A közömbösséget, az érzelmi sivárságot, a puszta szükséglet kielégítést nyújtó gondoskodást is kompenzálhatja egy Szerető Istenkép, aki feltétel nélkül szereti a hívőt, és a hívők is minden hívőt, …

Kép forrása: http://www.yorku.ca/dcarveth/FreudJesus.jpg

 *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

1. A vallások Freudi megközelítéséről

Egyre inkább erősödik bennem az a meggyőződés, hogy a vallásosság alapmotivációjában a Freud-i értelmezés ad eligazítást. A valóságtorzító módszerek alkalmazása nem egyedüli jellemvonásuk, sokkal jellemzőbbek alapmotivációi. Ez alapján az állapítható meg, hogy mivel a vallásos hívő – aki egy istenképben hisz – meglepően sok jellegzetességében hasonlít a gyermek szüleikhez való viszonyulásához, így ennek a jelenségnek a gyökerét a gyermekkorból visszamaradó, érzelmileg áthatott, személyhez való ragaszkodás-szükségletben kell keresni. A gyermek ugyanúgy észérvek, és ilyenek találása, alkotása, keresése nélkül ragaszkodik szüleihez, és a hívő hitének racionalizálására való felszólítása (akár más vallások követői részéről, akár ateisták részéről) emiatt okoz benne a gyermekéhez hasonló dühöt, ha annak szülei valódiságát, stb. megkérdőjelezik.

A konkrét mechanizmus kialakulása még nem kellően tisztázott, bár elképzelhető, hogy a gyermekkori nevelési hatások mellett elsősorban a serdülőkori élmények a meghatározók, és ha kisgyermekkorban megfelelő tápot kap a vallásos (isten)kép, akkor serdülőkorban egy már meglévő pszichikai formációhoz folyamodhat a világ értelmezésének problémáiban. Valószínűleg mind a túlkényeztető, minden felelősséget átvállaló szülői gondoskodás, mind a másik véglet, a túl szigorú, szinte mindenben korlátozó szülők, de még az érzelemmentes közömbös gondoskodás is a teizmus felé hajthatja a fiatalokat (Jelen esetben a teizmus a hitalapú, meggyőződés nélküli engedelmeskedésre vonatkozik, ebben az értelmezésben a vallásos, istenképpel kiegészített hit csak egy megjelenési formája a teizmusnak!). A túlkényeztetés esetén a felelősség áthárítása a lényeges momentum, amit a gyermek korábban megszokott. A túl szigorú nevelés is megszokottá válhat, mert ez is némi felelősségáthárítást jelent, mert ha egy felsőbb hatalom kormányozza a világot, akkor ha annak engedelmeskedünk, mint korábban a szüleinknek, akkor ha jutalmat nem is, de legalább büntetést legalább nem kapunk. Továbbá a gyermek az elszenvedett sérelmeket sokszor azzal kompenzálja, hogy egy idealizált szülőképet alkot, aminek az Atya gondoskodása tökéletes analógia! Felnőtt korra ez manifesztálódhat egy istenképben. A közömbösséget, az érzelmi sivárságot, a puszta fizikai szükséglet kielégítést nyújtó gondoskodást is kompenzálhatja egy Szerető Istenkép, egy Isten, aki feltétel nélkül szereti a hívőt, és a hívők is minden hívőt (lásd ’testvér’, ’nővér’ megszólítások!), vagyis a szenvtelen szülői közösségből egy pusztán az alapján szerető közösségbe kerülhet az ember, hogy pusztán hitet tesz a közösség istenképe mellett.

Erre egy konkrét példa – egy mélyen és a kereszténység terén konzisztens ismeretekkel rendelkező vallásos személy mondta: „A keresztyén hit nem normák és szabályok rendszere, és nem is világnézet vagy tan. A keresztyén hit az ember és Jézus Krisztus között létrejött bizalmi kapcsolat… Ez a kereszténység egyik központi gondolata.” Ebből a „bizalmi kapcsolat” az, ami az egész kereszténység szülő-gyermek mintára alakuló szerveződését mutatja. Ezen a téren a kereszténység talán nagyon is elkülönül több világvallástól, ahol történelmileg is bizonyítottan létező személyek voltak a valláslapítók (mint Buddha, Konfucius, Mohamed, stb.), és ahol nem hangsúlyozzák, vagy fel sem merül az alapítóval, mint személlyel létesítendő bizalmi, személyesnek mondott kapcsolat; és nem hangsúlyozzák a vallásalapítók, mint az eszmeiség kiindulópontjainak folyamatos létezését, életét, a hívő életének idején való jelenlevőségét. Jézussal kapcsolatban a személyének elfogadását hangsúlyozzák, mert a vele való személyes kapcsolatot, annak megvallását tekinti a hit megvallásának is. Mindez pedig inkább a felnőtt, továbbá a felnőttség kapujában lévő, a teljes nemi érésnek az időszakában lévő tizenéves hívőkre jellemző (legkorábban legalábbis ebben az életkori periódusban, vagyis éppen abban az időszakban, amikor a hormonális változások következtében a korábbiaknál intenzívebben élnek át bizonyos éppen aktuális élményeket és hangulatokat, és amikor e hangulatok értelmezése találkozik az abszolutista gondolkodásmód egyszerűségével, akkor kialakulhat egyfajta szellemi fixáció ezen a szinten). Egy olyan életkori határon túl, amikor a gyermek már kezd a szüleitől elszakadni – ennek traumáját sok tizenéves nehezen viseli, és sürgősen szülő-pótlékot kell keresnie, és erre tökéletesen alkalmasnak látszódhat egy összetartó vallási közösség. Talán emiatt népszerűek bizonyos fiatalok körében a vallási közösségekben való aktivitás.

A lényeg tehát – a kereszténység eleve egy szülő-gyermek analógia mentén szervezi a hívők gondolatait, és a vallásossághoz való viszonyukat is ez határozza meg.

***

BRAIN STORMING, 2006

***

 Folyt. köv.

***

A folytatásban:

A teisztikus gondolkodásmód módszereiről

 

Azt hiszem itt az ideje, hogy a megboldogult pápa elleni vatikáni összeesküvést is elemezzük – média szemszögből. (Kieg.: Gondolatok II.JPP nyelvi kvalitásairól.)

Kép forrása:

http://www.karikatura.hu/karikaturak/janos_pal_papa_karikatura_caricature_2.jpg

 ***

II János Pál pápa életének utolsó hónapjairól a wikipédia így ír:

„Jóllehet IX. Piusz 1846-os megválasztása óta ő volt a legfiatalabb pápa, huszonöt év és két merénylet után egészsége már nem volt a régi. 1991-ben állapította meg egy orvos, hogy a pápa Parkinson-kórban szenved (a Vatikán csak halála után erősítette meg a hírt.) Ő azonban nem volt hajlandó lemondani, úgy érezte, Isten dönt arról, meddig kell betöltenie hivatalát.

2005. február 1-jén a pápát kórházba szállították, mert influenzától és torokgyulladástól szenvedett. Bár ebből még felépült, pápasága óta először nem tudott részt venni a hamvazószerdai szertartásokon. 2005. február 24-én belázasodott és nehezen kapott levegőt, emiatt újra kórházba szállították és gégemetszést hajtottak végre rajta. Március 13-án visszatért rezidenciájába. A húsvéti misét nem tudta pontifikálni, csak integetni tudott a hívek ezreinek.

Március 31-én egy fertőzés következtében belázasodott, de kérésére nem vitték kórházba, mert a Vatikánban szeretett volna meghalni. Április elsején állapota egyre rosszabbodott. Ugyanezen a napon szívrohamot is kapott. Délután öt óra körül elveszítette az eszméletét, és április 2-án 21 óra 37 perckor elhunyt. A halálhírt Joaquín Navarro-Valls vatikáni szóvivő jelentette be. Temetésére április 8-án került sor a vatikáni Szent Péter-bazilikában. A szertartást a bíborosi testület dékánja, Joseph Ratzinger vezette.

Hívek egy csoportja kezdeményezte a pápa szentté avatását. Ennek első lépcsőfokát, a boldoggá avatási ügyet 2005. június 28-án megnyitották, és két évvel halála után az egyházmegyei szakasz le is zárult (az ügyirat ünnepélyes aláírására április 2-án kerül sor). A szentté avatások szabályai szerint öt évet kell várni valakinek a halála után, hogy megkezdhessék a szentté avatási procedúrát, azonban ettől az előírástól el lehet térni. Erre példát adott maga II. János Pál is, amikor idő előtt engedélyezte az eljárás megkezdését Kalkuttai Teréz anya esetében, és őt halála után alig valamivel több mint hat évvel, 2003. október 19-én boldoggá is avatta.”

***

Április 15-én, a pápa haláláról szóló médiahírek figyelése közepette a következők jutottak az eszembe…. :

***

1. Egy szenvedő pápa képe fenomenális jelentőségű volt a Vatikán számára – egy merényletnél meglőtt, majd gyógyíthatatlan betegségben is dolgozó pápa remek mártírképet fest a katolikus egyháznak.

***

2. Csak a halála után derült ki, hogy már a betegsége kezdetén erősen fontolgatta a visszavonulását. Miért ekkor derül ez ki? Valószínűleg PR okokból.

***

3. Hogyan adhatott volna olyan tiszta elmére utaló utolsó üzenetet a pápa, közvetlenül az agyvérzése után? Amikor már beszélni sem tudott? Írt volna? Azt nem tudott már valószínűleg jó régóta a betegsége miatt! PR, megintcsak.

***

4. Miért éjszaka 3/4 10kor jelentik be a halál beálltát? Ekkor már három napja volt ott a tömeg – szombat volt? Most hirtelen nem ugrik be, de tuti hétvége! Kapóra jöhet a tömeg – ha már úgyis ott állnak tízezerszámra – jelentsük be most. Akárcsak valami modern buliban – ahol ugyebár 10 előtt soha nem kezdődik komoly mozgás. És 10kor mit tesz az európaiak nagy része? ÜL A TV ELŐTT! Médiaszempontból csúcsidő – a legfontosabb reklámok mindig ekkor mennek!

***

5. Lehet, hogy pápát szentté fogják avatni – de nem lehet elfelejteni azt, hogy amikor végigrobogott Afrikán, a tömegrendezvényeken végig az óvszerhasználat ellen kardoskodott – még azokban az országokban is, ahol az AIDS-es árvák száma az egekbe szökik!

***

6. A végrendeletében meghagyta, hogy a szülővárosában temessék el – nos, az a pápa, aki már beszélni sem tudott, és agyvérzése volt... A Vatikánnak az volt az érdeke, hogy a történetében 3. leghosszabb ideig uralkodó pápa ne egy hatodrangú Közép-európai országban legyen eltemetve – abban nekik ugyan semmi üzlet nincs! Naná, hogy ott kell eltemetni, hogy a zarándokok oda járjanak, és a Vatikánnak ebből legyen bevétele, adományokból, stb.

***

7. Ha a pápa annyira római-katolikus szellemiségű lett volna, akkor nem lengyelül írta volna meg a végrendeletét (hanem mondjuk a Vatikán hivatalos nyelvén: latinul!) – szerintem ez is határozottan utal arra, hogy igenis ott, mármint Lengyelországban akart örök nyugalmat találni! Az meg hogy "problémáik vannak a végrendelet fordításával"! Röhej – annak a pápának a végrendeletét nem tudják lefordítani, akiről azt mondták, "legendázták" hogy hány nyelven tud! Persze tudott, papírról üdvözléseket felolvasni. (Lásd részletesebben a Kiegészítés-ben!)

***

8. A pápa nem volt nagy ember – csak úgy élt a médiákkal, mint a politikusok. De nem túl nagy sikerrel – az ő pápasága alatt hatalmasat esett Európában a katolicizmus tekintélye, bármennyire is sokat utazott – az utazásai a legtöbb ember számára nem jelentett többet, mint a híradó bejelentése.

***

9. A Vatikán most nagy fordulóponthoz érkezett – a média központi témájává tette, de nem a szellemisége, hanem a szervezeti folyamatai miatt. Ha IIJPP-t szentté avatják, az csakis a média miatt fog megtörténni, hogy "még egy bőrt lehúzzanak róla", ami viszont nagyon nem fog jót tenni a következő pápának. Ha az új pápa radikális lépést tesz – pl., eltörli a cölibátust – akkor a katolicizmust alapjaiban fogja megingatni, tehát valószínűleg jó ideig nem tehet ilyesmit. Állandóan IIJPP-hez fogják hasonlítani, és ez nem tesz jót a tekintélyének. Paparazzik fogják üldözni őt is.

***

10. Európa azonban fellélegezhet, bár még nem teljesen! Amikor Bush a szept.11-ei merénylet után azt találta mondani, hogy az afganisztáni missziójuk a keresztény és a z iszlám világ összecsapása is lehet, nos akkor sokakban megállt az ütő. Ha ezt akkor a szélsőségesek komolyan vették volna, akkor most igencsak rezelhettünk volna, és talán van is okunk! A vallási fanatizmusukról híres iszlamisták most arra gondolhatnak, hogy a katolicizmus olyan bizonytalan átmeneti állapotban van, hogy pl. szektákkal, kulturális támadásokkal behatolhatnak Európa szívébe, és a szélsőséges iszlám csírákat terjeszthetik. No, nem akarok nekik ötleteket adni – de jelképességénél fogva nem lett volna meglepő egy a pápa temetésén elkövetett merényletkísérlet sem.

***

Radikális gondolatok? Nem, szerintem sajnos ezek levonhatók az eseményekből. A Vatikánnak óriási, ámde olyan látszólagos hatalma van a tömegek felett, aminek könnyen behódolhat bárki, aki hagyja magát.

