a látszatot kölcsönzi, mintha minden benne dõlne el.” Hírnév szempontjából viszont majdhogynem mindegy, hogy jelentõségteljes vagy kétértelmû leszel. „A komplexitás és a kétértelmûség tette lehetõvé például, hogy a mûvészt a maga módján mindenki (vagy legalábbis az emberek nagy része) a teljesség letéteményeseként csodálja. A mûvek komplexitása is és kétértelmûsége is lehetõvé teszi a legkülönbözõbb értelmezéseket, és azt, hogy ki-ki a maga rögeszméit vetítse beléjük. […] Ha pedig a legkülönbözõbb értelmezések kötõdhetnek hozzájuk, akkor közönségük is széleskörûbb lesz annál, mintha jelentésük egyszerûen és világosan körülhatárolható lenne.”

7.

Válts! - „Csakis a 20. században – amely megnövekedett értéket tulajdonított a mûvészet állandó változásának – vált lehetõvé, hogy egy festõ gyakran és váratlanul lecserélje a stílusát, és ne kelljen attól félnie, hogy a közönség elpártol tõle emiatt.” Azóta – nincs mit tenni – neked is váltanod kell! Ha a Basquiat-film fent idézett tanulságait is hasznosítani akarod, de úgy, hogy a hírességed alatt nem akarsz unatkozni, akkor válts úgy, hogy azért teljesen ne zavard össze a nézõket! Szép megoldás, ha eleve innovátor-fenegyerek leszel. „Figyelembe kell vennünk a mûvészi alkotás folyamatosságát, az állandóságot, amely ebbõl fakad, és mindenekelõtt a széleskörû munkásságot, amely egyes esetekben évek munkája is lehet. Más szavakkal, nem lett volna elegendõ, ha Picasso megfesti az Avignoni kisasszonyokat, a kubizmus kulcsfestményét, ha utána visszatért volna kék és rózsaszín korszaka képeihez. Az, hogy stílusbeli elveit továbbfejlessze, éppen olyan fontos volt, mint alapvetõ felfedezése.”

8.

Rombolj tekintélyt! Leplezz le! - A szakmát. A tömeget. A többséget. A kisebbséget. A hatalmasokat. Mindenkit. Mindent. Benne magadat és tevékenységedet. Az önleleplezés eredendõen kétértelmû: ha ügyes vagy, elég, ha magaddal játszol.

9.

Bohóckodj! - Pakold ki az életedet! Ne csak mutogasd: valóban vegyél részt, éld bele magad a médiába! A tömegnek nem csak a mûvet kell beadnod, hanem a mûvészt is. És csak könnyedén! Egy mûködõképes minta: „Szerepemet, mint mûvészeti bohócét, eljátszottam.” „A mûvész mint tréfamester megjelenése a színen lehetetlenné tette, hogy a mûalkotást elválasszák a mûvész személyiségétõl. A mûvészettörténészek Duchamp elõtt is tanulmányozták a mûvész elgondolásait és mûvészi attitûdjét azért, hogy jobban megvilágíthassák a mûvek jelentését, de sokan voltak olyanok is, akik ezt feleslegesnek találták, azon az alapon, hogy a mû jelentõségének egyedüli forrása maga a mû. Ez utóbbi álláspontot azonban Duchamp óta háttérbe szorította a tréfamester-mûvészek fellépése. Duchamp, Beuys, Warhol és társaik esetében a mûveket sohasem tekinthetjük önmagukban, anélkül, hogy ne gondolkoznánk el rá vonatkozó eszméiken is – azon, hogy milyen mûvészi értékkel bír egy boltban vásárolt kész tárgy vagy egy képes magazinból vett fotóról készült szitanyomat – és ne mérlegelnénk hozzáállásukat – vajon a Forrás vagy a Zsírszék komolyan veendõ alkotásnak készült? Ebben az értelemben a tréfamester alakjához köthetõ az a fajta konceptuális mûvészet, amelyik jóval személyesebb a mûvészet más formáinak többségénél.”

10.

Ha ciki is, tedd örömmel! - Szeresd a tömegmédiát és színvonalát, a szakmát és igényeit, de legfõképpen magadat és termékeidet. Ez segít elfogadnod saját életedet. Mielõtt nagyon belekeveredsz, legalább magad elõtt tisztázd, „worum geht es”, azaz valójában mire is megy ki a játék. Mindehhez nem árt találnod/kitalálnod egy alkalmas – akár cinikus – ideológiát. Mi ellen és miért kell az a tömeges hírnév? Bár más és más terepen, de ugye valójában mindenki ezt és mindenki így csinálja?

***

--63. --

Labdarúgó Sportkör Elnökök 10 parancsolata

1.

Csak konkrét szakmai és finanszírozási tervvel vállald a feladatot!

2.

Legyen konkrét személyi javaslataid a megvalósítást illetően!

3.

Minden esetben, először a kritikát és csak utána fogalmazd meg a dicséretet (ha van)!

4.

Ne hagyd a segged nyalni, mert a kezdeti jó és kellemes érzések után, kellemetlen érzésekben lesz részed!

5.

Soha ne hivatkozz anyagi nehézségekre, mert azzal, csak saját alkalmatlanságod bizonyítod!

6.

Eredménytelenségek esetén ne hivatkozz külső tényezőkre, még akkor sem, ha te azt jól tudod, hogy döntő befolyással bírnak!

7.

Ne ülj fel a jóakaratot sugallóknak, mert "bele esel a csávába, és megesznek a disznók"!

8.

Soha ne nyiss vitát olyanokkal, akik úgy kezdik mondandójukat, hogy:"nem értek hozzá, de..."!

9.

Ne kivételezz senkivel, még akkor sem, ha titokban van kedvenced, mert a kivételezettek kegyeiért nagy árat kell fizetni!

10.

Ha a fenti 9 parancsolatból bármelyik is hiányzik az elhatározottságodból, hiúságod félre tétele mellett utasítsd vissza a felkérést!

***

--64. --

A gyermeknevelés tíz parancsolata 

1.

Adj gyermekednek folyamatos, állandó, személyes gondoskodást! Ez éppen olyan fontos, mint az élelem!

2.

Adj nagylelkűen gyermekeidnek idődből és megértésedből! Játssz velük, olvass nekik többet, mint amennyit általában a családban szoktak!

3.

Gondoskodj állandóan újabb és újabb tapasztalatokról, és mesélj hozzá, beszélgess vele sokat! Így születésétől kezdve részesítheted az anyanyelv változatos fordulataiban.

4.

Bíztasd, hogy sokféle módon játsszék egyedül és más gyerekekkel is, kutasson, fedezzen fel, konstruáljon, utánozzon és alkosson!

5.

Többször és többet dicsérd az erőfeszítéseit, mint a teljesítményét!

6.

Egyre fokozódó mértékben kívánj gyermekeidtől felelősségtudatot! Teremts olyan körülményeket, hogy a feladatok teljesítéséhez minden erejét össze kelljen szednie, összes képességeit latba kelljen vetnie!

7.

Emlékezz rá, hogy minden gyermek sajátos tulajdonságokkal rendelkező egyszeri, egyedi személyiség. Így az, ami kedvező az egyiknek, nem biztos, hogy jó a másiknak.

8.

Műveld magad annyira, hogy észrevehesd gyermekeidben a temperamentumának és életkorának megfelelő vonásokat, és az azoktól eltérő jelenségeket!

9.

Sose fenyegesd gyermekeidet azzal, hogy nem fogod szeretni, vagy túladsz rajta! Elítélheted viselkedését, de sose érezze úgy, hogy őt ítéled el!

10.

Gyermeked nem kérte, hogy megszülethessék, ez a Te akaratod volt. Csak a vele való mindennapos törődés, jó érzelmi kapcsolat hozza létre nála a szülő iránti hálás szeretetet.

***

Folyt. köv.

TÍZPARANCSOLATOK BIBLIÁJA (30-53) – avagy: Ezt olvasd, ne a BIBLIÁT!

commandments_moses_health_care.jpgÁttekintés napjaink 10 (én néha több) Parancsolataiból… (Brain Storming internetes gyűjtése, forrásmegjelölésekkel – 101 tételben, több mint 1000 parancsolat a létező világra vonatkozóan)

(=”Na, csak ne olyan gyorsan! - És mi van az egészségbiztosítással?")

Kép forrása: http://www.commonsenseevaluation.com/tag/the-ten-commandments

Az előző rész:

TÍZPARANCSOLATOK BIBLIÁJA (1-29)

 *** *** ***

TÍZPARANCSOLATOK BIBLIÁJA, 30-58

Tartalom

30. Síelők 10 parancsolata

31. Az atléta tízparancsolata

32. A kullancsveszély megelőzésének tízparancsolata

33. Süteménysütés 10 parancsolata

34. Brain Storming: Menedzserek 10 parancsolata

35. A dekoráció 10 parancsolata

36. Az igaz vadász tízparancsolata

37. A fűtés 10 parancsolata

38. A macskavásárlás 10 parancsolata

39. A nászéjszaka 10 parancsolata

40. A magyar nemzettudat tízparancsolata
41. Az öröm 10 parancsolata

42. Az új etika tíz parancsolata

43. A vasbeton 10 parancsolata

44. Az emberismeret 10 parancsolata

45. A Kockaság 10 parancsolata
46. A legjobb barátnő tíz parancsolata

47. A takarékosság 10 parancsolata

48. A Virágnevelés tíz parancsolata

49. Az egészséges táplálkozás tízparancsolata

50. A válságmenedzsment tízparancsolata

51. Párkeresők 10 parancsolata

52. A boldog házasság tízparancsolata

53. A lobbista 10 parancsolata

***

--30. --

Sielők 10 parancsolata

1.

Legyünk tekintettel a többi sízőre! Minden sízőnek úgy kell viselkedni a sípályán, hogy másokat ne veszélyeztessen és sérülést ne okozzon. Ez vonatkozik a megfelelő felszerelésre is.

2.

Ésszerűen, ellenőrzött sebességgel és módon sízzünk! Mindig a tudásunknak, a terepnek (beláthatóság!), a hó és időjárási viszonyoknak, valamint a pálya zsúfoltságának megfelelően sízzünk.

3.

Nyomvonalválasztás. A hátulról (fölülről) jövő sízőnek úgy kell a nyomvonalát megválasztani, hogy az előtte haladót semmilyen módon ne veszélyeztesse, beleértve a túl közeli elhaladással okozott megijesztést is.

4.

Előzés, kerülés. Előzni szabad fölülről és alulról, akár balról akár jobbról, de mindig akkora távolságra, hogy az előzött síző bármilyen (akár váratlan) mozgásához elegendő teret hagyjunk.

5.

A megindulással és a pályára besízéssel járó kötelezettségek. A sízőnek, ha állásából újraindul, vagy besízik egy pályára, meg kell győződnie arról, hogy ezzel sem magát, sem másokat nem veszélyeztet.

6.

Megállás. Tilos megállni a pálya szűkületében és beláthatatlan területein! Bukásnál a lehető leghamarabb el kell hagyni az ilyen területet!

7.

Fölmenet és legyaloglás. A följutáshoz és a legyalogláshoz egyaránt csak a pálya széle használható.

8.

Figyeljük a jelzéseket! Minden sízőnek kötelessége a pálya jelzéseinek (a tábláknak, elkerítéseknek), valamint a pályát felügyelő személyzetnek az utasításait betartani.

9.

Segítségadás. Balesetnél kötelező segítséget nyújtani! Elmulasztása nem sportszerűtlenség, hanem büntetendő cselekedet.

10.

Személyazonosságunk igazolásának kötelezettsége balesetnél. Mindenkinek, aki a balesetnél jelen volt, függetlenül attól, hogy csak tanú, vagy a baleset részese, felelős vagy nem felelős a baleset bekövetkeztében, személyazonosságát meg kell adnia. Erre a baleset bírósági tisztázásánál lehet szükség.

***

--31. --

Az atléta 10 parancsolata

1. Örökké fair vagy.

2. Teljes erővel küzdesz az utolsó pillanatig.

3. Megőrized hidegvéredet és nyugalmadat, nem ragadtatod el magad szenvedélyeidtől.

4. Betartod a tréning szabályait és a sportszabályokat.

5. A bíró ítélkezéseit minden körülmények között megnyugvással veszed.

6. Inkább veszítesz, inkább legyőzeted magad, mint olyat tégy, amiben nem vagy biztos, hogy becsületes.

7. Győztesnek gratulálsz, képességeit elismered, és igyekszel a jobbtól tanulni, ha legyőzettél. Nem marad harag, bosszú és keserűség szívedben, mert legyőződ a közös eszmének nagyobb sikerrel áldozott.

8. Ha győzöl, szerény vagy és elismered a legyőzött képességeit is.

9. Mindenkor a test és lélek tökéletes harmóniája az ideálod, testben és lélekben egyaránt szép és erős akarsz lenni s ehhez az ideálhoz örökké hű maradsz.

10. Ha nehézséggel kell megküzdened, még nélkülözések árán is sportolsz, az életmód nagy luxusát kerülöd, hogy megismerd akaratodnak tested feletti uralmát.

(1928)

***

--32. --

A kullancsveszély megelőzésének tízparancsolata

1.

A természet veszélyeitől ne rettegjen! Ismerje meg azokat. Védekezzen ellenük és biztonságban dolgozhat, vagy töltheti szabadidejét a természetben.

2.

Kiránduló szezon előtt adassa be magának és gyermekének a kullancs terjesztette agyvelő- és agyhártyagyulladás elleni védőoltást.

3.

Évszaknak megfelelő öltözetben járja a természetet, 6-8 óránként kullancsriasztó pumpás aerosollal fújja le magát és kisgyermekét, s gyakorta tartson kullancs vizitet.

4.

Kutyája hosszú szőrét nyírassa le. Előzze meg a kullancsok támadását azzal, hogy rendszeresen alkalmaz kutyájára kullancsok ellen ható cseppet, nyakörvet stb.

5.

Ritkán lakott nyaralóját-, vadászházát- és állattartó épületét kora tavasszal védőszemüvegben és maszkban takarítsa.

6.

Gyermekét és kutyáját ne engedje a vadak által gyakorta látogatott helyekre.

7.

Magas füves, susnyós-bozótosban ne táborozzon és legelő állat nyers tejét ne igya!

8.

Kullancscsípés esetére legyen a házi patikájában, hátizsákjában például kullancs-eltávolító kanál, amely kapható a gyógyszertárakban.

9.

Az eltávolított kullancsot műanyag (pl.: filmes) dobozba, hűtve tárolja, mert belőle a Lyme-kór valamelyik baktériuma kimutatható.

10.

Betegségtünetek jelentkezésekor azonnal forduljon orvosához, állatorvosához.

***

--33. --

Süteménysütés 10 parancsolata

1.

Csak jó minőségű alapanyagokkal szabad dolgozni! Itt nem éri meg spórolni, mert végül kukában landolhat a rosszul sikerült művünk és ez elég lehangoló.

2.

Az alapanyagok hőmérséklete is fontos, mindegyik legyen szobahőmérsékletű. A vaj-margarin legyen puha. A tejet is érdemes picit meglangyosítani.

3.

A lisztet mindig szitáld át, így levegősebb lesz a tészta. A sütőport a már leszitált liszthez keverd hozzá.

4.

A mennyiségeket grammra pontosan tartsd be. Sok múlhat ezen is!

5.

A sütőformára ne sajnáld a pénzt. Sajnos sokan dobtak ki sütit, mert nem tudták kiszedni csak kivakarni a hullámos aljú tepsiből. Vegyél minőségi sütőformákat vagy szilikonosat, amikkel nem járhatsz így.

6.

A receptekben megadott sütési idő általában helyes, de mindig ellenőrizd egy hústűvel is, hogy valóban megsült-e a tészta!

7.

Nincs két egyforma sütő, másképp sül a tészta, ha alacsonyan van a sütőrács és másként, ha felül. Ezt Neked kell kitapasztalnod!

8.

A receptet mielőtt neki állsz sütni, figyelmesen olvasd végig, lépésről-lépésre tartsd be, mert az anyagok hozzáadási sorrendje is számít! Nem mindegy mit mivel keversz össze!

9.

A sütőformát ne felejtsd el kivajazni - liszteni. Vagy tegyél bele sütőpapírt és így a mosogatást is megúszhatod!

10.

Ha elsőre nem sikerült, ne add fel! Próbáld újra! Sikerülni fog! És nincs annál jobb érzés mikor a TE sütid fogy leggyorsabban el egy családi összejövetelen vagy csak a férjed kedvesen megjegyzi: Fejlődőképes vagy!

***

--34. --

Brain Storming:

Menedzserek 10 parancsolata

I.§.

Én vagyok a te Főnököd, aki kiemeltelek téged a munkanélküliségből.

II.§.

Ne dolgozz másoknak, amíg az én alkalmazottam vagy.

III.§.

Ne készíts rólam karikatúrát; ne hasonlíts természeti képződményekhez, sem állapotokhoz...

IV.§.

Jusson eszedbe, hogy a héten csak egy pihenőnapod van, és még azon se feledkezz meg rólam.

V.§.

Tiszteld azokat, akik kitanították neked a mesterséget, és megadták neked a szerszámokat, amikkel nekem dolgozhatsz.

VI.§.

Ne öld meg munkatársadat, sem senkit, aki ugyanannak a cégnek dolgozik.

VII.§.

Munkatársaiddal ne szexelj munka közben. Szexuális energiádat munkává szublimáld.

VIII.§.

Ne lopj a cégtől.

IX.§.

Ne áruld el a cégnek egyetlen emberét sem. Ne tégy a munkatársad ellen hamis tanúbizonyságot.

X.§.

Ne kívánd sem a te Főnököd, sem a te munkatársad házát, feleségét, barátját, bejárónőjét, kocsiját, motorját, szeretőjét, és semmit, ami a te munkatársadé.

+ÁFA.§.

Mindennap úgy dolgozz, mintha az a prémiumfizetés vagy fizetésemelés előtti nap lenne.

/Brain Storming: Hepilepszia, 1998/

***

--35. --

A dekoráció 10 parancsolata

1.

Elõször is meg kell határoznunk egy bizonyos költségkeretet, hogy ne essünk véletlenül se túlzásokba, vagy nehogy kellemetlen meglepetések érjenek bennünket. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy az asztalokra mennyi díszt szánunk, mivel ha túl sok, akkor nagyon zsúfolt lesz, ha pedig kevés, akkor üres hatást fog kelteni.

2.

Ha mindez megvan, és már tudjuk, hogy milyen lesz a menyasszonyi csokor domináns virága, akkor meg lehet beszélni a virágkötõvel az asztalra kerülõ virágcsokrokat is. Szolid legyen vagy netalán színpompás, stb… Emellett meg kell beszélni azt is, hogy a menyasszonyi asztalra kerüljön-e külön dísz, vagy csak egy vázát rakjanak ki, melybe majd a menyasszony a csokrát helyezi el.

3.

Ha már a virágnál tartunk, gondolnunk kell a menyasszonyi autóra is, melyre szintén a menyasszonyi csokorral összhangban levõ virág kerül majd. Érdemes megbeszélni a kompozíciót is, és azt, hogy baba is fog-e ülni a motorháztetõn.

4.

Az autót lehet díszíteni szalagokkal, persze csak ha az ifjú párnak erre van igénye, és el is készíti azokat, mert bizony egy autós sem fog erre gondolni, ezt garantálom. Az autók feldíszítésével is meg lehet bízni valakit a családból, aki szívesen vállalja ezt a feladatot.

5.

Ajánlatos megbízni egy személyt azzal, hogy gondoskodjon a virágok vízellátásáról a nagy napon, persze ez csak akkor szükséges, ha rekkenõ hõségben tartjuk az esküvõt. Nem árt beszereznünk egy pumpás locsolót sem, hogy a virágokat azzal spriccelve frissen tartsuk.

6.

A templom díszítése is a mi feladatunk. Ilyenkor is a virágkötõvel kell megbeszélnünk az elképzeléseinket, aki majd megvalósítja azokat. Azért is érdemes egy költségkeretet megállapítani magunk számára, mert egy templom feldíszítése sem „két fillér”.

7.

Ha valaki szeretne lufikat is a ceremónia helyszínére, akkor csak arra kell vigyázni, hogy semmiképp se essünk túlzásokba. Ha sok lufit kell fújni, akkor érdemes megfontolni, hogy lesz-e olyan vállalkozó szellemû a családban, aki megteszi mindezt, vagy inkább egy palack héliumra bízzuk-e a dolgot.

8.

Az ültetõ-kártyák elkészítését saját magunk is gond nélkül vállalhatjuk, az ülésrendet pedig mindenképp tervezzük meg elõre! Rajzoljunk, és gondolkodjunk! Töprengjünk el azon, hogy ki hol érezné jól magát! Például ne hozzuk kellemetlen helyzetbe szeretteinket, hogy rossz helyre ültetjük, és így nem osztozhat teljes mértékig az ifjú pár örömében, hanem az fog az eszébe járni egész este, hogy miért pont oda ültették õt. A kérdéses esetekben kérjük ki az illetõ véleményét is!

9.

A kültéri dekorációt nagyon meg kell fontolni, mert ha esõt jósolnak, akkor kintre egyáltalán ne díszítsünk krepp-papírral vagy hasonló papír alapú termékkel, mert az teljesen ronggyá ázik, és oda a drága dekoráció. Ha pedig nagy szél várható az egyetlen amit tehetünk, hogy az elemeket a lehetõ legbiztosabb módon rögzítjük, és utoljára helyezzük ki azokat, melyek végig ki lesznek téve az idõjárás viszontagságainak.

10.

És végül, ha az itt felsoroltak túl nagy gondot, és odafigyelést igényelnek az ifjú pártól, és mégis úgy döntenek, hogy nem vállalják a saját díszítést, akkor felfogadhatnak egy dekoratõrt, aki leveszi ezt a terhet a vállukról, és mindezt elintézi helyettük. A fiataloknak csak arra kell odafigyelniük, hogy a szakember többször is szemügyre tudja venni a helyszínt, és készítsen egy tervet az elképzelésekkel.

***

--36. --

Az igaz vadász tízparancsolata

1. Ismerd meg, és óvd a természetet, mely nemcsak életünk kerete, de a sokszínű földi élet, benne az emberi faj fennmaradásának előfeltétele.

2. Szeresd és tiszteld az élet minden formáját - ismerd el és tedd életed vezérlő csillagává a vadon élő állatok méltóságának elvét.

3. A vadász nem válhat gyilkossá. A vadász a vadon élő, vadászható állatok “kertésze”, akinek a kezében a puska nem gyilkos fegyver, hanem szerszám, amellyel megakadályozza a túlszaporodást, eltávolítja az adott állományba nem illő egyedeket és amellyel birtokba veszi az “érett gyümölcsöket”.

4. A vadászat nemcsak szenvedély, sport és gazdasági ágazat, hanem szakma, sőt tudomány is, az igaz vadász élete éppen ezért folyamatos ismeretgyűjtés és tanulás.

5. Adj esélyt a vadnak! A vad nem ellenséged, a vadászat nem háború. A legmodernebb technikai eszközök alkalmazása bérgyilkossá zülleszt.

6. Tanúsíts önmérsékletet! A vadászat élménygazdagsága és szépsége nem az elejtett vadak mennyiségétől függ.

7. A biztonság mindennél előbbre való. Az önfegyelemnek korlátoznia kell a szenvedélyt. Nincs jogod másokat veszélyeztetni!

8. A vad halála ünnep és gyász. Add meg az elejtett vadnak járó tiszteletet, ismerd meg és ápold a vadászat nemes kulturális hagyományait.

9. Magánemberként is éld az igaz vadászok életét: légy mértéktartó és fegyelmezett. Ne adj okot arra, hogy a vadászellenes érzelmek felerősödjenek.

10. Minden állat és természetbarátot, a természet és környezetvédelem minden hivatásos és önkéntes munkatársát tekintsd szövetségesednek. Tiszteld — és ha lehet, segítsd is — a vadászterületeden gazdálkodók munkáját.

***

--37. --

A fűtés 10 parancsolata

1.

Rendszeresen tisztítsa ki kéményét és tüzelőberendezését! (kéménytisztító hasáb web-boltunkban kapható)

2.

Gyakran szellőztessen! Soha ne állítson fel tüzelőberendezést olyan helyiségben, ahol tűzveszélyes anyagot (pl. oldószert) tartalmazó levegő van vagy ahová ilyen levegő beszivároghat!

3.

Gondoskodjék arról, hogy mindig megfelelő mennyiségű égési levegő áljon rendelkezésre! Ne tömítse le teljes mértékben az ablakkok és ajtók réseit! 1 m3 földgáz, illetve 1 kg tüzelőolaj elégetéséhez 15-18 m3 levegő szükséges. 1 kg tüzifa elégetéséhez 12-15 m3 levegő kell. A kazánházba vagy a fűtőhelységekbe építtesen szellőző nyílásokat és azokat hagyja szabadon!

4.

Gondoskodjék arról, hogy a tüzelőberendezés-helységben (kazánházban) mindig kellő tisztaság legyen!

5.

Ne tüzeljen műanyagot, festett és rétegelt fát, lemezt, felemezt, vasúti talpfát, szemetet, hulladékot, fáradt olajat!

6.

Csak engedélyezett tüzelőanyagot használjon a tüzeléshez!

7.

Csak a tüzelőberendezéshez engadélyezett tüzelőanyagot használja!

8.

Szél esetén vagy alacsony külső hőmérsékletnél a kémények huzata elősen megnőhet. Egy megfelelően beépített és működő huzatszabályzó sokat segíthet.

9.

Laza, rosszul záródó kéményajtók, tömítetlen kazántagok, rosszul szigetelt égéstermékelvezető-csövek csökkentik a hatásfokot, ezt a veszteséget pótlólagos tüzelőanyag-felhasználással kell fedeznie.

10.

Kéményét és tüzelőberendezését rendszeresen ellenőriztesse szakemberrel!

***

--38. --

A macskavásárlás 10 parancsolata

1.

Kizárólag olyan tenyésztőtől vegyünk macskát, aki igazolni tudja, hogy valamely elismert egyesületnek tagja. Jobb, ha többnek is! Az egyesületi tagság bizonyos alapszabályok betartására kötelez, a tenyésztők többsége be is tartja ezeket.

2.

Ne vegyünk olyan tenyésztőtől cicát (kutyát, bármit…), aki 6-8 hetesen kiadja a kicsit a tenyészetből. Ebben az esetben ugyanis, vagy a kicsi, vagy a tenyészállat nincs oltva. Ez az idő talán elég arra, hogy a kiscica megtanul rágcsálni, de mindenképpen kevés arra, hogy megtanuljon viselkedni.

3.

Mindenképpen fontos ellenőrizni a kicsi körülményeit, mielőtt az üzletet megkötjük. Piszokban, büdösben, dobozban, sufniban nevelt állat, soha nem lesz jól szocializált!

4.

Soha ne vegyünk olyan tenyésztőtől állatot, akinél nincs határozottan megfogalmazott szerződés. A szerződés elsősorban a vevőt védi, amelyik tenyésztőnek nincs rendes szerződése, az sumákol. Aki azt állítja, hogy a szerződés nem fontos, az csak a szaporítóknak akar utat nyitni, hogy megkötések nélkül vásárolhasson hobby árban, hobby minőséget, és azzal próbálhat tenyésztgetni. Nagyon nagy hiba! A nálam található szerződés, nem saját kitaláció, EU-ban elfogadott, kultúrnépeknél működőképes korrekt szerződés másolata. Arra az esetre, ha a tenyésztő a kiválasztott cicát bármilyen okból nem tudja átadni, a szerződésben legyen jól megfogalmazott megoldás. (Eladási feltételeink)

5.

Kérjük el a tenyésztőtől a tenyészállatok törzskönyveit, és egészségügyi vizsgálati igazolásait. Sajnos sokan állítják, hogy az állomány tesztelt, de az erről szóló igazolást már nem tudják megmutatni.

6.

Jó, ha olyan tenyésztőtől veszünk macskát, akinek honlapja van! Ez manapság szinte alapelvárás, de a honlap legyen tiszta! Ez alatt az érthető áttekinthetőséget értem. Sok olyan honlappal találkozom, ahol nincsenek fent a törzskönyvek, vagy megállapíthatatlan a tenyészállatok kora, származása, színe, genetikai háttere. Az áttekinthetetlen honlap minden esetben zavaros tenyésztést takar. (testvérházasság, apával visszafedeztetnek, fajállat és keverék házasságok, stb…)

7.

Készüljön el a szerződés, ha a foglalót átadjuk! Ezen igazolja az eladó, hogy a foglalót átvette, mikor, melyik cicára, nehogy mire a cicáért megyünk, a kiválasztott helyett, a maradékot kapjuk.

8.

Az első látogatásnál töltsünk el legalább egy órát a tenyésztőnél, üljünk le és figyeljük meg az állatok viselkedését. Ne vegyünk cicát, ha azt látjuk, hogy az állatok elbújnak, hívásra, játékra, ételre nem jönnek a közelünkbe, ha nem kedveskednek. Szóval utálják a 2 lábút!

9.

Első utunk az állatorvoshoz vezessen, amikor a kicsit hazavisszük! Nézze át, hogy nem talál-e, rendellenességet, betegségre utaló jelet, macskagombát! Sok keserűséget és vakarózást, vitát spórolhatunk meg, és erre vonatkozik a 72 órás garancia! Vigyük vissza azonnal, ha bármi gond van! (No és ezért is kell és fontos a szerződés!)

10.

Tartsuk a kapcsolatot a tenyésztővel! Kérjünk tanácsot, ha bizonytalanság van. Időnként küldjünk képet a kicsiről, számoljunk be fejlődéséről. Ne csak szép duma legyen a tenyésztő részéről, hogy érdekli a kicsik sorsa! Gondos tenyésztő, valóban figyelemmel kíséri és segíti a tőle vásárolt állatok fejlődését.

***

--39. --

A nászéjszaka 10 parancsolata

1.

A vőlegény átemeli a menyasszonyt a küszöbön, majd megcsókolja (kivétel, ha a vőlegény vasággyal együtt, kulcscsomóval a zsebében is 40 kiló, a menyasszony pedig súlyosabb!)

2.

A menyasszonyi ruha levételében a vőlegény segít, a vetkőztetés szexis és különleges élményt nyújt, tegyük emlékezetessé.

3.

A fürdőszoba használata először a menyasszonyt illeti, a vőlegény nem mehet utána.

4.

A menyasszony az ágyban vagy az ágyon várja a vőlegényt aki a fürdőszobát a menyasszony után használja, akár csábos pózban, vagy szűziesen a paplan alatt.

5.

Néhol felkínálják ugyan, de ez az éjszaka nem a fotók és a nyilvánosság, hanem a pár és az intimitás számára van fenntartva. Nem illik felvételt készíteni vagy fotózni!

6.

A vőlegénynek illik kezdeményezni, viszont a menyasszonynak illik csábítani. A nászéjszaka egyik legfontosabb illemszabálya, hogy szigorúan tilos egymást kritizálni, megszólni. Ilyenkor csak dicsérni, udvarolni kell és szabad.

7.

Bátran szabad „hangoskodni”, nem baj ha mások is hallják mi zajlik a szobában, de ez egyáltalán nem kötelező.

8.

A nászéjszaka végén illendő egymásnak megköszönni az élményt, és szerelmet vallani, esetleg egy pezsgős pohárköszöntőt mondani a kapcsolatra és valamilyen személyes fogadalmat tenni.

9.

A nászéjszakán nem illik részegen részt venni, erre ma már mindkét félnek figyelnie kell. Ha ki akarunk rúgni a hámból, azt tegyük a legény/leánybúcsún, az esküvőn lehetőleg a szükségesnél ne fogyasszon több alkoholt egyik fél sem.

10.

A nászéjszakánk részleteiről nem illik sem blogot, sem naplót, vezetni, és azt társaságban részletesen elmesélni, természetesen a legjobb barátokkal, barátnőkkel megoszthatjuk az intim titkokat, de figyeljünk, nehogy kibeszéljék azt, ami számunkra becses és értékes.

***

--40. --

A magyar nemzettudat tízparancsolata

1.

Magyar! Szeresd a te Istenedet teljes szívedből, minden erődből. Ne felejtsd el, hogy az Isten szavunk jelentése Őslélek, öröktől fogva a világmindenséget teremtő lélek, melynek fogalmát egyedül csak a magyar nyelv tudja ilyen pontosan kifejezni, ragaszkodj hozzá minden körülmények között.

2.

Merjél újból minden igyekezeteddel a magyar nemzet szemléletében élni, gondolkodni, alkotni, minden cselekedeted nemzeti érdekünket szolgálja.

3.

Tartsd szem előtt, hogy legyen a magyar jövőben minden magyar igaz testvére és minden más népnek, elsősorban itt a Kárpát-medencében felebarátja.

4.

Becsüld meg mindazt, ami a miénk, ami magyar, múltunkkal, történelmünkkel, kultúránkkal kapcsolatos. Ennek ismerete nemzeti tudatunkhoz hozzátartozik, enélkül nem lehetsz jó magyar.

5.

Boldogulni, alkotni csak közösségben tudsz, elsősorban a családi közösségben, mely minden közösségnek, a nemzetközöségnek is alapja, magva, ezért fontos, hogy a családi közösség szilárd alapokon nyugodjon, mert ha azok felbomlanak, az veszélyezteti egész nemzetközösségünket is. Vigyázz és óvd, mert felelős vagy a családodért.

6.

Tanuljad, hogy minden nemzet támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megdől, nemzetünk kerül veszélybe. Ennek elkerülése érdekében gyakorold a tiszta erkölcsöt, szeresd a munkát, követve őseink példáját, mely egyúttal magyar testvéreink megbecsülését is jelenti.

7.

Ha a közigazgatásban vagy egyéb területen tisztséget vállaltál, akár az államvezetésben, kötelességed a nemzet javára cselekedned, minden idegen vagy önös érdek félretételével.

8.

Kötelességed neked és minden magyarnak ősi magyar nyelvünk tisztaságának megőrzése, a felesleges idegen szavak kerülése. Amely nép elveszti nyelvét, az elvész.

9.

Becsüld meg ősi magyar rovásírásunkat, mert népünk olyan ősi kulturális öröksége, amely ma már egyetlen európai népnek sincs. Tudd meg, hogy mai latin nagybetűs írásunknak is egyik alapja a székely-magyar rovásírás.

10.

Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar! Nemzettudatod adjon erőt, hogy Isten akaratából a nagyvilág bármely részén, a hazában vagy idegenben, emelt fővel, magyarként élhess.

***

--41. --

Az öröm 10 parancsolata

1.

Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt.

2.

Mosolyogj, és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.

3.

Szívből ismételgesd: "Isten, aki szeret engem, mindig jelen van."

4.

Szüntelenül törekedj arra, hogy az embereknek csak a jó oldalát lásd.

5.

Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.

6.

Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ezeknél semmi sem nyomasztóbb.

7.

Munkádat örömmel és vidáman végezd.

8.

A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd.

9.

A szenvedőket vigasztald, magadról felejtkezzél el.

10.

Ha mindenütt az örömet terjeszted, biztos lehetsz abban, hogy magad is rátalálsz.

***

--42. --

Az új etika tíz parancsolata

Élj embertársaid és a természet iránti tisztelettel

1.

Élj úgy, hogy alapvető szükségleteid kielégítése közben mások hasonló igényei is csorbítatlanul kielégülhessenek.

2.

Élj úgy, hogy érvényesülhessen az emberek élethez és fejlődésükhöz való elidegeníthetetlen joga, lakjanak bárhol a földön, legyenek bármely etnikumú, állampolgárságú, hitű, nemű és szexuális irányultságú csoport tagjai.

3.

Élj úgy, hogy oltalmazza életed magát  az életet és az életadó környezetet a Föld minden élő és növekvő lénye számára.

4.

Élj úgy, hogy személyes boldogságod, szabadságod és önkiteljesedésed harmonikusan illeszkedjék a természet integrált egységébe és tisztelje más ember hasonló igényeit. Másokkal együtt munkálkodj egy jobb világ megteremtésén

5.

Követeld meg kormányodtól, hogy alakítsa a kardot ekévé, hogy más népekkel és embercsoportokkal békében, sőt az együttműködés szellemében kormányozza az országot, elismerve minden ember jogos törekvését arra, hogy az emberiség nagy családját egy egészségesebb környezetbe ágyazott jobb élet felé vezesse.

6.

Követeld meg az üzleti vállalkozásoktól, hogy nemcsak részvényeseik és vásárlóik, hanem minden érintett iránt felelősséget érezzenek, és hogy olyan termékeket gyártsanak, olyan szolgáltatásokat nyújtsanak, amelyek természettisztelő és valós szükségleteket elégítenek ki  és egyben lehetőséget adnak a helyi és globális gazdaság egészséges egyensúlyára.

7.

Követeld meg a médiától, hogy folyamatos és megbízható tájékoztatást nyújtson alapvető irányok és kulcsfontosságú folyamatokról, hogy így minden állampolgár és vásárló felelős döntést hozhasson saját egészségét, jól-létét és jövőjét illetően.

8.

Legyen időd és energiád annak szolgálatára, hogy a hátrányosabb helyzetűek alapvető emberi méltóságuknak megfelelően élhessenek, és hogy a környezet önfenntartó, önmegújító ciklusai újjáéledjenek, megőrződjenek. Fejleszd belső énedet, hogy a körülötted lévők is fejlődhessenek

9.

Fejlesszed tudatodat a planetáris dimenzió szintjére, hogy ebből a látószögből lássad és átéljed az emberiség alapegységét és életadó kölcsönös kapcsolathálóját,  és hogy felismerjed azt a tagadhatatlan tényt, hogy a XXI. században az emberi túlélést egyedül az ilyen tudattal bíró emberek kritikus tömege képes megvalósítani.

10.

Önnön tudatosságod és életed legyed kortársaid és gyermekeid számára insiráló és követendő példa, mely  révén ők is az emberiség egységének és kölcsönös kapcsolathálójának tudatában alakítják és élik életüket, és jövőjüket és olyan erkölcsi döntéseket hoznak, melyek embertársaik életét és jövőjét biztosítják.

***

--43. --

A vasbeton 10 parancsolata

1.

A rugalmasságtan nem ad megfelelő modellt a vasbeton szerkezetek számításához és a vasalásukhoz.

2.

Egy épület tartószerkezeti elemét komplexen kell vizsgálni, nem pedig külön vizsgálva egyes helyeket igénybevétel fajtánként.

3.

A vasalás vezetése befolyásolja a teherviselés módját. Emiatt a vasalás vezetését a tartószerkezet vizsgálatakor figyelembe kell venni.

4.

A betonacél szálakat nem kívánatos a felső betonfelület közelében a fő húzófeszültségekre merőlegesen beépíteni.

5.

A vasalás iránya ne térjen el a fő húzófeszültségek irányától 25 foknál nagyobb mértékben.

6.

A vasalást úgy kell vezetni, hogy általa ne keletkezzenek olyan feszültségek, melyeket azután további vasalással kelljen felvenni.

7.

A beton húzó szilárdsága bizonyos körülmények között megbízható nagyságot ér el, mely sok esetben kihasználható.

8.

A vasalás lehorgonyzási hossza nagyon függ a tartószerkezet belső erőjátékától.

9.

A rácsos tartó modell egy kiszélesített formájában alkalmas arra, hogy megfelelő pontossággal méretezéseket végezzünk a segítségével.

10.

Csak akkor alkalmazzunk formulákat, képleteket, ha a megfelelő fizikai modellek levezethetők az ilyen képletekkel.

***

--44. --

Az emberismeret 10 parancsolata

1.

Csak akkor alkossunk véleményt, ha azt felelősséggel tehetjük.

2.

A megítélés, véleményformálás forrás az általános magatartás legyen. A pozitív negatív benyomásokat figyeljük, vegyük figyelembe de ne értékeljük túl.

3.

Maradjunk a tények talaján.

4.

Egész embert kell látni, nem egy pozitívumból vagy negatívumból ítéljünk.

5.

Ne értékeljük túl a külsőségeket és az első benyomást.

6.

Ne engedjük hogy lényegi megállapításainkban valamely előítélet, rokon és ellenszenv befolyásoljanak.

7.

Ügyfeleink, munkatársaink valamely cselekvésének, munkastílusának, megnyilatkozásainak értékelése során, ne tekintsük egyetlen mércének önmagunkat.

8.

Ne szokjuk meg a gyors véleményalkotást.

9.

Kerüljük az általánosításokat.

10.

Legyünk tárgyilagosak, körültekintőek, ha szakmai ügyben kell véleményt alkotni. A vendégek sokfélék.

***

--45. --

A Kockaság 10 parancsolata

1.

„Minden számítógép - legyen az kicsi, nagy lapos, vaskos, átlagos vagy speciális – a társad és hű barátod, tehát így kezeld őket!”

2.

„Légy nyitott az újításokra, próbáld ki az új programokat, de ne légy nagyravágyó, és ne dobd el a régit.”

3.

„Tiszteld azokat az embereket, akik hosszú napokat/hónapokat/éveket töltenek azzal, hogy felhasználóbarát és hasznos programokat szerkesszenek, legyen az zárt vagy nyílt forráskódú, ingyenes vagy fizetős program.”

4.

„Szeresd és gondozd a hardvert, tartsd tisztán és sérülésektől mentesen, és a hardver ezt viszonozni fogyja hosszú idejű, megbízható szolgálattal.”

5.

„Ne gyűlöld azokat, akik meglátták az üzletet a számítógépekben és programokban, inkább szeresd és használd azt, amit létrehoztak.”

6.

„Segítsd a kezdőket, és a tudatlanokat, mert lehet, hogy egy napon majd ők segítenek neked.”

7.

„Fogadd el a programokat hibáikkal, de próbálj meg segíteni rajtuk hibajelentésekkel, és ha kell/lehet, javításokkal.”

8.

„Olvass mindennek utána, mielőtt másokat kérdeznél, mert lehet hogy egyszerűbb, de önerőből gyakran jobban megérted a programok és hardverek lelki világát.”

9.

„Kezeld a különböző programokat elővigyázatosan, és böngéssz óvatosan, ugyanis nem mindenki olyan jó szándékú, mint azt elvárnád.”

10.

„Tartsd be eme szabályokat, és tiszteld a gépeket, ezáltal eredményes, és mindenek előtt hasznos KOCKA válik majd belőled.”

***

--46. --

A legjobb barátnő tíz parancsolata

1.

Két nő akkor bízik egymásban, ha valamilyen úton módon nem a riválist látják egymásban, hanem a bajtársat, ha kölcsönösen „adut” adnak a másik kezébe. Mesélj el neki egy apró, arcpirító titkot. Így már azt érzi, hogy bekerült a bizalmi körödbe, s viszonzásul, ő is mesélni fog egy kétszer olyan szégyenletes titkot. Ezzel pedig megalapoztátok a baráti bizalmat.

2.

„De most komolyan, szerinted kövér vagyok? / jól áll ez az extra mini szoknya?” Ilyenkor egyszerűen rávághatnál egy ugyanmárdehogyist, de legközelebb neked kell majd vele buliba menned miközben a narancsbőr kedvesen mosolyogni fog az utcán minden kedves járókelőre. Legyél a tükre, de jóindulatúan torzíts! „Szerintem nagyon jól nézel ki, de talán az a másik szoknya jobban állna/ az utóbbi időben kicsit többet lazsáltunk, szerintem is mozognunk kéne egy kicsit!”

3.

Mindenkinek akadnak kínos pillanatai: leesik a lépcsőn, ordibál a főnökével, a mosdóban pont rá loccsan a víz, persze a legrosszabb helyre. Legyél a mentőmellénye, amikor elsüllyedne szégyenében! Persze a mentőmellény is vizes lesz, és a következményeket innentől együtt viselitek, de abban biztos lehetsz, hogy ha legközelebb neked lesz szükséged egy légzsákra, lesz kire számítanod.

4.

„Szerinted most mit tegyek?”- hangzik az ismerős kérdés, majd hosszú óráknak tűnő hallgatás után kifejted a lehető legrövidebben, hogy mit is kéne tennie. Később jön a telefon: semmit sem úgy csinált, mint ahogy mondtad, de azért tudsz segíteni, ugye? Ahelyett, hogy azt mondanád: na látod, megmondtam! Ne ítélkezz, ne címkézz, csak hallgasd végig, néha ez a legtöbb, amivel segíthetsz.

5.

A legjobb barátnő az, akire mindig számíthatsz. Mit gondolsz, ki fogja elkísérni a négyes randira? Persze hogy te. Miközben ő Mr. Jóképűsármosésszexivel találkozik, neked marad Mr. Unalmasdelegalábbronda. Amikor a barátnő esdeklő éjszakai telefonjával zargat, hadd hogy végigmondja elnézést kérő beszédét, és engesztelésképen reggelire hívjon. „Mellesleg a másik pasi is borzasztó volt, remélem, többet nem találkozunk.”

6.

Ne élj vissza a baráti odaadással! Senki sem szereti, ha túl sűrűn kérnek tőle kölcsön (akár ruhát, akár pénzt). Lelkileg se használd ki: lényeges különbség van a lábtörlőként és a támaszként szolgáló barátnő között.

7.

Muszáj végighallgatnod a napi két órás beszámolót vágyai legújabb tárgyáról. Ilyen meg olyan édes, tökéletesen csókol, első randi az étteremben… bal bla bla Te pedig a vonal túlsó felén éppen elaludnál, amikor bevág az éterből egy annál kínosabb részletet: „És meséltem már, hogy a fenekére tetováltatta a hét törpét?” Persze, amikor a sráccal találkozol, csak erre tudsz asszociálni (akár igaz akár nem). Viszont legközelebb, amikor neked tűnik fel egy újabb lehetséges nagy Ő, akkor ő fogja ugyanígy hallgatni a te történeteidet. Mondhatod, hogy te ugyan nem untatod effélékkel, de sajnos ez aligha igaz. Csak nem veszed észre, ha rólad van szó.

8.

Neked éppen sínen van az életed: munka, pasi, tanulás, család és még jól is nézel ki. Ő egyik téren sem áll jól, teljes a depresszió. Lehetőleg ne dörgöld az orra alá az összes sikeredet, inkább érezz vele együtt, és találjatok ki néhány mentő ötletet az ő helyzetére.

9.

Lehet, hogy kellemesebb programod is akad, mint hogy egy terhességi teszt előtt imádkozz, negatív legyen, vagy az állatkórházban szurkolj a kiskutyája műtéte alatt. Neki meg arra van szüksége, hogy valaki bíztató szavakkal vigasztalja, és ki lehetne alkalmasabb erre, mint a legjobb barátnő? Amit kihagysz emiatt, azt megteheted holnap. Ha majd azért kell szurkolni, hogy a teszt pozitív legyen, akkor is ott leszel te, a leendő keresztanya.

10.

A legkényesebb téma: az expasi recycling. A legfontosabb, hogy a szakítás óta elég hosszú idő teljen el. Bizonyosodj meg róla, hogy nem dúlt óriási lamour közöttük. A barátnőnek legyen új pasija. Ha van, akkor meg kell győződni róla, hogy működik a kapcsolat, és felfelé ívelőben van. Persze ő nagy mosollyal áldását adja majd a kapcsolatra, de a felszín alatt biztosan foglalkoztatják majd bizonyos kérdések (De hát miért? És hogyan? Miért pont ő? Vajon ki a jobb?) ennek tudatában ne avassuk be a legapróbb részletekbe. Tartsuk meg a barátnőt, az ő vállán sírhatjuk majd ki magunkat, amikor rájövünk, valójában nem is ő volt a nagy Ő.

***

--47. --

A takarékosság 10 parancsolata

1.

Az energiával, a vízzel való takarékosság mindannyiunk érdeke és egyben feladata is!

2.

Soha nem késő elkezdeni a takarékosságot!

3.

Keressünk meg minden ésszerű, mértéktartó megoldást az energiahordozók kihasználásában!

4.

Az egészséget veszélyeztető spórolások nem egyenlőek a takarékossággal!

5.

Ne csak a mának takarékoskodjunk, hanem a jövőnek is!

6.

Ne sajnáljuk a pénzt a korszerűbb, környezetkímélőbb technikák, anyagok alkalmazására! Sokszor a drágább az olcsóbb!

7.

Keressük a megoldásokat a hasznosítható alapanyagok visszanyerésére, a hulladékok feldolgozására!

8.

A gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan elve itt is érvényesül. Ha mindannyian csak a saját háztartásunkban valósítjuk meg a hulladékok csökkentését, sokféle módon való újrafelhasználását, már a Föld kincseit is védjük!

9.

A pénztárcakímélő megoldásokat osszuk meg másokkal is!

10.

Hagyjunk élő Bolygót a gyermekeinknek, unokáinknak!

***

--48. --

A Virágnevelés tíz parancsolata

1.

Vásárlás előtt tekintsük át, gondoljuk végig, a lakás mely részében tudjuk elhelyezni a tervezett virágot. Figyeljük meg, hogy az adott hely napos-e, vagy csak szórt fényt kap, esetleg fényben szegény; a szoba levegője száraz-e, a hőmérséklet egyenletes-e, szellőztetésnél fellép-e huzat.

2.

Csak olyan növényt(virágot) válasszunk, melynek környezeti, gondozási igényét ismerjük, illetve leírást kapunk róla, és ennek alapján kiderül, hogy igényei megfelelnek a lakásban biztosított hely adottságaival. Ha a növény tartási igénye és az elhelyezés lehetőség adottságai nem azonosak, a növények nem fogják jól érezni magukat, elvesztik díszítő értéküket.

3.

A vásárolt virágot mielőtt végleges helyére tennénk a lakásban, 2-3 hétig tartsuk a többi növénytől elkülönített "karanténban", és ellenőrizzük rendszeresen, van-e rajta elváltozás, betegség vagy rovarok. Új növényekkel számos esetben bekerülnek a lakásba rejtett életet élő rovarok, ezek a többi növényt is rövid idő alatt befertőzik. A lakás egyenletes melegében az esetlegesen behurcolt rovarok gyorsan elszaporodnak, és hamarosan láthatóvá válnak.

4.

A cserépben nevelt virágot egyenletes gyakorisággal öntözzük, reggel vagy délelőtt, a cserépben, öntözés után, soha ne maradjon víz. A pangó víz a cserép talajában levegőtlenséget, a gyökerek rothadását, a növény elhalást idézi elő. Magas hőmérsékleten, erős napsütésben a növények anyagcseréje fokozódik, ezért a vízszükségletük is nagyobb, mint átlagos körülmények között. Öntözéskor ezt is vegyük figyelembe. A vízzel folyamatosan és bőségesen ellátott növény hozzászokik a jóhoz, elkényelmesedik. Az esetleges öntözés kimaradás erős sokkot, kárt okoz.

5.

Az öntözővízhez ajánlatos tápanyagot is adagolni: a kombinált (összetett) műtrágya - N, P és K mellett - minél több mikroelemet is tartalmazzon, ezek biztosítják a növények harmonikus táplálását. A csak leveleket fejlesztő úgynevezett levéldísznövények más összetételű műtrágyát kívánnak, mint a virágokkal díszítő növények.

6.

A víz, a tápanyag és a fényellátás harmonikus egységében fejlődő virágok egészségesek, szépek. Ha a három tényező valamelyikéből sok vagy kevés áll a növény rendelkezésére, megbomlik az egyensúly, a növény növekedése zavart szenved: megnyúlik, alacsony marad, leveleit, virágait lehullatja, lankad, egyszóval beteg. A vizet és tápanyagot mi szabályozzuk, de a fényt (napsütést) nem. Ha kevés a fény a téli hónapokban, a víz és tápanyag adagolást is csökkenteni kell, mivel a fényhiány a növény anyagcserét is lelassítja. A túl bőséges fény, erős napsütés a túlzottan felfokozott anyagcsere révén lankadást, gyakran napégést okoz.

7.

A párás levegőn nevelt növényeket, ha a leveleikre a víz kicsapódik, számos kórokozó fertőzheti, mert a baktériumok és gombák többsége nedves körülményeket igényel. Levélfoltosságot, gyökérrothadást okozhatnak: észlelésükkor a minél korábban végrehajtott kémiai kezelés lehet csak hatékony. Az alacsony légnedvességű lakásokban ezek a kórokozók nem találják meg életterüket, nem jelentősek.

8.

Ellenőrizzük rendszeresen virágainkat, ne csak gyönyörködjünk bennük! Érdemes kézi nagyítóval megvizsgálni, ha valami szokatlan elváltozásra figyelünk fel a levélen. A szobai növényeken élő kártevők általában válogatás nélkül minden, vagy legalább is sok növényt megfertőznek: ilyenkor a fertőzött virág közvetlen szomszédjai is általában megfertőződtek, csak még nem vettük észre. Permetezéskor ezeket is kezeljük le.

9.

Egy károsító megjelenésekor, ha fellépését a korai szakaszban észleljük, gyakran elegendő a fertőzött levelek lecsípése, és azzal együtt a kártevő eltávolítása. Nem csak a kémiai védekezés lehet hatékony.