***

Cikk forrása (az azóta egyszer megszűnt, majd az újraindítási próbálkozás után újra megszűnt): www.vasarhely.us/phpforum Reklámelemzések topicomban tett hozzászólásom: http://www.vasarhely.us/phpforum/viewtopic.php?t=251&postdays=0&postorder=desc&start=210   Pént. Ápr. 15, 2005 3:46 pm 

Az utolsó napok krónikájáról még részletesebben:

http://www.evelet.hu:8080/ujsagok/evelet/archivum/2005/15/061

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

Kiegészítés – avagy:

Gondolatok II.JPP nyelvi kvalitásairól

II. János Pál pápáról a wikipédián:

http://hu.wikipedia.org/wiki/II._J%C3%A1nos_P%C3%A1l_p%C3%A1pa#.C3.89rdekess.C3.A9gek

Érdekes módón itt egy szóval sem említik a pápa legendás nyelvtehetségét.

Mint ahogyan Lomb Kató könyvében (Bábeli harmónia – Interjú Európa híres soknyelvű embereivel) sem tudunk meg túl sokat a pápa nyelvi kvalitásairól, ahol a nyev(tanuló)zseni így ír:

„(…) Régóta csodáltam a rádióban II. János Pál pápa nyelvi bravúrjait: a sok nyelven elmondott karácsonyi üdvözleteket, a szovjet újságíróknak adott orosz nyelvű interjúját… Addig biztatgattam magam, míg elég bátorságot merítettem egy szerénytelen lépéshez. A pápa környezetéhez fordultam: támogatást kértem, hogy a katolikus egyház fejétől is feleletet kaphassak a kérdéseimre. A Római Magyar Pápai Intézet főtisztelendő rektora hajlandó volt közbenjárni az érdekemben. Nem rajta múlott, hogy a találkozásra a kívánt formában nem kerülhetett sor. Néhány hetes várakozás után közölték velem, hogy kérésem – a pápa rendkívül nagy elfoglaltsága miatt – nem teljesíthető. A levél, amelyben a Vatikáni Államtitkár ezt az egyszerű „nyet”-et a kérés közvetítőjével közölte, a diplomatikus udvariasságnak olyan tanulságos dokumentuma, hogy érdemes eredetiben és lefordítva is közölni e könyvecskében. Még akkor is, ha annak küldője valamilyen okból engem meg nem illető és sohasem vindikált címmel-ranggal ruházott fel:

’Főtisztelendő Úr!

E hó 8-án kelt levelében eljuttatta Államtitkárságunkra a közeljövőben Rómába érkező Katharina Lomb professzor üzenetét, amelyben a docensnő kifejezi azon óhaját, hogy a Szentatyával találkozzék, vagy legalább érdemi választ kapjon egy, az idegen nyelvek ismeretére és tanulási képességére vonatkozó kérdőívére.*

A pápa őszentsége nagyra értékeli a megtisztelő gondolatot, és felkéri önt, hogy buzdító szavaival együtt fejezze ki háláját az iránta tanúsított figyelemért. Ugyanakkor örömmel küldi áldását a kedves hölgynek.

Ami a hozzánk juttatott kérését illeti, megbíztak azzal, hogy közöljem: a kérést kellő figyelemmel megvizsgáltuk, de a legjobb akarat mellett sem látunk lehetőséget annak teljesítésére. Arra kérve önt, hogy az üzenetet az arra alkalmas formában a kérés hozzánk juttatójával közölje, megköszönöm szíves közreműködését, és örömmel ragadom meg az alkalmat arra, hogy őszinte tisztelettel üdvözöljem.

Őszinte híve:

Colasuono’

***

 *A megválaszolandó kérdések a következők lettek volna:

1. Mikor mondhatjuk, hogy tudunk egy nyelvet?

2. Mi a fontosabb eleme a nyelvtudásnak: a nyelvtan, a szókincs vagy a jó kiejtés?

3. Milyen módszerrel tanulta a nyelveket?

4. Előfordult, hogy belekezdett egy nyelv tanulásába, de nem tudott vele megbirkózni?

5. Milyen összefüggést lát az életkor és a nyelvtanulási képesség között? Csökkennek-e ismeretei a kor függvényében?

6. Van-e a latinnak jelene? Lesz-e az eszperantónak jövője?

7. Léteznek-e „könnyű” és „nehéz”, „gazdag” és „szegény”, „szép” és „kevésbé szép” nyelvek?

8. Mire jó a poliglottság?

Sajnos Lomb Kató már nem lehet közöttünk, sem a pápa, így mindkettejük távollétében próbálok választ adni a nyelvzseninek, hogy miért is nem kapott a „legjobb akarat mellett sem lehetőséget kapni kérése teljesítésére”:

Röviden – minden bizonnyal azért nem, mert szó sem volt a pápa nyelvi bravúrjairól!

1. Nyilvánvaló, hogy a Szentatya nem lehetett büszke, a világi dolgokban hiú, így nem mondhatta magáról, hogy tud egy nyelvet is, legfeljebb a saját anyanyelvét. Ha azt állította volna, hogy „tudja azokat a nyelveket, amiken üdvözleteket mond”, akkor ez már kétségeket ébreszthetett volna azon a magasztos képen, amivel a híveke áltatják – még nyelvkönyvet is kellett volna kiadnia, amin aztán kiderült volna emberi hiányossága…
2. Még csak az kellett volna, hogy állást foglaljon egy ilyen világi részletkérdésben. Egy pápának amúgy sem lehet világi dolgokban magánvéleménye…
3. Még csak az kellett volna, hogy erre feleljen – ha a hívek tömegei kezdték volna utánozni, és nem ment volna nekik, akkor csorba esett volna az isteni kegyelem tökéletességén…
4. Ez egy tökéletlenséget sugalló kérdés – erre egy isteni helytartónak elvből nem szabad válaszolnia…
5. Ha elmondta volna, hogy bizony bizonyos szavakat már nem tudnak bizonyos nyelveken elmondani, vagy nem emlékezne olyan dolgokra, amikre korábban remekül tudod dolgozni… ezzel emberinek mutatta volna magát, holott a papság lényege részben éppen az isteni kegyelem általi emberfelettiség…
6. Ha belement volna a latin katolicizmus és kereszténységgel párhuzamos térvesztésébe, az egyházat valamiféle hanyatló intézménykövületnek mutatta volna be… ezt a főnök mégsem teheti meg!
7. Ha erre válaszol, akkor megint csak szubjektivitásba torkolt volna a válasza – a latin mellett nem érvelhetett térvesztése miatt, és az angolt sem minősíthette a kereszténynek tartott Amerika miatt… másik dolog, hogy ez is emberinek mutatta volna, amit a keresztény elit nem engedhet meg magának…
8. Erre valószínűleg azért nem lett volna praktikus válaszolnia, mert nem volt poliglott, és azt fellebbenteni, hogy mások több nyelvet tudnak, mint ő, azt mutatta volna, hogy isten legfőbb helytartója a világi dolgok tekintetében összehasonlítható más halandókkal, ez pedig megint csak nem vette volna ki jól magát, mivel ez is emberinek mutatta volna…

Egy Pontifex maximus mégsem mutatkozhat emberinek, hiszen akkor már nem lehet ő az, aki egyengeti a hidat isten és ember között.

Másik tényező, hogy a katolicizmus hagyományosan diszkriminatív a nőkkel szemben, így szegény Lomb Katónak csupán amiatt sem volt sok esélye arra, hogy kérdései választ kapjanak, hogy nő volt…..

***

BRAIN STORMING, 2005

No.4.: „(…) tudják a hívők, hogy Isten segíti őket*. És hisznek az örökkévalóságban.**” (Balázs, 10 éves)

BS: ** = Az örökkévalóságban való hittől miért lenne jobb és könnyebb itt a Földön?

*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***

Jelen sorozatomban az idézett műben olvasható, gyerekektől származó, a címben szereplő kérdésre adott válaszokat kommentálom.

***

Jelen írás alapja:

Győr Sándor: Vallásos gyerekek válaszolnak ­– Különböző vallású gyermekek 2251 válasza 35 kérdésre; Lektorálta: Dr. Selmeczi János. A szerző írta: „A felmérést az egész országra kiterjedően, különbözővallású gyerekek között 1986-ban és 1987-ban végeztem. A gyermekek írásban feleltek a kérdőívekre. Győr Sándor, lelkész, Ajka.”

***

No.1.:

„Ha hiszünk Istenben, minden könnyebb, mert nem félünk* és jobban elviseljük a betegségeket** és bűneinkért a büntetést***.” (Erzsi, 12 éves)

BRAIN STORMING:

* = Tehát az istenhit félelemcsillapító.

** = Az istenhit fájdalomcsillapító.

*** = Tehát az istenhit nem akadályozza meg, hogy bűnözzünk, és a bűnökért való büntetést meg elviselhetőbbé is teszi?

***

No.2.:

„Aki hisz, az tiszta életet* tud élni. És örök élete van, ami az Isten Országába való bejutást jelenti.**” (Márta, 12 éves)

BRAIN STORMING:

* = „bio”-életet?

** = Mindez ok-okozati viszonyt takarna? Azért jut be, mert örök élete van, vagy azért van örök élete, mert bejut?

***

No.3.:

„Aki hisz, az igaz* ember. És a bajt** is könnyebben elviseli. Mert tudja, hogy Isten megsegíti és megmutatja a helyes utat.” (Ágnes, 10 éves)

BRAIN STORMING:

* = Aki nem hisz akkor nem igaz ember – mindez elég diszkriminatív vélemény egy 10 évestől.

** = Nem lenne Isten emberségesebb, ha a baj elkerülésének módját mutatná meg inkább?

***

No.4.:

„Azért könnyebb, mert tudják a hívők, hogy Isten segíti őket*. És hisznek az örökkévalóságban.**” (Balázs, 10 éves)

BRAIN STORMING:

* = De honnan tudják, hogy isten segíti őket?

** = Az örökkévalóságban való hittől miért lenne jobb és könnyebb itt a Földön?

***

No.5.:

Akik hisznek, azok mindenkor bízhatnak Isten segítségében.” (Ágnes, 10 éves)

BRAIN STORMING:

Ez még nem jelenti azt, hogy isten segítene is!

***

No.6.:

„A hit végtelen bizalom az isteni gondviselésben. Akik hisznek istenben, az élet megpróbáltatásait könnyebben elviselik.” (Tibor, 13 éves)

BRAIN STORMING:

Az Isteni gondviselés mellett hogyan lehetnek megpróbáltatások?

***

No.7.:

„Én azt gondolom, hogy minden könnyebb, mert van Valaki, akiben megbízhatnak*, és aki  csak jó tanácsokat ad**, és a szebb és jobb élet felé vezeti őket*** Isten.” (Gábor, 14 éves)

BRAIN STORMING:

* = Másban nem bízhatnak meg? Pl. szülők, barátok, stb. …

** = Hogyan, mi módon?

*** = A papságot és az Egyházat biztosan!

***

No.8.:

„Természetesen könnyebb a hívőknek. Vannak olyan percek, amikor az ember úgy érzi, nincs tovább. És ilyenkor, aki nem hisz, nem tud kihez fordulni. Aki hisz, az pedig elmondja Istennek problémáját, ezzel megkönnyebbül, és ha tud, Isten segít is rajta.” (Éva, 13 éves)

BRAIN STORMING:

Akkor tehát Isten a hívőknek csak akkor fontos, ha bajuk, problémájuk van? No és mit jelent az, hogy „isten, HA TUD, SEGÍT”…? Nem úgy lenne pontosabb, hogy „Isten, HA AKAR, akkor SEGÍT”? A hétköznapi életnek lenne olyan területe, ahol isten esetlen NEM TUDNA SEGÍTENI?

***

No.9.:

„Ha például egyedül, este otthon vagyok*, nem félek, mert tudom, hogy velem van Isten**.” (Eszter, 11 éves)

BRAIN STORMING:

* = Az első kérdésem: egy vallásos szellemben nevelt 11 éves kislány, aki feltehetőleg vallásos szülők gyermeke… MIT KERES ESTE EGYEDÜL OTTHON?

** = No, de akkor még sincs egyedül!!

***

No.10.:

„Aki hisz Istenben, nincs egyedül*. Parancsolatai szerint élünk, mert így könnyebb a kijelölt úton haladni**.” (András, 12 éves)

BRAIN STORMING:

* = Kivel van? … Mert nem azt írja, hogy „aki hisz Istenben, az az Istennel van”!

** = Nem egy könnyebb, járhatóbb utat kellene kijelölni inkább?

***

No11.

„Minden könnyebb azoknak, akik hisznek, mert Isten segítségükre van*.” (István, 11 éves)

BRAIN STORMING:

* Ok, de miben?

***

No.12.

„Azért könnyebb és jobb a hívőknek, mert ők a mennyországba jutnak.” (Tamás, 8 éves)

BRAIN STORMING:

no.1.:

A hívők ezt minden hívőkre érthetik, vagy egyenként magukra?

no.2.:

Furcsa, sőt: mondhatni bizarr, hogy egy 8 éves kisfiúnak a hívőségről és az Isten-hitről a mennyország, tehát egy egyértelműen a halálhoz köthető dolog jut az eszébe!

***

No.13.

„Mindenképp könnyebb. Így sokkal magabiztosabb* az ember. Isten védelmet nyújt mindazok számára, akik igénylik** a szeretetét.” (Krisztina, 14 éves)

BRAIN STORMING:

* = Az érvek ellen jól jön a hit!

** = … és akik nem igénylik?

***

No.14.