10.

Cserepes növények növényvédőszeres kezelését lakásban, ahol zárt légtérben emberek folyamatosan benn tartózkodnak, végezni tilos. Ezeket a permetezéseket télen lépcsőházban, pincében, garázsban, vagy megvárva a májust, a szabadban (erkélyen, kertben) ajánlatos elvégezni. A permetlé-cseppek levegőbe történő szétszóródása miatt előnyösebb a növényvédő szerek talajba öntözése azon szereknél, melyek a növények gyökerén keresztül is felszívódnak. Kis méretű virágoknál a növényvédő szert ecseteléssel is felvihetjük a levelekre.

***

--49. --

Az egészséges táplálkozás tízparancsolata

1.

Táplálkozzon változatosan! Az egészséghez több mint 40-féle tápanyagra van szükség, melyeket önmagában egyféle étel sem tud biztosítani. Napjaink élelmiszerkínálata megkönnyíti a változatos étkezést, akár friss élelmiszerekből otthon készített, akár félkész ételeket fogyaszt vagy étteremben étkezik. A legfontosabb a kiegyensúlyozott táplálkozás! Ha zsírban gazdag volt az ebédje, vacsorázzon valami könnyűt. Ha az egyik nap vacsorára nagy adag húst evett, másnap válassza a halat.

2.

Táplálkozása alapját szénhidrátban gazdag ételek alkossák! A legtöbb ember nem eszik elég kenyeret, tésztát, rizst, más gabonaalapú terméket vagy burgonyát. A táplálkozás során a bevitt kalóriák több mint felének ezekből az ételfajtákból kellene származnia. Fogyasszon teljes kiőrlésű kenyeret, tésztát és más gabonákat a rostbevitel növelése érdekében.

3.

Fogyasszon sok gyümölcsöt és zöldséget! A legtöbb ember ezekből sem fogyaszt eleget, jóllehet fontos tápanyagokat tartalmaznak. Próbáljon meg legalább öt adagot enni belőlük naponta, és ha először nem igazán ízlenek, próbáljon ki új recepteket vagy nézze meg, milyen belőlük készített készételek kaphatóak a szupermarketben.

4.

Tartsa az egészséges testsúlyát és érezze jól magát! Az emberek számára egészséges testsúlyt sok tényező befolyásolja, többek között a nem, életkor és öröklött tényezők. A túlsúly megnöveli számos olyan betegség kockázatát, mint a szívbántalmak és a rák. Ha több kalóriát fogyasztunk, mint amennyire szükségünk van, a testzsír mértéke megnő. Ezek az extra kalóriák származhatnak fehérjéből, zsírból, szénhidrátból vagy alkoholból - de a zsír a legkoncentráltabb kalóriaforrás. A testmozgás megnöveli az egész napos energiaszint, melytől a közérzete is jobb lesz. A feladat egyszerű: ha felszed néhány kilót, egyen kevesebbet és legyen aktívabb.

5.

Fogyasszon kisebb adagokat - inkább csökkentsen, mint elhagyjon ételeket! Ha ésszerű szinten tartja az adagok mennyiségét, könnyebb a kedvelt ételeket fogyasztani anélkül, hogy bármelyiket is el kellene hagyni. Néhány ésszerű adag: 100 g hús, egy közepes méretű gyümölcs, fél csésze tészta (főzés előtt) vagy 50 ml fagylalt. A készételek segítséget nyújtanak a mennyiségek betartásában, és csomagolásukon a legtöbb esetben fel van tüntetve a kalória mennyisége. Ha étteremben eszik, felezze el az adagodat egy baráttal.

6.

Étkezzen rendszeresen! Egyes étkezések, különösen a reggeli kihagyása kontroll nélküli éhségérzethez, majd figyelem nélküli túlevéshez vezethet. A főétkezések közötti nassolás segíthet leküzdeni az éhségérzetet, de ne egyen annyit, amennyi helyettesítheti a főétkezéseket. Ne feledje a nassoláskor elfogyasztott ételeket beleszámolni az elfogyasztott kalóriák közé!

7.

Igyon sok folyadékot! Felnőtteknek legalább 1.5 l folyadékot kell fogyasztaniuk naponta! Melegben vagy fizikai aktivitás esetén pedig ennél is többet. A sima csapvíz egyértelműen jó választás, de a sokféleség kellemes és egészséges is lehet. Fogyaszthat gyümölcsleveket, tejet, teát, kávét, üdítőket stb is.

8.

Mozogjon! Amint láthattuk, a túl sok kalória és kevés aktivitás súlygyarapodáshoz vezethet. A mértéktartó fizikai aktivitás segít elégetni ezeket az extra kalóriákat, valamint jót tesz a szívnek, a vérkeringésnek, az általános egészségnek és jó közérzetnek is. Tegye a fizikai aktivitást mindennapi rutinná! Lift helyett válassza a lépcsőt (fel és le!). Sétáljon egyet az ebédszünetben! Nem kell atlétának lennie ahhoz, hogy elkezdjen mozogni!

9.

Kezdje most - és változtasson lépésenként! Könnyebb apró lépésekkel változtatni az életmódunkon, mint egyszerre nagy változásokat elérni. Három napon keresztül jegyezze fel valamennyi főétkezésekkor és nassoláskor elfogyasztott ételt és italt. Túl kevés a gyümölcs és a zöldség? Kezdetnek egyen eggyel több gyümölcsöt és zöldséget naponta. A kedvenc ételei túl sok zsírt tartalmaznak, és emiatt hízik? Hogy ne érezze magát szerencsétlennek, ne hadja el ezeket az ételeket, de próbálja ki őket kevésbé zsírosan vagy egyen belőlük kevesebbet. Vagy ezen túl csak a lépcsőn közlekedjen!

10.

Jegyezze meg: nincsenek "jó" és "rossz" ételek! Nincsenek "jó" és "rossz" ételek, csak jó és rossz étrendek. Ne érezzen bűntudatot a kedvenc ételei miatt, inkább mértéktartóan fogyassza őket és válasszon más ételeket is, hogy megőrizze az egyensúlyt és a változatosságot, ami az egészséghez szükséges.

***

--50. --

A válságmenedzsment tízparancsolata

1. Gondolkodj, és dönts hideg fejjel!

2. Állíts fel válságstábot!

3. Cselekedj gyorsan, és kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj!

4. Mutass biztató jövőképet!

5. Figyelj a lemaradókra!

6. Adj reményt, hozz pozitív intézkedéseket is!

7. Mérd fel a hatásokat!

8. Használd az outplacement eszközeit!

9. Tartsd meg a legjobbjaidat!

10. Figyelj önmagadra!

***

--51. --

Párkeresők 10 parancsolata

1.

Ez nem társasjáték, érzelmekkel nem szabad játszani!

2.

Légy korrekt, őszintén mondd meg, miért jöttél ide! Ha csak szex-partnert keresel azt is lehet, csak mondd meg, ne menet közben derüljön ki.(lányok is jönnek hasonló céllal) Én egyébként külön színnel jelölném aki levelező társat keres, más szinű lenne aki szex-partnert keres, más színnel látnám el , aki igazi társra vágyik. Igaz, így szűkülne a választási lehetőség, de nekem 3 fő is elég lenne, ha köztük van az igazi.

3.

Töltsd ki a reglapodat, mert így növeled az esélyeidet!

4.

Tegyél fel fényképet, frisset, ne érettségizőset!

5.

Válaszolj a levelekre! Illetlenség nem reagálni a megkeresésekre, csak légy udvarias, visszautasítani lehet tapintatosan is.

6.

Ügyelj a helyesírásra, még a gépelési hibákat is javítsd!

7.

Ne legyenek párhuzamos kapcsolataid! Könnyen úgy járhatsz, hogy dicséred a kiválasztottad otthonát, s közben ő olyan képeket küldött, ami ódon várfalak között készült.

8.

Ha már stabilnak tűnik egy kapcsolat ne is lépj be, ne nézd meg az új leveleket!

9.

Ne nézd meg a választottad belépéseit sem, ne nyomozz, bízz benne! Később úgyis kiderül, hogy rászolgált-e bizalmadra.

10.

Ha megvan az igazi, azonnal lépj ki a rendszerből! Kívánom Nektek, hogy minél előbb ki kelljen innen lépnetek!

***

--52. --

A boldog házasság tízparancsolata

FŐPARANCSOLAT: A SZERETET

1. Hosszú ideig tartó udvarlás.

2. Őszinte beszélgetés.

3. Kölcsönös kompromisszumkészség.

4. Tartalmas, szép, közös programok.

5. Takarékoskodás.

6. Harmonikus szexuális élet.

7. Kölcsönös hűség.

8. Egészséges életmód.

9. Felelősségteljes döntés a gyermekvállalásról.

10. A gyermekek tisztességes felnevelése.

***

--53. --

A lobbista 10 parancsolata

1.

Legyen világos stratégiád!

2.

Hosszú távú és tartós kapcsolatot építs ki a hatóságokkal. Mindig pontos információt közölj.

3.

Tudd meg, ki foglalkozik a téged érdeklő dossziéval. Ha nem tudod befolyásolni a bizottsági tervezetet, el vagy veszve.

4.

Készülj a találkozókra, és mindig hagyj magad után „pozíciós papírt” (álláspontod leírt formáját)!

5.

Röviden és világos ismertesd az érveidet!

6.

Ismerd minden oldal érveit, de lobbizd túl magad!

7.

Tarts nyitva minden lehetséges kommunikációs csatornát.

8.

Tudd, hogy hol kell belépni a döntéshozatali folyamatba.

9.

Légy éber!

10.

Ismerd az alapvető különbségeket az amerikai és az európai stílusú lobbizás között.

***

Folyt. köv.

TÍZPARANCSOLATOK BIBLIÁJA (1-29) – avagy: Ezt olvasd, ne a BIBLIÁT!

ten-commandments-do-it-yourself-kit.jpgÁttekintés napjaink 10 (és néha több) Parancsolataiból… (Brain Storming internetes gyűjtése, – 101 tételben, több mint 1000 parancsolat a létező világra vonatkozóan)

(=”Tízparancsolat barkácskészlet”)

 

TÍZPARANCSOLATOK BIBLIÁJA

Tartalom

1. A jó párkapcsolat 10 parancsolata

2. A napozás tízparancsolata

3. A fürdőzők 10 parancsolata

4. A boldog házasság tízparancsolata

5. A kutyák 10 parancsolata

6. Az élővilág megóvásának 10 parancsolata

7. A "lombikosok" 10 parancsolata

8. A diák 10 parancsolata

9. A gyermeknevelés tízparancsolata

10. Borivóknak való tízparancsolat

11. Az együttélés 10 parancsolata

12. Az autóvezetés 10 parancsolata

13. Munkahelyi 10 parancsolat

14. A futók táplálkozásának tízparancsolata

15. Egy leszbi csaj 10 parancsolata

16. A blogolók tízparancsolata

17. A Jógik 10 parancsolata

18. Fogyókúrázók 10 parancsolata

19. Anyósok 10 parancsolata

20. Csendőrök 10 parancsolata

21. A lusták tízparancsolata

22. A ministránsok Tízparancsolata

23. A kutyatartás tízparancsolata

24. A rémhírterjesztés tízparancsolata

25. Feleségek 10 parancsolata

26. A kerékpározás 10 parancsolata

27. Az egészséges emésztés 10 parancsolata

28. A túrázó 10 parancsolata

29. A túrázás 10 parancsolata

***

-- 1. --

A jó párkapcsolat 10 parancsolata

1.+2.

Szerintem mindennek az alapja a hűség és a bizalom. Fontos, hogy bízzunk partnerünkben! Ellenkezõ esetben nem tudjuk elmondani legbelsõ érzéseinket, megosztani vele aggályainkat. Mindig kételkedni fogunk a másikban, és az jár majd folyton a fejünkben, hogy mikor mond igazat és mikor nem. Úgy gondolom, hogy ha már a kezdettõl nincs meg a bizalom - és egy bizonyos idõn belül azt nem is szerezzük meg -, akkor felesleges tovább folytatni az együtt járást.

3.

A bizalomhoz szorosan hozzátartozik, hogy igazat mondjunk szerelmünknek, még akkor is, ha az fáj, vagy a kapcsolat végét jelenti. Mindenki megérdemli az õszinteséget, akár a múltat, akár a jelent illetõen.

4.

Ne féltékenykedjünk! Ez megöli a szerelmet. Persze nem azt mondom, hogy legyünk közönyösek, mert jó az, ha van egy kis egészséges féltékenykedés, csak arra vigyázzunk, hogy ne vigyük túlzásba!

5.

Ne legyen titkunk a másik elõtt, ne titkoljuk a múltbeli kapcsolatainkat! Mindent mondjunk el párunknak, ezzel megelõzhetjük, hogy más szájából hallja azt, amit nekünk kellene elmondanunk. Fontos tudatnunk a párunkkal, hogy most csakis õ van az életünkben - a múlt az megmarad a múltnak.

6. 

Beszéljünk meg mindent egymással. Mondjuk el véleményünket, döntsünk közösen! Ha a vélemények nem egyeznek, akkor válasszunk egy okos megoldást: az "aranyközéputat"!

7.

Elveinket ne adjuk fel a másikért, inkább próbáljuk összeegyeztetni! Itt is érvényes az „aranyközépút" lehetõsége.

8.

Minden összezördülés után beszéljük meg a dolgot partnerünkkel. Viszont a beszélgetést csak akkor kezdjük el, ha a harag már elszállt, különben újabb veszekedésben találjuk magunkat.

9.

Ha a veszekedés este történt, akkor ügyeljünk arra, hogy haraggal ne térjünk nyugovóra. Elõtte mindenképpen béküljünk ki, még akkor is, ha a beszélgetés másnapra marad.

10.

Próbáljuk meg az együttélést! Ne lakjunk túl sokáig a szülõkkel, különben rámehet a kapcsolatunk! Ismeri mindenki a mondást: "Két dudás egy csárdában nem fér meg!" Ha külön lakunk, akkor saját magunknak oszthatjuk be szabadidõnket, pénzünket; nem kell igazodni a velünk együtt élőkhöz, csak egymáshoz.

***

-- 2. --

A napozás tízparancsolata

1.

Ismerd meg bőrtípusodat és védekezz megfelelően. Mindenki, fototípusától függetlenül, legyen óvatos az első néhány alkalommal. Hagyd bőrödet fokozatosan hozzászokni a napsütéshez!

2.

Ne tartózkodj a napon délelőtt 11 és délután 3 óra között. A Nap sugarai gyengébbek kora reggel, és késő délután.

3.

Használj fototípusának és a napsütés erejének megfelelő fényvédő krémet. Minél világosabb a bőröd színe, annál lassabban növeld a napozással töltött időt.

4.

Különösen óvd gyermekeidet. Győződj meg arról, viselnek-e kalapot, világos színű pólót és napszemüveget. A kisebb gyermekek fokozottabban igénylik a fényvédőkrém rendszeres használatát minden olyan testrészükön, amely ki van téve a napsugárzásnak. A csecsemőket teljes mértékben óvjuk a naptól - bőrük nagyon érzékeny!

5.

Edzés és sportolás közben is használj fényvédőszert, és ismételd meg a felvitelt. Az izzadtság hatására a fényvédőkrém leválik a bőrről!

6.

Tartózkodj a napsugarakat visszaverő felületektől - vagy növeld a fényvédelmet. A hó, a jég, a homok, a beton mind növelik az UV sugarak hatását. Hallottad már, hogy az UV sugarak többsége a vízen is áthalad? Ez olyan tény, amelyre érdemes emlékezni fürdőzés előtt...

7.

Az önbarnító krémek nagyszerű kozmetikai termékek, ugyanakkor egyáltalán nem biztosítanak fényvédelmet! Az általuk elért "barnaság" nem állítja meg az UV sugarakat.

8.

Tartózkodj teljes mértékben a naptól, ha olyan orvosságot szedsz, mely fényérzékenységet kiváltó összetevőt tartalmaz (a biztonság kedvéért kérdezd meg erről az orvosodat).

9.

Ha leégsz - különösen, ha hólyagos égésről van szó -, késedelem nélkül keress fel egy orvost. Egy ilyen komoly bőrsérülés orvosi felügyeletet igényel.

10.

Győződj meg arról, hogy fényvédő krémed UVA, és UVB szűrőt is tartalmaz. Az UVA sugarak nem "égetik" a bőrt, de a mélyebb rétegekbe hatolva jelentős károkat okoznak. Az UVB sugarak - melyek dél körül a legerősebbek - felelnek a leégésért.

***

-- 3. --

A fürdőzők 10 parancsolata

1.

Fürdés előtt használjuk a WC-t és erre szoktassuk rá kis gyermekeinket is! Ha a fürdésre szolgáló parti sétányon, vagy szabad strandon 300 m-en belül nincs illemhely, azt jelentsük az önkormányzatnak, vagy a városi tisztiorvosnak.

2.

Fürdés előtt lehetőség szerint zuhanyozzunk! Mossuk le magunkról a napolajat és az izzadságot, ezzel is a testünket lehűtjük.

3.

Felhevült testtel ne ugorjunk be a vízbe! Kimelegedve fokozatosan hűtsük le magunkat a tó vizével.

4.

Fürdeni csak a strandokon, vagy a kijelölt partszakaszokon szabad! Nem tudhatjuk, hogy a víztükör alatt milyen sérülést okozó tuskók, éles tárgyak vannak.

5.

Szemetet, hulladékot mindig az e célra szolgáló gyűjtőkbe dobjuk! Ha nincs szemétgyűjtő a strandon, vagy a parti sétányon 100-150 m-en belül, vagy a gyűjtőket nem ürítik, azt jelentsük a terület gazdájának.

6.

Bőrünket fokozatosan szoktassuk hozzá a napozáshoz! Napolajjal védekezzünk a nap káros sugarai ellen.

7.

Erős déli (11-15 óra közötti) napsütésben húzódjunk árnyékba, védjük bőrünket az erős napsugárzástól, fejünket – különösen a kis gyerekekét – védjük a napszúrástól!

8.

Gumimatracon ne aludjunk el, könnyen elsodorhat minket a szél és napszúrást kaphatunk!

9.

Csónakba csak a megengedett létszámú utasok szállhatnak be! A csónakok túlterhelését, felborulását akadályozhatjuk meg ezzel.

10.

Autónkat ne mossuk a tó vizével! Szemetet, szennyvizet ne öntsünk a tóba!

***

-- 4. --

A boldog házasság tízparancsolata

FŐPARANCSOLAT: SZERETET!

1.  Hosszú ideig tartó udvarlás!

2.  Őszinte beszélgetés!

3.  Kölcsönös kompromisszum készség!

4.  Tartalmas, szép közös programok!

5.  Takarékoskodás!

6.  Harmonikus szexuális élet!

7.  Kölcsönös hűség!

8.  Egészséges életmód!

9.  Felelősségteljes döntés a gyermekvállalásról!

10.A gyermekek tisztességes felnevelése!

***

-- 5. --

A kutyák 10 parancsolata

1. A kutya nem jöhet be a házba!

2. O.K! A kutya bejöhet a házba, de csak bizonyos szobákba!

3. A kutya minden szobába bejöhet, de nem mehet fel a bútorokra!

4. A kutya csak a régi bútorokra mehet fel!

5. Jó! A kutya felmehet minden bútorra, de nem aludhat az emberekkel egy ágyban!

6. O.K! A kutya bemehet az ágyba, de csak ha hívjuk!

7. A kutya bármikor felmehet az ágyra, de nem a takaró alá!

8. A kutya alhat a takaró alatt, ha hívjuk!

9. A kutya minden éjjel a takaró alatt alhat!

10. Az embereknek engedélyt kell kérniük, hogy a takaró alatt alhassanak - a kutyával!

***

-- 6. --

Az élővilág megóvásának 10 parancsolata

1. Örvendjünk, hogy az állatvilág részei vagyunk!

2. Tisztelj minden életet!

3. Alázattal nyissuk meg elménket az állatok felé, és tanuljunk tőlük!

4. Tanítsuk meg gyerekeinket a természet tiszteletére és szeretetére!

5. Legyünk bölcs gondnokai a földi életnek!

6. Becsüljük és őrizzük meg a természet hangjait.

7. Ne árts az életnek, hogy minél többet tanulhass róla!

8. Álljunk ki bátran a meggyőződésünkért!

9. Dicsérjük, segítsük azokat, akik az állatok és a természet érdekében munkálkodnak!

10. Tudatosítsuk magunkban, hogy nem vagyunk egyedül, és hogy van remény!

***

-- 7. --

A "lombikosok" 10 parancsolata:

1.

A kezelés alatt nem olvasgatunk internetet, „szakirodalmat", semmit, ami a lombikkal, meddőséggel kapcsolatos! Csak felesleges agyalásra ad okot.

2.

A stimuláció alatt pontosan követjük az orvos utasításait, ha nem értünk valamit, rákérdezünk, és feltétel nélkül megbízol abban, amit az orvos mond, akármivel beszélték tele a fejed a fórumokon, a váróban, mert lehet, hogy Neked ez az első lombikod, de neki már a több ezredik, tudja, hogy mit csinál!

3.

A stimu idején nem figyeljük a testünk minden rezdülését, hogy feszít-e a hasam vagy nem, van-e hányingerem vagy nincs, szédülök-e vagy nem, fáj-e a fejem vagy nem. Akár érzel valamit akár nem, abból nem lehet semmilyen következtetést levonni a tüszők éréséről. Erre való a vérvétel és az ultrahang.

4.

Nem aggódunk az érő tüszők mennyisége, a nyh-a vastagsága miatt, és legfőképp nem foglalkozunk azzal, hogy a másiknak milyenek az eredményei. Ez nem verseny!

5.

A punkciókor nem foglalkozunk azzal, hogy a többieknek hány sejtje lett. Egy gyerekhez elég egyetlen női és egyetlen hímivarsejt is. Ez nem verseny!

6.

A beültetéskor nem foglalkozunk azzal, hogy a többiek hány sejtesen kapták vissza az embrió(ka)t, és milyen vastag volt a méhnyálkahártyájuk! Ez nem verseny!

7.

A beültetés után nem keresünk tüneteket! Ha keresel, találsz is, és akkor az a baj, ha meg még sem találsz, akkor az a baj. A premenstruációs tünetek egyébként tökéletesen megegyeznek a koraterhességi tünetekkel, a megtapadást amúgy sem lehet érezni.

8.

Az Utrogestan vagy más progeszetron tartalmú készítmény használatát akkor se hagyd abba a beültetés után, ha esetleg vérzés jelentkezik. A vérzés önmagában nem jelenti azt, hogy nem sikerült, viszont progeszteronhiány miatt megszakadhat az elindult terhesség.

9.

A vérvételkor nem beszélgetsz a többiekkel arról, hogy ki mit érez, és milyen tünetei vannak, a hetes pontban már részletezett okok miatt.

10.

Akárhányadik lombiknak futsz neki, nem latolgatod a statisztikai esélyeket a sikerre, ez nem matematika, hanem biológia!

***

--8. –

A diák 10 parancsolata

1.

Ne kívánd tanárod halálát, segíts neki, hogy önmaga kívánja azt!

2.

Ha osztálytársad véletlenül tanulni kezd, ez nem ok arra, hogy te is hasonlóan cselekedj!

3.

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, inkább hagyd holnaputánra, mert addig hátha nem lesz rá szükség!

4.

Az a feladat, amely nem oldódik meg magától 30 nap alatt, nem érdemli meg, hogy foglalkozzanak vele!

5.

Az iskola nem kocsma, hogy egész nap ott tartózkodj, nem Isten háza, hogy vasárnap is oda menj!

6.

A tanulás nemesít, de a társadalmunkban nincs szükség a nemesekre!

7.

Aki nem tanul, az nem hibázhat. A hibátlan tanuló megérdemli a kitüntetést!

8.

Mindenkinek kell, hogy legyen valami hobbija, de nem feltétlen szükséges, hogy az a tanulás legyen!

9.

A tanulás élteti az embert, de a pihenés sem ölt még meg senkit!

10.

A lustaság fél egészség, de te legyél teljesen egészséges

***

--9. --

A gyermeknevelés tízparancsolata

 (Ez a tíz pontba szedett gondolatsor eredetileg autista gyermeket nevelő szülőknek íródott. De én úgy gondolom, mindannyiunk számára hasznos tanácsokat fogalmaz meg. Köszönet érte az ismeretlen szülőnek, aki megalkotta, és Feuerstein Sárának, aki lefordította és közkinccsé tette.)

1.

Koncentrálj mindig a jelenre, tekintsd úgy, hogy minden új nap egy tiszta lap. Ha utánagondolunk, nem vagyunk sem mi, sem mások igazán urai se a jövőnek, se a jelennek. Bár sokan azt hiszik, hogy azok...

2.

Soha ne becsüld le a gyereked képességeit. Engedd meg neki, bátorítsd őt, várd el tőle, hogy legmagasabb képességeinek megfelelően fejlődjön.

3.

Vedd őt körül pozitívan gondolkodó emberekkel (családtagokkal, szakemberekkel), akik megosztják veled a tapasztalataikat, tanácsaikat, támogatásukat.

4.

Találd meg és használd ki a legmegfelelőbb nevelési és tanulási környezeteket minél korábban.

5.

Ne feledkezz meg az párod és a többi gyerekeid érzelmi szükségleteiről sem. Emlékeztesd őket gyakran arra, hogy azért, mert több időt töltesz ezzel a gyerekkel, az nem jelenti azt, hogy őt jobban szereted, mint a többieket.

6.

Kövesd saját lelkiismereted, igazán csak a gyerekednek tartozol felelősséggel a vele kapcsolatos határozatokban. Nem fontos mindig indokolnod cselekedeteidet a barátoknak, a világnak.

7.

Légy őszinte érzelmeiddel kapcsolatban. Elvégre nem lehetsz szuper szülő a nap minden órájában. Engedd meg magadnak, hogy érezz néha kis adagokban haragot, féltékenységet, szánalmat, csalódottságot is, igenis, néha levertséget, depressziót. Nem tesz jót az egészségednek, ha letagadod azokat.

8.

Légy jóindulatú magaddal szemben. Ne koncentrálj mindig csak a tennivalókra. Tekints vissza néha az elért eredményekre is és gratulálj magadnak.

9.

Engedd meg magadnak az élet élvezetét. Elvégre tapasztalataid képessé tettek arra, hogy az átlagembernél jobban tudd értékelni az élet apró csodáit.

10.

Soha ne veszítsd el a humorérzékedet. A nevetés a legjobb gyógyszer a stressz ellen.

***

--10. --

Borivóknak való tízparancsolat

1. Bort soha ne igyál éhgyomorra.

2. Borivás előtt ne egyél édes ételeket.

3. Mindig légy figyelemmel a bor hőmérsékletére.

4. Ügyelj a palackos bor kupakjának helyes felbontására, tiszta kendővel töröld meg a palack nyílását.

5. A bort mindig lassan igyad.

6. Apró kortyokban élvezd a bort.

7. Nemes fajbort soha ne keverj vízzel.

8. Tarts mértéket a borivásban.

9. Jobban ízlik a bor, ha eszel valami "hozzá illőt".

10. Bármikor, mielőtt bort iszol, egy pillanatra gondolj mindig arra, hogy mennyi fáradságos, verejtékes munka van ebben a pohárnyi nedűben.

***

--11. --

Az együttélés 10 parancsolata

1.

Ha nem akarsz rövid időn belül a cselédjévé változni, ne pakolj el folyton helyette. Bár zavarni fog, de inkább gázolj át a koszos zoknikon! Időnként kedvesen kérd meg, hogy vigye le a szemetet, majd jutalmazd meg valami aprósággal, hogy érezze, nagyon ügyes fiú volt. Ha egy mód van rá, osszátok meg a házimunkát. Pl. Övé az ágyazás, tiéd a mosogatás.. ha mindenki tudja mi a feladata, és előre tisztázzátok a dolgot, nem landolhat véletlenül minden a te válladon.

2.

Alakíts ki egy saját kuckót, ami csak a tiéd. Ahogy neki is kell egy magányos luk, neked is legyen egy pindurka birodalmad, ahol kedvedre olvasgathatod a női magazinokat, könyveket, e-mailjeidet, lakkozhatod a körmöd, stb. Ne használjatok közös postafiókot, mindenki őrizze meg privát életét is!

3.

még az összeköltözés kezdetén tisztázzátok a pénzügyeket. Akár közös kasszán vagytok, akár nem, a legtisztább, ha mindenki a saját lehetőségeihez képest hasonló részt vállal a költségekből. No persze az sosem baj, ha a férfi megtartja a gavallér szerepet.

kevésbé szexis tevékenységeket, mint pl. a tisztasági betét, tampon használatának módját inkább ne a szeme láttára csináld, ha csak direkt nem erre gerjed szegény... Jobb, ha a szőrtelenítést, gyantázást, hajsütögetést inkább zárt helyiségben végzed és ő már csak az eredménnyel szembesül.

5.

próbáld egyenlő arányban tartani a kimenőiteket. Lehet, hogy a ti kapcsolatotok annyira tökéletes, hogy semmi másra nem vágysz az életben, csak hogy mellette légy, mégis jobb, ha időnként csinálsz néhány saját programot. Alakíts ki egy rendszert, amikor a barátnőkkel találkozol, ( pl. amikor neki fociedzése van) amikor sportolni, vagy tanfolyamra jársz.. akármit is választasz, legyen saját életed, ne legyen köztetek függő viszony.

Ne ess abba a hibába, hogy amíg ő eljár sörözni a haverokkal otthon nyald a lakást és mártírkönnyekkel a szemedben várd kedvesed hajnali alkoholpárás hazatérését... a szórakozás neked is jár! Főleg az, hogy érezd, nem vagy senki tulajdona!

6.

légy aktív! Ne várd, hogy minden programot a pasid szervezzen. Igyekezz te is kitalálni ezt-azt. Légy mondjuk te a kultúra-felelős! Rendelj színházjegyet, vagy nézz ki egy filmet a moziban. Ha esetleg életed párja az inaktívabb fél, bízd rá a feladatot: „Szívem! Olyan jó lenne hétvégén kimozdulni egy kicsit. Mihez lenne kedved? Én bárhová szívesen elkísérlek... „

7.

ne telepedj rá! Semmiképp se várd el, hogy a pasid mindenről beszámolót tartson neked. Ha szívesen megosztja veled a gondjait, az jó, de ha a zárkózottabb egyedeket képviseli, sajnos kénytelen leszel egy kicsit békén hagyni. Ne változtasd gyóntatószékké az otthonotokat. Hagyd, hogy kifújhassa magát, és rendezhesse gondolatait. Ilyenkor a legjobb kicsit lelépni a színről – ha azt látod rajta, hogy semmi kedve beszélgetni. Mire hazaérsz talán már sokkal jobb hangulatban találod.

8.

ne légy mártír! Ha főzöl valami finomat, és rendszeresen elé tálalod, ne várj érte plecsnit. Ilyenkor gondolj arra, ha ő viszont megjavítja a mosógépet, lemossa a kocsit, vagy cipeli helyetted a bevásárlószatyrot – bár így lenne, mi?:) - hiszen a férfi-női kapcsolat szépsége pont a szerepekben rejlik. Próbálj nem anyáskodni felette és irányítani. Ha pasid egy kicsit nyúlbéla-típus, akkor hagyni kell érvényesülni. Éreztesd vele, hogy ő a férfi, és te büszke vagy rá. Ne akard helyette megoldani a problémáit, és csak óvatosan kritizáld a tetteit!

9.

ha egy mód van rá, ne tartsatok tévét, számítógépet a hálószobában. Nincs hálószobád. Rendben. Akkor legyen egy kis paraván, amivel elszeparálod a nászi ágyat. A lakás legintimebb helyiségét nem jó szórakoztató centerré változtatni éjszakára.

Sajnos a tévé nagy szerepet játszik abban is, hogy a párok idővel leszoknak a szeretkezésről, cserébe pedig rászoknak a tévézésre. Ha mindketten otthonülők vagytok, szerezz be néhány társasjátékot és finoman vedd rá a pasid a közös tevékenységekre. Még mindig jobb kártyázni, torpedózni, vagy egymás ellen nintendózni, mint némán bámulni a tévét estéről estére...

10.

az együttéléssel nagyon sok minden megváltozik egy kapcsolatban.

A hétköznapok szürkesége, a napi gondok is felszínre kerülnek és állandó lakótársakká változhatnak. Ha nem veszíted el a humorérzékedet és nem hagyod, hogy a problémák uralják a napjaidat, minden rendben lesz. Ahogy az első jelét látod annak, hogy a kapcsolat nem működik, érdemes tovább lépni. Az időhúzás a legrosszabb ilyenkor. Azt semmiképp se várd, hogy a gondok maguktól megoldódjanak, őszinteséggel sok minden orvosolható, de ne félj az egyedülléttől se. Ne aggodalmaskodj a jövő miatt, csak élvezd ki az együtt töltött napok szépségét, és koncentrálj arra, ami örömet okoz!

***

--12. --

Az autóvezetés 10 parancsolata

 (A Vatikán tette közzé.)

1. Ne ölj!

2. Az utak azért vannak, hogy közlekedhess, s nem azért, hogy súlyos baleseteket okozz!

3. Az előzékenység, a becsületesség és az óvatosság segít az előre nem látható események veszélyének kivédésében!

4. Légy segítőkész felebarátaid iránt, főképp, ha balesetet szenvednek!

5. Az autó nem a hatalom fitogtatására való, és ne engedd, hogy bűnre csábítson!

6. Győzd meg a fiatalokat és az idősebbeket egyaránt, hogy vezetésre alkalmatlan állapotban ne üljenek volán mögé!

7. Segítsd a balesetek áldozatainak családtagjait!

8. A vétkes vezetőket és az áldozatokat hívd közös találkozóra a megfelelő időben, hogy alkalmuk legyen átélni a megbocsátás felemelő érzését!

9. Az utakon védd a sebezhetőket!

10. Érezz felelősséget mások iránt!

***

--13. --

Munkahelyi 10 parancsolat

1.

Ne kívánd főnököd halálát, segíts neki, hogy önmaga kívánja azt!

2.

Ha munkatársad véletlenül dolgozni kezd, ez nem ok arra, hogy te is hasonlóan cselekedj!

3.

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, inkább hagyd holnaputánra, mert addig hátha nem lesz rá szükség!

4.

Az a feladat, amely nem oldódik meg magától 30 nap alatt, nem érdemli meg, hogy foglalkozzanak vele!

5.

A munkahely nem kocsma, hogy egész nap ott tartózkodj, nem Isten háza, hogy vasárnap is oda menj!

6.

A munka nemesít, de a társadalmunkban nincs szükség a nemesekre!

7.

Aki nem dolgozik, az nem hibázhat. A hibátlan munkás megérdemli a kitűntetést!

8.

Mindenkinek kell, hogy legyen valami hobbija, de nem feltétlen szükséges, hogy az a munka legyen!

9.

A munka élteti az embert, de a pihenés sem ölt meg még senkit!

10.

A lustaság fél egészség, de te legyél teljesen egészséges! 10

***

--14. --

A futók táplálkozásának tízparancsolata

1.

Tiszta víz. Sajnos gyakran megfeledkezünk róla, hogy a víz az egyik legfontosabb táplálékunk. A sportolóknak fokozottan figyelniük kell arra, hogy még a szomjúságérzet kialakulása elott pótolják a vízveszteséget. A szomjúság legjobban ivóvízzel oltható.

2.

70% szénhidrát. Az étrend 70%-át alkossák szénhidrátok: teljes kiorlésu gabonafélék, zöldségek, gyümölcsök. Sportoláskor gondoskodjon a megfelelo mennyiségu és minoségu szénhidrátról: ezek késleltetik a fáradást, és erot adnak az edzéshez!

3.

Alacsony zsírtartalom. A zsírfogyasztás csökkentését tuzzük ki célul. A szükségesnél több zsírt fogyasztunk! Az egyébként egészséges ételekben is sok a zsírtartalom, l: olajos magvakban. Az ételkészítés során is sok zsiradékot használunk.

4.

Esszenciális zsírsavak. Biztosítsuk a megfelelo esszenciális zsírsavak bevitelét. A többszörösen telítetlen zsírsavakat (linol-, linolén- és arachidonsav) a táplálékunkból kell fedeznünk, mivel szervezetünk nem tudja eloállítani.

5.

20% fehérje. Mindig gondoskodjunk teljes értéku fehérje bevitelérol. A fehérjeszükséglet nem no a sportolás során olyan mértékben, mint ahogy az a köztudatban van. Az izomzat gyarapodását nem a fehérje, hanem az energia-bevitel limitálja. Több izom és több ero csak edzéssel nyerheto.

6.

Alacsony cukortartalom. Éljünk alacsony cukortartalmú étrenden. A gyári gyümölcslevek üdíto italok, befottek és lekvárok mind magas cukortartalmúak.

7.

Alacsony sótartalom. Vigyázzunk a nehezen észrevehető sótartalomra. A savanyúságok, konzervek, levesporok, sajtok és készételek sok sót tartalmaznak!

8.

Változatosság. Ne együk ugyanazt napról napra! Egy sportolónak kb. 57 féle ételt kell fogyasztani egy-egy héten. A kiegyensúlyozottság több napos időszakon (5-10 nap) belül érvényesüljön, nem minden étkezésnél vagy egyetlen napon. Legyünk rugalmasak táplálkozásunkban, kiegyensúlyozott étrend csak változatossággal érhető el.

9.

Találjuk meg a helyes mértéket a táplálék-kiegészítok fogyasztásában! A sportolók számára a modern ételek tápanyagokban szegények, ugyanakkor nem könnyu eligazodni a táplálék-kiegészítők, illetve a megengedett teljesítményfokozók között. Az egyre több tetszetos doboz és szemfényvesztő reklámnak néha csak nehezen tud ellenállni az ember.

10.

Ne együnk vacakságokat! Kerüljük az "üres kalóriákat", az egészségtelen, aromás, tartósítószer,- és színezoanyagban gazdag, mesterséges ételeket! Ne töltsünk értéktelen üzemanyagot egy Rolls-Royce-ba!

***

--15. --

Egy leszbi csaj 10 parancsolata

1. A szerelmem legyen szép! De ne szembetűnően...

2. A szerelmem legyen megáldva némi IQ-val! De ne legyen okosabb nálam!

3. A szerelmem legyen hozzám hű! De ezt ne várja el tőlem!

4. A szerelmemnek legyen humora! De a társaságban mindig nevessen a pihent poénjaimon...

5. A szerelmem szeresse a "nyelvtudásom"! De csak amíg bírom szússzal!

6. A szerelmem legyen rendmániás! De a fürdőszobát hagyja úgy, ahogy szeretem...

7. A szerelmem legyen házias! De ha nem tud főzni, akkor ne erőltessük!

8. A szerelmem szeresse a pörgést, a mozgalmas életet! De ha fáradt vagyok, hagyjon békén...

9. A szerelmem legyen ambiciózus! De ne akkor, amikor engem győzköd, hogy melózni kéne!

10. A szerelmem legyen féltékeny! De ne vigye túlzásba...

***

--16. --

A blogolók tízparancsolata

1. Ne helyezd a blogodat a tisztességed elé!

2. Ne tedd bálvánnyá a blogodat!

3. Ne használd a képernyő adta névtelenséget bűnre!

4. Megemlékezzél az ünnepről, a hét eme napján ne blogozz!

5. Tiszteld blogozó felebarátaidat jobban mint tenmagad, és ne tulajdoníts oktalan fontosságot a hibáiknak!

6. Mások becsületében, jó hírében vagy érzéseiben kárt ne tégy!

7. Ne használd a netet arra, hogy gondolatban házasságtörést kövess el vagy tűrj!

8. Ne lopd el felebarátod tartalmát!

9. Ne tégy blogger felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!

10. Ne kívánd felebarátod blogját! Elégedj meg a sajátoddal!

***

--17. --

A Jógik 10 parancsolata

1. –   Kerüld a szélsőségeket!  Irány az Arany Középút!

2. – A természet része vagy!

3. – Étkezés, csak ügyesen!

4. – Meditálj minden nap!

5. – Holnap is felkel a Nap!

6. – A saját életed éld!

7. -  Egyenesen nézz!  Se fel, se le!

8. – Tanulj!

9. – Ne bódulj, légy józan!

10. – A Jógi belül van, és nem kívül. Ott keresd!

***

--18. --

Fogyókúrázók 10 parancsolata

1.

A fogyás mindig fejben dől el, szóval ha már eldöntötted, hogy lefogysz, ne várj, cselekedj!

2.

Tartós fogyás csak a diéta szigorú betartása mellett érhető el.

3.

Igyál sokat! Napi 2-2,5 liter folyadékra van szükséged!

3.

A mozgás segít abban, hogy a tested is átalakuljon!

4.

Mozgás közben „elégnek a zsírok”, a bőröd nem lesz lötyögős.

5.

Ne akarj sokat, egyszerre lefogyni, légy türelmes Magaddal szemben!

Az évek alatt begyűjtött kilók leadásához időre van szükség!

6.

Ha bizonytalanságok vannak benned, kérdezz!

7.

Légy tudatos, tudd mindennek oka van, mit miért kell csinálnod, hogy elérd a célod!

8.

Vetíts Magad elé képet, milyen szeretnél lenni! Vedd észre az apró változásokat is!

9.

Egészséges testben mosolyog a lélek!

10.

Három alappillér, mely meghatározza a jövőt: megfelelő mennyiségű és minőségű étel és ital, megfelelő mennyiségű és minőségű pihenés, megfelelő mennyiségű és minőségű mozgás életkornak megfelelően!

***

--19. --

Anyósok 10 parancsolata

1. Vődnek magánügyeivel ne törődjél!

2. Ha akarod, hogy vődnek kedves légy, hagyj neki békét!

3. Ha már vődet meg akarod látogatni, késd le a vonatot!

4. Ha nem késted le a vonatot, úgy utazz az ellenkező irányba!

5. Csak olyan levelet írj vődnek, melyben tudatod, hogy utazásod elhalasztottad!

6. Leányod maga is megőrzi férjét, ne segíts te is féltékeny lenni!

7. Magad helyett inkább pénzt küldj vődnek!

8. Tartsd magad a közmondáshoz, hogy hallgatni arany!

9. Ne felejtsd el, hogy vőd számlálja a perceket, míg ott vagy!

10. Ne karmolj!

***

--20. --

Csendőrök 10 parancsolata

1. Megemlékezzél arról, amivel Istennek tartozol!

2. Én vagyok a te hazád: Nagy-Magyarország!

3. Hűséged, becsületed, vitézséged nem eladó!

4. Légy erkölcsös, józan életű, engedelmes!

5. Tiszteld elöljáróidat, mint atyádat, szeresd bajtársaidat, mint tenmagadat!

6. Tanulj és tudj: a Tudás második fegyvered!

7. Védd a másét. A magadét ne pazarold!

8. A család szentély. Ha magadnak nincs: őrsödben, s a körül megtalálod!

9. Mögötted a törvény. Előtted is az legyen!

10. Igaztalanul ne vádolj, fegyvered ártatlant ne bántson!

***

--21. --

A lusták tízparancsolata

1. Az ember fáradtan születik és él, hogy kipihenje magát!
2. Szeresd az ágyadat úgy mint önmagadat!
3. Nappal pihenj, hogy éjszaka nyugodtan alhass!
4. Ne dolgozz - a munka megöl!
5. Ha látod, hogy valaki pihen – segíts neki!
6. Ma ne csináld azt amit holnap megtehetsz!
7. Dolgozz kevesebbet mint amennyit tudsz, és amit tudsz azt ruházd rá másra!
8. A hűvösben a mentség – pihenésbe még senki se halt bele!
9. A munka hozza a betegséget – ne halj meg fiatalon!
10. Amikor megkívánod a munkát, ülj le, és várj, meglátod, hogy el fog múlni!

***

--22. --

A ministránsok Tízparancsolata

1.

Ha az oltár előtt állsz,

Nem a papnak ministrálsz.

Jézusunk van ott jelen,

Ő figyel rád szüntelen.

2.

Magadat hát szedd össze,

Kezed-lábad tedd össze.

Gyorsan járni nem szabad,

Jó ministráns nem szalad.

3.

Mindent megfontolva tégy,

Szeleburdi sose légy.

Ne lépj oldalt, se hátra,

Rá ne lépj a ruhára.

4.

Felfelé lépj jobb lábbal,

Utána csak bal lábbal.

Ha fordulsz, ne légy háttal,

Se papnak, se oltárnak.

5.

Hogyha ketten fordultok,

Szembe nézzen arcotok.

Ne bámulj!...Vigyázban állj,

Társadnak ne dirigálj.

6.

Ne lógasd a kezedet,

Meg ne mozdítsd a fejed.

Ha nézni kell oldalra,

Szemed fordítsd csak arra.

7.

Társadra nyugodtan várj,

Egyszerre lépj, térden állj.

Irányít a legelső,

Mindig csal a jobb belső.

8.

Halkan csengess, ügyesen,

Sekrestyében csend legyen.

Ne ugrálj, és ne mászkálj,

Egyhelyben ülj, csendben várj.

9.

Szöveged tudd pontosan,

Mondd jól, szépen, hangosan.

Hadd mondják az emberek:

Jó ministráns a gyerek.

10.

Ha mindnyájan így teszünk,

Akkor mindig mi leszünk

Isten előtt kedvesek,

Messze földön híresek.

***

--23. --

A kutyatartás tízparancsolata

1.

Mielőtt megveszel, gondold végig, hogy 10-15 évig is elélhetek.

2.

Adj időt arra, hogy megértsem, mit szeretnél.

3.

Bízz bennem! Ez fontos ahhoz, hogy jól érezzem magam.

4.

Ne büntess azzal, hogy bezársz valahova. Neked megvan a saját munkád, a saját környezeted és barátaid. Nekem csak TE vagy.

5.

Beszélj hozzám. Szeretem hallani a hangod.

6.

Akárhogy bánsz velem, én nem fogom elfelejteni.

7.

Ne üss meg. Tudok harapni, én ezt mégsem teszem.

8.

Mielőtt megszidsz, gondold át, miért vagyok ilyen. Lehet, hogy szomjas vagyok, túl sokat voltam a napon, vagy már öregszem, s a szívem gyenge.

9.

Gondoskodj rólam akkor is, ha már idősebb vagyok. Egyszer te is megöregszel.

10.

Légy velem a nehéz pillanatokban is. Ne mondd, hogy nem bírom látni. Minden könnyebb, ha velem vagy.

***

--24. --

A rémhírterjesztés tízparancsolata

1. Végy egy olyan témát, mely valószínűleg sokakat foglalkoztat. Zavaros, átmeneti korok, mint amiben mostanság is élünk, könnyen elbizonytalanítják az embereket. Ilyenkor slágertémává lép elő valamilyen kataklizma vagy világvége várása. Légy érzékeny rá, hogy mi van a levegőben! Már a sokat emlegetett maja naptár is jelez valamit, nem?

2. Tűzz ki egy jövőbeni időpontot. Minél közelebbi és minél egzaktabb az időpont, annál több figyelmet kelt, annál hatásosabb. A homályban hagyott sejtetés, egy jó távoli dátum is kifejt némi hatást és nem fenyeget a blama lehetőségével, de az előbbihez képest nem elég rémísztő.

3. Keverj össze lehetőleg egy kis ismerőst egy kis ismeretlennel, és ne feledd leönteni valamiféle tudományosnak tűnő szósszal. Ismerős, hogy Földünk a naprendszerben mozog, és a különféle csillagászati együttállások érdekes jelenségeket okozhatnak itt nálunk. Mixeld bele ezt a bizonyos „null síkot”, amiről többnyire fogalmunk sincs, hogy mi az, de okosan hangzik. Egy kis csillagászati, egy kis fizikai, majd egy kis elektromossági fogalomhasználat következzen.

4. Bújj valamilyen jól csengő tekintély háta mögé, és próbáld meg azzal hitelesíteni magad. Lehetőleg olyan legyen, akivel/amivel egy átlagembernek soha nem volt és nem is lesz kapcsolata, de már sokat hallott róla. Ilyen pl. a NASA az USA űrkutatási hivatala. De természetesen ne közvetlen tőle származtasd a hírt, ne ez legyen a közvetlen forrásod. Úgy túl könnyen lebuknál.

5. Fűszerezd az egészet sok-sok félelmetes következtetéssel a jövőre nézve. Olyanokkal, amikkel kapcsolatosan lehet már némi részleges tapasztalatunk, (ki ne élt volna már át átmeneti áramszünetet!?), de ezeket nagyítsd fel, és abszolutizáld.

6. Burkold az egészet olyan látszatba, hogy ez egy kiszivárgott hír, amit el akarnak titkolni az emberek elől a csúnya illetékesek, hogy ne lehessen rá felkészülni. Sajnos ez is hívószó a ma emberének, hiszen mindannyian pontosan tudjuk, hogy sok minden megy a színfalak mögött, amiről egy átlagembernek nem lehet tudomása. (Lásd.: politikai élet, élelmiszergyártás stb.)

7. Hagyj egy hajszálnyi rést nyitva a remény számára. Jöhet a katasztrófa, de legyenek túlélők. Ha minden reményt elveszel, nincs értelme magát a hírt sem továbbadni, hisz úgyis hiába.

8. Javasolj túlélési technikákat. A félő ember gyermekké lesz abban az értelemben, hogy képtelen tisztán és világosan gondolkodni, csak a bajt érzékeli, és szüksége van egy nálánál nagyobb tudásúnak az útmutatására.

9. Úgy juttasd el a hírt a célközönséghez, hogy személyesnek tűnjön. Használd a modern technika adta előnyöket, de mégis tűnj egyedinek, személyesnek. Lőrinczné Balogh Edit a hír küldője. Ki a csuda az a Lőrinczné Balogh Edit? Akárki is lehet. Talán az a nő, akivel együtt utazom naponta a buszon, de nem tudom a nevét, vagy épp a pénztárosnő a Tescoban? Bárki, épp ezért lehet mindenkinek az ismerőse.

10. Dőlj hátra és élvezd, hogy hány tudatlan és hiszékeny embertársadat becsaptad, hányakban ébresztettél félelmet, hányakat késztettél meggondolatlan cselekedetre. Ha esetleg a túlélési tanácsokból még anyagi előnyöd is származik valamiképpen (atombiztos bunkert árulsz, sugárzáselleni gyógyvízzel kereskedsz elektromosság nélkül is működő lámpákkal házalsz stb.) dörzsöld össze elégedetten a két kezedet.

***

--25. --

Feleségek 10 parancsolata

1.

Maradj nyugton, ha urad tombol, mert természetesen igaza van (még akkor is, ha nincs)!

2.

A másnaposság az urak szokása.

3.

Mindig szeress és légy gyengéd!

4.

Ne pazarolt a kosztpénzt!

5.

Mindig légy jókedvű, szórakoztató, még ha nehezedre esik is!

6.

Mély részvétet mutass partnered legkisebb fájdalma iránt is!

7.

A férjek kis félrelépésein humorral nézz át!

8.

Mindent hall meg amit mond, de csak azt csináld, amit Te valóban gondolsz!

9.

A konyhában szakácsnő, a szalonban dáma, az ágyban szerető légy!

10.

Mindig szexis és kívánatos légy!

***

--26. --

A kerékpározás 10 parancsolata

1.

Elindulás előtt győződjünk meg arról, hogy fékünk fog, lámpáink épek és égnek, hogy a kerékpárlánc feszes. Próbáljuk ki a csengőt is, városi közlekedésnél igen hasznos eszköz. Ne feledkezzünk meg a bukósisak helyes beállításáról sem!

2.

Induláskor nézzünk körbe, irányjelzéssel jelezzük: bekapcsolódunk a forgalomba. Ha többen kelünk útra, mindig egy sorban, egymás mögött haladjunk, jobbra tartva, szorosan az úttest szélén. Kerékpárúton egymás mellett is haladhatunk, ha ez a többi kerékpáros és gyalogos közlekedését nem akadályozza. Amennyiben nincs kerékpársáv és az úttest kerékpáros közlekedésre alkalmatlan, a gyalogosforgalom zavarása nélkül, legfeljebb 10km/h sebességgel a járdán is szabad közlekedni.

3.

Az irányváltoztatást - hátratekintés után - a megfelelő oldalra kinyújtott kézzel kell jelezni. Kerékpárútról és lakott területen kívüli főútvonalról balra kanyarodni csak úgy szabad, ha leszállunk a bicikliről, és áttoljuk a másik oldalra.

4.

Csak 18 év feletti személy szállíthat pótülésen 10 év alatti gyermeket!

5.

A KRESZ szabályai, a közlekedési lámpák, táblák a kerékpárosokra is vonatkoznak, a várakozni és megállni tilos táblák a bicikliseknek is szólnak. Kereszteződésekben mindig lassítsunk, még akkor is, ha nekünk van elsőbbségünk, az autósok és a gyalogosok helyzete itt a legnehezebb!

6.

Ne közlekedjünk elengedett kormánnyal - balesetveszélyes. Ne használjuk a kerékpárt kutyafuttatásra! Forgalomban soha ne kapaszkodjunk más járműbe!