„Jobb a hívőknek, mert van bizalmuk és olyan szilárd hitük, ami nem inog meg. És ellent tudnak állni a Sátán támadásainak*.” (Előd, 9 éves)

BRAIN STORMING:

* = Elképesztő, hogy egy 9 éves kisfiú itt is már „Sátáni támadásokban gondolkodik”!

***

No.15.

„Ha bánat ér minket, van kihez fordulnunk, és Ő mindig szívesen meghallgat.” (Veronika, 13 éves)

BRAIN STORMING:

… De sohasem válaszol. Erre egy plüssmaci sokkal alkalmasabb – azt magához ölelheti az ember!

***

No.16.

„Tisztább így a lelkiismeretük*. Könnyebben élnek, mert van támaszuk.” (Edit, 11 éves)

BRAIN STORMING:

* = Mitől tisztább?

***

No.17.

„Könnyebben legyőzik az akadályokat*, mert tudják, hogy van egy erős váruk, vagyis az Isten. Bizalmuk erősebb, mint azoknak, akik nem hisznek. És aki hisz Istenben, az könnyebben meg tud bocsátani a vétkezőknek**.” (Erzsi, 13 éves)

BRAIN STORMING:

* = A kitartás nem erkölcsi erény – az ostobaságban is lehet valaki kitartó.

** = … Az ellene vétkezőknek, vagy az Ő ÉRDEKÉBEN vétkezőknek?

***

No.18.

„Könnyebben elviselik a betegségeket. És könnyebben megbocsátanak.” (Kati, 11 éves)

BRAIN STORMING:

Vagyis betegen is dolgoztathatók és könnyebben kihasználhatók.

***

No.19.

„Sok mindent könnyebben meg tudnak magyarázni*. Például azt, hogy ki teremtette a világot**. És azért is könnyebb, mert el tudják fogadni a jót is, a rosszat is Istentől***.” (Anita, 11 éves)

BRAIN STORMING:

* = „Remek magyarázatom van erre – szerintem így van, mert így hiszem!”

** = 11 évesen minden bizonnyal a lelki nyugalom egyik fontos tényezője annak egyszerű megmagyarázhatósága, hogyan keletkezett a világ.

*** = Kérdés, hogy aki nem hisz Istenben, az hogyan fogadhatna el bármi jót, vagy rosszat istentől… mivel ha nem hisz benne, vagyis a nem hívő szerint nincs Isten, akkor tőle sem eredeztethet semmit. A hívő szerint azonban minden Istentől származik, így számukra „természetes”, hogy elfogadják azt, ami tőle jön – ha nem így tennének, nem lennének hívők. Szóval – ettől miért lenne könnyebb és jobb a hívőknek? Azt jelentené ez, hogy nekik könnyebb és jobb elfogadni bármi jót és ROSSZAT Istentől?

***

No.20.

„Akik egyedül vannak és hisznek, elmondhatják gondjaikat Istennek.” (Norbert, 12 éves)

BRAIN STORMING:

De olyannak is elmondhatják, aki segíteni tud!

***

No.21.

„Jobb a hívőknek, mert van támaszuk, akire lerakhatják terheiket.” (Johanna, 10 éves)

BRAIN STORMING:

No, de akkor a hívőknek sohasem szabadna panaszkodnia!

***

No.22.

„Aki hisz Istenben és bízik Őbenne, annak a gondjai megoldódnak, mert tudja, hogy Isten segítségére van a rászorulóknak és mindenkinek, aki Hozzá fordul.” (Nóra, 12 éves)

BRAIN STORMING:

Az Istenben való hit tehát a lustáknak hasznos?

***

No.23.

„Aki hisz Istenben, az hamarabb meg tud bocsátani, és előbb meg tud gyógyulni.” (Anett, 11 éves)

BRAIN STORMING:

A magukat hithű kereszténynek vallók hagyományos zsidógyűlölete nem ezt mutatja.

***

No.24.

„Szerintem azért könnyebb, mert gondjaikkal és bajaikkal az Istenhez fordulni.” (Ágnes, 11 éves)

BRAIN STORMING:

Nem olyanhoz kellene fordulni, aki esetleg tud is segíteni?

***

No.25.

„Tudják, mit jelent a szeretet¹ és a békesség³. Azt is tudják, hogy értük halt meg Isten Fia² és a világ végezetéig⁴vigyáz rájuk⁵.” (Kinga, 10 éves)

BRAIN STORMING:

no.1.:

¹ az csak önfeláldozó lehet? Értesd ².

no.2.:

³Továbbá lásd. Máté 10. 34.-37.

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem, hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert atyjával, a lányt anyjával és a menyet anyósával. Saját házanépe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.”

no.3.:

… Vagyis addig a „világ végezetéig”, mely világvégét, majd isten hozza az emberre!

no.4.:

No, azért a hívők sem hagyják otthon a kicsi gyerekeiket, mondván, hogy „majd Jézus vigyáz rájuk, amíg mi oda vagyunk!”!

***

No.26.

„Könnyebb a dolgozatírás, a tanulás¹, az élet. Olyan ez, mintha mindig vigyázna ránk valaki.²” (Szilvia, 12 éves)

BRAIN STORMING:

no.1.:

¹Tanulástechnikai könyvekben még sehol sem olvastam erről!

no.2.:

²Nem hallottam azt még egyetlen szülőről sem, akit megnyugtatott volna az, amikor egy otthonról elmenőben lévő 12 éves azt mondta neki: „Nyugi, nem lesz semmi baj! Majd a Jóisten vigyáz rám!”

***

No.27.

„A hit erőt ad.” (Anna, 12 éves)

BRAIN STORMING:

Mihez? A szélsőséges iszlamistának pl. ahhoz adott, hogy másokat vigyenek magukkal a halálba az öngyilkos merényletek során.

***

No.28.

„Ha hiszünk, akkor nem félünk.” (Eszter, 12 éves)

BRAIN STORMING:

Mitől nem félnek az istenben hívők? ... Akkor hogy van az, hogy az istenben való hit egyik népszerű kifejezése az „Istenfélelem”?

***

No.29.

„Akik hisznek, azok tudják, hogy isten mindig mellettük van.” (Vali, 13 éves)

BRAIN STORMING:

Persze, jóban-rosszban… de Isten miért hagyja a rosszat megtörténni a hívőkkel?

***

No.30.

„Könnyebb a hívőknek, mert ők tudják¹, hogy isten megbocsát².” (Mónika, 8 éves)

BRAIN STORMING:

no.1.:

¹ A nem hívők nem tudják?

no.2.:

² És ha nem bocsát meg, akkor mi van?

***

No.31.

„Azért könnyebb, mert könnyebben átvészelik az élet során a kudarcokat, csalódásokat, megrázkódtatásokat. A hívő ember még a haláltól sem fél.” (Attila, 12 éves)

BRAIN STORMING:

Vagyis – fanatizálható!

***

No.32.

„Könnyebb a hívőknek, mert bízhatnak Istenben*, támaszkodhatnak rá**, nincsenek egyedül*** és nem reménytelen az életük.****” (Andrea, 14 éves)

BRAIN STORMING:

* Pontosabban azt hihetik, hogy bízhatnak Istenben.

** De miben?

*** A skizofréniában sincs az ember egyedül, de akinek barátja van, az sincs egyedül.

**** Az, hogy „van miben reménykedni” ≠ boldogság!

***

No.33.

„Könnyebb a megbocsátás és a másoknak való örömszerzés. Mert a hívők nemcsak magukkal, hanem másokkal is törődnek.” (Tibor, 10 éves)

BRAIN STORMING:

No.1.:

Mindehhez inkább HUMANISTÁNAK kell lenni!

No.2.:

Mint az emberek túlnyomó többsége, vagyis mindez nem kizárólagos jellemzője a hívőknek, és nem is jellemző sajátosságuk – mivel az „Istenhívő” legfőbb sajátossága csupán az, hogy „Istenben hisz”. Ha a fentiek nem lennének jellemzők általában (minden!) emberre, nem állna össze sem társadalom, sem nemzet, sem semmilyen közösség, és még családok sem alakulnának!

***

No.34.

„Aki hisz, annak tiszta a lelkiismerete* és könnyű az élete**, mert van támasza.***” (János, 11 éves)

BRAIN STORMING:

* Valami bűntett elkövetése után?

** A papságnak biztosan!

*** Igen, az Egyháznak például a hívők személyében remek anyagi támasza van.

***

No.35.

„Könnyebb nekik, mert tudják, hogy Isten megbocsát.” (Éva, 11 éves)

BRAIN STORMING:

Úgy kellene ezt érteni, hogy „könnyebb, mert így a megbocsátás biztos tudatában vétkezhetnek”?

***

No.36.

„Jobb nekem, mert a hit üdvösségemre válik.” (Csilla, 12 éves)

BRAIN STORMING:

Még az életében?

***

No.37.

„Könnyebb azoknak, akik hisznek, mert az isten szeretetével könnyebb az élet, az igazi megbocsátás is az Istentől jön.” (Csaba, 10 éves)

BRAIN STORMING:

Ezt hogyan nyilvánítja ki és minek a megbocsátásában?

***

No.38.

„Ha hiszünk Őbenne, akkor tudjuk, hogy Ő megbocsátja bűneinket.” (Andrea, 13 éves)

BRAIN STORMING:

Ezzel az alapállással vétkezni is könnyebb!

***

No.39.

„Akik hisznek, könnyebben tudnak örülni vagy a bánatot elviselni.” (Gábor, 11 éves)

BRAIN STORMING:

Akár a drogosok, vagy az alkoholisták, vagy a mentálisan kiegyensúlyozott személyek is!

***

No.40.

„A betegséget jobban elviselik.” (Anett, 9 éves)

BRAIN STORMING:

No.1.:

Nem hallottam még arról, hogy bármely gyógyszer mellé felírták volna az istenhitet is.

No.2.:

Istennek nem abban kellene támogatni a hívőket, hogy ne legyenek betegek?

***

No.41.

„Könnyebben és jobban végzik mindennapi munkájukat.” (Zsanett, 9 éves)

BRAIN STORMING:

Nem hallottam még olyat, hogy a munkakedv növelésére és a munkaköri hangulat javítására az istenhitet javasolták volna.

***

No.42.

„Bármit elmondhatok Istennek és reménykedhetem, hogy megsegít engem.” (Ágnes, 12 éves)

BRAIN STORMING:

… és ettől lesz jobb és könnyebb?

***

No.43.

„Igen gyakran csak a hit segít.” (Gabriella, 12 éves)

BRAIN STORMING:

Igen, az ostobaságra is gyógyír lehet.

***

No.44.

„Ha valami bánt valakit és hisz Istenben, kérheti, hogy tegye jobbá az életét, bocsássa meg bűneit. Aki nem hívő, az pedig csak vergődik a szívében.” (Kati, 14 éves)

BRAIN STORMING:

Akkor nem értem, hogy a hívőknek miért nincs maradéktalanul jó élete!

***

No.45.

„Aki hisz, az hiszi, hogy Isten megsegíti őt a bajban.” (János, 9 éves)

BRAIN STORMING:

Ez beválik addig, amíg baj nem történik!

***

No.46.

Könnyebben tudnak megbocsátani*, másokat szeretni** és Istenről beszélgetni.***” (Zsuzsa, 11 éves)

BRAIN STORMING:

* Mindez a hívőkkel való gonoszkodást bátoríthatja.

** Ehhez nem kell Istenhit, hanem pusztán emberszeretet.

*** Az ateista valláskritikusok is könnyebben beszélgetnek istenről, min a nem hívők.

***

No.47.

„Van oltalmunk, támaszunk, tiszta a lelkünk.” (Zsuzsa, 11 éves)

BRAIN STORMING:

… amit így könnyebb bekoszolni!

***

No.48.

„A hívők reménytelen esetben is hisznek*, hogy megmenekülnek.**” (Mónika, 10 éves)

BRAIN STORMING:

* Ezzel a megfogalmazással azt is mondhatnánk, hogy a hívők szerint, a nem hívők csak akkor hisznek Istenben, ha nincsenek reménytelen helyzetben. Vagyis ez is azt sugallja, hogy a hittan keretein belül azt tanulják meg a gyerekek, pontosabban azt tanítják meg nekik, hogy valójában mindenki hisz Istenben, csak éppen nem tudnak róla, nem tudják ezt magukról, és általában csak valami reménytelen helyzet kell, hogy kialakuljon bennük az igény, hogy higgyenek egy Segítő Erőben… Itt azonban nem Istenben hisznek, hanem arra van szükségük, hogy valaki segítsen. Konkrét problémáknál természetesen emberi segítségre van szükségük, vagy bármilyenre – többnyire akkor fordulnak isten felé, amikor az Ember már nem tud segíteni, ő maga pedig nem tud ebbe beletörődni. Továbbá Isten akkor segít legtöbbet, amikor az ember nem is tudja, hogy alapjában véve mi a baja… mert ezzel a „problémák”, kellemetlen közérzet általában magától elmúlik. A felnőtt korú hívőket többnyire ilyen „lélekrablással” szerzik meg maguknak a nagy- és kisegyházak, továbbá a szekták is maguknak.

** … De ettől még nem menekülnek meg!

***

No.49.

„Az Isten jó útra vezet, ha én is akarom.” (Gyöngyi, 13 éves)

BRAIN STORMING:

Vagyis a hívő akarata erősebb, mint Istené?

***

No.50.

„Isten biztonságot, lelki békét, nyugalmat nyújt és megbeszélhetek vele mindent.” (Marika, 13 éves)

BRAIN STORMING:

no.1.:

Kíváncsian várom, hogy mikor vezetik be a közbiztonság javítása érdekében kötelezően az Istenhitet.

no.2.:

Továbbá továbbra is lásd. Máté 10. 34.-37.