7.

Igyekezzünk kellő oldaltávolságot tartani az autósoktól!

8.

Szürkületkor, sötétedéskor, éjszaka kapcsoljuk be a lámpánkat! Legyen alapszabály a látni és látszani elv! Azaz nem elég csupán, ha mi látunk az utakon, nekünk is látszani kell, ezért a hátsó lámpánk is égjen! A fényvisszaverő prizma (macskaszem) tovább növeli a biztonságot, de nem helyettesíti a lámpát.

9.

Lakott területen kívül kötelező a fényvisszaverő mellény használata. Lakott területen belül saját biztonságunk miatt viseljünk fényvisszaverő boka- vagy csuklópántot, nyakba akasztható fényvisszaverő mellényt.

10.

Kerékpározáshoz mindig az évszaknak megfelelően, rétegesen öltözködjünk, esős időben viseljünk ruhánkra húzható vízálló nadrágot vagy vízmentesen záró kamáslit (lábra) és légáteresztő dzsekit.

***

--27. --

Az egészséges emésztés 10 parancsolata

1.

Egyen gyakrabban kisebb mennyiséget, de a bevitt kalóriamennyiség ne legyen több! Étkezzen naponta lehetőleg ötször a 2-3 helyett!

2.

Fogyasszon kellő mennyiségű rostot: egyen mind az öt étkezéshez zöldséget vagy gyümölcsöt, valamint több teljes kiőrlésű lisztet tartalmazó, ill. hüvelyesekből készített ételt!

3.

Egyen több halat: lehetőleg hetente három - ötször fogyasszon halat!

4.

Fogyasszon kevesebb zsírt, zsírban és olajban sütött ételeket!

5.

Egyen (minden nap) fermentált tejtermékeket, különösen olyan probiotikus termékeket, amelyek emésztőrendszerre kifejtett jótékony hatása bizonyított!

6.

Lehetőleg kevésbé zsíros húsokat válasszon, mint például csirke, pulyka, nyúl, vagy sovány marhahús, sertés (mangalica, karaj), illetve bárány!

7.

Igyon több folyadékot, 2 litert naponta, és fogyasszon kevesebb koffeintartalmú, alkoholos és cukrozott italt!

8.

Étkezzen nyugodt körülmények között és lassan, alaposan rágjon meg minden falatot!

9.

Mozogjon rendszeresen, és lehetőleg mellőzze a dohányzást!

10.

Törekedjen az ideális testsúly kialakítására és megtartására, a túlsúllyal élőknél gyakrabban fordul elő emésztőrendszeri panasz!

***

--28. --

A túrázó 10 parancsolata

1.

Készülj fel alaposan a túrára, kirándulásra!

2.

Használd a jelzett utakat, kerüld a tiltott területeket.

3.

Túrádat erőnléted, gyakorlottságod, és társaid figyelembevételével tervezd!

4.

A természetben nyitott szemmel és füllel, a szépségre fogékony szívvel járj!

5.

Kényelmesen, ne feltűnően öltözz és viselkedj csendesen, fegyelmezetten, vendégként!

6.

Tartsd és tartasd be a túrázás szabályait (tűzrakás, hulladék, illemhely, táborozás, védett terület, túravezetés...)!

7.

A természetben való tartózkodás után állítsd vissza az eredeti állapotot (táborozás, szálláshely, illemhely...)!

8.

Szeresd és védd a természetet, igyekezd azt másokkal is megszerettetni, megismertetni, megvédetni!

9.

Becsüld túratársaidat és őket a bajban soha el ne hagyd!

10.

Igyekezz hasznosítani a természetben szerzett ismereteidet, tapasztalataidat!

***

--29. --

A túrázás 10 parancsolata

1.

Szeresd a természetet s áhítattal lépj szentélyébe! - Nem is szabály, nem is parancs; egyszerűen csak azt akarja mondani, hogy aki nem szereti a természetet és nem áhítatos, és derült lélekkel keresi fel, az ne akarjon turista lenni. Ne akarjon, mert nem is lehet; abból csak "kiránduló" vagy - terület tulajdonos válhat.

2.

Turistamezben is kultúrember maradj! - Ez már parancs, viszont nem nagyon nehéz a teljesítése; aki kultúrember a városban, az százszorta inkább kultúrember tud lenni a természet ünnepélyes csendjében. A kultúra alatt itt nem fizikai, hanem lelki kultúra értendő, kultúrember az, aki mindig és mindenütt - tehát akkor is, amikor egyedül jár az erdők mélyén - úgy viselkedik, mintha jó ízlésű és kultúremberekből álló társaságban volna! Például: nem vetkőzik derékig meztelenre, nem öltözik "weekend kosztümbe" és általában nem ízléstelenkedik!

3.

Ne feledd, hogy turistához méltatlan magaviselettel a turistaság ügyének ártasz! - Ne feledd, és ne engedd feledtetni; ne hunyd be a szemed, amikor rendetlenkedőkkel találkozol; minden jó turista rendőr, különösen addig, amíg nincs turistarendészet!

4.

Ne élj vissza a vendégjoggal és tiszteld a mások vagyonát! - Ehhez azt, hiszem, nem kell kommentár!

5.

Turistaútról le ne térj, tiltott területen csak engedéllyel járj! - Két elemi szabály!

6.

Légy vidám, de ne lármás; az erdőben ne a turisták, hanem a madarak énekeljenek! - Sajnos, vannak, akik a vidámságot nem tudják elválasztani a lármától és azt hiszik, hogy a vidámság legjobb kifejezője mindig a legújabb kuplésláger. Szegények! - mit élvezhetnek ezek a természetből?

7.

Tartsd tisztán a forrásokat, patakokat, pihenőhelyeket és a hulladékot rejtsd el! - A kultúrember legelemibb kötelességei!

8.

Égő tárgyat el ne dobj, erdőben tüzet ne rakj! - Először azért ne, mert tilos, másodszor, mert veszélyes. Egyik sem életszükséglet; ha azonban a körülmények így hoznák magukkal, hogy kell tüzet rakni, abban az esetben menj ki az erdőből!

9.

Kíméld az erdő vadjait s a mező virágait; gyümölcsfákról még virágot se szakíts! - Ezt sem kell egy kultúrembernek a figyelmébe ajánlani, mert mind a kettő természetes kötelesség. Minden virág, amit gyümölcsfáról szakítottál, egy-egy alma, körte, vagy őszibarack, melyet virágjában pusztítottál el!! Gondold ezt meg, mielőtt virágos ág után nyúlnál!!

10.

Becsüld turistatársaidat s bajban el ne hagyd, mert az becstelenség! - Becsüld meg azokat, akik együtt indulnak útnak, akik éppúgy szeretik a természetet, mint te; becsüld meg társaidat, akik éppúgy becsülnek téged is. Szeresd őket; ne keresd a hibáikat, de ha találnál egyet, ne nagyképű fölénnyel ess nekik, hanem szeretettel és megértéssel figyelmeztesd őket, és ne feledd, hogy neked is vannak hibáid! - ha ezeket veszi észre valaki és figyelmeztet, ne sértődj meg; aki szeretettel közelít hozzád, annak mindig megfogadhatod a szavát sértődés nélkül. Ha egyik társadnak baja esik, te légy az első, aki segítségére siet, és ne bánd programod változását, ha egy társadon segíthetsz ezen az áron.

***

Folyt. köv.

Amikor elindultam a meggyőződéses hívővé válás felé – 16 évesen (naplóbejegyzés, ’89.VIII.)

csalódás.jpg1. Gondolatok az emberek csalódásainak okairól; 2. A hívővé válás útjára való lépésem első dokumentált bizonyítéka…

Kép forrása: http://news.bbc.co.uk/media/images/39993000/jpg/_39993264_sad_girl300.jpg

Jelen írás 1989-ben készült a „Σonizmus alapjai” című esszé-naplómban. Közreadott formáján minimálisan változtattam, így híven tükrözi az akkori gondolkodásomat.

1.

/479.o./ „Barátnőmtől levelet kaptam, amiben azt írta, hogy minden barátjában csalódott, s csak én maradtam neki.

Csalódott. De miért? – kérdem én. S egyáltalán – miért csalódnak az emberek?

Én csalódni akkor szoktam, mikor előre eltervezek valamit; előre számítok valamire; szeretnék valamit, stb. és a dolog nem úgy történik.

Barátnőm azért csalódott a barátaiban, mert olyanokat műveltek, amiket „nem gondolt róluk”. Szóval olyasmit csináltak, „ami nem volt várható”. De ki tudja: talán a barátai tisztában voltak azzal, hogy ha egy bizonyos helyzetbe kerülnek, akkor hogyan fognak viselkedni, de nem tartották fontosnak, hogy ezt elmondják, vagy „amúgy nem került szóba”.

Pontosan már nem tudom, mi volt az ihlet, amiből „levezettem”, de a lényeg az, hogy rájöttem: a csalódás a hiányos megismerés következménye; valami olyasmi, amikor amit már tudunk, azt állandónak vesszük (pl. egy emberrel kapcsolatban), és arról mindig így gondolkodunk (ti. hogy az minden helyzetben úgy fog viselkedni, reagálni, stb.).

/480.o./ Azonban az már probléma, hogy tökéletes megismerés nincs. A világ nem olyan, mint a matematika, ami csak logika. Tökéletes emberismeret meg pláne, legfeljebb a nagyon-nagyon közeli szoros barátságban, de ott is csak elvétve.

Csalódásra tehát számítani kell. De hogy csalódunk, az még elmegy, a probléma az, hogyan viselkedünk, gondolkodunk a csalódás után(!). A tömegember meg van győződve arról, hogy tudása jól megalapozott. Ő a civilizációban bízik, nem embertársaiban (*), de saját magasztolásánál fogva elvárja, hogy ismereteit alátámasszák barátai, embertársai. Egyébként pedig tele van előítéletekkel.

Mindig csak sötét hátsó szándékúnak képzeli mások megnyilvánulásait – valószínűleg azért, mert maga is így cselekszik és gondolkodik.

Elvárja, hogy – ha ő nem is tökéletes – ismerősei úgy viselkedjenek, ahogy ő megismerte (vagy félreismerte!) őket. Csak a civilizáció körülményei között jöhet létre az, amikor a tömegember saját balfogásait a körülményekre, másokét pedig saját tökéletlenségükre fogja(**).

Szóval: elvárja a tökéletest, de ha a másik „bakizik”, vagy nem úgy viselkedik, mint ő várná, akkor – mivel a tökéletlenséget látja /481.o./ benne, az elhajlást, a megtévesztést, a hazugságot, stb., … – ezért ezt az ő tudatos megsértésnek veszi / veheti.

Ez a viselkedés a fiatal korban nagyon veszedelmes, mivel akkor tájt alakul ki az ember valódi személyisége.(***)

Mi lehet hát az „ellenszer”?

Hogy valamit ne csalódásként fogjunk fel, hanem tapasztalatként, ahhoz a következőkön kell elgondolkodnunk és megjegyeznünk:

1. Tökéletes ismeret, megismerés nem létezik, hiszen a dolgok az alapokon nyugszanak, s az alapok, a két ellentét folyamatos harcban áll egymással. Szóval minden változik, ami létezik. Mindent úgy fogjunk fel, mint magát a változást.

2. Tökéletes ismeret nem létezik, ezért tökéletes emberismeret sincs. Ezért még önmagunkban is csalódhatunk, másokban még inkább.

3. Adjuk meg embertársunknak a változás lehetőségét. Mivel még ő sem – akárcsak mi sem – ismeri önmagát tökéletesen, s még a körülmények is szerepet játszanak mindenben, /482.o./ ezért ígéreteit fogadjuk el, de mindig adjuk meg a változás lehetőségét.

4. Az ember önismereti hiányosságaiból – s egyébként is – képtelen meghatározni pontosan milyen körülmények között hogyan viselkedve. Így léteznek rejtett erélyek, tökéletességek, képességek, és rejtett hibák, fogyatékosságot is, amelyeket gyakran csak fellépésük pillanatában vesz észre.

5. Minden dolog speciális, mindig az „itt és most” szerint létezik, ezért egy megtörtént dolgot nem szabad általánosítani senkire. Mindig a pillanatnyi, akkori körülmények számítanak, azokat kell figyelembe venni.

6. Csalódásunk fele résznyit a hiányos megismerésből adódik. Nem szabad előre elterveznünk egy történést pontosan embertársunkra, csupán eddigi ismereteinkre támaszkodva.

A csalódást úgy kell felfogni, mint egy természetes folyamatot, amelyből tapasztalatot (változó tapasztalatot) nyerhetünk. Sohasem kísérheti felindulás, düh, bosszú. Persze nem árt elgondolkodni az okokon.”

Brain Storming, 1989, VIII.

***

Megjegyzéseim a akkori írásomra:

(*) Az idézett naplóbejegyzés idején a „civilizáció” és a „tömegember” mint negatív jelző szerepelt a „szókincsemben”, mint a Természetet teizáló, elkötelezett Panteista.

(**) Akkoriban a jelen társadalmi problémákért a Civilizációt, mint Sátáni erőt okoltam – ami természetesen pusztán egy erősen egyszerűsítő szemlélet volt, ami a teisztikus, abszolutizáló gondolkodásra jellemző: ha egy olyan kellemetlen eseményt, jelenséget szemlélünk, amelynek beható elemzése és megvizsgálása lehetetlen, akkor egy olyan egyszerűsítő megoldást keresünk, amely az adott jelenséggel egy időben, párhuzamosan jelen van – jómagam akkoriban úgy gondolkodtam, hogy ha a mai civilizációs körülmények közepette észlelem ezeket a jelenségeket, akkor biztosan a civilizáció az oka. Ezzel egy időben idealizáltam a korábbi korok körülményeit, egyfajta „civilizáció-előtti, tiszta, természetes” társadalmi közegként. Mint minden „nagy formákban gondolkodó”, filozofikus hajlamokkal rendelkező, erősen tettvágytól égő fiatal szemében, nekem is kellett egy teizálható fogalom, amelyet ellenségképnek lehet tenni úgy, hogy nem konkrét emberekhez köthető – „ideológiai rasszizmus” volt ez a javából, vagyis nem egy nemzeti jelleget szemléltem elítélően, mint pl. az antiszemitás, stb., hanem a fejlődésbe és a civilizációban bízó gondolkodással bírókat.

(***) 2006.VIII.21-én, amikor a naplóim újraolvasásánál éppen itt tartottam, és ehhez a mondathoz ezt írtam kiegészítésként: „endokrin fixáció?”. Az újraolvasás idején már javában benne voltam a „teoretikus endokrin vizsgálódásaimban”. Érdekes volt, ezek mellett sok gondolatomat viszont látva megalapozottan átgondolni a korábbi gondolataimat. Alapjában véve a gondolkodásom nem sokban változott, és mindennek az is bizonyítéka, hogy a vallásos képzetek „nem tudtak rabul ejteni”, pedig „Isten látja lelkemet”: meggyőződéssel igyekeztem hinni benne. Ezen írás is azt példázza, hogyan akartam alátámasztani az akkor meglévő ismereteimmel azt az ideológiai elképzelést, amivel egy „magasabb erő és hatalom” befolyásának tekintettem, jelen esetben az emberek csalódásainak kérdését… manapság, ha valaki azzal magyarázza a hívőségét, hogy „Azért hisz istenben, mert jó benne hinni!”, akkor ezt már maradéktalanul elfogadom – én akkoriban azt éreztem, hogy nagyon szeretnék hinni benne, mert úgy éreztem, hogy nagyon jó lenne, ha hinnék benne.

A címben ez olvasható: Amikor elindultam a meggyőződéses hívővé válás felé – 16 évesen… maga az írás azonban meg feltétlenül sugall valamiféle vallásosság felé való fordulást. A cím azonban mégis indokolt, ugyanis jelen írás egyik esszénaplóm végén szerepel, és a napló befejező oldalán érhető tetten az a momentum, ami egyértelműen utal arra, hogy akkor kezdett komolyan foglalkoztatni a Biblia tartalma. Lássuk tehát, hogy is nézett ki ez a momentum….

***

2.

/483.o./

„S íme! Már megint belet egy füzetnyi oldalrengeteg.

Ha visszagondolok, e majd félezer oldal sok mindenre megtanított. Legfontosabb gondolataim az írás közben megjelent ihlet, a levélírás, a baráti beszélgetések, meditációs séták, az utazás, a túrázás… tehát az élet (közbeni) folyamatában „keletkeztek”.

Sehova sem specializálódtam, nem említek országot, az emberiségre keresek lehetőséget, folyamataira magyarázatot. Ezeket úgy próbálom megfogalmazni, hogy bárhol, bármelyik emberre érvényes legyen, vagy lehessen.

S nemrég végre találtam egy vezérfonalat, amely az eddigi legnagyobb segítséget jelenti: s ez a Szent Biblia. Csupán néhány érdekes és fontos mozzanatot emeltem ki, de bízom benne, hogy igen sok problémára megadja a választ, s irányt ad a kétes kérdésekben.”

A vallás megszabadítja az embert?

priest_in_handcuffs_praying.jpg… 1. Minél önállóbbak (és önellátóbbak) vagyunk, annál kevesebb külső rendszer törvényeinek kell megfelelnünk. 2. Számoljunk le azzal a törekvésünkkel, hogy túl sok dologban akarjunk jók lenni. …

Kép forrása:

http://www.visualphotos.com/photo/2x3543160/priest_in_handcuffs_praying_RBK09084.jpg

(Részlet az „AMIEL” című esszénaplómból, 1996-ból. A szövegezésen minimálisan változtattam, így híven tükrözi akkori gondolkodásmódomat.)

***

Hogyan értelmezhetjük azt, hogy „a vallás megszabadítja az embert”?

Mitől szabadítja meg?

Ha „valami valamit megszabadít”, akkor ezt úgy értelmezzük, hogy „bizonyos kötöttségek alól szabadít meg”.

Ez a kötöttség lehet természeti (v. természetes), lehet társadalmi (szociális).

A természeti kötöttségek alóli megszabadulás általában bizonyos képességek elsajátítását jelenti – ez persze megint csak kötöttségek elfogadását követeli meg! – az elsajátítandónak vannak bizonyos belső törvényszerűségei, amikhez muszáj alkalmazkodni akkor, ha eredményesek akarunk lenni.

Sokféleképpen lehet egy képességet elsajátítani – személytől függ, kinek milyen módszer a legcélravezetőbb. Ha ezt alkalmazzák valakinél, akkor az illetőnek a fejlődés és a képesség elsajátítása természetes dolognak fog tűnni, a tanulás pedig örömnek. Akinél nem az ideális módszert alkalmazzák, annak esetleg teherként fog jelentkezni – viszont ha a dolog érdekli, akkor a maga módszerével fogja begyakorolni.

Talán van veleszületett tanulási beállítottság, talán nincs. Talán a korai tapasztalatok határozzák meg a beállítottság jellegét.

Ha azt tesszük fel, hogy minden ember egyforma, akkor egyformák a képességeink is, így egyféle módszert alkalmazva bárki elsajátíthat bármit. Ekkor csak az nem tud (megtanulni) valamit, aki nem dönt annak megtanulása mellett. Az életben ennek az ellenkezőjét látjuk: milliók szeretnének megtanulni nyelveket, de nem megy nekik, mert nem a nekik legjobban megfelelő módszerrel tanítják őket. Ők mindannyian döntöttek a tanulás mellett, de (túlnyomó) többségük nem éri el az általa megkívánt eredményt. Miért?

MERT NEM VAGYUNK EGYFORMÁK!

Ezt a különbözőséget hajlamosak vagyunk elfelejteni (persze nem rosszindulatból, hanem egyszerűen azért, mert gondolkodni így gazdaságos!) – ez azonban még nem lenne baj. A baj ott kezdődik, hogy vitás kérdésekben is elfelejtik, holott ilyenkor elég lenne azt felidézni, hogy nem vagyunk egyformák, és ki kell kutatnunk azt, hogy miben!

***

A „megszabadulás” azt is jelenti, hogy bizonyos törvények nem vonatkoznak ránk.

Mikor nem vonatkoznak ránk bizonyos törvények? Legalább két esetben:

1. Megtanultunk bizonyos képességeket, amivel leküzdöttünk bizonyos kötöttségeket.

2. Nem annak a rendszernek a hatása alatt állunk, amelyre az adott törvények vonatkoznak.

Az 1.-re példa lehet egy zenemű fejből való megtanulása – így nincs szükségünk kottára, és hangszerünkkel bárhol, érzelmi átéléssel is eljátszhatjuk azt. Nem köt a kottára figyelés szükségszerűsége, vagy törvényszerűsége, illetve öntörvényszerűsége – a fejből való ismeret nélkül, ha játszani akarom a zeneművet, akkor kell hozzá a leírás, vagyis figyelnem kell a kottára. Ha megtanultam, akkor nem kell a kottát figyelnem – e kötöttség alól felszabadultam.

A 2.-ra példa lehet, hogy nem fogyasztok gyógyszert, nem járok orvoshoz. Ez esetben felszabadulok attól a kötöttségtől, ami mondjuk a társadalombiztosítási kötelezettségeket, fizetési kötelezettségeket illeti – nem kell a TB összegének alakulása miatt sem aggódnom, és még csak figyelemmel sem kell kísérnem – a rendszeren kívül egzisztálok, rám nem érvényesek a törvényei. (Ezt természetesen még akkor írtam, amikor még nem volt kötelező az én munkakörülményeim között a TB fizetése – 1996-ban.)

***

A vallási csoportok ennél a pontnál elvétik a célt. Sem a képességek kialakítását, sem a bizonyos rendszerekből való kilépést nem veszi figyelembe. Így állandóan konfliktusba kerül mind a képességek hiánya, mind a rendszerben való lét miatt.

Az elvek és a való lét nem egyeznek egymással. Ebből természetesen az állandó bűntudatot, a bűntudattal pedig az állandó félelmet táplálják, a félelemtől való megszabadulás törekvése pedig az engedelmességre motiválja az embert.

***

Mit tehetünk hát a „felszabadulásunk” érdekében?

Talán a következőket:

1.

Minél önállóbbak (és önellátóbbak) vagyunk, annál kevesebb külső rendszer törvényeinek kell megfelelnünk.

2.

Számoljunk le azzal a törekvésünkkel, hogy túl sok dologban akarjunk jók lenni.

A tökéletességre való törekvés MINT ÁLTALÁNOS CÉL MINDIG ÉS CSAKIS KUDARCHOZ VEZETHET.

A TÖKÉLETESSÉGÜNKET MINDIG KÖSSÜK VALAMIHEZ!

Ha megszabadulunk a világmegváltás törekvésétől, akkor már nyeregben vagyunk a szabadság felé.

Ez a legnehezebb pont mindenki életében – ugyanis ez egyenlő azzal, hogy ELFOGADJUK A TÖKÉLETLENSÉGÜNKET BIZONYOS TERÜLETEKEN.

Ennek követelménye az, hogy A LELKI HEVÜLETEKET, A SZENVEDÉLYEKET NE AZONOSÍTSUK A SAJÁT TÖREKVÉSEINKKEL.

Természetes, hogy legtöbbünk életpályája ilyen szenvedélyek hatására alakult ki (sok nagy ember példa erre), de mindez fiatalabb korban megy végbe, amikor a mentális funkciók még befolyásolhatók. És éppen akkor is kell ezeknek megtörténnie. A folyamatos hevületek hatására létrejövő reflexiós cselekvések között egyik-másik jobban beilleszthető lesz, elsajátíthatóbbnak fog tűnni… a változatos ismétlődés valamelyik aspektusa mindig egyre jobban és jobban belénk ívódik, így lassan kialakul a „hajlamunk” és „tehetségünk”.

A későbbiekben, amikor már elmélyült munkavégzésre vagyunk képesek, akkor meglehetősen negatívan befolyásolná „karrierünket”, ha a külső, lelkesítő mintákat lépten-nyomon – mivel érzéssé növi ki magát bennünk – a saját lelkesedésünkkel azonosítanánk, és törekvést kapcsolnánk hozzá. Ez, a mai információ- és minta-áradatban eléggé veszélyes egy tehetségét kibontakoztató embernek.

Az információ- és minta-dömping ezért is befolyásolja (esetleg!) károsan a mai fiatalságot, mert túl sok mintát szolgáltat és nem hagy időt azok feldolgozására. – Persze csak ott, ahová ez a dömping eljut. Sokan ugyanis nem a médiák általi képeket veszik mintaként, hanem az életben kutatnak, és onnan lesnek el példákat. Ki tudja, talán ezt kellene inkább szorgalmazni!?!?(*)

*** *** ***

Összefoglalásképpen azt mondhatjuk – egy vallás nem lehet „felszabadító”, ha merev mintákat, és nem pedig követhető elveket ad, amelyeket a követője (szándékosan nem azt írtam, hogy „hívője”!) a saját életére tud alkalmazni, méghozzá rugalmasan! Az elvek többnyire nem tartalmazhatnak tartalmi elemeket, hanem csak viszonyulásmódokat, megoldásmódokat, szemléleteket – a Biblia „Ne ölj!”, „Tiszteld szüleidet!” parancsolatai azért nem „jók”, mert nem adnak lehetőséget alternatív viszonyulásmódokra, pl. megkötik az ember kezét egy halálos fenyegetést jelentő támadás esetére, vagy abban az esetben, amikor a gyermek tudatában van a szülei tisztességtelen tevékenységének, de megakadályozzák az ez ellen való fellépésben, stb..

Brain Storming, 1996.

***

 

(2013-as megjegyzés: Az írás papírra vetésekor még nem foglalkoztam egy ésszerű és humánus vallás felépítésének kérdésével – úgy, mint ma. Ma már konkrét terveim vannak egy ésszerű, humánus, követhető elvekből álló egységes vallás megalkotására, a NEØizmus létrehozására. Ezekről az elkövetkezendőkben külön írásban adok hírt olvasóimnak.)

„MÓZES 10-parancsolata csak egy a sok közül! (BS)” - Avagy: a „10-PARANCSOLATOK 10-PARANCSOLATA”

parancsolatok.jpg("'Tíz parancsolat: 1. Ne aggódj, légy boldog!; 2. Legyen szép a napod!' ... Kösz a listát. Majd átfutom a bizottsággal aztán továbbítom.")

Kép forrása: http://www.cartoonstock.com/newscartoons/cartoonists/mba/lowres/mban131l.jpg

***

10-PARANCSOLATOK 10-PARANCSOLATA

1. Végy egy fontos témát – ami bármi lehet: ha „parancsolatokat” írsz hozzá, akkor fontossá válik!

2. Szedd össze az azzal kapcsolatos fontosabb tudnivalókat!

3. Csoportosíts őket úgy, hogy összesen tíz fő kategória legyen!

4. (Valójában 3.1.!) Ha ennél kevesebb van, akkor egy fő kategóriát ossz fel többfelé.

5. (Valójában 3.2.!) Ha 10-nél több van, akkor  a hasonló kategóriákat vond össze!

6. Előzetesen tájékozódj, hogy korábban írtak-e a témában 10parancsolatot!

7. Ha már korábban írtak előtted az adott témáról – ne csüggedj: fogalmazd át vagy hivatalosabb nyelvezettel és szakszavakkal, mivel akkor úgy tűnik majd, hogy a tiéd az eredeti; vagy lazább, oldottabb, vagányabb fogalmazással, mert akkor a tiéd lesz a népszerűbb!

8. Parancsolataid fontosságát kiemelheted azzal, hogy nem teljesülésük, figyelembe nem vételük esetére olyan ok-okozati sort vázolsz fel, aminek a vége világégésbe torkollik.

9. Ha az ügyeskedéseid ellenére mégis csak 9 parancsolatot sikerül összehozni, akkor vegyél fel a listádba egy semleges kategóriát is, pl. azt, hogy „Ha egyik parancsolat sem betartható, akkor cselekedj belátásod szerint!” vagy pedig „ha nem sikerül a parancsolatok szerint cselekednek, ne csüggedj!”

10. Ha az ügyeskedéseid ellenére mégis több mint 10 parancsolatot sikerül összehozni, akkor az első öt parancsolat utáni parancsolatok (mivel általában a lista elejére szokták csoportosítani a legfontosabbakat!) közül pénzfeldobás alapján szelektálj ki annyit, hogy 10 maradjon!

(10+1. A „10+1.” Parancsolatok beillesztésével lehetőleg ne rontsd el a 10parancsolatírás évezredes hagyományai… a legtöbb ember úgyis azt olvassa ki belőle, amit csak akar!)

***

A folytatásban (hamarosan!) a „TÍZPARANCSOLATOK BIBLIÁJA”!

A félelem a hit ellentéte?

Spider.jpg… A félelem meggátolja, hogy megismerjük a dolgokat, hogy azok közelébe kerüljünk. A FÉLELEM LEGYŐZÉSÉBEN SOKKAL NAGYOBB SZEREPE VAN A FÉLELEM TÁRGYÁVAL VALÓ AZONOSULÁS KÉPESSÉGÉNEK! …

Kép forrása:

http://resources1.news.com.au/images/2007/12/17/va1237283005689/Spider-5804853.jpg

Rövid megjegyzés (1996-ból, az „AMIEL” c. esszé-naplómból) Marilyn Hickey: Ne félj, csak higgy!* c. könyvéhez (A HIT-Gyülekezete gondozásában jelent meg M.o.-on, 1994-ben)

*** *** ***

... Mi a hit? Bátorság?

Csak félelmükben nem csatlakoznak sokan valamely vallási csoporthoz? Nem hiszem. Az emberek többségét a kérdés többnyire hidegen hagyja. Sőt! Amíg nem tanulmányozzák racionálisan – NEM FŐKÉPPEN A TANT, HANEM A KÖVETKEZMÉNYEIT, addig vakmerőség lenne, sőt OSTOBASÁG hívő kijelentést tenni.

Szóval szerintem ebben az esetben A HITET A VAKMERŐSÉGGEL LEHET AZONOSÍTANI.

A bátorság egy racionális viselkedés. Valós alapokkal, megfelelő indítékkal. A bátor el tudja képzelni a cselekvést és a következményeit, ezekkel tisztában van. A vakmerő nem.

Aki HISZ, az NEM TUD, nem látja a lényeget a cselekvésben, az VAK és így, mivel HISZ, ezért a FÉLELEMNÉLKÜLISÉGGEL olyat is meg MER tenni vagy próbálni, amit látva nem – ezért a hívő,  a fanatikus = VAKMERŐ.

Marilyn a félelemről ír, sőt, konkrét tanácsokat ad arra nézvést, hogyan küzdhetjük le a félelmünket. Ismerős? Hát, persze! A „tiszta élmény” és annak egy konkrét dologhoz kötése.

Sajnos elfeledkezik arról, hogy az életben sokféle félelem van. Ennek ellenére ő egy konkrét dologhoz köti: avagy „hogyan küzd le a félelmedet, ami segít téged az üdvözülés elnyerésében”.

DE! Félő, hogy közben arra gondolt, hogy az életben minden félelem a vallásban való elköteleződéstől való félelemtől származik.

Ezzel új félelemre tanít meg: a félelemtől való félelemre.

„Küzdjük le a félelmünket az ige által.- írja.

Ez eléggé irreális követelmény.

Amikor valaki fél valamitől, akkor a félelemtől való megszabadulásban komoly hátrány, hogy valami más is van a tudatban, ami viszont pont a félelemről szól.

„Nem félek. Miért? Mert hiszek. DE érzem a félelmet! Nem hiszek eléggé? Erősebben kell tehát koncentrálnom a hitre!” - Nem irreális feltételezés egy ilyen magándialógus a félelem felmerülésének alkalmával.

A félelem meggátolja, hogy megismerjük a dolgokat, hogy azok közelébe kerüljünk. A FÉLELEM LEGYŐZÉSÉBEN SOKKAL NAGYOBB SZEREPE VAN A FÉLELEM TÁRGYÁVAL VALÓ AZONOSULÁS KÉPESSÉGÉNEK!

A hitre koncentrálás eltávolít a félelem tárgyától, az azonosulásra törekvés közelebb hozza azt, miközben megpróbáljuk elérni, hogy tudatunkat, észlelési mezőnket teljes egészében a félelem tárgya töltse be.

Régóta ismert tény – sajnos nem általánosan! – hogy a koncentrálóképesség csökkenti a félelmet. Már csak talán azért is, mert a kettő nem szokott együtt előfordulni. Elég – a fentiek szerint – tehát csak dönteni: átadjuk-e magunkat a tárgy bennünk való tükröződésének, vagy megpróbálunk azonosulni vele.

A külvilág tükröződésénél az út kívülről befelé tart, míg a koncentráció belülről kifelé, de fordítva is említhettem volna.

Tükröződésnél – a tárgy csupán felvillan, a továbbiakban pedig a gondolatok veszik át az irányítást – az azt megelőző élmények berobbanhatnak az elmében önálló életre kel a tárgy, esetleges utálatosságával együtt. Így, féléskor saját gyengeségünktől is irtózhatunk, hogy nem bírunk el magával a tárggyal.

Koncentráláskor – a tárgy nem csupán bevillan, hanem állandóan előttünk van, „feldarabolva” engedjük csak be az elmébe, így „darabonként” nem tűnik olyan szörnyűnek. Amire teljes valójában beér az elmébe, már különválasztottuk a kezelhetőt a veszélyestől, és így már valamilyen stratégiánk is van a leküzdésére.

A félelemnél a tárgy egyszerre tódul be az elmébe, és a veszélyt jelentő tudattartalma eltakarja magát a tárgyat.

A koncentrációnál a tárgynak előbb az ismert részei, azonosítható részletei jönnek be és idomulnak az előismerethez – szinte enciklopedizáljuk a félelemkeltő részleteit különválasztva a kezelhetőt a veszélyestől. Így a tárgy nem puszta veszélyforrás lesz csupán, hanem egy számos tulajdonsággal bíró dolog, aminek egyik tulajdonsága olyan, amit ajánlatos elkerülni.

A félelemnél így magától a tudattartalomtól is irtózni fogunk – félelmeink java a fejünkben alakul ki(!) és nem pedig valós tapasztalatokhoz kapcsolódik(!) – a gondolattól, a képétől, a modelljétől, a nevétől, stb. minden hozzá hasonlótól.

A koncentrációnál a tárgy puszta tulajdonságok sora, amik között van egy, amit kerülni, vagy a kezelhetők segítségével, kezelni kell.

Láthatjuk tehát, hogy a félelem legyőzése SOHA NEM LEHETSÉGES A FÉLELMET ELŐIDÉZŐ TÁRGY (JELENLÉTE) NÉLKÜL, vagyis ANÉLKÜL, AMIHEZ A FÉLELEM KAPCSOLÓDIK.

Marilyn esetleg az feltételezi – a sok keresztény, stb. gondolkodóhoz hasonlóan –, hogy van az elmében egy kis terület a FÉLELEM címkével jelölten, és ezt pusztán a hit által egyszer s mindenkorra száműzni lehetséges. /Így képzelik el az „igazságosságot”, és sok más jellemvonást is, mintha a hit szabadítaná fel ezek valódi tartalmát./ Sajnos azonban ilyen nincs, azaz a dolgot magát így nem szerencsés elképzelni.

Mindig egyedi aktusokban jelentkezik a félelem, és nincs általános recept arra, hogyan lehet bármilyen félelmet eredményesen legyőzni. Talán csak egy ilyen lehet.

AHHOZ, HOGY MEGTANULD KEZELNI A FÉLELMET (bizonyos filozófiák ezt nagyon helyesen „félelemnélküliségnek” hívják – ott persze nem a mai, hétköznapi félelem a fő motívum, hanem a halálfélelem, ami régen még hétköznapos volt!) SOKAT KELL FÉLNI!

Vagyis sok-sok félelmet keltő tárgyat kell „legyőzni”, azaz megszabadulni attól, hogy elménket a hatalmukban tartsák.

Segíthet még az is, ha nemcsak általános félelmeket győzünk le, hanem választunk magunknak ún. félelem-tárgyat is.

Ilyenek az egyensúlyozás, szokatlan társasági szituációk vizsgálata, stb.. Ezek fokozottan „kierőszakolják” azt a hozzáállást, amivel ÓRIÁSIT NYERHETÜNK A HÉTKÖZNAPOKRA VONATKOZÓAN IS!

Ahogy a korok változnak, úgy lesznek újabb és újabb tárgyai is a lehetséges félelemnek.

Nem hinném, hogy a Biblia példát tudna nyújtani arra a sokféle félelemre, amik manapság előfordulnak és előfordulhatnak. A fődolog mégis az, hogy manapság már eléggé fejlett szellemiséggel, méghozzá hozzáférhető szellemiséggel rendelkezünk ahhoz, hogy ne egy olyan kor példáit idézzük magunk elé, amikor még viselkedésünket nem lehettünk képesek olyan intenzíven átlátni és megfigyelni, mint a jelen lehetőségekkel.

El kellene hinteni, hogy az emberi viselkedés megismerhető annyira, hogy felismerjük, mikor esünk gondolkodási folyamataink áldozatává – és nem pedig még tápot is adni a félelmeinket kialakító és fenntartó mechanizmusoknak, és minél jobban eltávolítani az embereket ettől a lehetőségtől.

Brain Storming, 1996.

*Az idézett könyv:

http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?ID=109728

A vallásos közösségek eredete és természete – A Teizmus kritikája és kikerülhetetlen szükségszerűsége – (XIII)

…a keresztények azt tudják a legjobban, hogy a többi embernek hogyan kellene keresztényi életet élnie, holott ők maguk sem tudnak úgy élni, ahogyan elveik szerit szeretnének, vagy akarnának…

No.0435. – Nem normális, ha az ember azt hiszi, hogy attól lesz normális, ha Isteni Ítélettel fenyegeti azokat, akikről azt hiszi, hogy nem normálisak… (BS-funpic comments - No.0435)

2007.08.31. 00:31)

Sokakban felmerül a kérdés, hogy egy vallásos közösség ugyan miben más, mint egy „hagyományos” közösség, vagy egy csoport, ami a pszichológia, pontosabban a szociálpszichológia területén belől igen kiterjedt kutatások tárgyát képezi.

Ha csoportlélektani szemszögből nézzük, akkor a talán tipikus képet mutat, és nem különbözi semmilyen más csoporttól: a saját csoportbeliekkel szemben liberális, a nem csoportbeliekkel szemben konzervatív – és ez jellemző nemcsak a teljes kereszténységre, hanem egyéb vallásokra is – a kisközösségekre, különösen a szektákra pedig hangsúlyozottan!

Mindezzel sok vallásos közösség tagja nem ismeri el, azonban, amikor felteszik nekik a kérdést, hogy ugyan miért gondolják, hogy ez nem lenne jellemző rájuk – általában megelégednek némi vállvonogatással, vagy pusztán annak ismételgetett hangsúlyozásával, hogy az ő közösségükre ugyan ez semmiképpen nem jellemző.

Ezen a területen sokat segíthetne, ha lenne némi ismeretük Gordon W. Allport munkáságáról (1), amit az előítéletek tanulmányozásában kifejtett. Magyar nyelven ezen felül még több, igen jó irodalom is megjelent, pl.: Előítéletek és csoportközi viszonyok – válogatott tanulmányok, Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, Bp., 1980; Csoportlélektan – Tanulmánykötet Gondolat, Bp, 1980.

A buzgó hitvédőknek azonban többnyire nincs sem pszichológiai, sem szociálpszichológiai jártasságuk nincs, és amellett, hogy általában a saját közösséget mindig is mindenek előtt tartják fontosnak, amellett szentül meg vannak győződve, hogy kifelé, a csoporton kívüliekkel kapcsolatban is ugyanígy éreznek és cselekszenek, holott ez nincs így.

Hadd világítsak rá itt egy igen fontos problémára, ami egyben a vallásos gondolkodás egyik alapvető sajátossága.

Amikor az előítéletekről esik szó, jómagam mindig Allport-ot(2) hozom szóba, mivel ő volt talán az első, aki rendszerbe foglalta az előítéletekről alkotott addigi elméleteket (1954-ben), és a mai napig alapismeretnek számít minden szociálpszichológiai stúdiumban. A szociálpszichológia pedig egyszerűen a következőkről szól (Elliot Aronson(3) megfogalmazásában): társas befolyásolás.(4) Arról, hogyan hatnak az emberek egymásra, miként befolyásolja az egyik embert a másik jelenléte, megnyilvánulásai, hogyan működnek a csoportok, stb. Az ezen a területen szerezhető ismeretek általában jó eligazodást nyújthatnak számos területen, kezdve a reklámtevékenységtől, mások manipulatív meggyőzésén keresztül(5) egészen az áltudományos tevékenységek felderítéséig(6), és azon túl számos területen. Mindezen ismeretek a valláskritikában is remek lehetőséget nyújtanak egyes nehezen értelmezhető viselkedésminták eredetének feltárásában.

Ezzel a kis mellékvágánnyal arra akartam utalni, hogy a tanulmányaimban leírtak túlnyomó többségét nem én találom ki! Ezeket megtanultam, nem a fantáziám termékei, hanem a tudomány eredményei. Ha úgy tetszik ­­– a véleményemmé vált ismereteimet írom le. Én magam nem sokat tettem hozzá a dologhoz. Bár már vannak elkülönült fogalomkörökbe illeszthető alkotmányok – már utaltam rá a valóságtorzítások(7) említésénél. Erre azért merem azt mondani, hogy saját találmány, mert eddig nemigen lehetett olvasni arról, hogy a különböző valóságtorzító kultúrtermékeket egységesebb rendszerben értelmezték volna. Ezzel kapcsolatban időnként a szememre vetik, hogy túl gyakran hozom szóba és kötöm a vallásosság témaköréhez a New Age meg az MLM dolgait, mert ezek is ebbe a rendszerbe tartoznak, sőt, a vallások majdhogynem teljes egészükben, amivel az éppen kidolgozás alatt álló teizmus-elméletem foglalkozik(8), és ami kifejezetten az istenkép mentális szerepét vizsgálja, sőt, elkerülhetetlen szükségességét az emberré válás folyamatában, de teherré válását a modern világban (akár az ember féregnyúlványa(9)). (Mindehhez persze ott van mindezek élettani, agyfiziológiai kifejtései is.)

Vagyis – a tanulmányaimban megjelenő következtetések javarészt nem tisztán saját találmányok, én csak kombinálom az ismereteimet.

Persze emiatt sokszor úgy tűnik, hogy fényévekről indítom el egy problémakör vizsgálatát, mert egy összefüggéssor esetenként sokkal több területen is átível, mint általában képzelik. Ezt kényelmes dolog mellébeszélésnek bélyegezni, pláne akkor, ha az olvasónak nincsenek meg hozzá a konzisztens ismeretei az adott területen. Ilyenkor sokszor „besül” egy-egy eszmecsere és vita – mivel a vitapartner inkább kilép a vitából, mintsem elmenne addig a pontig, ahol józan belátása alapján magára negatív jellegű képet lenne kénytelen alkotni a megszerzett ismeretek és feltárt összefüggések alapján. Természetesen ez érthető – könnyebb emberekkel vitatkozni, mint tényekkel.

De térjünk vissza arra, amit Allport is írt: "...a saját csoportbeliekkel szemben liberális, a nem csoportbeliekkel szemben konzervatív - és ez jellemző a teljes kereszténységre."

Ez az ún. kettős mérce(10), ami minden szoros kötelékeket kialakító csoportban kialakul – többek között éppen ez az egyik feltétele a szoros csoportkötelékeknek.

Szoros kötelék akkor alakul ki egy csoporton belül, ha elkülönítjük a kívülállóktól, és ennek számos módja lehetséges. A legegyszerűbben a családi, vagy rokoni kötelékekkel lehet demonstrálni – erre a keresztény, de számos más vallási rendszer esetében is van példa, ahogyan a csoport tagjai egymást nevezik: testvér, atya, anya, nővér, gyermekem, stb..(11) Így nem kell messzire menni annak a köteléknek az azonosításáért, ami ennek a biológiai alapját képezi – ezzel foglalkozik pl. a szociobiológia.(12) A szoros kötelék evolúciósan kedvező stratégia, így nemzedékről-nemzedékre pozitívan szelektálódik, és így az ember esetében az egyik alapja volt a Homo Sapiens kialakulásának. A szoros kötelék tehát tkp genetikailag is kikerülhetetlen, a család és a rokonság a legtöbb magasabb rendű állatfajnál a legfontosabb evolúciós erővé válik – az embernél ez intellektuálisan is így van. Korábban, a szavannai vándorló családok esetében mindez természetes keretek között zajlott, és mivel a fejlődésünk több mint 99%-át így éltük, az első mezőgazdasággal foglalkozó letelepedett közösségektől a mai napig eltelt 1%nyi időintervallum alatt megmaradtunk annak, ami voltunk: személyes kisközösséghez ragaszkodó egyedeknek.

A kisközösség, mint az emberi lét alapformája, sőt, túlélésének alapformája megköveteli bizonyos szabályszerűségek követését, és ez jelenti a kultúra és az erkölcs alapját. Azonban  – mindezek erősen függnek az adott környezettől – ezért van az, hogy mások az eszkimók, mások az afrikai törzsek, mások a mediterrán vidékeken élők, mások az alapvetően növénytermesztéssel, és mások az alapvetően állattartásból, vadászatból magukat fenntartó népek kultúrája és erkölcsei. (Lásd ezt részletesebben a kulturantropológia(13) területén.) Az alapvetően mezőgazdasági alapon fennálló társadalmak békésebbek, hiszen a növénytermesztés helyhez kötött, időigényes, életbevágó ismereteket igényel a tájegységről, annak időjárásáról, a termesztett növényekről, kártevőiről, stb. Itt kap rangot az emberi tapasztalat, de a helyhez kötöttség az adott termőterület megvédését is, de alapjában éppen védekezés alapú. Az alapvetően állattartó, vadászó, vagy vándorló népek „állat-közelibbek” – a táplálékukat gondozni kell ugyan, de elfogyasztás előtt le kell ölni, a táplálék védekezik, vére akár az emberé, biológiai tevékenysége sokban hasonlít az emberéhez (táplálkozás, ürítés, szaporodás, hangadás, pihenés, utódgondozás, betegségek, stb.). Ezek a népek erőszakosabbak, mivel könnyebb elorozni az állatokat, a vándorlások során a ragadozóktól is védeniük kellett őket, de pl. járványok esetén egy szomszédos hasonló törzstől könnyebb volt elorozni az állataikat. Így ezek a népek harciasabbak. Így az erkölcsiségük is másabb – nagyon is igaza Marxnak abban, hogy „a lét határozza meg a tudatot”!(14) A különböző tájegységek meghatározták az alapvető erkölcsi és kulturális jellemzőket, ezért másabb az iszlám, a hinduizmus, a kereszténység, stb., a taoizmus. Fontos szempont azonban még a konkrét, tételes vallás keletkezésének körülményei is, mert az előzőekben csak az „ősvallások” eredetére mutattam rá. Az emberi gondolkodás, azt hihetnénk, hogy követi a társadalmi fejlődést, de sajnos nem így van! Ugyanazzal a struktúrával születünk, mint a 100.000 évvel ezelőtti elődeink!(15) Az agyunk szerkezete változatlan, a környezetünk pedig semmiben sem hasonlít arra, amiben kialakult! Nem csoda hát, hogy sokan megmaradnak egy primitív valóságleképezési mechanizmusnál!

A letelepedés és helyhez, vagy vándorlási területhez ragaszkodó közösségek fejlődéséről ehelyütt csak ennyit – ugorjunk inkább a „végére”, vagyis a jelenlegi helyzethez, ami kb. 10.000 évvel ezelőtt indult meg.(16) A problémát ma egy szóval ki lehet fejezni: TÖMEGTÁRSADALOM. Pontosabban az, hogy óriási tömegben élnek, legalábbis próbálnak együtt élni azok a kis, személyes csoportok, amikhez a fejlődéstörténetünk során hozzászoktunk. És itt jön a bevezetőben is megemlített igen komoly dilemma – a hatalmas emberkatyvaszban hogyan lehet fenntartani az átlátható, személyes kisközösséget, akikre elosztható a figyelem, az érzelem, a felelősség, stb.

Az egyik legegyszerűbb megoldás az, ha a személyes kiscsoportot élesen elkülönítjük a környezettől, a többi csoporttól. Mivel semmilyen pszichikai kapacitásunk sem végtelen, így erősen korlátozott, hogy hány emberrel vagyunk hajlandók, de ami a legfontosabb: képesek megosztani az erőforrásainkat. A csoporton belül kölcsönviszonyok alakulnak ki, a csoporton kívül azonban tkp pazarlás folyik, vagyis, amit a csoporton kívül adunk a többi embernek, attól a sajátunkat fosztjuk meg. Van, aki beletörődik, van, aki nem; van, aki szimbolikus csoporttagságokban éli ki a csoportigényeit, van, aki konkrétban. Ezt lehet szeretni, nem szeretni, megérteni, vagy megpróbálni tenni ellene – aztán szépen kialakulhat a csoport mindenáron való védelme, akár szellemi, akár fizikai síkon. (Ennek a mechanizmusnak a kialakulását és működését az endokrinológia és az agyműködés sajátosságainak ismeretében alapjaiban meg lehet érteni, és…) Ennek a kialakulását valahol a kora gyermekkori tapasztalatokban lehet tetten érni. A vallásos istenképhez való ragaszkodás sok tekintetben analóg a szülő-gyermek kapcsolattal, ami arra utal, hogy valahol a kora gyermekkori nevelés területén alakul ki és fixálódik az a fajta szemléletmód, ami szinte törvényszerűen egyfajta szülő-jellegű istenképhez való ragaszkodást alakít ki.

Ennek sokféle megnyilvánulásmódja lehet.

A szoros kötelékekkel összefűződő, lelkes tagokból álló csoport tehát családként működik, szinte azonosnak tekintik egymást (lásd a keresztény hitvédők számszerű hivatkozásait a keresztények számáról, továbbá, hogy keresztényekről, mint egységes felfogásúakról beszélnek, mintha a róluk mondottak minden egyes hívőre igazak lennének, stb.), és ez az ún. „Krisztus teste”(17) jellegű felfogás oda vezet, hogy a többi csoportot (a „nem közénk tartozót”) a saját érdekek megcsorbítójaként észlelik. Mindez a mindenkire vonatkozó észlelési és pszichikai korlátozottságból ered – mármint az, hogy az ember nem tud egy bizonyos tagszám feletti embersereget közösségként észlelni, értelmezni, stb.. Kedves megnyilvánulásmódja ennek az egyetemes humanizmus, amit a kereszténység hangoztat, de ez meg abból ered, hogy az agy alapvetően abszolútumokban és szuperlatívuszokban képes gondolkodni(18), és emiatt a saját képességeket illetően is könnyen elbízzuk magunkat, pláne akkor, ha a saját közösségben egymást gerjesztjük! A minden, mindenki, senki, semmi, soha, mindig, stb. mind erre utaló szólamok, amik nem veszik figyelembe az emberi lehetőségek végességét. Ez törvényszerűen kudarcokhoz, csalódásokhoz vezet, amihez természetesen nem lehet a saját csoportból bűnbakot választani, vagyis mások után kell nézni … A tömegtársadalmakban pedig egyértelműen az arctalan, közömbösnek ítélt tömeg lesz az, vagy azok, akik nem osztják a csoport összetartozását képező hiedelemrendszert, megkérdőjelezik a csoport összetartását adó elveket, azok értelmét, stb.. Erre azonban ritkán szokott sor kerülni (az állatvilágban is, a rangsor kialakításnál kerülik a konkrét erőszakot, inkább szimbolikusan mérkőznek meg), legtöbbször megelégszenek a közömbösek felé való közömbösséggel, de jellemzőbb az, hogy a saját szimbolikus csoport tagjai részére kedvezőbb feltételeket biztosítanak bizonyos, a hatalmukban álló döntési helyzetekben. Mert a pozitív diszkrimináció is diszkrimináció(10), hiszen az esélyegyenlőség ellen hat – de ezt nem is lehet annyira kikerülni: a személyes közösségének tagjait igyekszik megválogatni az ember.

A tömegtársadalmakban a korábbi természetes kisközösségi kötelékek nem működnek, a szimbolikus kötelék erre alkalmasabb, hiszen az változatlanabb, maradhat idő, tér és társadalom független (ezért is maradtak fenn még mindig a vallási alapon szerveződő közösségi rendszerek), tételei rögzíthetők, betarthatók, betartathatók, számon kérhetők, stb., vagyis megbízhatóbbaknak tűnhetnek, mint az egyéb közösségi kötelékek.