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem, hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert atyjával, a lányt anyjával és a menyet anyósával. Saját házanépe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.”

***

No.51.

„A hit egy Cél az életünkben^*, és tudjuk, hogy miért élünk, megvan az életünk értelme. A nem hívők az élet értelme nélkül élik az életüket.” (Zsolt, 15 éves)

BRAIN STOMRING:

* Ha a „hit a cél”, akkor, amíg nem érjük el a célt, addig nem hiszünk? Egy érzékekkel, empirikusan soha nem tapasztalható Istenben hinni, mennyivel értelmesebb, JOBB és KÖNNYEBB élet, mint nem építeni rá?

***

No.52.

„Az élet azért könnyebb a hívőknek, mert tudják, hogy Isten mindig visszavezeti őket a jó útra.*” (Jóska, 11 éves)

BRAIN STOMRING:

* No de minek olyan utat választani, amit nem lehet rendesen járni?

***

No.53.

„Akik hisznek istenben, a legnagyobb bajok közt sem érzik magukat egyedül és az, hogy Isten velük van, erőt ad a hívőknek.” (Teri, 16 éves)

BRAIN STOMRING:

Sokszor a legnagyobb bajban nem erő kell, hanem tudás!

***

No.54.

„Isten segít a hívőknek* és megjutalmazza őket.**” (Erika, 11 éves)

BRAIN STOMRING:

* Hogyan? Hogyha isten érzékszervekkel nem megtapasztalható, empirikusan nem nyomon követhető, honnan tudják a hívők, hogy Isten segíti őket? Vagy ezt is csak hiszik?

** Mivel?

***

No.55.

„Előfordul, hogy valaki ráébred bűnösségére, és ezért lelkiismeret furdalása van, de ha igazán hisz Istenben, hogy Ő megbocsát, akkor Isten megbocsátja bűnét.” (Eszter, 14 éves)

BRAIN STOMRING:

… Bármit is tett?

***

No.56.

„Isten mindenkinek segít, nemcsak a hívőknek.” (Ildikó, 10 éves)

BRAIN STOMRING:

Nos, akkor miért kellene hívőnek lenni?

***

No.57.

„Akik hisznek, azoknak mindig van visszatérés istenhez.” (Tamás, 9 éves)

BRAIN STOMRING:

De ha hiszek, akkor hogyan tévelyedhetek el?

***

No.58.

„Akik hisznek, gyorsabban tudnak megbocsátani.” (Gyöngyi, 11 éves)

BRAIN STOMRING:

Vagyis könnyebben kihasználhatók!

***

No.59.

„Könnyebb az életük, könnyebben tudnak megbocsátani és meghalni is. Van kire támasszák az életüket.” (Marika, 12 éves)

BRAIN STOMRING:

Vagyis könnyebben rávehetők arra, hogy feláldozzák magukat?

***

No.60.

„Akik hisznek Istenben, szeretetet és megbocsátást nyernek. Aki azt érzi, hogy Isten vele van, nem adja fel könnyen a reményt.” (Kati, 14 éves)

BRAIN STOMRING:

Tegyenek bármit is! A ’kitartásnak’ azonban nincs erkölcsi tartalma!

***

No.61.

„A hívők egymást mindig szeretik(1). Tudják, hogy az isten sok mindenben segíti őket, ha imádkoznak hozzá(2).” (Erika, 13 éves)

BRAIN STORMING:

no.1.:

Vagyis a hívők összetartó közösséget képeznek. Ez rendben van. De hiszen egy focicsapat rajongó tábora is ilyen!

no.2.:

… és ha éppen kedve tartja.

***

No.62.

 „Akik hisznek Istenben, azoknak annyival könnyebb, hogy sokszor tudnak a lelki bajokon segíteni, mert Isten már ismeri őket(1), már bezárta őket a szívébe és ezáltal ők is közelebb kerülnek(2) istenhez.” (István, 11 éves)

BRAIN STORMING:

no.1.:

Kissé félresikerült logika – bár mit is várhatnánk egy szerencsétlen 11 éves kisfiútól, akinek az elméjét megzavarták a hitoktatás zavaros fogalomrendszerével. Merthogy – ha engem ismer valaki, aki mindenkit ismer, ettől én még nem ismerek hozzá hasonlóképpen mindenkit. Olyan hasonlat ez, mintha egy tudomány elsajátításához elegendő lenne az, hogy ismerjen minket egy, az adott szakterületen jártas tudós. Mindez jól jelzi, hogy már ilyen fiatal korban is azt hiszik a hitoktatásban és vallásos neveltetésben részesülő gyerekek, hogy a lelki problémák az istenhittel kapcsolatos zavarokból erednek. Persze ilyen összefüggés lehetséges – az istenhithez vagy a gyermekkori neveltetés, vagy az élet folyamán bekövetkező mentális törés, vagy valamiféle metafizikai igény révén fordul az ember: az első a hagyománytiszteleten és tanult ill. bevésődött beidegződéseken alapszik, a második a biztonságszükségleten… a harmadik lehet az, amely mentálisan részint stabilabb alapokon nyugszik, és nem fordul szélsőségekbe.

no.2.:

Ha már az Isten „szívében” vannak – ami természetesen egy végtelen lénynél fura, mivel ez csak akkor lehetséges, ha antropomorf szemlélettel alkotjuk meg az isten-képünket, ami végtelen és mindent betöltő… így „isten szíve” gyakorlatilag mindenütt ott van, de ezt a biológiai analógiát továbbvezetve isten egyéb, antropomorf testrésze, „kelléke” is mindenütt ott van, akár a szaporítószervekre, akár az anyagcsere kiválasztó szervekre gondolunk. Ha a „hívők isten szívében vannak”, akkor kik járnak Isten fejében, kik vannak a „bögyében”, mi rágja a máját, mitől önti el az isteni epe, mitől fordul föl isten gyomra…? Ha szíve van, akkor minden egyéb testrésze is kell, hogy legyen… de erről mintha hallgatnának a vallási propagátorok és hitoktatók.

***

No.63.

„Szerintem könnyebb azoknak, akik hisznek istenben, mert tudják, hogy Isten szereti őket és támogatja(1) őket és megbocsátja vétkeiket(2).” (Miklós, 13 éves)

BRAIN STORMING:

no.1.:

… a papságot és az egyházat, anyagilag, méghozzá a hívők által – így a papság istene a hívők közössége.

no.2.:

A bűnbocsánat felsőbb hatalom általi hite nem biztos, hogy könnyebbé teszi a hitek életét… de ettől még nem lesznek erkölcsösebbek, sőt: ha nem arra építenek, hogy azok bocsássanak meg nekik, akik ellen vétkeztek, hanem mindezt egy meg nem tapasztalható, láthatatlan hatalomtól várják, amit pusztán attól az indíttatástól vezetve is megkapottnak vélhetnek, hogy nekik (már) kellemetlen a lelkiismeret furdalás, vagy nincs reményük arra, hogy a megbántott másik ember valaha is megbocsátana nekik… mindez a bűnének áldozataitól és megbántottaitól elfordulva várja a feloldozást. A bűnös így elidegenedik nemcsak a bűnétől, hanem magától a bűntől, és a bűn általi lelkiismeret furdalástól is. Mert a hívő így bármikor mondhatja: „Nem értem, miért vagy rám dühös, hisz’ isten már megbocsátott nekem! És nekem csak az számít, hogy az Ő szemében ne legyek bűnös!”

***

No.64.

„Szerintem azzal könnyebb, hogy ha valami rosszat cselekszenek, megbocsátást nyernek, ha imádkoznak, mert Isten meghallgatja a hívőket.” (Andrea, 10 éves)

BRAIN STORMING:

Ezek szerint a hívők könnyebben felmentik magukat a bűneik alól, ha a levegőbe beszélnek? (Mindezt persze a Siratófal mellől praktikus volt felszabadítani, mert az mégis hogy nézne ki, hogy egy keresztény a falnak beszél???)

***

No.65.

„A hívőknek könnyebb a napi munkáját végezni, a kötelességét teljesíteni. Mert tudja, hogy Isten segíti őt, gondját viseli, vigyáz rá és figyeli őt.” (Henriett, 13 éves)

BRAIN STORMING:

Ez azonban csak akkor van így, ha a hívő direkte a hívőközösségért dolgozik, mint pl. a Jehova tanúi, vagy az Adventista közösség tagjai.

***

No.66.

„Akik hisznek istenben, azoknak sok mindent jelent a hit. Például: tisztább a lelkük és nem követnek el annyi bűnt, mint akik nem hisznek, ezért könnyebb is nekik.” (Anita, 13 éves)

BRAIN STORMING:

Nos, a hívők tehát ezt hiszik: „tisztább a lelkem, nem követek el annyi bűnt, mint akik nem hisznek”. Attól azonban, hogy ezt hiszik, még nem feltétlenül van így. Tisztább lehet a lelkük olyan bűnök mellett, amiktől a nem hívőknek lelkiismeret furdalásuk lehet – mivel a nem hívők azoktól várják a megbocsátást, akik ellen vétkeztek… vagyis a nem hívőknek nincs önfelmentő módszerük, legalábbis nem olyan, mint a hívőknek, akiknél mindez a kisgyerekek esetében igen gyakran hallható ezen önigazolás formájában: „Ha anyu azt mondja, hogy ’Nem baj kisfiam, majd anya megjavítja!’, akkor nem is csináltam akkora bajt!”

***

No.67.

„Istennek mindent el lehet mondani(1), és így az, aki teljesen magára van hagyva, mégsem marad teljesen magányos.(2)” (Szilvia, 13 éves)

BRAIN STORMING:

no.1.:

… Akár egy plüssmacinak is!

no.2.:

Azért könnyebb és jobb a hívőknek tehát, mert ha egyedül vannak, beszélhetnek úgy magukban, hogy nem kell magukat emiatt bolondbak néznie? No de, ha amúgy is egyedül vannak, akkor ki nézné őket hülyének azért, mert magukkal társalognak?

***

No.68.

„Aki hisz Istenben, annak nem kell izgulnia.” (Ottó, 7 éves)

BRAIN STORMING:

… Vagyis azért jobb a hívőnek, mert akár az unalom is megölheti?

***

No.69.

„A hívőknek van bizalma Valakiben, és így könnyebben átvészel mindent.” (Judit, 9 éves)

BRAIN STORMING:

… És ezen a Senkin kívül senki másban?

***

No.70.

„Amikor hiszek, könnyebb, mert a hitem biztonságot ad.” (Sándor, 11 éves)

BRAIN STORMING:

A hit tehát azt a hitet adja, hogy „biztonságban vagyok”. Ez azonban nem biztonság, pusztán a biztonság hite.

***

No.71.

„Isten mindentől megvéd és segít jótettem végrehajtásában.” (Vali, 10 éves)

Brain Storming

És aki hittől mentesen tesz jót? Az nem nagyobb tett?

***

No.72.

„Isten mindig jelen van velem. Bizalma van bennem.” (Barbara, 8 éves)

Brain Storming

Az, hogy valaki bízik bennem, még nem jelenti azt, hogy segít is és könnyebbé, jobbá teszi az életem.

***

No.73.

„Aki hisz, az jut a mennyországba, mert megbocsátást nyer.” (Zoltán, 11 éves)

Brain Storming

Erről lásd:

http://ateizmus.freeweb.hu/ellent.html

Bibliai ellentmondások:

Üdvözülünk-e a jó cselekedetek által?

Eféz. 2,8-9 "Mert kegyelemből tartattatok meg ... Nem cselekedetekből"

Róm. 3,20.28 "Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte"

Gal. 2,16 "Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által"

… ezzel szemben:

Jak. 2,24 "Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből"

Mát. 19,16-21 "És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? ő [Jézus] pedig monda néki: ... tartsd meg a parancsolatokat ... Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz a mennyben"

***

No.74.

„A családi helyzetben is észrevehető, hogy Isten velünk van és segít az életünkben.” (Tünde, 12 éves)

Brain Storming

Ahol tilos a világi panaszkodás, még nem jobb és boldogabb az élet.

***

No.75.

„Ha bűnt követünk el és megbánjuk, bocsánatot nyerünk, a lelkiismeret-furdalás megszűnik.” (Yvett, 11 éves)

Brain Storming

Vagyis az Istenhit önfelmentő mechanizmusa miatt lesz az Istenhittől jobb és könnyebb a hívőnek?

***

No.76.

„Aki hisz, annak bonyolult dolga rendbe jön.” (Melinda, 10 éves)

Brain Storming

= ’És akkor itt az egyenletet az Istenhittel leegyszerűsítjük.”

***

No.77.

„A hit erőt ad, hogy el tudjuk végezni nehéz feladatainkat.” (Tímea, 14 éves)

Brain Storming

no.1.:

A nehéz feladatot nem az istenhit segíti elvégezni, hanem a tudatos felkészülés.

no.2.:

Ez persze megint felmentést jelenthet a tanulás és egyéb tudatos felkészülések alól.

***

No.78.

„Nekem, mint hívőnek azért könnyebb, mert én hiszem, hogy Isten megbocsát, ha valami rosszat teszek.” (Angéla, 13 éves)

Brain Storming

no.1.:

Az Istenhit tehát ellenszer a rossz lelkiismeret ellen?

no.2.:

Nem annak kellene megbocsátania nekünk, akivel vagy aki ellen rosszat tettünk?

***

No.79.

„Aki hisz, az mindent másképp lát és másképp értékel.” (Attila, 14 éves)

Brain Storming

Ettől egy nem hívő közösségbe éppen hogy nem könnyebb a beilleszkedés.

***

No.80.

„Aki hisz, az ismeri Jézust.” (Melinda, 14 éves)

Brain Storming

… és akkor ettől hogyan lesz jobb és könnyebb???

***

 BRAIN STORMING

A listában a saját könyvespolcomról válogattam olyan műveket, amiknek a valláskritika terén jó hasznát vettem, és nélkülük talán nem boldogultam volna ezen a területen.

A listában külön vettem a magyar és nem magyar szerzők írásait.

A listában csak magyar nyelven olvasható művek szerepelnek.

A művek sorrendje az eredeti (a legtöbb esetben az első) megjelenési dátumok kronológiája alapján történt.

I. MAGYAR SZERZŐK (1955 - 2004, 16 MŰ)

- 1955 -
ÁKOS KÁROLY: A MISZTICIZMUS LÉLEKTANA, Művelt Nép – Tudományos és ismeretterjesztő Kiadó, Bp., 1955

Az első ilyen témával foglalkozó magyar szerzőtől megjelent írás, ami a valláskritika mellett a spiritizmus és az ezoterika jelenségeivel is foglalkozik – ami már jelzi, hogy mindezek a „kultúrkörök” szoros kapcsolatban vannak, és hasonló gondolkodásmódra vezethetők vissza.

- 1960 -
KIRÁLY JÓZSEF: MI A SPIRITZMUS? – OKKULT JELENSÉGEK LÉLEKTANI VIZSGÁLATA. Gondolat Könyvkiadó, Élet és Tudomány Kiskönyvtár, Bp., 1960.

A spiritzmus nem létezne túlvilághit nélkül, vagyis anélkül a láthatatlan világ nélkül, ami nélkül nem lennének meg a vallások sem – sokan tagadják, hogy a spiritzmus és a vallásosság nincs egymással kapcsolatban, de valójában egyik sem lenne meg a másik nélkül: a vallás a sátán közreműködésére hivatkozhat, ha kritizálja, míg a spiritzmus hívői alapvetően vallásos vagy vallásosságra erősen hajló, esetleg a „hivatalos, állam”-vallásból kiábrándult emberek, akik végre „látni és megtapasztalni szeretnék”, amiben addig „csak hittek”!

- 1961 -
BARANYAI ÁRPÁD: A HITETLENSÉG APOLÓGIÁJA – Az ateizmus védelme és a főbb katolikus dogmák rövid cáfolata. Kossuth Könyvkiadó, 1961.

Részlet az előszóból: „(...) a szerző világosan nyilatkozik (…): olyan ember írása, aki egykor védelmezője volt azoknak a hittételeknek, amelyeket most – úgy érzi – bírálni kénytelen, s amelyeket nagyon is jól ismer – elméleti értékükben, gyakorlati jelentőségükben egyaránt.” A Kiadó az előszóban még ideologizál, a konkrét mű azonban már nem – a katolicizmus kritizálóinak gyakorlati kézikönyve úgymond.

- 1961 -
ZOLTAI DÉNES: VILÁGNÉZETI NEVELÉS ÉS VALLÁSOS VILÁGNÉZET. Tankönyvkiadó, 1961.

Hasznos betekintést nyújt abba a törekvésbe, amely a világnézetet még tanítani, oktatni, nevelni szerette volna. Nyilvánvaló próbálkozás abból a szempontból, amit azon keresztény forrású írásokról írtam, amelyek a szektákat, mint nem keresztényi csoportosulásokat kívánta kritizálni.

- 1962 -
DR. KELEMEN KÁROLY, KELEMEN ESZTER: A BOSZORKÁNYGYÖKÉRTŐL A PENICILLINIG, Medicina Kiskönyvtár, Bp., 1962

„A sötétség évezrede” című fejezet így kezdődik: „A római birodalom bukása és a keresztény egyház hatalmának megszilárdulása után a tudományra gyászos időszak következett. Nagy Konstantin és utódai egymás után tiltották be a különböző orvosi iskolákat, mert ezekben az egyház ellenségeit, a pogány filozófia fenntartóit és terjesztőt látták. Az egyház azonban nemcsak a tudomány fejlődését, a természet megismerésére irányuló törekvéseket gátolta, hanem az orvosi gyakorlatot is szinte lehetetlenné tette. Az orvosi tevékenységet a szerzetesek és papok gyakorolták. A gyógyítás fő eszköze ismét az imádság és az ördögűzés lett. Ettől az időtől kezdve – egészen a reneszánsz hajnaláig – Európában semmi haladás nem történt a gyógyszertan terén, sőt az ókor eredményei is feledésbe merültek.”

- 1963 -
GECSE GUSZTÁV: VAN-E TÚLVILÁG?, Kossuth Könyvkiadó, 1963

Gecse Gusztávról tudni kell, hogy 1980-ban jelent meg tőle szintén a Kossuth Könyvkiadó gondozásában egy igen terjedelmes írás „Vallástörténet” című könyv

- 1964 -
GYENES ISTVÁN: BETEGSÉGEK ÉS CSODÁK, Medicina Könyvkiadó, Bp., 1964

A könyv ezzel kezdődik: „Csodák nincsenek, de csodahit az őskortól napjainkig él, különösen a mindenkit leginkább érdeklő egészséggel-betegséggel kapcsolatban.” Mivel a vallási miszticizmus egyik közkedvelt területe a betegségek csodával, csodás képességekkel való gyógyítása, így ez az összefoglaló is fontos lehet azok számára, hogy az elvakult vallásos hit milyen konkrét ártalmakkal, esetenként tragédiákkal szolgálhat, és szolgált a múltban a hétköznapi emberek számára!

- 1968 -
KULCSÁR ZSUZSANNA: INKVIZÍCIÓ ÉS BOSZORKÁNYPÖRÖK, Gondolat, Bp., 1968.

Kimerítő és részletes, bőséges forrásanyaggal ellátott munka, amiről mélyen hallgat a mai napig a keresztény felekezetek többsége!

- 1972 -
BENEDEK ISTVÁN: A TUDÁS ÚTJA. Gondolat, Bp., 1972.

Az írás elsősorban olvasmányos tudománytörténeti leírás, és a „felvilágosodás” fogalmának kiterjesztése és értelmezése az emberi tudás fejlődésére vetítve. Megtudhatjuk belőle, hogyan „vetkőzte le” az ember az idők és az ismeretek mennyiségének növekedése folyamán azt, ami elsősorban a valláshoz való merev és neurotikus ragaszkodásra bírta a századok folyamán, egészen napjainkig.

- 1974 -
MURÁNYI MIHÁLY: VALLÁS ÉS ILLÚZIÓK – A VALLÁSPSZICHOLÓGIA NÉHÁNY FŐBB KÉRDÉSE, Kossuth Könyvkiadó, 1974

A marxista hagyományokon alapuló lelkesedés szülte, mint annyi más, alapjában véve igen jó valláskritikai írást, aminek sokszor az eredetének időszaka miatt nem tulajdonítanak elegendő hitelességet – mindezt pőersze azok állítják, akik általában nem járatosak árfogóan a tudományok területén, különösen a pszichológiában.

- 1974 -
BALOGH ISTVÁN: VALLÁS ÉS EGYHÁZ A MAI MAGYARORSZÁGON, Kossuth Könyvkiadó, 1974

A könyv vezetője így ír: „A könyv célja néhány olyan időszerű valláskritikai és egyházpolitikai összefüggés kifejtése, melyek ismerete segíti a pártaktivisták, propagandisták munkáját.” Ez szintén nem segít sokat a hitelesség megítélésében – DE! A korszerű pszichológiai területek ismeretében értékes írás: amellett, hogy valláskritikai ismereteket is nyújt, remek betekintést ad arra is, hogyan akarták az egyik ideológia kritikájával a másik ideológiát megalapozni. Ebből a szempontból igen hasznos tapasztalatokat nyújt! Valószínűleg a mai napig fellelhető néhány példánya könyvtárak mélyén, mivel 10.000 példányban nyomták ki – ez meglehetősen magas szám, mivel a mai átlag olyan 2-5000 között van!

- 1986 -
SZIKSZAI ÁRPÁD: SORSUNK A KEZÜNKBEN VAN. Uzshorod – Kárpáti Kiadó, 1986.

A rögtön a közepébe vágó zsebkönyvnyi méretű írás első fejezete, „A társadalmi fejlődés és a vallás” így indítja mondanivalóját: „A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. Kongresszusa világtörténelmi esemény volt.” Nos, igen – akár a XXVI., vagy az az előttiek, is, stb. A téma kidolgozása követi az „ideológiai harc” forgatókönyvét, és valóban úgy dolgozzák fel, mintha csak a gyermekeik ópiumozásától szenvedő szülők emelnék fel a csatabárdot a kábítószerek terjesztői ellen… A „véresszájú” ideologista propaganda azonban tartalmazott hasznos információkat, és megszívlelendő tanácsokat – amiket természetesen ők is kikértek volna önmagukkal szemben alkalmazva, merthogy azért sok minden rájuk is ugyanolyan jellemző volt. Vagyis ez az írás is tartalmaz sok jó gondolatot, ha képesek vagyunk kiválogatni a szokásos „párt-retorika” sűrűjéből.

- 1987 -
BENEDEK ISTVÁN: AZ ÉRTELEM DICSÉRETE - Művelődéstörténeti tanulmány a 16.-17. század gondolkodóiról. Minerva Kiadó, Bp. 1987.

Benedek István sok és remek kötete közül ez éppen azzal az időszakkal foglalkozik, amely a szekularizáció kezdetét és a materializmus erősödését, a vallástól való elszakadás felgyorsulását, és alapjainak megszilárdítását hozta magával. Töméntelen példa illusztrálja a vallás és a tudomány eszmerendszerének ütközését. Tkp a tudományos világkép és a vallás ideológiai szintű harcának keresztmetszete.

- 1994 -
GÁL PÉTER: A NEW AGE – KERESZTÉNY SZEMMEL. (A szerző „A New Age és a keresztény hit” c. könyvének jelentősen javított és bővített kiadása.), Lámpás Kiadó – Szegletkő Kiadó, Abaliget – Budapest, 1994.

A könyv látszólag a New Age-et kritizálja, és „leplezi le”. A valóság azonban az, hogy remek példa arra, hogy az egyik ideológia hogyan kritizálja és próbálja hitelteleníteni a másik, sőt: a többi hasonló, vagy azonos logikával és módszerekkel működő ideológiát. Ahogy mondják: A legtöbbet az mond valakiről, hogy mit mond a másikról! Jellemző az érvelési rendszerére, hogy míg pl. ha egy logikai módszert a New Age irányzatoknál kifogásol, addig a maga részéről teljesen helyénvalónak tartja ugyanazt. A könyv ezen nézőpontból a kereszténységről is komoly kritikára érdemes példát jelent. – A könyv anyaga az interneten is hozzáférhető teljes terjedelmében!

- 1998 -
SZEKTÁK – ÚJ VALLÁSI JELENSÉGEK (Tanulmányok, Dokumentumok), SZERKESZTETTE: LUGOSI ÁGNES, LUGOSI GYŐZŐ, Pannonica Kiskönyvtár, Pannonica kiadó, 1998.

Számos szektáról ad részletes leírást, kezdve a keletkezésétől, a beszervezési technikákon át, a hazai megjelenésével folytatva, és még számos egyéb, hasznos információval kiegészítve. A szektákról szóló írásokban nyomon követhető, hogy milyen az „igazi, őszinte, működő hit”! Mivel a szektásodás elsősorban a fiatal generációra jellemző, így a témával minden felelős szülőnek meg kellene ismerkednie!

- 2004 -
MERVAY MIKLÓS: A SZEKTÁK A GYERMEKVÉDELEM SZEMPONTJÁBÓL, Szülők és nevelők könyvespolca – 9. kötet, JEL-Kiadó, 2004.

A Lugosi páros könyvénél szerényebb terjedelmű ugyan, de aprólékosabban tematizált, ami arra utal, hogy a témát áttekinthetőbben foglalták össze benne. Tudni kel, azonban róla, hogy a kiadó a Katolikus Kiadók jegyzékében is szerepel, és olyan könyveket jelentet meg, mint pl. a fenti „Szülők és nevelők könyvespolca” sorozatban napvilágot látott „Keresztény valláspedagógia”, vagy a „A világ és az emberiség eredete a Bibliában - A Ter 1-11.magyarázata”, továbbá: „ Bevezetés a Katolikus Egyház történetébe”, „A keresztény nevelés általános alapjai”, …. Vagyis magának az említett a kötetnek a tartalma időnként kényesen egyensúlyoz azon az igen-igen szűk mezsgyén, ami a nem-keresztény felekezeteket, és egyéb szellemi irányzatok égisze alatt kialakuló csoportosulásokat tekinti elsősorban szektának. Ez részben megkérdőjelezné a hitelességét, azonban el kell ismerni, hogy elsősorban a humanizmus vezette az összeállító szándékát, és ez mindenképpen becsülendő, értékelendő – akárcsak azokkal az írásokkal kapcsolatban, amiket a kommunizmus más ideológiákkal kapcsolatos ellenállásának motivációja alapján készítettek. Előfordul, hogy egy ideológia alapján olyan más ideológiákkal szembenálló, de tudományos alapokra helyezkedő szempontból és módszerekkel indítanak harcot, ami végül önmaga ellen is fordulhat.

II. NEM MAGYAR SZERZŐK (1632 – 1993, 27 MŰ)

- 1632 -
GALILEO GALILEI: PÁRBESZÉDEK – A két legnagyobb világrendszerről, a Ptolemaiosziról és a Kopernikusziról. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983. Eredeti kiadás: 1632!