Vagyis, ahogyan ezt már Feuerbach(19) is kimutatta, ha valaki közelít egy olyan csoport tagjaihoz, amelyben az azt összetartó kötelékek és belső szabály- és hagyományrendszer, és minél jobban vonzódik hozzá, annál inkább eltávolodik a többi csoporttól, a többi embertől – tetszik-nem teszik, ez sajnos így van. Ebben az istenkép felé való rajongás egyenes arányban kialakít egy, az ezzel az istenképpel nem azonosulókkal szembeni ellenérzést. Sajnos úgy áll a dolog, hogy minél inkább imádja valaki istent, annál inkább gyűlöli azokat, akik nem rajonganak érte hasonlóképpen. Ebben a vallásos gondolkodás analóg az ún. fellángoló szerelem érzésével, és jól tudjuk hogy milyen a szerelmes ember! Sok keresztény szekta azért szakad ki az egyházi kötelékből, mert azt hitték, hogy ők jobban szeretik istent, mint az anyaszentegyház. Valahol itt kezdődött el a vallási üldözések időszaka is. (Bár az mindig is volt.)

Egy szoros közösség csak akkor működik hatékonyan, ha a tagjai nem változnak gyorsan (család, munkaközösség), vagy az elvei változatlanok maradnak a változó tagság ellenére (tipikusan ilyen pl. az egykori Amway Co., alapjában az MLM „közösségek”, meg a többi franchise-rendszer is).

A vallási csoportok csak szimbolikusan nagyközösségek, és ezt a változatlan, konzervatív értékrend megőrzése jelentené; a ma már nem divatos csecsemőkori megkeresztelések(20) és a vallásos köznevelés elcsökevényesedése(21) miatt a felnőtten, többnyire már önálló egzisztenciával vagy ahhoz közeli állapotban gyülekezettaggá vált emberek csoporttagságát a szoros érzelmi kötelék kialakításával lehet megszilárdítani. Az érzelmi ragaszkodás azonban beindítja ezt a fajta kisközösség-védő jellegű működésmódot, ami érzelmi alapon védi a csoport érdekeit, vagyis akár logikamentesen is – ebben az állapotban a csoport érdekeit sértő külső megnyilvánulások még szorosabbá teszik ezt, ilyenkor az ember lelkesebben éli meg a csoporttagságát; alapállapotban pedig a közömbösség az, ami ellen küzdenek, persze szimbolikusan: mindenféle programmal, lehetőséggel próbálják a csoportot mások szemében vonzóvá tenni … dacára annak, hogy a csoport közösségi kapacitása nem sokáig viselné el a tagok számának megszaporodását.

Mindez elvezet oda, hogy szimbolikusan a csoport esetleg mindenkiért van, mégsem növekszik a befektettet energia folytán a tagság létszáma (mert az emberben is ennek ellenére alaptörekvés a nagyformák létrehozása; valószínűleg a csekély életlehetőségek kompenzálására alakult ki ez így, hogy a túlélési esélyeket növelje a nagymérvű haladóság ellenére) a vártaknak megfelelően, így marad a meglévő kötelékek szorosabbá tétele. Idővel a hosszabb időt túlélt kapcsolatok egy szimbolikus közösségben automatikusan a csoporttagokhoz hasonló jelentkezőket fogják csak befogadni, stb..

A csoporton belüliekkel való liberalizmus azt jelenti, hogy a csoport fennállását és szabályrendszerét a csoport már bent lévő tagjaival szemben nem követelik meg annyira szigorúan, mint azoktól, akik nem csoporttagok; míg azokkal szemben pl. következetesen, szigorúan, tételesen, vagyis konzervatív módon számon kérik, akik a csoporthoz akarnak csatlakozni.

Rövidebben – a tagok elnézik egymásnak a saját csoportjuk alapkövetelményeinek nem teljesítését, míg a kívülállóktól elvárják azok ismeretét és betartását, és ez a csoporttagságra jelentkezők felé is így van.

A marketingben ezt így mondják:

Ha már elértél valamit, megszegheted a szabályokat, de addig, amíg odáig elérsz, be kell tartanod őket.

A bevezetőben tett kijelentés, miszerint teljes kereszténységre is igaz az, hogy a saját csoportbeliekkel szemben liberális, a nem csoportbeliekkel szemben konzervatív úgy nyilvánul meg, hogy a keresztények általában azt tudják a legjobban, hogy a többi embernek hogyan kellene keresztényi életet élnie, holott ők maguk sem tudnak úgy élni, ahogyan elveik szerit szeretnének, vagy akarnának élni.

***

Megjegyzések, források

Csoportlélektanról bővebben:

http://human.kando.hu/pedlex/lexicon/CS.xml/csoportlelektan.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Csoport_(pszichol%C3%B3gia)

Szociálpszichológiáról bővebben:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kateg%C3%B3ria:Szoci%C3%A1lpszichol%C3%B3gia

(1)

Kedvcsináló: GORDON W. ALLPORT - AZ ELŐÍTÉLET (idézetek, Brain Storming gyűjtése) - Az előítélet, Gondolat, Bp, 1977

(2)

Gordon W Allport:

http://en.wikipedia.org/wiki/Gordon_Allport

(3)

Elliot Aronson:

http://en.wikipedia.org/wiki/Elliot_Aronson

(4)

Elliot Aronson: A társas lény

http://www.bomon.hu/aronson.htm

(5)

Amway tanulmányok, és egyéb reklámelemzések

(6)

Áltudományok – vitafórum ( már megszűnt az oldal)

http://www.vasarhely.us/phpforum/viewtopic.php?f=33&t=633&start=0&st=0&sk=t&sd=d

(7)

Valóságtorzulásról & -torzításról blogban

(8)

Lásd „A Teizmus kritikája és kikerülhetetlen szükségszerűsége” tanulmánysorozat

(9)

Féregnyúlvány

http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A9regny%C3%BAlv%C3%A1ny

Vermiform appendix

http://en.wikipedia.org/wiki/Vermiform_appendix

(10)

Kettős mérce

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kett%C5%91s_m%C3%A9rce

Diszkrimináció

http://hu.wikipedia.org/wiki/Diszkrimin%C3%A1ci%C3%B3

(11)

A TEIZMUS KRITIKÁJA ÉS KIKERÜLHETETLEN SZÜKSÉGSZERŰSÉGE - VI.

2006.10.30.

Keresztény-ideológiai családmodell. - A keresztény istenkép(ek)hez való viszony csatlakozik a szülő-gyermek modellhez. Ebben az apafigura maga Isten, az anyafigura pedig Jézus. A gyermek a hívő!

A TEIZMUS KRITIKÁJA ÉS KIKERÜLHETETLEN SZÜKSÉGSZERŰSÉGE – VII.

2006.10.31.

A keresztény-ideológiai családmodell kibővítése. - "... a többgyerekes, vagy a legalább kétgyermekes család-szerkezet is úgymond „ráhúzható” erre a teisztikus képre."

A TEIZMUS KRITIKÁJA ÉS KIKERÜLHETETLEN SZÜKSÉGSZERŰSÉGE – VIII.

2006.11.03.

VIII. A „SZABAD AKARAT” képzete, mint a keresztény-ideológiai családmodell egyik következménye - (...) "Alapkérdéseink: 1. Hogyan alakulhatott ki, és 2. mi szolgáltatta hozzá az analógiát?" (...)

(12)

Szociobiológia

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szociobiol%C3%B3gia

Evolúciós pszichológia

http://hu.wikipedia.org/wiki/Evol%C3%BAci%C3%B3s_pszichol%C3%B3gia

(13)

Kulturantropológia

http://mokk.bme.hu/mediatervezo/targyak/kultantropo/tematika.html

Cultural anthropology

http://en.wikipedia.org/wiki/Cultural_anthropology

(14)

Részlet egy fórumvitából, 2006.08.22.én – forrás: Keresztény-konzervatív értékrend (már megszűnt az oldal)

www.vasarhely.us/phpforum/viewtopic.php?t=625&postdays=0&postorder=desc&start=300

(15)

Nagy kiugrás

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_kiugr%C3%A1s

(16)

Civilizáció

http://hu.wikipedia.org/wiki/Civiliz%C3%A1ci%C3%B3

(17)

Krisztus teste:

http://www.geocities.com/shoshanakertesz/test.html

http://www.szerko.com/index2.php?option=com_content&do_pdf=1&id=320

(18)

A teizmus kritikája és kikerülhetetlen szükségszerűsége – III.

2007.12.22.

Az abszolútumokban és szuperlatívuszokban való gondolkodás, és az agyban nem szinkronizáltan lefolyó szekvenciális evolúció

(19)

Ludwig Andreas Feuerbach

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ludwig_Andreas_Feuerbach

http://filorum.freeweb.hu/jegyzetek/filotori/eu_feuer1.html

http://www.citatum.hu/szerzo/Ludwig_Feuerbach

(20)

Modernkori keresztelkedés – az egyház keresztjének felvétele?

2008.01.14.

Az egyház csecsemő-, és kisgyermek-keresztelési gyakorlata számos kérdést vet fel, amik megkérdőjelezik ezen szokás „ártatlanságát”…

(21)

Keresztény nevelés/oktatás – Vitafórum (az oldal már megszűnt)

http://www.vasarhely.us/phpforum/viewtopic.php?f=23&t=1028&start=0&st=0&sk=t&sd=d

A Brain Storming-féle Teizmus-elmélet és IGe Általános Istendefiníciójának összevetése - a teizmus kritikája és kikerülhetetlen szükségszerűsége – (XII)

http://th01.deviantart.net/fs10/300W/i/2006/123/e/3/Religion_by_StarDragon77.jpgA teizmus-elméletben az emberi elme alaptulajdonságai körébe tartozik a teisztikus-, ill. abszolútumokban való gondolkodás, ami szerint az ezeket kísérő érzelmek nem kiváltói az ún. isten-fogalomnak.

***

Kép forrása:

http://th01.deviantart.com/fs10/300W/i/2006/123/e/3/Religion_by_StarDragon77.jpg

***

A cikk kiindulópontja a(z azóta sajnos megszűnt, legendás VIRTUS.HU-n) következő cikk és a cikk társalgója:

Tényleg cáfolhatatlan az Általános Isten elmélete?

ESZMÉLETlen Webmagazin - 2008.12.10 17:24

Eddig nem sikerült senkinek. Ez tény. De mi van akkor, ha nem is kell cáfolni? -- Rövid tűnődés annak apropóján, hogy egy évnél régebb óta létezik az (ateista) embert próbáló kihívás a világhálón.

http://vallaskritika.virtus.hu/?id=room&aid=59159

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

Az Általános Isten logikus és tudományos igényű definíciója:

"Általános Isten (továbbiakban Isten); egyes emberek és embercsoportok tudatában és tudattalanjában lévő speciális érzésforma, érzelemtípus.(1*) Istennel egyesek (az istenhívők) a világ és az élet keletkezését, felépítését, működését próbálják meg elképzelten és logikátlanul(2*) magyarázni, illetve élethelyzeteikre keresnek megoldást általa. Míg másokra (például az ateistákra, realistákra, naturalistákra, materialistákra, szkeptikusokra is) Isten tudattalanul is olyan hatással lehet, hogy logikai és kritikai érzékük az istenhívőkéhez hasonlóan torzul(3*) bizonyos területeken." (Iván Gábor elemér, vagyis: IGe)

Jól ismerem a definíciót, és mivel IGe elképzelése, miszerint a magukat ateistáknak vallók sem mentesek bizonyos "istenképzetnek" megfelelő "valami"-hez való, a hívőkéhez hasonló viszonyulástól szintén közel áll hozzám (ezt az ő általa hangoztatottak és a magam, kialakulóban lévő teizmus-elmélete hatására is alakult így)... nem láttam értelmét, hogy megpróbáljam cáfolni, hiszen éppen a magam munkájában is hasznos eszköznek tudom tekinteni.

A *-gal megjelölt helyeken azonban némi kiegészítéssel élnék (e helyütt kijelentve, hogy semmiféle igényt nem támasztok semmiféle pályázati díjra), pusztán a magam teizmus elméletéből kiindulóan, ami – mint jeleztem – még nincs kidolgozva, de „A Teizmus Kritikája és Kikerülhetetlen Szükségszerűsége" tanulmányom eddig elkészült részeiben már jócskán előrehaladtam a kifejtésében.

Tehát:

-- 1 --

"speciális érzésforma, érzelemtípus.*"

Kiegészíteném azzal, hogy jómagam nem korlátoznám a fogalmat az érzésekre és érzelmekre, mivel ismeretelméleti, perceptuális hatásai is vannak, amik inkább speciális, a valóságot torzító jelenségek, amik hol önkéntelenek, hol szándékosak. A valóság értelmezése kényszeresen van jelen az embernél, ha úgy vesszük, akkor az ember tudati működésének alaptulajdonsága, így ezáltal szélesebb spektrumot ölel fel, mint az "érzés és érzelem" fogalmak által jelöltek.

A magam teizmus-elméletében az emberi elme alaptulajdonságai körébe tartozik a teisztikus-, ill. abszolútumokban való gondolkodás, így az ezeket kísérő érzelmek nem kiváltói az ún. isten-fogalomnak.

Továbbá:

-- 2 --

"...próbálják meg elképzelten és logikátlanul* magyarázni,..."

1. Nem "megpróbálják", hanem a maguk részére meg is magyarázzák – az más kérdés, hogy a magyarázatuk természetesen hagy kívánnivalót maga után, de adott szellemi kvalitásokkal rendelkező egyén és közösség számára a felfogható és elfogadható ismeretek és jelenségek köre néha erősen meghatározott, hagyomány- vagy tekintélyvezérelt, ami azonban nem gátolja meg őket abban, hogy így teljes életet éljenek a magyarázatuk által vélt teljes megértés illúziójában. Mivel az élet, a társadalmi környezet általában nem készteti az egyént arra, hogy különösebb figyelmet szenteljen közvetlenül nem érzékelhető és felfogható dolgok és jelenségek iránt, így adott területen (ilyen maga a Világegyetem kialakulása is) bármiféle "hiánypótló" magyarázat megadja a teljes konzisztencia megnyugtató érzését – ezen a pontos természetesen az "érzés" a lényeg, de én ezt inkább kísérő-jelenségnek tekintem, nem magának az istenfogalomnak – a "megnyugtató érzés" kísérő jelensége, mintegy jutalma az elme mélyebb, alapvetőbb törekvésének a kielégülésében. Ezáltal az Isten-fogalomba vetett bizalom, stb. nem azonos az istenfogalommal, hanem jutalom egy probléma megoldásában.

2. Mivel az emberi elme információfeldolgozási és valóságértelmezési alapmódszerei az asszociálás és az absztrahált szimbolizmus alkalmazása, így lehet, hogy az istenhívők "elképzelten" adnak bizonyos jelenségekre magyarázatot az általuk használt isten-fogalom által, azonban ez a mechanizmus magára a tudományos ismeretfeldolgozásra is érvényes – a tudomány szimbólumrendszere, ha a matematikát vesszük példának, hasonlóan működik: megjeleníti a mennyiségeket és a velük való műveleteket. Az természetesen megint más kérdés, hogy a matematika, tkp a tudomány nyelve egyértelműen alkalmazható a valóság jelenségeire, az emberi társadalom azonban nem egyértelműen vethető ezzel egyebe – az emberi elme alapvetően "emberi egységekben számol", ahol a valóság sokáig erősen emberi léptékű volt. Gondoljunk csak a görög filozófus-matematikusokra (Thalész, Püthagorasz, Demokritosz, stb.) akiknek a fejében a matematikai szimbolizmus és az istenek világa remekül megfért egymás mellett! Sőt – a teisztikus gondolkodásmód valójában jobban alkalmazható a társadalmi jelenségekre, mint a tudományos szemlélet: mindezt már a tanulmánysorozatom elején le is szögezem az elmélet erős freud-i alapjait hangsúlyozva.

3. A 2. pont alapján kijelenthető, hogy a teisztikus szemlélet, az istenfogalom társadalmi valóságként való kezelése (az ateisták számára sajnálatos módon) egyáltalán NEM LOGIKÁTLAN. A logika IGE általi Á.I. definícióban használ értelmezése elsősorban tudományos, az érzékelhető és megismerhető valóságra alkalmazható logika, emberi viszonylatban jómagam legalább 3-féle logikai indíttatást különböztetnék meg, úgymint...

A) Szellemi, intellektuális logika,

B) Érzelmi, lelki logika,

C) Fizikai, testi logika, ... amelyek egyénenként, de még egyénen belül is állandóan változó mértékben vannak jelen (valószínűleg az agyi információfeldolgozás erős endokrin-alapú befolyásolhatósága miatt is). A szellemi logika természetesen igen jól összevethető a tudományos értelemben vett logikával, és ennek van a legtöbb köze az IGE által is említett "logikátlansággal", amit az istenfogalomban hívőknek tulajdonít (ebben kétségtelenül igaza is van). A szellemi logika a valóság megismerését, annak pontos értelmezését jelenti, arra törekszik. Az érzelmi, lelki logika egyfajta boldogság-keresést jelent, vagyis a hangulatnak való leginkább megfelelő indíttatások követését szorgalmazza, arra ösztönöz - és ebben bőven helyet kapnak a szellemi logikának nem megfelelő döntések, cselekvések, stb. A fizikai, testi logika pedig, ahogy a neve is mutatja, felülírhatja az előbbi kettőt: ha a testi állapot azt diktálja, és erősebb a másik kettőnél, akkor a testi igények (pihenés, mozgásigény, stb.) megelőzhetik az érzelmileg kielégülést nyújtó, vagy a valósággal jobban összekötő indíttatásokat.

Ezen az alapon az istenfogalomban való hitnek kétségtelenül egyfajta kényelmes, szellemi logikát kielégítő segéd-, vagy pótlék-szerepe van, ami nem elítélendő – mivel az ember élete elsősorban a technicizmus és a városiasodás következtében mindenekelőtt a ún. társadalmi, erősen, vagy (látszólag) kizárólagosan szociális játéktérben játszódik, így itt a lelki- és testi logikának elsődleges szerepe van: a testi logika a létfenntartás minél hatékonyabb formái miatt (egészséges ember tudja a leghatékonyabban az önfenntartását ellátni, és megtermelni azt a többletet, amit a társadalomnak tud és kell is nyújtania!), a lelki logika pedig a társadalmi együttélés minél hatékonyabb szükségletei miatt (a tömegtársadalmakban fokozottabban kell érvényesülnie azoknak a fékeknek, amik a kis, törzsi közösségekben kialakult szociális észlelési körből való átállást lehetővé teszi – Freud erre mondta pl. azt, hogy a modern ember az elfojtással fizetett a társadalmi lét biztonságáért.). Ha ezen tényeket vesszük alapul, akkor az istenhit nem logikátlan elképzelés, hanem egyfajta szükségszerű valóságpótlék – mivel a társadalmi valóságban élünk, nem a tudomány által felfedett tisztán fizikai valóságban, függetlenül attól, hogy a tudomány által leírtakon alapszik a mi világunk is, csak éppen magasabb rendszer-komplexitási szinten.

***

-- 3 --

"... másokra (például az ateistákra, realistákra, naturalistákra, materialistákra, szkeptikusokra is ) Isten tudattalanul is olyan hatással lehet, hogy logikai és kritikai érzékük az istenhívőkéhez hasonlóan torzul* bizonyos területeken."


Ezen a ponton számomra a definíció bevezetése a problematikus, de inkább a fogalomhasználat más jellegű, mint ahogyan én megfogalmaznám. A bevezetésben az isten fogalom egy "speciális érzésforma, érzelemtípus", míg itt ez az érzésforma a "logikai és kritikai érzéket torzítja" - az általam korábban felvázolt hármas logikai elképzelésbe azonban pontosan belepasszol, miszerint az érzelmi logika felülírja azt a fajta "logikai és kritikai érzéket", amivel itt IGe egyértelműen a fizikai (és nem a társadalmi!) valóságra céloz. Mint kifejtettem az előbb, az ember, aki a társadalmi valóságot tekinti elsődlegesnek, nem a fizikai valósághoz akar alkalmazkodni, hanem a társadalmihoz, és emellett a maga érzelmi igényeihez - mindebben a törekvésében a fizikailag is érzékelhető, a léte fizikai és kémiai alapját alkotó valóság elemi és jelenségei alapvető az "útjában vannak": biológiai lényként a fajtársaival és önmaga kiegyensúlyozottságával való viszonyát tekinti elsődlegesnek, amiben ezen entitások felépítése és azok fizikai környezetének alakulása, jelenségei teljességgel másodlagosak, sőt elhanyagolható jelentőségűek, sőt mi több: teljességgel figyelmen kívül hagyandók!

Az ateisták alapvetően a hagyományos és rendszerbe foglalt vallások istenképeitől vélik magukat mentesnek, míg egyéb szellemi áramlatokkal kapcsolatban az istenhívőkéhez hasonló lelkülettel viselkednek; a naturalisták néha burkolt panteisták, és azt vallják, hogy az ember számára a "természetesség" a természetes, holott ennek definiálásával általában mindig adósok maradnak - számukra egyfajta "ösztön" jelent teisztikus indíttatást; a realisták a társadalmi valóságra egyfajta, a fizikai valóságra is alkalmazhatóakhoz hasonló, tapasztalatok által összegezhető szabályrendszert igyekeznek ráhúzni, ami azonban a társadalmi békés együttélés rideg keretein belül való mozgást engedi csak meg - számukra a "társadalmi elvárás(-ok/-nak való megfelelés)" lép fel az istenképzetekhez hasonlatosan; a materialisták egyértelműen az anyagot "istenítik", amelynek mindezidáig az egyik legzseniálisabb és legérthetőbb leírását a kiváló valláskritikus, Holbach adta, "A Természet Rendszere" című monumentális munkájában; a szkeptikusok a valóságértelmezési módoknak mintegy egy vitatérben látják csak értelmét, s bár vezérelvük a "Vitában születik az igazság!", mindemellett általában magukra vonatkoztatva is szigorúan betartják a tudományos érvelési rendszerek alap-követelményeit...

... Amit IGe "torzulás"-ként említ, időnként nem más, mint puszta "tévedés", vagy "tudáshiány", vagy egyfajta "adott információmennyiséggel való megelégedettség" - minden "-izmus", mivel maguk is absztrahálás következményei és termékei... így a valóság adott területére koncentrálnak, vagyis implicit módon elsősorban kizárnak bizonyos valóságelemeket. Erre azonban azért van lehetőségük (és részben emiatt is van akkora kínálat különböző vallásokból, istenképekből), mert az emberi létnek nem elsődleges feladata, pusztán csak lehetősége a valóság minél alaposabb megismerése. Az ember nem azért alkot istenképeket, mert ez az indíttatás eleve benne rejlik, hanem azért, mert a létfenntartási hatékonyságába ez is belefér. Ebbe a kategóriába tartozik a művészet és minden, a korai társadalomkezdeményeket formájában elkülönítő jelleg, amely nem kapcsolódik közvetlenül a lét- és fajfenntartáshoz. Az emberben is, akárcsak az állatvilág bármely más fajában, elsősorban két ösztön, a lét- és fajfenntartó ösztön munkálkodik, és nincs valamiféle "eszme-fenntartási és előállítási" ösztön, ami istenképek gyártását implikálná nála.

A sok-sok valóságértelmezési és életmódot meghatározó "-izmus" sokaknál puszta kiegészítő szórakozás, egyfajta szellemi, logikai puzzle játék, amit sokan nem játszanak, mivel a társadalmi lét a teljes figyelmüket leköti - a istenképekkel operáló vallásosság egyik pólusa a természeti erőknek kitett, attól szenvedő és azt nem értő emberek terméke; míg másik az egyfajta arousal-felesleg elhasználó szellemi játék, ezért is jelenik meg a már felesleget termelő kultúrákban, ahol kialakult már egy, a mindennapi létéért küzdeni nem kötelezett réteg - és a időnként a véletlenen múlott, hogy mely népeknél tolódott ez el a természeti környezet jobb ismerete felé, vagy éppen a társadalmi jelenségeket nem látható erőkkel irányítottnak vélvén az istenképek képzése felé...
A valóságértelmezés tehát mindenképpen torzul, és éppen amiatt, hogy az emberi az elsősorban az önmaga biológiai szükségleteit hivatott az ellenőrzése alatt tartani - emberekkel kapcsolatos információkat, jelenségeket, stb. hivatott feldolgozni, és nem a tudományos értelemben vett valóság pontos feltérképezésére alkalmas eszköz. Az, hogy ERRE is alkalmas, csak egy plusz adalék, ami azonban sok tanulást, taapsztalatot és ennek következtében fejlett intellektust kíván, vagyis erőfeszítést - az általánosnak vehető "kognitív fösvénység" azonban elejét veszi annak, hogy mindez a többségnél kialakuljon.

Az emberi elme (a legfontosabb, vagyis biológiai értelemben) alapvetően arra hivatott, hogy a maga és annak a kisközösségnek a létfenntartási igényeit biztosítsa, amelynek ő maga is tagja - kialakuláskor és fejlődése túlnyomó részében mindehhez pár napi járóföldnyi terület ismerete és a lokális viszonyok (geográfia, klíma, flóra, fauna, stb.) ismerete bőségesen elegendő volt... és hol volt ez bármikor is a már akkor is megismerhető világhoz képest, ha csak azt vesszük alapul, hogy magáról a Földről mit sem tudtak akkoriban, még fogalmi szinten sem alkottak semmit, ami a valósághoz fogható lett volna mai ismereteink szerint - mégis, a valóságból, ami a túléléshez szükséges volt, maradéktalanul tudható volt.

Ha a mai viszonyokat nézzük, ha csak abból a szempontból is, hogy az általános és középiskolai tanulmányokat alapvetően fontosnak véli a társadalom majdnem minden tagja a társadalomba való beilleszkedés és a társadalomban való léthez "méltóság"-hoz - karöltve azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy ezeknek az ismereteknek pusztán töredékét hasznosítjuk a társadalmi létünk során... azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a valóságtorzulás jelensége társadalmi méretekben is ordítóan, mindenki számára nyilvánvaló módon jelen van, és mégis békésen élünk vele, hivatkozunk rá, stb., mintegy vallásos jelleggel, ugyanúgy, ahogyan az istenhívők hivatkoznak adott esetben egy istenképhez való fordulás szükségességére.