Sok lelkes hívő beszél Galilei beszámíthatatlanságáról, amikor az Egyház korabeli tudományellenességéről esik szó. Elfeledkeznek azonban arról, hogy milyen korszak lehetett az, amelyben a valláskritikai írásokat a szerző álnéven, titokban jelentették meg, mert a nézeteik és meggyőződésük mellett azért az életüket is szerették. Sokuk azonban a vallás eszmerendszerét, logikáját bírálták és mutatták is helytelenségét, paradoxonjait, álságosságát. Galileivel más volt a helyzet – ő (Darwin-hoz hasonlóan) nem valláskritikai szándékkal és célzattal jelentette meg műveit, hanem azért, mert felvetéseit a tudomány félreértést és pontatlanságot nem tűrő, kíméletlen következetességet követelő szigorával tudta azokat bizonyítani, és ezek ellentétben álltak az akkori, Egyház által szentesített világképpel. Ő nem a humanizmus nevében kellett, hogy csevegő-esszé formájába öntse, kínosan ügyelve minden szóra, amit papírra vetett, hanem azért volt kénytelen, mert ezt igazságérzete diktáltatta vele: amikor a teológusok csavaros észjárását lemásolva a tudománytörténet egyik legfurmányosabb beszélgetésében elrejtette a világleírásának csalhatatlan érveit, az Egyházi hatalmasságok könyörtelen bosszújától csak a szerencséje mentette meg, mivel nem volt teljesen egyedül, mégis, többnyire őt hurcolták meg emiatt.

Megtehette volna, hogy röviden leírja az eredményeit, és kimutatja a korábbi álláspontok helytelenségét – úgy, ahogyan ma ugyanezeket leírják a fizika tankönyvekben. Ezért azonban azonnal a vesztőhelyre került volna.

A „Párbeszédek” valódi tudománytörténeti csemege mindazok számára, akik betekintést szeretnének kapni arról, hogyan volt képes a modern kor egyik legnagyobb és legnépszerűbb fizikai tudományforradalomnak az alapját előrevetíteni (ő volt az első, aki a relativitás elmélet alapjait már akkor megfogalmazta!) az akkori kor „gondolatrendőrségét” kijátszani, mégha nem is teljes sikerrel.

- 1685 -
JOHN LOCKE: LEVÉL A VALLÁSI TÜRELEMRŐL, Akadémiai Kiadó, Bp., 1973.

Az eredeti írás 1685-ben készült el, és alapmű mindenki számára, aki komolyan foglalkozik a vallás kérdésével. A magyar, 1973-as kiadás kétnyelvűen készült, azaz tartalmazza az eredeti latin változatot is.

- 1748 -
DAVID HUME: TANULMÁNY AZ EMBERI ÉRTELEMRŐL, Magyar Helikon Kiadó, Bp., 1973. Eredeti kiadás: 1748!

Hume elsősorban az emberi természetről értekezett, de korán felismerte, hogy ennek tanulmányozására a „nem megfelelően működő” gondolkodásmód a legalkalmasabb, és számos eszmefuttatása foglalkozik a vallásos gondolkodás jellemzőinek feltárásával. Ezen kötetében a következő fejezetekben: „A csodákról”, „A különleges és a túlvilági életről”.

- 1767 -
PAUL HENRY HOLBACH: A LELEPLEZETT KERESZTÉNYSÉG, vagy a keresztény vallás alapelveinek és hatásainak vizsgálata. Hungária Könyvkiadó, Bp., 1949. Eredeti kiadás: 1767.

A kötet mottója: „A babona egészségtelen tévedés; fél attól, amit szeretnie kellene, erőszakot tesz azon, amit tisztel: mit számít, vajon tagadod-e vagy gyalázod az isteneket? – Seneca, 12. levél.”

- 1770 -
PAUL HENRY HOLBACH: SZENTEK KÉPTÁRA – avagy, vizsgálata a kereszténység által tisztelt és példaképül állított személyek szellemének, magatartásának, elveinek és érdemeinek. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1966, eredeti kiadás: 1770!

Kiegészítésül a címlap további kiegészítése: „Okulhatnak belőle együgyűek is, kik mások véleményének készpénznek veszik: hisz elfogult az emberek ítélete, hat rá erősen vonzalom és gyűlölet. Csak azt ismerheted, kit ismersz tenmagad. – Phadrus III. könyv. 10. mese.”

- 1770 -
PAUL HENRY HOLBACH: A TERMÉSZET RENDSZERE – A TERMÉSZETI ÉS ERKÖLCSI VILÁG TÖRVÉNYEI, 2. kiadás: Akadémiai Kiadó, Bp., 1978; 1. kiadás: 1954; eredeti kiadás: 1770!

Feuerbach - „A Kereszténység lényegé”-hez hasonlóan ez is alapmű, tkp a materialista világnézet „bibliája”.

Az I. Rész tartalma: „A természet és törvényei. Az ember. A lélek és a lelki képességek. A hallhatatlanság dogmája. A boldogág.” Mindezek 17 fejezetben dolgozza fel.

A II. Rész tartalma: „Az istenségről; létének bizonyítékairól, tulajdonságairól; miképpen befolyásolja az emberi boldogságot.” Ezt a témát 15 fejezetben dolgozza fel. Holbach 1756 és 1790 között számos kritikai művet írt.

- 1793 -
MESLIER ABBÉ TESTAMENTUMA – Fordította: Nagy Géza, Kossuth Kiadó, 1961. Eredeti modern kiadás: 1939. Az eredeti első megjelenés éve: 1793!

A Bajomi Lázár Endre féle Előszó első sora így szól: „Kevés időzített bomba robbant akkorát a szellemi életben, mint Meslier abbé testamentuma.” – Ez a sor magáért beszél: egy papról, aki élete tapasztalatát röviden így foglalhatnánk össze = „Ne higgyetek a papok istenének”. Sokak szerint „a XVIII. század egyik „legveszedelmesebb” ateista írását hagyta a megdöbbent utókorra.” Vagyis igazi kultúrtörténeti csemege!

- 1841 -
FEUERBACH: A KERESZTÉNYSÉG LÉNYEGE, magyar kiadás: Akadémiai Kiadó, Bp., 1961. eredeti kiadás: 1841!

A valláskritika alapkönyve, mondhatjuk „bibliája”. A szerző elsöprő részletességgel, a teológusok aprólékosságával és lelkesedésével dolgozta ki azt az alaptételt, miszerint nem az isten teremtette az embert, hanem az ember teremtette az istent, kivetítve rá önvalója ideális elképzelését, és ezzel mintegy önmagától elidegenítve szemlélve imádni tudta azt. Az elemzők véleménye szerint a leganalitikusabban és leglogikusabban felépített kritika. Ennél fogva senki nem mondhatja, hogy járatos a kereszténység bírálatának kérdéseiben, aki nem ismeri ezt a művet! Keresztényi oldalról nem is tudták soha ezen írás érveit érdemlegesen cáfolni, így általában dogmatikus módszerekkel igyekeznek vagy az írás, vagy a szerzője hitelességét támadni – de többnyire nagyívben tudomást sem vesznek róla.

- 1870 -
MENTOVICH FERENC: AZ ÚJ VILÁGNÉZET. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974. Eredeti kiadás: 1870!

A rövidke írás majdnem tisztán a materializmus világnézeti leírását tartalmazza, a vallási eszmékhez viszonyítottan időnként – élvezetes, a 19. századvégi ízes, és szépen csengő magyarságával megfogalmazva.

- 1927 -
SIGMUND FREUD: EGY ILLÚZIÓ JÖVŐJE, magyar 2. kiadás: Párbeszéd Kiadó, Bp., 1991; 1. magyar kiadás: 1945, eredeti kiadás: 1927.

Sokan bírálták Freud-ot ezért a műért, holott nemigen adtak még ennél világosabb értelmezést magának a vallásos lelkület kialakulására vonatkozólag előtte. Freud valószínűleg ezért is írta meg a vallásos lélek mélylélektani elemzését - és nem azért, hogy a mélylélektant ezáltal a vallás területére is kiterjessze, mint érvényes alkalmazási körre. Freud valójában nem mond ítéletet a vallásról, inkább pusztán csak azt elemzi, hogyan alakul ki a hajlam a vallásos gondolkodásra, miért elkerülhetetlen, és hogyan kellene ezen hajlamainkhoz viszonyulnunk.

- 1950 -
ERICH FROMM: PSZICHOANALÍZIS ÉS VALLÁS, Akadémiai Könyvkiadó, Bp., 1995 (eredeti kiadás: 1950!)

Fromm írását sokan nem tekintik klasszikus értelemben vett valláskritikai műnek, és valójában nem is az. Tulajdonképpen a vallásosság egyfajta evolúciós lépéseként felvázolja a maga „nem teisztikus humanista hitvallását”, vagy ahogy másutt fogalmaz: „nem istenhívő vallásosságát”. Az ő „alapdogmái” az igazságosság és a szeretet – ugyanakkor ez a humanista hitvallása radikális, eleve elutasító a bevett vallások és egyházak mindenféle bekebelezési kísérletével szemben. Ha úgy vesszük irányt és példát mutat azoknak, akiktől a vallásos szellemiség sorsa és gyakorlata függ.

- 1953 -
LUDWIG FEUERBACH: VÁLOGATOTT VALLÁSKRITIKAI ÍRÁSOK, Filozófiai Kiskönyvtár, Művelt Nép Könyvkiadó, Bp., 1953

- 1954 -
GORDON W ALLPORT: AZ ELŐÍTÉLET, Gondolat kiadó, Bp., 1977. Eredeti kiadás: 1954.

A vallásos gondolkodás egyik legfontosabb jellemzője az előítéletesség, mivel egyszerűen felfogható, könnyen követhető eszméket fogalmaz meg a legkomplexebb témákkal kapcsolatban is, majd ezeket sok irányból, mindenféle szimbolikus alapon működő állogikával, álokoskodások tömegével, vagy jól hangzó heurisztikákkal igyekszik alátámasztani, és ezzel a mindentudás illúzióját kölcsönzi, pontosabban annak a jognak a látszatát, hogy az illető néhány egyszerű kategóriára visszavezethet minden jelenséget, eseményt, amivel csak találkozik.

Allport így ír: „Az emberi elme egyik leghétköznapibb fogása a túláltalánosítás: ha egy gyűszűnyi tény is áll a rendelkezésünkre, nem habozunk akkora általánosításokat tenni, mint egy dézsa.” A könyv számos vallásra visszavezetett példával szemlélteti az előítéletességet – a különféle vallási propaganda módszereket is megtalálhatjuk benne. A vallásos hívők a saját vallásuk csoportján kívülieket általában előítéletesen szemlélik, így ezen gondolkodásmód megismerésével megérthető, hogy a vallások miért működnek úgy, ahogy. Hogy ezeknek az ismereteknek érvényessége van a vallásos gondolkodásra vonatkozóan, azt részben az is demonstrálja, ahogyan ezeket igyekeznek semmissé, rájuk nem vonatkozóvá tenni.

- 1958 -
J.A. LENCMAN: A KERESZTÉNYSÉG EREDETE, Gondolat Kiadó, Bp., 1960. Eredeti kiadás: 1958.

A Bevezetésben olvashatjuk: „A kereszténység eredetének tudományos vizsgálata azt mutatja, hogy a kereszténység, mint minden más vallás, meghatározott társadalmi és gazdasági viszonyok törvényszerű szülötte. Szigorúan tudományos kutatási módszerek alkalmazásával kimutatható továbbá, hogy a kereszténység egyáltalán nem „magasabb rendű” elvei és morális tulajdonságai miatt győzedelmeskedett a többi vallás fölött.” A könyv ezeket a tudományos vizsgálatokat tárja az olvasó elé.

- 1962 -
GONDOLATOK A VALLÁSRÓL – ÖSSZEÁLLÍTOTTA: I.A. GALICKAJA, fordította: Székely Andorné, Kossuth Könyvkiadó, 1964. Eredeti kiadás: 1962.

A kultúra kezdeteinek kezdetétől a megjelenés évének kiemelkedő személyiségeiig, parádés névsorral rendelkező idézet- és aforizmagyűjtemény, 15 különálló fejezetben tematizálva. Kissé néhol a kor szellemében ideologizál, de ezek a részek elhanyagolhatóak benne.

- 1962 -
J. KYSELY: A MODERN EMBER ÉS A VALLÁS. Fordította: Szepesi Zoltánné. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1965. Eredeti kiadás: 1962.

A mű a szocializmus ideológiájának szemszögéből elemzi a vallást – tanulságos, mindkét eszmerendszer érvelési módját tekintve hasznos tapasztalatokat nyújthat.

- 1962 -
JOACHIM HERRMANN: HAMIS VILÁGKÉPEK – CSILLAGÁSZAT ÉS BABONA, Gondolat Kiadó, Bp., 1966, eredeti kiadás: 1962.

Sok vallási jellegű, asztrológiára alapozó okfejtés cáfolatát olvashatjuk benne.

- 1964 -
A.SZ. BOGOMOLOV: A PRAGMATIZMUS. Kossuth Könyvkiadó, 1966. Eredeti kiadás: 1964.

A pragmatizmus állandó támadási felület az ateizmus irányában a vallási ellenkritikák felől, holott a „gyakorlati haszon” gyakorlati filozófiája a mindennapi élet egyik legfontosabbika. Ezzel, és a valláskritikához kapcsolódó néhány témával is foglalkozik Bogomolov könyve az olyan fejezetekben, mint pl.: „Kétkedés és hit”, „A hit megerősítése módszereinek viszonylagos értéke”, „A pluralizmus és a vallásos hit”, „A vallás rekonstrukciója”.