Miért van ez így? Egyszerű - önfenntartásunk és fajfenntartásunk oly mértékben biztosított már, hogy fennmaradó energiáink nagy részét egyszerűen arra fordítjuk, hogy valamilyen módon felemésszük a keletkezett arousal-feleslegünket. Társadalmi tevékenységeink túlnyomó többsége általában semmi más, pusztán kényszeres energia-levezetés - aki mindezt, vagy legalábbis egy részét a valóság felfedezésére, megismerésére fordítja, abból könnyűszerrel lesz tudós, vagy rendkívül okos, széles látókörű ember akár általában, akár egy szűk területen... a többség azonban "szétszórja energiáit", a termodinamikai törvények értelmében - néha egyáltalán nem szándékosan, vagy hanyagságból, hanem egyszerűen azért, mert nem tudja figyelmét vagy egy területre, vagy tartósan koncentrálni. Akik azonban egy területre képesek koncentrálni, azoknak a látóteréből a többi ismeretterület kiesik, így azokról általában heurisztikák segítségével kénytelenek véleményt alkotni.
A konklúzió tehát mindenképpen az lehet csak, hogy a "torzulás" nem egyfajta "hibás szemléletmód", esetleg "hiba az emberi észlelésben, ismeretszerzésben", hanem éppenhogy az emberi ismeretszerzés és valóságértelmezés természetes, ha nem szükségszerű velejárója.
Ezen az alapon vélem úgy, hogy az emberi társadalom mai formájához, lehetőségeink mai kiteljesedéséhez a teizmus nemcsak egy buktató volt az emberi történelemben, hanem egy kikerülhetetlenül szükségszerű velejárója is - ami azonban nem jelenti azt, hogy aki mindezt felismeri, annak nemcsak lehetősége van átfogó kritika alkalmazására is (az egymással szemben álló nézetek moderálásában; és a szélsőséges, egyeduralomra törő, a teisztikus diverzitást csökkentő tényezőkre való figyelemfelhívásban), hanem egyben kötelessége is.

*** *** *** *** *** *** ***

BRAIN STORMING, 2008

Az „értelemben való hitről” - avagy: „Nem hiszek a hitben. – Ez is hit – de értelmes!” - A teizmus kritikája és kikerülhetetlen szükségszerűsége - (XI)

https://lh5.googleusercontent.com/-3uezWHDpCiY/TW1lytyZV5I/AAAAAAAAAK4/h10alkCEgBg/X-Faith%20Reason.jpgBeszélgetés az értelemben való hitről, ahol a valóságértelmezés kapcsán már szóba kerül az egoteizmus (BS) és a szocioteizmus (BS) fogalma is…

Mottó, és egyben a beszélgetést bevezető gondolat:

„Nem hiszek a hitben. – Ez is hit – de értelmes!”

-    Az értelemben hiszel?

-    Azt hiszem.

-    Az értelemben való hitben hiszel?

-    Valahogy úgy!

-    Mégis miben hiszel, ha az értelemben hiszel?

-    Arra gondolsz, hogy tulajdonképpen mi az értelem?

-    Igen.

-    Ha azt mondom, hogy a valósághoz való sikeres alkalmazkodás?

-    Igen, ez egy elég jó és tömör megfogalmazás. De van benne egy fontos változó.

-    Felteszem, itt a „valóság” meghatározására vagy kíváncsi.

-    Igen. Az értelem egy hatékony, - vagy ahogy te is mondod – sikeres alkalmazkodás egy rendszerhez, ha úgy vesszük akár a rendszer szempontjából, ha másként, akkor akár az alkalmazkodás szempontjából.

-    Tehát azt mondod, hogy az értelem a valóságtól független is lehet?

-    Persze. A valóság értelmezése sokféleképp változhat, vagy akár azt is mondhatjuk, hogy torzulhat.

-    Ezt mindenkire érted, vagy mindez személyfüggő; úgy értem, hogy ez egyénenként változik?

-    Is-is. Ahogy Sherlock Holmes is tartotta: mind ugyanazt látjuk, de nem ugyanazt értelmezzük.

-    Vagyis a valóságlátás eltérései abból is eredhetnek, hogy a valóság bonyolult megjelenéséből, elemeiből, jelenségeiből van, amit észreveszünk, és van, amit nem?

-    Részben igen. Az észlelést az igények, a hangulatok, a szándékok is befolyásolják, és pontosabb úgy fogalmazni, hogy az észlelésünket mindezek folyamatosan befolyásolják, csak más-más mértékben.

-    Mintha azt mondanánk, hogy „azt látjuk, amit látni akarunk”; vagy azt, hogy „azt látjuk, amit tapasztalataink alapján ismerünk” … vagy elismerjük a létezését?

-    Igen – de nem abban az értelemben, ahogyan egy furmányos kérdés is felteszi, miszerint: „Ha az amerikai őslakosok még soha nem láttak hajót, és fogalmuk (és persze szavuk!) sincs a hajóra, akkor látják-e azt a hajót, ami befut a tengerpartjukra?”

-    Valóban nem logikus feltételezés az, hogy ha valamit még nem tapasztaltunk, vagy láttunk, akkor annak az észlelésére is képtelenek lennénk. Úgy gondolom, hogy észleljük, csak éppen megmondani nem fogjuk tudni, hogy mi az.

-    Így van. Az, hogy nem tudjuk, hogy valami micsoda, az nem gátolja annak az észlelését. Ez általában nem kapcsolódik az „értelmezés” kérdéséhez – mivel természetes, hogy attól, hogy valami értelmezését nem ismerjük, azt még észlelni tudjuk.

-    Itt vissza is tudunk térni az eredeti felvetéshez. Úgy értem, hogy az „értelemben való” hithez. A valósághoz való alkalmazkodáshoz – persze a sikeres alkalmazkodáshoz -  hogyan kapcsolódik mindez?

-    Az „értelemben való hit” részben arról is szól, hogy a valósággal kapcsolatban megtapasztaljuk a valóság törvényszerűségeit azon az alapon, hogy mi is a valóság részei vagyunk és a látszólag(!) rajtunk kívül létező világra ható törvények ránk ugyanúgy hatnak, csak éppen mi, emberek, - de általánosíthatunk itt magukra az élőlényekre is! – nagyfokú alkalmazkodóképességgel rendelkezünk arra, hogy az entrópia-szintünket minél alacsonyabban tartsuk!

-    Ez úgy hangzik, mintha az „értelemben való hit” valami alapvető biológiai jelenség kellene, hogy legyen.

-    A valósághoz való sikeres alkalmazkodás végül is a túlélést jelenti, nemde?

-    Igen, és ha az ember a valóságban akar létezni, akkor a valósághoz kell alkalmazkodnia, vagyis a valóságképe minél pontosabb, minél reálisabb kell, hogy legyen. Ennek az objektivitásnak azonban van egy hatalmas gátja!

-    Mi lenne az? Nem létezik egységes, reális valóságkép?

-    A tudomány leírhatja a valóságot elég pontosan, azonban mindenki a maga szubjektumán keresztül kell, hogy ezt felfogja, értelmezze, a maga életére, életkörülményeire vetítse. A mindenkit körülvevő objektív realitás a mindenkiben egyéni, sajátos körülmények között kialakult, sajátos igényeknek, szükségleteknek, céloknak megfelelő szubjektumon keresztül érvényesül – a valóság tehát mindenki számára azonos, de mindenki egyéni felfogással közelít hozzá.

-    De hát a tudomány és vallások is egyértelműen egységesíteni igyekeznek a világképeket, nem? Ezekkel mi a helyzet?

-    A vallások a maguk szempontja alapján igyekeznek egységesíteni, és általában igyekeznek megkülönböztetni magukat más vallásoktól – mindez maradéka a réges-régi törzsközösségi-szintű létezés szükségszerűségének. Mindegy mennyiben törekszik általánosan világuralomra egy vallás, akkor is ezeknek a fejlődéstörténetileg korábbi elképzeléseknek igyekszik megfelelni: inkább gyermeki vonzódást és engedelmességet követelnek meg az eszme, vagy az istenkép felé, mivel a kisközösségi, családszintű gyermeki biztonságérzetet törekszenek elérni.

-    A vallások tekintetében tehát a „biztonságérzet” a kulcsszó?

-    Pszichikailag mindenképpen!

-    És a tudományok egységesítési törekvése…?

-    Ott egészen más a helyzet. A tudományok alapvetően megvalósítják azt a világkép tekintetében, amit a vallások az emberek között, a társadalomban szeretnének megvalósítani, vagyis konzisztens képet kialakítani a minket körülvevő világról, és egyben saját magunkról is. Ez a kép nem személyfüggő, és éppen emiatt alakultak ki a különböző tudományágak, és nem egyes tudósok „tanításai”, mint ennek megfelelői erkölcsi értelemben, a vallásokban szokás.

-    Az erkölcsöt ezek szerint a tudományokon kívülinek képzeled?

-    Nagyjából igen, ámbátor elég sok kapcsolódási pont van. Annyi azonban bizonyos, hogy az erkölcs alapvetően a társadalomtól, annak berendezkedésétől függ, vagyis társadalomfüggő fogalom, aminek tartalma változik, és nemcsak társadalmanként, hanem társadalmanként időben, körülményektől függően, sőt, még egy egyén szempontjából is inkább eléggé opportunista lehetőség, általános irányvonal csupán. Az erkölcs erősen szubjektív – sok vallás éppen emiatt is foglalkozik ezzel inkább, és nem az objektív valósággal.

-    Erkölcs szempontjából mit jelent akkor az „értelemben való hit”?

-    Talán azt, hogy felfogjuk ezt az erős szubjektivitást, és amennyire lehet, próbáljuk elfogadni.

-    És mi van azokkal a vallásokkal, amik ezt nem fogadják el?

-    Ha nem fogadnak el erkölcs tekintetében szubjektív mércét, akkor előáll a már említett „törzsközösségi-szindróma”: aki nem törzstag – és ehhez pusztán csak azt kell, hogy valamit másként tegyen, mondjon, vagy gondoljon, vagy hogy másmilyen legyen! –, azzal minimum bizalmatlanokká lesznek, szorosabb kötelék esetén, a létét - esetleg a kisebbségének tudatában - fenyegetve érzően pedig ellenséges. Mindez persze nem feltétlenül a másik leigázásának céljából történik, hanem a maga előtt a saját erkölcsi elvek erősségének bizonyítása céljából is, vagyis önigazolási törekvés elsősorban, másrészt pedig a közösségi összetartozás erősítése, és ezen felül – bármennyire is furcsán hangzik! – az egyéniség, az individualizmus erősítése. Ha magunkat meg tudjuk különbözetni másoktól, akkor egyének, önálló entitások vagyunk, és általában a létezésünk tudata erősödik – azok számára, akik mellőzöttként nőttek fel, ez hallatlan nagy kielégülést tud okozni!

-    Kanyarodjunk vissza az „értelemben való hit” világnézeti problematikájához – azt említetted, hogy hiába ugyanaz a valóság mindenki számára, azt erősen szubjektíven szemléljük, és ez a szubjektivitás óhatatlan eltérésekhez vezet. Pusztán azért van ez így, mert két ember nem tudja azonos módon szemlélni a világot?

-    Nem egészen. Vannak olyan területei a valóságnak, ahol „félre lehet tenni” a szubjektivitást, mert elég jól feltárt törvények, összefüggések magyarázzák azt; és szemlélhetünk dolgokat, jelenségeket megállapodás alapján is, vagyis előzetesen megállapodunk, hogy min mit értünk, és igyekezünk nem eltérni ezektől a kategóriáktól. Nem jelenti ez azt, hogy ezeket a kategóriákat nem bővíthetjük, vagy szűkíthetjük, de persze ezeket is csak akkor tudjuk egységesen szemlélni, ha ezekben ismét megállapodunk.

-    És aki a maga szempontjait helyezi mindenkié elébe?

-    Az már pszichikai probléma – bár biológiai szempontból is értelmezhető.

-    Hogyan?

-    A szubjektivitás azt is jelenti, hogy felfoghatom a rajtam kívül lévő világot, és azt is, hogy más szubjektíven szemlélődők is vannak, de a magam fennmaradását én magam kell, hogy biztosítsam, így a magam szempontjait kell mindenkié elé helyeznem, ha rólam van szó. A szubjektív világszemlélés egyéni, csak adott szubjektumra vonatkozó világot szemlél, amiben csak azok a dolgok léteznek, amit a szubjektum ismert, amit elismer, és ami szükségletei számára fontos. Ez kialakít egyfajta „akkor és az a világ létezik, amit én észlelek, és amire nekem szükségem van” szemléletet, ami könnyedén alakul át egy kissé szigorúbb és merevebb „akkor létezik a világ, amikor én észlelem”, és „csak az, és olyan világ létezik, amilyennek én észlelem” szemléletmódba.

-    Nekem erről a „Vakok és az elefánt” című kis történet jut eszembe.(*)

-    Nagyon is helyesen! Ott is arról van szó, hogy az első észlelési élményt egyfajta kinyilatkoztatásnak tekintik az észlelők, és további vizsgálódás helyett az elsőbbség erejére hivatkozva azonnal minősítik az észleletet, és attól fogva nem is hajlandók más szempontokat figyelembe venni. Ez a szubjektív észlelet objektív mércévé emelése, erős egoteizmus.

-    Egoteizmus? Mit jelent ez?

-    Ahogy fentebb is említettem: a szubjektum az észleletét nem az objektív valóságról vett észleletnek tekinti, hanem magának a valóságnak, sőt, a maga észlelését az objektív valóság feltételének is tekinti. Mintha azt mondaná: „Csak akkor és úgy létezik, ahogyan és amikor én észlelem!”, vagyis a szubjektum a valóságot azáltal véli teremti, hogy észleli azt.

-    Ez eléggé abszurdnak tűnik.

-    Az is. De ha jobban belegondolsz, akkor megérted, hogy a bizonytalan világkép éppen e miatt a mechanizmus miatt dogmásodik, vagyis a világképtől való eltérő észleléseket vagy nem veszi tudomásul, vagy a világképe elleni „lázadásnak” tekinti, mintegy egy másik valóság ama törekvésének, hogy a maga szubjektív világképét megszüntesse. Ehhez nem is igen kell ellentétesnek lennie a szubjektum világképével, elegendő csak, hogy az „más”!

-    Arra utalsz itt, hogy egy dogmatikus, merev rendszer nemcsak a vele ellentétes tényeket hangoztatókat üldözheti, hanem azokat is, amik olyanokkal hozakodnak elő, ami addig a számára ismeretlenek is voltak?

-    Igen. Az egoteizmus logikájába mindez kényelmesen belefér, miszerint: „Ha eddig nem észleltem, akkor az nem is létezik.” Így válik az egoteizmus az új ellenségévé, különösen akkor, ha olyan dologról van szó, ami ismeretei felül áll, amit nem ért.

-    Akkor ezzel egyszersmid azt is állítod, hogy a tudatlanság az egoteizmus melegágya.

-    Nos, inkább fogalmazzunk úgy, hogy a „hiányos ismeretek”. Mellesleg nincs olyan élő ember, aki nem esne az egoteizmus csapdájába nap-mint-nap. Ha tévedünk a valósággal kapcsolatban, és dühöt érzünk, akkor ez amiatt is van, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogy mi akartuk, vagyis mégsem olyan, és nem abban a formában létezik a világ, amilyennek mi gondoltuk, amilyennek az elménkben elképzeltük, vagyis a magunk számára teremtettük.

-    Akkor az egoteizmus a kreativitás ellensége is, nemde?

-    Nem feltétlenül. Az ember hallatlan kreatív tud lenni, ha a szubjektív, és már objektivitásnak ítélt szemléletét meg kell védenie. Nagyon jók vagyunk önigazolásban – ha úgy tetszik, minden önigazolás az önmagunkba, mint az észlelt világot teremtőbe vetett hitünk védőbeszéde.

-    Ezek alapján igen nehéz lenne igazságkritériumokat alkotni…

-    Igen. Már csak azért is, mert nincs abszolút igazság, és ez is szubjektivitáson alapul.

-    Úgy érted, hogy ha azt jelentjük ki, hogy nincs abszolút igazság, akkor ez sem abszolút igazság?

-    Igen. Az igazságot nem szabad önálló entitásként kezelni, társadalmi szempontból és tömegtársadalmi méretekben pedig különösen nem!

-    Akkor az objektív valóság kezelésében vannak abszolút igazságok?

-    Talán fogalmazzunk úgy, hogy vannak igazoltan hosszútávon érvényesülő törvényszerűségek.

-    …Amikben lehet hinni. Így gondolod?

-    Igen. Pontosabban úgy, hogy vannak olyanok, amiket annyiféleképpen igazoltak már, és az idők folyamán többször is, hogy nem érdemes megkérdőjelezni őket. Olyanok, mint a tégla – nyugodtan foghatjuk, és beépíthetjük a falba anélkül, hogy azon kellene aggódnunk, hogy elbírja-e a rá nehezedő falazat súlyát.

-    Térjünk vissza azért pár szó erejéig az igazságkritériumok szubjektivitására. Vannak, akik azt állítják, hogy két ellentétes állítás közül csak az egyik lehet igaz; és vannak, akik azt állítják, hogy egy helyzetről csak egyféleképpen lehet objektíven beszámolni.

-    Az első felvetés a „vagy-vagy” gondolkodásmód tipikus esete, amikor ellentétpárokra igyekszünk osztani a világot, hogy könnyebben el tudjunk igazodni benne. Ez elsősorban a korlátolt gondolkodásra jellemző, pontosabban arra, amikor valaki nem hajlandó gondolkodni.

-    Vannak olyan helyzetek, amikor egyazon dologra igazságként állatható két, egymással ellentétes állítás?

-    Igen, és adok egy egyszerű szemléltető példát. Nézz ide: leírom ide pirossal, hogy „fehér”. Ha azt mondom, hogy ez „fehér”, akkor igazat mondok?

-    Igen.

-    Ha azt mondom, hogy ez „piros”, akkor igazat mondok?

-    Igen, de a két esetben más-más fogalmi kategóriát használsz.

-    Pontosan, de ez nem teszi „nem igazzá” az állításaimat.

-    Igen, de akkor nekem, akivel a kijelentéseid közlöd, tisztában kell lennem, hogy mikor melyik fogalmi kategóriát használod.

-    Pontosan – erről volt szó, amikor a megállapodásról beszéltem. … De mondok egy másik példát. Képzeld el, hogy te és egy másik ember egy út két oldalán álltok, de nem tudjátok, hogy a másik hol van. Közöttetek áll az úton egy busz, mellette egy autó. Te állsz az autó felöli oldalon, a másik ember pedig a busz felöli oldalon. Telefonon tartjátok a kapcsolatot. A másik megkérdezi, hogy „Hol van a kocsi?”. Te mit válaszolsz?

-    Természetesen azt, hogy „A kocsi a busz előtt van”, mivel én úgy látom.

-    És ha a másik azt mondaná, hogy „Tévedés, a kocsi a busz mögött van!”? Melykőtöknek van igaza?

-    Mindkettőnknek igaza van.

-    Mi akkor a különbség?

-    Az, hogy mások a szempontjaink?

-    Az bizony! És hogyan lehetne ezen segíteni?

-    Felteszem, tisztázni kellene, hogy melyikőnk honnan nézi az adott dolgot.

-    Úgy van! Nos, még ebben az egyszerű észlelési feladatban is fontos, hogy tisztában legyünk a másik szemszögével! Ez azonban újabb problémát vethet fel, nevezetesen azt, hogy milyen mértékben vegyük alapnak a másik megítélését, a másik világlátását!

-    Az említett egoteista megközelítésben az észlelő a maga észlelését, és ezzel önmagát az észlelt világ feltételeként értelmezi. A másik véglet így azt jelentené, hogy a másiknak adjuk ezt a „teremtési jogot”?

-    Pontosan! Míg az egoteizmus azt a világlátást fejezi ki, hogy az észlelő maga az észlelet teremtője, addig a szocioteizmus azt fejezi ki, hogy a másikat tesszük a saját világképünk teremtőjévé, mintegy átadva neki a saját világunk teremtésének jogát.

-    Mintha önmagunkat a másik észlelésének teremtményévé tennénk?

-    Igen. Ebben a megközelítésben önmagunk létezésének mércéje az, hogy a másik mennyiben észlel minket. Ha úgy érezzük, hogy nem észlel minket, akkor az az érzésünk támad, hogy nem is létezünk.

-    Elég abszurd feltevés.

-    Annak tűnhet, de ez a megközelítés számos dologra fényt vethet. Ott van például az ember társasági igénye, az a banális közhely, hogy „az ember társas lény”. Sokan azt mondják erre, hogy „igen, a társadalomban való léthez az kell, hogy az ember a társadalom keretei között nevelkedjen, és így megszokja, hogy emberek között van, így természetes, hogy ennek az igénye megmarad”. A társasság azonban nem csak ezt jelenti, hanem azt is, hogy mások az észlelésük tárgyává tesznek minket, belefoglalnak minket a világképükbe, létező entitásként tekintenek ránk, ezzel elismerve létezésünket, és mindezt a mi tudomásunkra hozva, vagyis azt, hogy visszahalljuk, informálnak minket arról, hogy létezünk, a magunk léttudatát is erősítik. Érdekes módon maga az öntudatos elme nem elegendő ahhoz, hogy megnyugtató módon szemléljük és átéljük a létezést – mindenképpen szükségünk van ennek kívülről jövő megerősítésére is.

-    Röviden tehát: nem elég tudnunk, hogy létezünk, ahhoz, hogy ez elhiggyük és „élvezzük”, visszaigazolást kell kapnunk erről másoktól is. Így van?

-    Igen.

-    Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a szocioteizmus alapján mások szemével látjuk a világot?

-    Igen. A szocioteizmus azt is jelenti, hogy létezésünk biztosítását átadjuk másoknak – azoknak, akik észlelésükkel megerősítenek minket a saját létezésünkben.

-    Nem jelenti ez azt is, hogy lemondunk a létezésünk felelősségéről?

-    De, részben igen. Ámbátor nem kell messzire menni ezen a vonalon úgy, hogy az ember nem ura saját létezésének, mivel nem maga dönt arról, hogy megszületik-e, vagy sem. Amikor aztán megszületik, az élet mindenféle kényszerével kell léteznie, azoknak engedelmeskednie. A szocioteizmus ez alapján úgy is értelmezhető, hogy már születésünk okán és eredete alapján is másoktól függünk – így nem csoda, ha ösztönösen, valamiféle mélypszichológiai törekvéssel azon vagyunk, hogy másoktól követeljük ki önön létezésünk értemének megadását. Nem vagyunk teljesen biztosak a saját, önmagunkra vonatkoztatott megállapításaiban, azt igényeljük, hogy ezt mások közöljék velünk. Ha ezt nem teszik, akkor egzisztenciálisan bizonytalanokká válunk, így szélsőségekre is hajlamosak leszünk, csakhogy valamilyen reakciót, önmagunkra vonatkoztatható létbizonyítékot szerezzünk.

-    … És íme, előállott a hiszékenység és a deviáns viselkedés egyik megközelítése.

-    … És az istenképekben való hité is. Bizonyos istenképek emberi, személyes és intim jellemzőkkel való felruházása azt a célt szolgálja, hogy ha valami személyes úgyis betölti a világot, akkor az mindig velünk lehet. Ez megnyugtató gondolat, persze annak, aki annyira vágyik erre, hogy ezt hajlamossá válik elhinni. Ha azonban elhiszi, akkor ezzel megteremti számos más, hasonlóan „megnyugtató” gondolatnak is a termőtalajt.

-    Például?

-    Ilyen például a közösség. Az azonos istenképet imádók közössége. Maga a tudat, hogy ilyen közösség létezik, enyhítheti a magány néha eléggé mardosó kellemetlenségét. A szektákban persze megtapasztalható, hogy egy ilyen közösség realizálása inkább egyéniségvesztő tébolyhoz vezet, mint valamiféle felemelő nyugalomhoz. Ha nem is szoros kötelékkel kötődő közösség is alakul ki egy istenkép imádásra, akkor is egyfajta családi-jelleget kapunk, az istenképpel a szülő szerepben, míg a hívő a gyermekében – mellesleg megjegyzem, hogy a szocioteizmus érvényesülése ebben a szerepleosztásban érvényesül a leginkább, a konkrét szülő-gyermek kapcsolatban biológiai alapon, míg az istenkép-hívő kapcsolatban szubjektív alapon, de a mechanizmus ugyanazt hivatott reprodukálni felnőttkorban.

-    Úgy érzem eléggé kimerítően körüljártuk a témát…

-    Nos, korántsem. Annyi azonban bizonyos, hogy az „értelemben való hit” mellett sokminden szól. A téma azonban nagyon bonyolult, és állandó jelleggel bonyolult; mindenki életében, és mindenki életének minden pillanatában. Nincs senki, aki percről-percre ne szembesülne olyan jellegű valóságértelmezési döntési helyzetekkel, ahol mérlegre kell, kellene tennie az objektivitásának és szubjektivitásának arányát a döntéshozás folyamatát illetően, és ahol választania kell a hite alapján elképzelten létező tényszerűségek alapján, vagy pedig be kell hogy ismerje, hogy pusztán a döntési helyzet kényszere alapján dönt így, vagy úgy, és nem azért, mert tudja, hogy a döntése a helyes döntés. … Az objektivitáshoz azonban elsősorban intelligencia kell… éppen ezért valóban praktikusabb az értelemben, az értelmes vizsgálódásban hinni.

***

BRAIN STORMING

***

(*)

VAKOK ÉS AZ ELEFÁNT

(John G. Saxe verse )

Hat hindosztáni férfiú buzgón tapogatott
Egy elefántot, mert olyat még sose láthatott,
Lévén, hogy szegény, mind a hat vak hindosztáni volt.

Az egyik tapogatja csak robosztus oldalát,
És máris mondja, vágja rá a bölcs szentenciát:
"Akár a fal, éppoly lapos az elefánt! Nahát!"

Agyart érint a második, símát és hengerest,
és egy kissé bökőset is, hűvöset és hegyest.
"Lándzsaszerű az elefánt", állítja egyenest.

A harmadiknak a keze, ahogy nyúlkál haránt,
Egy tekergő tömlőhöz ér; merészen beleránt.
"Értem!", kiáltja fennen ő, "Kígyó az elefánt!"

A negyedik egy térd körül motoz. Keze mohó.
"Csodálatos formája van", lelkendezik, "Hohó!
Fatörzsszerű az elefánt, ez már nyilvánvaló!"

Az ötödik véletlenül fület fog, melyhez ő
vakon is jól ért. Válasza az itt következő:
"Az elefánt vékony, s lebeg, akár a legyező."

A hatodik egy ideig a semmibe kapkodott,
Aztán egy csápoló farkat a markába ragadott.
"Kötélforma az elefánt", imígy nyilatkozott.

A hindosztáni, mind a hat bőszen vitatkozott;
Amit tapasztalt, ahhoz mind vadul ragaszkodott.
S lám, mindnek volt igaza is, s mind is csalatkozott.

TANULSÁG

Ha egyik teológus a másikkal disputál,
Egyik sem érti, hogy amaz miről is prédikál.
Nem látott elefántot, így értetlenül bírál!

Idézve - (azóta megszűnt) http://www.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=7025

Boldogság - Vélemény - A VAKOK ÉS AZ ELEFÁNT  - - 2006.08.29 09:12

süti beállítások módosítása