- 1966 -
ERICH FROMM: „OLYANOK LESZTEK, MINT AZ ISTEN” - Az Ótestamentum és hagyományának radikális értelmezése., Akadémiai Kiadó, Bp., 1996. Eredeti kiadás: 1966.

A könyv összefoglalója így ír: „E könyv Biblia-interpretációja radikálisan humanista. Radikális humanista alatt pedig azt az átfogó filozófiát értem, amely az emberi faj egyedülvalóságát s az ember azon képességét állítja az előtérbe, hogy a maga erejét a belső harmónia és a békés világ megteremtése szolgálatába állítsa. A radikális humanizmus az ember tökéletes függetlenségét tartja a legfőbb célnak, ami azt jelenti, hogy a fikciókon és az illúziókon keresztülhatolva előre kell haladni egészen a valóság teljes felfogásáig.” (…) „amennyiben hívő és nem hívő ugyanazon cél felé törekszik – ti. az ember felszabadítására és felébresztésére –, mindkettő felfoghatja, ki-ki a maga módján, hogy a szeretet parancsa az, hogy a másikat jobban megértse, mint akár önmagát.”

- 1966 -
ROBERT ESCARPIT: NYÍLT LEVÉL ISTENHEZ. Európa könyvkiadó, Bp., 1967. Eredeti kiadás: 1966.

A levél kezdete: „Miképpen lehetséges, hogy Ön, Uram, akit mindenhatónak mondanak, sosem tudott bennem komolyabb érdeklődést kelteni létezésének problémája iránt? Talán meg se próbálta. Talán nem is érdekli a véleményem. Ebben az esetben nem tartozunk egymásnak semmivel.” Az írás lebilincselő, csipkelődő, ironikus, rendkívül éleslátó humorral fűszeretett. Élvezettel olvashatják azok is, akiknek semmi érdeklődése sincs a vallás kérdése iránt, és pusztán valami szórakoztató, színvonalas humorral alkotott művet keresnek.

- 1969 -
GUSTAV JAHODA: A BABONA LÉLEKTANA, Közgazdasági és Jogi kiadó, Bp., 1975; eredeti kiadás: 1969

A miszticizmus, spiritizmus, a vallási képek és gondolkodás, a valóságtorzító és a korlátozott, beszűkült és vágyteljesítő gondolkodásmód részletekbe menő elemzése – ennek az írásnak az ismeretében lehetővé válik az elkülönültnek tűnő valóságtorzító gondolkodásmódok komplex szemlélete.

- 1973 -
LUDVIK SOUCEK: A BETLEHEMI CSILLAG NYOMÁBAN, Madách, Bratislava, 1973.

Részlet: „Az evangélium, az Újszövetség ugyan Jézus Krisztus életének adatairól semmi világosat nem mond, de legalább két csillagászati tüneménnyel keretezi Jézus életét: a bölcső fölött ragyogó betlehemi csillaggal, amelynek az előző fejezetet szenteltük, és a Jézus halálát kísérő napfogyatkozással. Nem csoda. Az evangéliumok írói a jelek szerint nem ismerték a bennünket érdeklő kor valóságos történetét, nem ismerték a földrajzot, és nem voltak tisztában az i.sz. I. század Palesztinájának viszonyaival sem. Hiszen a kereszténység nem Palesztinában keletkezett, hanem körülötte elszórtan elhelyezkedő központokban. A legrégibb keresztény írásműnek, János jelenéseinek szerzője, Pathmoszi János, aki 68 körül élt, leveleit kisázsiai községekhez címezte, és Jézus emberi sorsáról nyílván sejtelme sem volt. Ő ugyanis Krisztust teljességgel mennyei lénynek ábrázolja „kinek hét szarva és hét szeme vala”, s olyan asszonytól született, „aki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a Hold, és az ő fejében 12 csillagból korona”. A helyzetet bonyolítja az evangelisták nem valami nagy szavahihetősége: Kelszosz, a kereszténység igen tapintatos és megfontolt bírálója még a II. század második felében megírta, hogy „a keresztények sokszorosan átdolgozták és egyre átdolgozzák az evangéliumok első feljegyzéseit, hogy visszautasíthassák a kifogásokat…” S végül abból a 22 evangéliumból, amelyről említés maradt fenn (a nazarén, az ebionita, az okszürünkhoszi, a fajumi, a Barnabás-féle evangélium, stb., stb.) az egyház csak négyet ismert el. A többit rendkívül gondosan kiszorította és elpusztította. (Ez a szokás egyébként fennmaradt a modern korig, különben nem lettek volna fasiszta könyvmáglyák.)” – Szóval elolvasásra érdemes!

- 1977 -
DAVID P. BARASH: SZOCIOBIOLGIA ÉS VISELKEDÉS, Natura Kiadó, Bp., 1980. Eredeti kiadás: 1977.

A könyv 10. fejezetében, melynek címe „Az emberi viselkedés szociobiológiája: extrapolációk és spekulációk” jóval több van, mint a szerző ígéri: „(…) mivel az evolúciós teória más élőlények társas viselkedésének magyarázatában és előrejelzésében igen hatékonynak bizonyult, ezért ésszerűnek látszik alkalmazása az emberi viselkedés megközelítésében. (…) Az ember szociobiológiájával foglalkozó kutatóknak tehát érdemes hipotéziseket készíteni és azokat megvizsgálni azon az alapon, hogy az egyén úgy viselkedik, hogy teljes alkalmasságát (*) maximalizálja. (…) Minthogy ez a terület még majdnem teljesen ismeretlen, ebben a fejezetben bevallottan spekulálunk. Megkíséreljük a szociobiológia elveit alkalmazni saját magunkra. Az előző kilenc fejezet az állatok szociobiológiáját érintő tapasztalati megfigyeléseket, valamint az elmélet alapelveit mutatta be. Ez az elmélet nem egyes fajok szem előtt tartásával alakult ki, és talán általánosítható minden élőlényre. Ebben a fejezetben megvizsgáljuk, mennyiben alkalmazható az ember társas viselkedésére, feltételezve, hogy fajunkra is ugyanezek az általános törvények érvényesek. Ez a figyelmeztetés igen lényeges. Most ugyanis „tegyünk úgy, mintha…” játékot fogunk játszani, s megnézzük: mire jutunk vele. Másképpen fogalmazva, ha a Szociobiológia Központi Tétele érvényes az emberre, azaz hajlamosak vagyunk arra, hogy személyes teljes alkalmasságunkat(*) maximalizáljuk, akkor mi van? Mindenféle jóslásokba bocsátkozhatunk, amelyek végül megerősíthetők vagy megcáfolhatók. Ez, ha más nem is, de legalább a kezdet.”

*Alkalmasság: (fintness) Az evolúciós siker mértéke. Alkalmazható génekre, tulajdonságokra, egyedekre vagy populációkra.;

*Teljes alkalmasság: Az egyed saját sikeréből és a rokonok szaporodási sikeréből összetevődő alkalmassága. A rokonok sikeréből adódó alkalmasság a genetikai távolsággal csökken. A teljes alkalmasság akkumulációja rokonszelekció révén folyik./

- 1986 -
RICHARD DAWKINS: A VAK ÓRÁSMESTER – Gondolatok a darwini evolúcióelméletről, Akadémiai Kiadó, Mezőgazda Kiadó, Bp., 1994. Eredeti kiadás: 1986.

A valláskritikákkal szemben hagyományosan, és talán a leghevesebben a darwini elméletet támadják a lelkes hívők. Dawkins könyve remek összefoglalást és magyarázatot nyújt, mivel éppen az evolúcióval kapcsolatos félreértésekre, félremagyarázásokra koncentrál. Az élettel, annak keletkezésével, fejlődésével kapcsolatos, tudományos elméletekre érdemes elsősorban támaszkodni, hogy az a komplex világértelmezési rendszer, ami világnézetnek nevezhetünk, lehetőleg minél reálisabb képet adjon. Dawkins eszmefuttatásai nemcsak demonstrálják, hanem részben meg is tanítják, hogyan kell viszonyulni kritikusan az élettel, és az evolúcióval kapcsolatos felvetésekhez.

- 1992 -
ANTHONY PRATKANIS, ELLIOT ARONSON: A RÁBESZÉLŐGÉP – élni és visszaélni a meggyőzés mindennapos mesterségével. AB OVO Kiadó, Bp., 1992. Eredeti kiadás: 1992.

Számos szektáról is megemlékeznek a könyvben, de elsősorban azért fontos szakirodalom ez az írás a valláskritikával foglalkozók könyvespolcán, mert nélkülözhetetlen ismereteket tanít meg a modern kor ideológiáinak terjesztésével és hatásaival kapcsolatban, továbbá felhívja a figyelmet arra a szemléletre, amivel a befolyásolásra irányuló hatásokat felismerni lehetséges. Aki elolvassa, az többé már nem lesz képes úgy tekinteni a meggyőzési technikákra, mint korábban, és mivel végre felismeri őket, így a belőle merített ismeretek hatásos önvédelmi „fegyverré” válhatnak a kezében ahhoz, hogy önmaga ura lehessen elsősorban, és ne mások eszköze az ő kezükben.

- 1992 -
NIGEL WARBURTON: A FILOZÓFIA VILÁGA, Kossuth Könyvkiadó, 1993, eredeti kiadás: 1992.

Egyszerű nyelvezetű, a filozófiával nem foglalkozók számára ad áttekintő betekintést a filozófia alapvető területeiről, és rögtön az első fejezet részletesen foglalkozik az ISTEN fogalom meghatározásával, pro és kontra.

- 1993 -
KARL SIGMUND: AZ ÉLET JÁTÉKAI – Kalandozás az ökológia, az evolúció és a viselkedés világában. Akadémiai kiadó, Bp., 1995. Eredeti kiadás: 1993.

A könyv ugyan alapvetően evolúcióbiológiával foglalkozik ahol az alapvető témakörök a túlélés és a szexualitás, de az evolúcióra alkalmazott játékelméleti fejtegetései (a bonyolultabb szakmai leírások és fejtegetések mellett kitűnő humorral fűszerezve) nem egy helyen olyan komoly problémák biológiai, sőt genetikai gyökerét is feltárja, ami kimutatja, hogy egyes vallási erkölcsi előírások hosszú távon nagyságrendekkel többet árthatnak, mint amennyit rövidtávon használnak. Mivel a szexualitás a vallásokban is központi téma, így legvégső alapjainak ismerete jó támpontot adhat a vallási dogmák megítélésének egynémelyikére is.

További hasznos olvasmányok elérhető forrásai:

Ismeretterjesztéssel is foglalkozó tudósok
Magyar nyelvű ismeretterjesztő e-könyvek
Magyar nyelvű honlapok az evolúcióról
Antikvárium-címlista

 BRAIN STORMING

„a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik” = Biológiai hasonlat, ami a nem hívőket nemcsak gonoszoknak, hanem egyenesen ragadozóknak tünteti fel.

Kép forrása:

http://janebond007.altervista.org/img/Maneater.jpg

A zsoltárok könyve 14 - Az emberek romlottsága

„Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!* Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.**

Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?***

Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.

Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik****- de az Úrhoz nem kiáltanak***** -, hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van!******

A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az Úr az ő oltalma! Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.”

*** *** *** ***

*A zsoltárok írója tükrözheti az egész kereszténység véleményét – aki azt gondolja, hogy nincs isten, az bolond. Persze ezen túl is megy: „ha csak gondolja magában, az csak bolond”, ami arra is utalhat, hogy aki ki is mondja, az már gonosz! Lásd eszerint is (Luk.6.43-46): „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja száj.” Vagyis azt meri mondani, hogy nincs isten, az már gonosz! Persze érdekes itt, hogy az isten nemlétezését a HIT-hez kapcsolják, úgyszintén, mint a létét. Míg az isten követéséhez a hithez van szükség, és az vezet az üdvözüléshez, a kárhozathoz úgyszintén. A következő mondatban azonban** már a tetteket említi, miszerint aki gondolja, hogy nincs isten, az bolond, a tettei „Romlottak és utálatosak, senki sem tesz jót.”.

A bevezető gondolat megfordítása is érdekes: „a bolond gondolja, hogy nincs isten.” Felteszem fordítva is praktikusnak hat a keresztények szempontjából – „aki azt gondolja, hogy van isten, az már nem bolond”.

Kettős következtetés vonható le ebből:

1. aki bolond, az biztosan azt fogja gondolni, hogy nincs isten. Az istenben való nem-hitből tehát vissza lehet következtetni, hogy az illető biztosan bolond; és

2. aki azt gondolja, hogy isten van, az még ha bolond is volt, nem lesz az, vagyis az istenhit egyfajta mentális medicina-szerű jelleggel merül fel. És emellett a mentális egészség jelének is tekinthetik, hogy valaki hívő. Erre építhettek sok egyházi jellegű mentális egészségügyi intézetben, és értelmi képességektől függetlenül, és aki hívőként viselkedett, az természetesen jobb elbánásban részesült.

Érdekes módon azonban a jó tettekről mintha sehol sem írnák, hogy az elvezet az istenben való hithez! Azt azonban igen, hogy (Luk.6.43-46): „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt.” Itt a cselekedetek megítélése abszolutizálva van, vagyis egyes cselekedetek egyértelműen besorolhatók lennének a „jó”, mások pedig a „rossz” kategóriába. Akinek csak egy kis realitásérzéke is van, annak evidens, hogy ez nincs így.

*** Az értelem fokmérője itt az, hogy az ember keresse istent. Aki nem keresi istent tehát, az bizony nem értelmes, és nem egyszerűen csak bolond.

**** Biológiai hasonlat, ami a nem hívőket nemcsak gonoszoknak, hanem egyenesen ragadozóknak tünteti fel.

***** A „nem kiáltanak az Úrhoz” a korábbiak alapján az imádságra utalhat, vagyis arra, hogy az ember, amikor tehetetlen, akkor nem igyekszik önmaga megoldani a problémáját, a saját kezébe venni a sorsát, hanem inkább istenhez, a keresztény közösség apa-figurájához fordul. Ez a követelmény itt mintha egyfajta törzsi-jelleget adnak a közösségnek (a vallási kultuszok részben a szociális háló szorosabbra fonodását segítették elődeinknél, és az elődeink mintájára gondolkodó kortársainknál) – ez azonban azért is furcsa, mert az imádkozásnak alapvetően bensőségesnek kellene lennie, amibe külső tényezőknek nem kellene beleszólnia, mert ha megmondják, hogy hogyan beszéljünk az istenünkhöz, akkor hol van a személyesség, a személyes kapcsolat, amit annyira hangoztatnak?

****** Ha azok, akik nem imádkoznak, sőt ragadozó módjára eszik a keresztény közösséget, majd megrettennek, mivel az Úr az igaz nemzedékkel van… ez is a korábbi törzsi ellentétekre utal – és szépen kirajzolja az előítéletesség gyökerének ősi mintázatát. Minden szoros kötelékekkel rendelkező közösség igyekszik magát megkülönböztetni a környezetében lévő közösségektől, ezzel is megszilárdítandó önazonosságát. Egy hányattatott népcsoport esetében szinte törvényszerű az elképzelhető legbőbb hatalommal való szövetség elképzelése, kinyilatkoztatása – mivel minél kétségbe ejtőbbnek élik meg a helyzetüket, annál nagyobb támaszra van szükségük, még ha az nem is létező, még ha az csak elképzelt is. Ha a népcsoport nem érzi magát eléggé erősnek ahhoz, hogy megvédje magát a többi népcsoport részéről való támadások veszélyét, stb., akkor praktikus a világ teremtőjével jó kapcsolatban lenni, és a szüleikkel fenyegetőző gyerekek mintájára megtehetik azt, hogy a világ teremtő bosszújával fenyegetőznek. Igaz, nem konkrétan, miszerint „aki ránk támad, azt a teremtő eltiporja, elpusztítja, stb.”, hanem áttételesen úgy, hogy „aki nem hisz abban, amiben mi, az ellen a teremtő (valahogyan) fellép”. Ez utóbbi nem a konkrét fenyegetőknek szól, hanem általában igyekszik demonstrálni a közösség erejét, és ezzel akarja elejét venni a közösség elleni támadások „gondolatának is”.

***

Folyt. köv.

Jó lenne azt HINNI(!!!), hogy ezen a szinten az emberiség már átlépett, de sajnos láthatjuk, hogy a primitív, ősemberkori képzetek a mai napig hatnak...

Kép forrása: BRAIN STORMING

Az írás kiindulási alapja:
DZoltan: A Judeo kereszténység erkölcsi elítélése

"1. Amennyiben a bibliai judeo-keresztény Isten meghalt Jézusként, akkor végül is ez nem más, mint egy cirkuszi mutatvány. Mártíromságnak beállított öngyilkosság. - Erkölcsileg elítélendő."

Egy cirkuszi mutatvány talán erkölcsileg még nem elítélendő, mivel azokat a bűvészeket sem ítéljük el, akik öngyilkosságot szimulálnak a színpadon, majd látványos feltámadást... Mindemellett senkinek eszébe sem jutna, hogy ezután hirdesse az illető bűvész erkölcsi értékrendjét, és az pedig pláne nem, hogy megöljön másokat azért, mert azokat nem fogadja el, vagy hogy nem hiszi el, hogy az illető bűvész valóban meghalt és utána pedig feltámadt. Ezzel a bűvész csak egyetlen dolgot bizonyított: hogy nagyon-nagyon ügyes bűvész.

Mondjuk a legegyszerűbb feltámadásos bűvészmutatvány is sokszorosan felülmúlja azt a homályos mesét, amit a Jézusi feltámadási sztorinak vélnek, ahol semmi látványos nem történt, hanem csak állítólagos szemtanúk mesélik hogy "én láttam őt élve a halála után"... Ennél gyengébb feltámadási bizonyíték nehezen képzelhető el, legalábbis szerintem.

Még az egyszerű mentős gyakorlatban végrehajtott újraélesztés is értékesebb és hasznosabb ismeret, mint a Jézus-feltámadás mese hite.

***

"2. Amennyiben a fiát ölte meg, vagy feláldozta, akkor meg primitív barbár gyerekgyilkosság. - Erkölcsileg elítélendő"

Ebben tökéletesen egyetértünk – ugyanis hogy jön bárki ahhoz, hogy erkölcsi emelkedettséget kapcsoljon ahhoz, miszerint valaki azzal bizonyítsa a hitét, hogy megöli a tulajdon gyerekét??? Ebben a tekintetben az Ábrahám-sztori a másik, amit negatív példaként emelnék ki. Micsoda primitív vallás az, ahol a gyerekgyilkosságot is elfogadhatónak tartják a hit bizonyításaként??? A kereszténység már itt megbukott, mint humánus tanítás, bármit is prédikált Jézus a szeretetről!

***

"3. A judeo-keresztényeket a saját Istenük állítólag megváltotta a bűntől, akkor fura, hogy miért maradtak éppen ők a mai napig is bűnösök? Ez egy átverés és nem tanítás. - Erkölcsileg elítélendő."

Erre mondják azt, hogy "hülyének lenni mindenkinek joga van"... Mármint a jogállamban! A bűntől való megváltás ellenére fennálló bűnösség magyarázatára általában a szabad akaratból elkövetett bűnöket szokták említeni. Ez azért lehet, mivel a szabad akarat képzete jó kibúvó arra, hogy miért van bűn, bár a bűn fogalma is eléggé részrehajlóan van definiálva a Bibliában, vagy a kereszténységben. A 10-parancsolatban is az első 4 parancsolat az istennel való kapcsolatról szól – tehát az ún. keresztény-erkölcsben az istenhit az elsődleges, az ember is csak azután jön... És a bibliai Ótestamentuma alapján úgy néz ki, hogy ez is csak a kiválasztott nép tagjaihoz való viszonyulást érinti: aki nem a kiválasztott néphez tartozik, azt lehet ölni, kirabolni, meggyalázni, stb.. Az Új-testamentum sem hoz újdonságot ezen a téren, mivel az előbb azért megpróbálja megtéríteni a nem-hívőket, majd az istenhit elutasítása esetére helyezi kilátásba a poklot. Tkp. a Jézusi, bár szerintem inkább a Páli és a Péteri apostoli prédikálási munka eredménye az, hogy a kereszténység térítő vallás lett, és ebben is merül ki a lényege, mivel úgysem lehet vallásilag és hit tekintetében uniformizálni a világot, mégis megkísérli, talán éppen ezért: a lehetetlen vállalkozások az igazán tartósak! Ha nem lehet elérni egy célt, akkor örökké lehet afelé törekedni, és minden új generációt el lehet csalni rá...

Visszatérve a szabad akaratból való bűnözésre: tipikus attribúciós torzítási trükk: "ha jót teszel, az azért van, mert isten megsegít téged, és azért van, mert hívő vagy; ha rosszat teszel, azt csakis magadnak köszönheted, ahhoz istennek semmi köze, azt nem isten akarta, hanem te". Ilyen pitiáner lélektani trükköt szeretne a szabad akarat tana megetetni az emberrel. Ez is egyik óriási baj a keresztényi tanításokkal – arra kondicionálja a hívőt, hogy manipulatív módon viszonyuljon az istenhívők közösségéhez: "mivel mind hiszünk istenben, így ezt a hitet, mint közösségfenntartó erőt mindenáron, még a hazugság és félrevezetés árán is fenn kell tartani, tehát nem számít semmiféle valótlanság, vagy hazugság, sem félrevezető manipuláció, ami fenntartja a hitet."

Az előbbihez még az is hozzátartozik, hogy sokan odáig mennek, hogy minden tragédia és probléma az istennek nem tetsző tettek és gondolatok miatt van, ami nem közvetlenül, hanem időben eltolódva éri az embert, tehát pl. egy baleset nem véletlen, hanem isten büntetése egy régebbi bűn miatt. Erre a humánus ember zsigerből ellenkezéssel reagál – az értelmes és emberséges ember alapból elutasítja ezt a fajta igazságosságot. Az előbbi, ún. immanens igazságosság sajnos egy elég rossz válasz a kellemetlen véletlenek és balesetek, tragédiák magyarázatára. Ha a világ ezen az alapon működne, akkor nem lenne közgyógyellátás, nem lenne rendőrség, sem tűzoltóság, sem polgári védelem, sem semmi, másokon megkülönböztetés nélkül segíteni szándékozó szervezet, mivel mindenki azt gondolná, hogy "mindenki azt kapja, amit megérdemel", tehát ha egy bajbajutott emberen valaki segíteni akarna, az isten akarata ellen való vétség lenne.

Ez is azt mutatja, hogy ha elkezdünk úgy gondolkodni, miszerint "a véletlen tkp. isten akarata", akkor elindulunk egy embertelenné válási úton, aminek az embertelen közöny csak egy köztes megálló a másik ember nem embernek való tekintése felé.

***

"4. Jézus csak sokkal régebbi korok vallásaiból és mítoszaiból összekoppintott mítoszfigura. Tehát nem tanított semmit sem. Így a története csak egy primitív, plagizált ókori ski-fi, vagy szappanopera. - Erkölcsileg elvetendő."

Én ezt úgy pontosítanám, hogy legfeljebb nem mondott semmi újat. Attól, hogy sok forrásból merítettek a szerzők, talán nem lett volna, baj – ahhoz hasonlóan, hogy Uri Geller is egy igen tehetséges bűvész volt... addig a pillanatig semmi kivetnivaló nem is volt a tevékenységében, amíg ki nem jelentette, hogy "Nem csinálok trükköket." A Biblia meséi is talán ezért sántítanak – mivel a teljes Bibliáról kötelező azt mondania a hívőknek, hogy az nemcsak hogy hiteles leírás, hanem egyenesen isteni ihletésű, vagyis nem is a írói a szerzői, hanem maga isten. Ezen a ponton már valóban elvetendő a plagizálás! Merthogy nincs abban semmi baj, ha tanmeséket írnak le, sőt: a magyar népmesék is sok valótlanságot tartalmaznak, a tanulságaik mégis megszívlelendők a túlzásaik ellenére. A népmesék is azonnal ironikus ostobaságoknak tűnnének, ha azzal fejeződnének be, ami azt bizonygatná, hogy ez bizony szóról-szóra úgy történt. A Biblia betűről-betűre való hitelességi képzete annak pontos analógiája, ahogyan a kisgyerekek hisznek a mesék virtuális világában.

Úgy gondolom, hogy a Bibliát érdemes ismerni, de nem érdemes hiteles történelmi leírásnak tekinteni.

***

"5. A judeo-kereszténység végső célja az utolsó ítélet . Aminek a lényege az, hogy egy halott, nevezzük ZombiJézusnak , másodszor is feltámad és akik imádják őt azoknak kánaán, azok akik nem imádják őt azokra halál és szörnyűségek várnak. - Erkölcsileg elítélendő."

Ahogy korábban írtam, ha elérhetetlen, vagy nem létező célt tűz ki egy társaság, az jegyet vált az örökké fenntartható törekvésre – a kereszténységben a végítélet-sztori csak egy okos húzás arra, hogy az ember fáradhatatlanul munkálkodjon egész életében azért, hogy legalább a szeretteit próbálja megmenteni. Valaki egyszer azt írta, hogy keresztényként bénítólag hatott rá az a tudat, hogy ha nem tesz valamit azért, hogy megtérítse, és hívővé tegye a szeretteit, akkor azok a pokolba kerülnek, és ez motiválta arra, hogy folyamatosan és állandó jelleggel térítsen – mert aki igazi keresztény, az ezt teszi, mert ha nem tenné, nem lenne keresztény.

Az meg egyenesen röhejes, hogy egyes hívők szinte üdvrivalgással köszöntenek minden kataklizmára utaló bejelentést (pl. a Földdel ütköző meteorokról), mondván: "Lám-lám, igazunk volt!!!".

Valljuk csak be: eléggé ostoba egy vallás az, ami arra épít, hogy egyszer majd mindenkinek meg kell halnia, és szenvednie kell utána, ha nem hisz valamiben. Jó lenne azt HINNI(!!!), hogy ezen a szinten az emberiség már átlépett, de sajnos láthatjuk, hogy a primitív, ősemberkori képzetek a mai napig hatnak... A kereszténység pedig az egyik "remek" példa arra, hogyan lehet ezeket a társadalom- és civilizálódás előtti indulatokat személyes hatalmi célokra felhasználni.

***

BRAIN STORMING, 2011-09-05

„Az istenhívő számára az élet csak akkor értelmes, ha Isten létezik.” - vs. – „Miért is olyan egyértelmű az ateistáknak, hogy az életnek éppannyi, ha nem több értelme van Isten nélkül is?"

Három megjegyzés a humán anatómia, az emberré válás és a kereszténység léleknyomorító szexellenessége teréről… és ráadásnak még egy: Jézus hímvesszejéről…

Összefüggéstelen összefüggések, avagy: János8.1.-11.=Jézus és a házasságtörő asszony; Törvénymagyarázat, Máté7.1.-5.=A képmutató ítélkezés